Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-01-19 / 826. szám
1935 január 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK “Munkát minden dolgozni biró embernek és segíteni a munkaképteleneket.” “Biztosítani a munkára való jogot s az ezzel járó boldogságot.” A washingtoni adminisztrátorok kórusban mondják ezt a tőke uraival. Talán a munkanélküliséggel járó nyomor bántja őket? Dehogy! Ettől ők nagyon távol vannak. Hisz ők a világ tetején ülnek. Vagy a krisztusi “szeresd felebarátodat mint ten magadat” igéje szálta meg őket? Dehogy! Ezek az igék kizárólag a nélkülözőknek szólnak. Habzsolásuk zajától nem hallják. Az előbbi igék inkább abból a kellemetlen helyzetből származnak, hogy itt van a tömeg, milliók csatangolnak, tétlenül, itt a nyersanyag, a gépek, a nyugtalan, termelésre kész emberanyag, kiket valahogyan etetni kell s nem tudják kihasználni őket mérhetetlen vagyonuk növelésére. Ebbéli tehetetlenségük veszélye, a munkátlanságra kárhoztatott, büdös húson és kotyva- lékon élők esetleges ébredése; ezek az igazi motivumjai az előbbi igének. Amik azonban csak írott maiasztok maradnak. Gazdasági törvényszerűséget csak megérteni és követni lehet, nem elmagyarázni. Cleveland kapitalistáinak a szénája igen rosszul áll. Azt hiszik, hogy az ipari szervezet terjedését egyes vezetők, a Cedervallok agyonverésével megállíthatják. Elfelejtik, hogy “aki fegyvert ragad, fegyver által hal meg,” és hogy Cleve- landban ma már ezrével vannak Cedervallok az utcán és gyárakban. S ezek nem felejtenek. Az amerikai sportvilág legújabb szenzációja a Haupt- man tárgyalás. A polgári lapok javarésze ennek részletei-, vei van telítve. Egy szerencsétlen gyereknek szerencsétlen kimúlása s annak körülményei adják az anyagot. A szerencsétlen gyerek, ki a tőke kapzsiságának következtében a za- katlyó gyárak, nagy épületek súroló asszonyainak méhében, a nélkülözés vérszegénységében, az ordító nyomorúság melegágyában pusztult el, az, mert nem egy, de százezrekre megy a számuk, nem szenzáció még, legalább is az átlagolvasónak nem. Ezek ügyének tárgyalása még nem vert fel nagy port. Ügyvédjeik nem a “Blacksto- ne”-okból, de az élet iskolájából merítik jogtudásukat és készülnek világraszóló tárgyalásra, amely mellett a Haupt- mannok grandiózus tárgyalása jelentőségében, lényegében, társadalmi fontosságban el fog törpülni. Nagy garral hirdették “a háborús üzlet profitjának lehetetlenné tételét.” A hülye olvasó fellélegzett. Azt hitte, hogy “na, már nem lesz több háború.” Pedig fenét. Csak arról volt szó hogy a kis profitolókat egy kilátásban levő háborús üzlet esetén lehetetlenné tegyék. Hát nem igy volt ez a közelmúltban? Du Pont, Mellon, Borach és társai szedték le a tejfölt. Amit a kis profitolóknak juttattak, már régen az ők kasszájukba vándorolt. Máskülönben az egész municiós vizsgálatnak és az ezt követő “háború ellenes” akciónak a háborús erő és anyag áttekintése, alkalmazhatósága, annak mérlegelése volt a célja. A jó közönség persze mást sejtett. A gyorsütemben haladó idők változtatásokat kényszerítenek nemcsak az eszközökben, de a személyekben is. Felülmúlhatatlan zsenialitások tűnnek le itt , is, ott is. Németország, Oroszországban nyersen, kötél vagy puskagolyóval fojtják egykori baj társaik torkára a