Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-01-19 / 826. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 január 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ......... 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders .......... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Mindnyájan legyünk szervezők Különösen a munkásmozgalom előrehaladásához .szükséges, hogy nem csak az abban résztvevő munkások ismerjék a mozgalom összetételét, harci eszközeit, amiáltal a mozgalomtól eltántorithatatlanokká lesznek, bátrak a biztos győzelem tudatában, de elsősorban minden mozgalmi embernek szervezővé kell válnia és a maga meggyőződését, a munkásmozgalomba vetett hitét meg kell értetni, el kell fogadtatni azokkal is, akik a környezetében élnek. Elsősorban a feleség az, akit meg kell szerveznünk hogy vallja azt a hitünket, hogy minden munkásnak az Egy Nagy Szervezetben van a helye. De nem elégséges ennek a hangoztatása, úgy a munkásnak, mint a feleségnek aktivan kell a munkásmozgalom minden megmozdulásában, még ha pillanatnyilag érdekelve nincsen is — részt venni. Enélkül az együtt érzés nélkül nem szolgálhatja egyetlen munkás sem a mozgalmat meggyőződése szerint. Áll ez a megállapítás különösen az IW 7 mozgalmára, ahol magának a tagságnak kell nem csak terve, ni, hanem azokat végre is hajtani. Nincs kétségünk az iránt, hogy minden munkás asszony szívesen hallja, hogy a szervezet erősödik, hogy ebből vagy abból a gyárból százak vagy ezrek csatlakoztak a mozgalomhoz, de amikor az ilyen aktivitásban a férj közreműködik, amikor a felvilágosítást létrehozó gyűlések beagitálásában neki is részt kell venni, akkor már panasz várja otthon, amely sok esetben vagy elvonja a munkást a szervezet tovább építésétől vagy pedig egyenetlenség otthonos a házban. Mert a férj, a gyárban, a munkatelepen kizsákmányolt, agyonhajszolt munkás érzi, hogy tennie kell tőle telhetőleg a mozgalomért, a mozgalomban elesettekért, mig a feleség, akit elmulasztottunk megszervezni a magunk hitének, a munkásosztály felszabadulási törekvésének, az áldozat hozatalra nem hajlamos. Az IWW egyik alapkövét az képezi, hogy a szervezet építését, nem kiválasztott szervezőktől vária, hanem annak minden kellékével a mozgalom minden tagját igyekszik felszerelni. Minden IWW-istának szerzeőnek is kell lennie, hogy a munkán veledolgozókkal megismertesse az ipari unionizmus eszméljét az Egy Nagy Szervezet hatalmasságát. Ezt a munkát csak akkor tudjuk eredményesen végezni, ha saját környezetünket, a családunk minden egyes tagját, feleséget, gyermekeket a magunk, a munkásosztály igaz ügye mellé tudjuk állítani, akik velünk harcolnak, a harcban bátorítanak és kldozathozatalra is egyformán készek velünk. Végezzük ezt a szervezési munkát még ma! A municióvizsgálat A nagy körültekintést jellemző gondosság dacára is meg- lebben a függöny, amelynek hivatása az avatatlan szemek és fülek elől elrejteni a muníció vizsgálat eredményeit. Ilyenkor egy kis természetes világosság is szűrődik a zöld asztal fölé, amelynek összeomlással fenyegető bizonyíték halmaza egy-egy bepillantást enged a népek millióinak vérétől arany hegyekké vállott muníció gyárosok üzelmeibe. Maga a vizsgálat megindítására az adott okot, hogy egyre közvetlenebbül és gyakrabban beszéltek arról, hogy a demokrácia és egyébb humanitások megvédése csak takaróul szolgált a háború megüzenésére, a valóságban a muníció gyárosoknak volt üzleti érdekük a háború megindítása és annak világháborúvá való kiterjesztése. Egy kis világosság, amely a vizsgálat adataira