Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-06-01 / 845. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 junius 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) ____________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W._____________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................... $2.00 One Year ........................ $2.00 Félévre ........................... 1.00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ........_...... 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, Q. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ___________ Cleveland. Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKER SOF THE WORLD ember elpusztult, mert az alig háromszáz ezer kilométer területű őserdő felülete a világ leggazdagabb rádiumot tartalmazó helye. A Nemzetek Ligája hatesztendőn keresztül tehetetlen volt e két kis állam ellenségeskedésével szemben, mert úgy Angliának, mint az Egyesült Államoknak érdeke volt, hogy mindkét állam kimerüljön, hogy azután ők állhassanak oda, mint akik a felsegités mankóját teszik a nyomorékok hóna alá és ezen a címen rátegyék a kezüket arra a rádium értékre, amelyért a hatesztendő alatt mindkét kis állam elvérzett. A győztes ebben a háborúban is a municiógvárosokon kívül az a szomszéd lesz, amelynek a politikusa jobban illetve furfangosabban keveri a buenos airesi zöld asztalnál a kártyát. Ismét sztrájkolnak a camdeni hajógyár munkásai Logika vagy lelkiismeret? Egy polgári filozófus, akihez a mai rendszer olyan mostoha, mint ahoz a húszmillió amerikai proletárhoz, akiknek minden céljuk a segélyirodák számontartói lenni, valószínű, hogy egy néhány odadobott zöldhasu dollárért egyik polgári lapban a rendszert bírálva arra a következtetésre jut, hogy nem fontos az, hogy milyen rendszerben élünk, az a fő, hogy becsületes, jóérzésü emberek legyenek a rendszer mögött, hogy ne mindent a kevesek használjanak ki a nagy többség mellőzésével. Hogy egy lecsúszott fehér galléros elmefuttatásáról van szó, ezt onnan következtethetjük, hogy felismeri azt, hogy a kapitalista rendszer a mai formájában tarthatatlan. “Minden gondolkodni tudó egyén ennek a tudatára kell, hogy ébredjen, ha nyitott szemekkel körülnéz és füleivel felfigyel.” Ennek a minden gondolkodni tudó egyén által elfogadott megállapítás dacára Mr. fehérgalléros ugyvélekedik, hogy a rendszer csak formai kinövés, amely mögött felsorakozik mindenki, aki az úgynevezett nép nyakán akar élni és pedig jól vagy jobban élni, mint a másik. Mr. fehérgalléros a mai rendszernek olyan formát akar adni, hogy a nagytőke ne mindent a maga részére tulajdonítson ki, hanem adjon abból valamint a mindent előállító munkásoknak is. És erre egy követendő példaképpen megemlít egy gazdasági gépgyár volt elnökét, aki tizenhét esztendővel ezelőtt visszavonult az üzlettől, mert már akkor megállapította, hogy munkásai révén nagy vagyonhoz jutott. Ez a volt gépgyári elnök, tizenhét év után 89 volt öreg alkalmazottja mindegyikének egyenként háromezer dollár értékű szövetségi bon- dokat küldött ajándékba. Ha ilyen jóindulatú csalekedet lehetséges a kapitalista rendszerben — írja Mr. fehérgalléros — bizonyítja azt, hogy nem a rendszer a hibás, hanem azok a nagytöbbségben levők, akik ennek a rendszernek éppen csak a rossz oldalát használták fel a munkássággal szemben. Mr. fehérgalléros nem nagyon dicsekedhet a nyitott szemmel való járásával, mégkevesebbé a felfigyelésével akkor, amikor a rendszert azután a fehér holló után akarja elbírálni, akit inkább a lelkiismeret, mint a logika kényszeritett tizenhét esztendő után, hogy az általa még a californiai pazar életmód mellett sem elherdálható milliókból, visszaadjon egy félmilliónál valamivel többett a munkásoknak, akiktől nem ezt az összeget, de minden vagyonát elsajátította. A mindenkori rendszert a kinövései határozzák meg. A kapitalista rendszert éppen az a formája jellemzi és adja meg a határait, amelyről Mr. fehérgalléros azt állítja, hogy azok egyéni elfajulások. Éppen itt van a homályos látás vagy a rossz felfigyelés. Mert a kapitalista