szót. Többé kevésbé ez történik minden országban. Az események, melyek csattanósan intenzivek lettek a világháború első fegyverének eldördülésével, lavina formában tombolnak, megállítani, mint a természeti erők orkánjait — fizikai képtelenség. A legjobb amit tehetnek, változtatják az események lovaglóit. így itt Amerikában a felszínre vetett kissebb notabi- litások seregéből két alak egyénisége magaslott ki. Johnson, ki a katona és gyáros megszokott komiszságával osztogatja rendeletéit, mögötte a háborús években hihetetlenül megzsirosodott Borach, Rich- berg, a prakszisában megizmosodott macska ravaszságu ügyvéd. Johnson ki bakamódra káromkodott türelmetlen lévén a nyivákoló ellenzékkel, átadta helyét az állítólagos jószimatu Richbergnek. Ha van a világon egy iskola, mely körmönfont, ravasz, lefelé dölyfös, fölfelé alányaló típust nevel, az csak a mindenféle hájjal megkent ügyvédi gyakorlat világa. Ebből a körzetből szakadt ránk, akit a polgári lapok ma hízelegve az ország alelnökének titulálnak. Az NRA bonyolult tevékenysége, a kísérletek ezer fonala — köztük a munkás és munkáltatók közötti viszony rendezése — mind az ő kezében folyik össze. Ez utóbbi az, mely érdekel bennünket. Bizonyos lévén, hogy az ipari szervezet kiépítése, felfogásának térhódítása előbb-utóbb szembe hoz vele vagy adjutánsaival bennünket. A clevelandi felső néhányakkal való pratyizása, a nagy lapok istenitő hozsannái, bankettjüknél elmondott, a nyilvánosság, de különösen a munkásnak szánt apai tanácsai olyanok, melyek a “Szilánkok” tollhegyére kívánkoznak megvilágítás végett. Térszüke miatt azonban egy más alkalomra halasztottuk el. Addig is érdemes figyelni a felülről épülni készülők “ipari önkormány- zat”-át. g __n Szerkesztőiüzenetek Szövetségi tag, Detroit. — Cikkét vissza küldtük, mert annak tárgya kizárólag a Szövetség tagságát érdekli. Csak a koipmunisták nevezték ki be- tegsegélyzőjüket forradalmi intézménynek. Egyebekben a be- tegsegélyző intézmények üzleti alapokon vannak, a tagságtól járulékot szednek, hogy az alapszabályokban tett ígéreteknek megfelelhessenek. A Szövetség ugyan ezt teszi a munkás tagjai ellenőrzése mellett. Az East Pittsburghi Magyar Házba fektetett first mortgage a Szövetség részéről üzlet volt, amit a tagság elfogadott. Hogy ön három esztendővel ezelőtt látta, hogy az az épület a Szövetségé lesz a forgalomtól való kiesése miatt — most nem változtat a helyzeten. A gazdasági krízis alapjában átforgatta az ingatlan értékét, aminek áldozata lett sok ezer munkás is. Nem vonjuk kétségbe, hogy levele a Szövetség érdekében Íródott, ezért megérti azt, hogy a közelgő konvencióra bízza az ügyet. BUFFALOBAN a Bérmunkás Otthonban minden szerdán este előadás, vasárnap este tea estély vagy más szórakozás. A Bérmunkás Otthon nyitva van minden nap délelőtt 10 órától éjjel 12 óráig. Az IWW Chicago (Bu,rne Side) csoportja február hó 3-án, vasárnap délután 4 órai kezdettel a Magyar Házban 817 E. 92 St. szin- előadással egybekötött táncmulatságot rendez. Színre kerül Pika Pál négy felvonásos társadalmi drámája a KIK A BŰNÖSÖK. Belépő jegy előre váltva 35c., a pénztárnál 45c. A zenét Szepesi zenekara szolgáltatja. Úgy a helybeli, mint a környék magyarságát ezúton is meghívjuk. gazni akar tovább is? . . . Eh, meg