sugárzik azt mutatja, hogyha igazi képét akarják tudni a muníció gyárak üzelmeinek nem elég ennek a területnek a megvizsgálása, de át kell vizsgálni az amerikai hajózási ipar üzleti könyveit valamint a hatalmas acél ipar háborús üzleteit. Hogy ezek a vizsgálatok, hogyan fognak tovább szélesedni a gyapot és egyébb iparokra a vizsgálat további adatai fogják eldönteni, de a munkásság részére már ma is nagy tanulságokat jelentenek és igazolását annak az IWW tanításnak, hogy a tőke meg értette és a gyakorlatban alkalmazza a nemzetköziséget amikor azt az üzleti érdeke megkívánja. És ha ez a vizsgálat teljes eredményét napfényre hozhatná, sok kétkedő munkás láthatná meg, hogy a muníció üzlet lebonyolításában milyen érdekeltségeket vállalnak olyan iparágak, amelyekről azt hiszik, hogy semmi közük nem lehet a gyilkosság» »kát magukban hordozó muníció szállítással. Tisztán megláthatnák azt, hogy a tőke üzleti lehetőségei milyen pontosan kifejlesztette a nemzeti és nemzetközi kapcsolatokat és szervezte meg a maguk védelmi erejét a tőke Nagy Szervezetét. A tudósok elszólásai Bebizonyított tény az, hogy az osztályharc kellő ösmerete és abban ténylegesen nem részt vevőknek nagyon kevés fogalmuk van annak erődjeiről. El sem tudjuk az osztályharctól távol állók képzelni, hogy a kapitalista osztály milyen görcsösen ragaszkodik a mai rendszer fentartásához. És gyerekes még arra is gondolni, hogy ők osztályharc nélkül kiszállnak a nyeregből és átadják a társadalom irányitó gyeplőjét akár szaktudósoknak vagy nemzet- gazdászoknak. Körülbelül 25 hónappal ezelőtt szárnyra kelt a világot megváltó uj (?) eszme. A technocraták jósol gatása. A világ problémát már papíron megoldottnak vélték. Marx elméletét, az osztályharc cot a lomtárba dobták. Kinevezték önmagukat, társadalmi irányítóknak. Nagy jóslásokba bocsájtkoztak. A többek között megállapították, hogy tizennyolc hónap alatt a kapitalizmusnak vége. Már-már szégyenkezni kezdtünk, hogy annyi éveken keresztül vívtuk az elkeseredett osztály harcot és mostan a tech- nocrata mesiások egy nagy megkockáztatott kijelentéssel felmondtak a kapitalista rendszer további létezésének. Eped- ve vártuk a tizennyolc hónap elmúlását nem akartunk beleszólni, hátha elrontanánk a megálmodott változást, csak vártunk, úgy gondoltuk, hogy néhány nappal késik mert nem tudtak esetleg elég argumentumot felhozni, hogy meggyőzzék a kapitalistákat arról, miszerint adják át nekik a társadalom irányítását. De mostan azután láthatjuk, hogy a kapitalizmus argumentuma győzött. Még pedig úgy, hogy a legjobban álmodozó technocratá- kat álláshoz juttatták. És most is mint a múltban a technocrata urak szolgálják tovább jó fizetésért a kapitalizmust, éppen úgy mint a múltban — s munkás osztály leigázására. Egy néhány követőjük azonban megmaradt. Ezek az elemek még mindig azt képzelik, hogy a társadalmi változás vagy az osztályellentétek megszüntetése osztályharc nélkül is létre jöhet. Én magam azonban nem akarok jóslásokba bo- csájtkozni, mert hiszek az osztályharcba és tudom, hogy az osztályharc csak akkor fog megszűnni, ha az osztályokat megszüntetjük. Azoknak az elemeknek, akik pedig abban a hiszemben ringatják magukat, hogy a technika fejlődése feleslegessé tette az osztályharcot, nem ajálhatok mást mint, hogy szigorú orvosi vizsgálat alá kell magokat alávetni és magas kőfalakkal körülvett gyógyintézetekbe bevonulni nehogy még környezetüknek is árthassanak. Pika. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltaié osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