rendszert, amelyben ma élünk, nem lehet megjavítani, átformálni anélkül, hogy a kapitált vagyis a tőkén felépült egész rendszert megszüntessük. Mert a tőke az a valami, amely nem ismer kielégítést, nem imer pihenést és a szótárából teljesen hiányzik az elég meghatározás. A kapitalista rendszert csak megszüntetésével lehet jóvátenni, úgy mint azt az IWW hirdeti és tanítja, hogy helyébe a közösségen alapuló ipari demokráciát tehessünk. Mert elfogyott az ágyutöltelék A délamerikai Bolivia és Paraguay államok hatesztendei gépfegyver és bombázás után, hivatalosan kijelentették, hogy a háborúskodást beszüntetik. Bolíviának három millió lakosa volt 1929-ben, amikor az egy millió lakossággal biró Paraguayval a háborúskodást megkezdte az úgynevezett Chaco őserdővel borított területért. A hatesztendő eredménye 40.000 ember elpusztulása. Legalább ennyi vagy még több ember megsebesült vagy kórházakba került harctéri betegségek nyomán. Mindkét állam elhasználta lakossága férfi részét, úgy hogy a nők és gyermekeken kívül csak aggastyánok maradtak meg. Ez az igazi oka annak, hogy mindkét állam a béke után óhajtozik, mert nincsen többé ember anyag a gépfegyver és ágyutöltelékre. Mert hiszen mindkét ország valóságos életkérdése az úgynevezett chacoi őserdők birtoklása, amelyért a 40.000 Most egy esztendeje, e lap hasábjain megírtuk, hogy a New York Shipbuilding Co. telepén Camdenben, a munkások sztrájkba mentek, a magasabl bér és rövidebb munkaidő érdekében, akkor már megirtuk. hogy dacára a 100 százalékos összetartásnak, mégsem sikerült a 36 órás munkahetet 32 órára rövidíteni és a fizetés is a javítás dacára jóval alul maradt a Philadelphiai Navy Y'ard fizetési skálájánál. Mivel szerződésük most lejárt, az uj követelés elől a hajógyár tulajdonosai teljesen elzárkóztak, május 11-én, óriási többséggel a sztrájkot választották, a melyet május 13-án, hétfőn meg is kezdtek. Azonnal a “Camden Local No 1. Industrial Union of Marine and Shipbuilding Workers of America’ titkára John Green és David Cole leutaztak Washingtonba ahol az elnöknek és a Navy Departmentnek tudomására hozták és intézkedéseit kérték, amennyiben a hajógyár 52 millió kormány rendeléseken dolgozik, egy olajszállító kivételével mind hadihajók. A munkaügyi hivatalból Miss Parkins kiküldte a múltban is szerepelt P. W. Chap- pellt közvetítőül. A sztrájkolok két fő követelése a zárt műhely, az az a unió elismerése és a bérek emelése. A zárt műhely rendszer elismertetése nagyon is kemény dió a hajógyári munkásnak még akkor is ha napi 24 órás és jól megszervezett pickel vonalat húztak úgy a szárazon mint a vizen, mert a Recoveri Act 7A nem ismeri el azt, hogy valamennyien egy meghatározott szervezetbe tartozzanak hanem minden munkásnak szabad jogot kell adni arra, hogy tetszése szerint választhat -olyan uniót amilyen neki tetszik, s a munkát keresőnek nem lehet előírni a feltételeket, s mivel a munka kormány rendelés annál is inkább érthető ennek az alkalmazása. Ez arra kényszeríti a hajó munkások szervezetét, hogy szimpáthia sztrájkra szóllitsa a New Haven, Con., Quincy, Mass., Bath, Me., Newport News, Va., Chester, Pa. és Wilmington, Del. hajógyárak munkásait is, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra követeléseik keresztülvitelére. Táviratilag lépnek érintkezésbe a Seattle, Wash., San Pedro és San Francisko, Calif, gyárak munkásaival is, erre Charles Purkis az országos szervező gondoskodik. Figyelemmel kisérjük e jogos sztrájkot és jogos követelést a munkások részéről, le fogjuk szűrni a tanulságot ebből a harcból is a melyet még mindig a “régi” taktikával kezdtek és megfogjuk tenni észrevételünket is annak idején. Tudósitó. MOST CSÜTÖRTÖKÖN Védelmi konferencia és vacsora a clevelandi Labor Institute, 10511 Pasadena Ave. alatti ter- mében este 8 órakor. Vacsora személyenként 35 cent. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkálta'ó osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s a:: élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogj folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalon keretein belül.