sem értenék . . . Az uraság nézte az öreget. Őszintén szólva, másképpen gondolta el, azt hitte, hogy majd az öreg János hálálkodni fog ... De az csak hallgatott. — Elérzékenyedett — gondolta Miklós ur, majd az öreghez fordulva, igy szólt: — No, most azért menjen csak János szántani, ezt az egy napot talán még kibírja . . . János felállt. Kitámolygott a verandáról. Még köszönni is elfelejtett. Miklós ur utánna nézett, aztán megkönnyebbülten sóhajtott egyet, mint aki valami igen nagy jót cselekszik . . . János pedig ment, elgondolkozva, nem látott semmit, nem hallott semmit. Mintha elsötétedett volna előtte a világ. Fáradtnak, betegnek érezte magát. Csak szédelgett erőtlenül. Elment szántani, de nem tudott odafigyelni a munkájára. Azon gondolkozott, hogyan lesz majd ezután? . . . Éjszaka sem tudott aludni, ma is egész nap csak gyötrődik . . . Ezekre gondolt János, mig ment a barázdában . . . Aztán körülnézett. Mégegyszer meg akart nézni mindent ... a mezőt .. . a vidéket. A szántás aljában rét zöldéit. Messze erdő sötétlett. A nyers, buja lombokon át még látszott a lenyugvó nap tüzes golyója, de már keleten az éjszaka kezdte teregetni sötét árnyait. Hűvös szellő lengedezett. Még csak most kezdett igazán ébredni az élet. Tavasz volt. Április . . . Beesteledett. A lovak fújva mentek a barázdában. Fáradtan nyikorgóit az eketaliga. János az életére gondolt. Milyen egyszerű volt az egész. Soha nem jött közbe semmi érdekes. Itt élt mindig, már megszokta, nem is kívánkozott el innen soha. Meg ezután, mi értelme lenne az egésznek? . . . Nincs szomorúbb dolog a cselédköltözködésnél. Szent György napján kocsira rakják, ami kis motyójuk van, aztán mennek uj, ismeretlen vidékre, uj, ismeretlen urasághoz. Azt gondolják hogy az talán jobb lesz... Pedig dolgozni csak kell, akárhova mennek is.......s mindig újra kezdeni, mindenütt, minden esztendőben . . . Mire megöregszenek, nincs hová men- niök. Ki számíthat ma arra, hogy majd a gyerekei eltartják? . . . János szomorúan elmosolyodott. Az övéi is, hogy elszéledtek, ki erre, ki arra, egyedül maradt a feleségével. Két öreg, tehetetlen ember ... Mi lenne most velük, ha Miklós ur csak úgy egyszerűen felmondott volna . . . Ha elküldte volna most őt? . . . Igaz, ez csak olyan kegyelemkenyér . . . De valahogy mégsem ez fájt Jánosnak, hanem az utolsó barázda . . . Hát vége! . . . Ez a szó sirt bele János szivébe. Megroggyanó térdekkel vánszorgott az eke után. Nézte a lovakat elhomályosuló szemmel. Szólni akart, de hang nem jött ki torkán. Nehezen, fuldokolva lélegzett. Sóhajtott. Soha . . . soha többé! . . . Gyötrő kétségbeesett fájdalom sirt bele a szivébe, összefüggéstelen szavak kavarogtak előtte: . . . Élet . . . Munka . . . Föld . . . Hörgés szakadt fel a szivéből. Úgy érezte hogy minden elsőtétedik körülötte. Görcsösen markolta meg az eke szarvát. Ment öntudatlanul. Óh, most értette csak meg, hogy mennyire szereti a földet . . . Föld! . . . — Megtántorodott. Levegő után kapott. Széttárt kézzel bukott előre. Belemarkolt a rögökbe. És fáradt, öreg,.ráncos keze megbékélten simult rá a friss illatú földre . . . Halott arca belezuhant a barázdába ... ... A lovak csendesen megindultak hazafelé. Az eke feldült és vasa éles sebet hasított az ut fehér testén . . .
