Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-06-01 / 845. szám

1935 junius 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK--------------------------A. K. rovata-------------------------­Védelem az osztályharc foglyainak CHICAGÓI MUNKÁSOK FIGYELMÉBE. Az osztályharc foglyainak száma állandóan növekedik Vannak számosán, akik már hosszú évek óta szenvednek a bör­tönök gyilkos falai között. Az utóbbi hónapok harcaiból kifolyó­lag újabb áldozatokat szed a kapitalista osztály. Az osztályharc élcsapatát tizedelik az elnyomók. Ennek megakadályozására akcióba kell lépni a munkásság­nak. Az osztályharc legbátrabjainak börtönbe hurcolását meg kell akadályozni. Az IWW chicagói tagjai megértették a kor hivó szavát és cselekszenek. Május 21—én, megtartott szervező gyűlésen újjá szervezték a General Defense Committee chicagói 1-ső számú csoportját, mely a jövőben minden hét kedd estéjén tartja gyű­léseit a Bérmunkás Otthonban. Junius 4-én, kedden este NYIL­VÁNOS NÉPGYÜLÉST tart a védelmi ügyek ismertetésére és uj tagok felvételére és munkába állítására. A népgyülés szintén a Bérmunkás Otthonban lesz, mely­nek cime 1604 N. California Ave. (a North Ave. sarkán.) La­punk minden olvasója jelenjen ott meg és agitáljon ismerősei körében a gyűlés érdekében. Nyújtsunk védelmet az osztályharc foglyainak. William Green uj hangon beszélt a new yorki tömeggyülásen Végre valahára elérkezett az a nagy nap amikor az Egyesült Államok elnöke meghatározta, hogy a közmunkákra előirány­zott 4 ezer millió dollárból mily összegek fizetendők bér fejé­ben a munkanélküli rabszolgák­nak, illetve azoknak, akik elég “szerencsések” lesznek és az állami munkákon alkalmazást nyernek. Közönséges bérrab­szolgának havi (19) az az ti­zenkilenc dollár, képzett szak­munkásoknak és mérnököknek (55) ötvenöt dollártól (94) ki­lencvennégy dollárig havonta fizetnek. Ez az “uj osztás,” amelyet az Egyesült Államok elnöke már évek óta igér s ez az, amit Amerika munkásosztá­lya lélekzet visszafojtva vár már hónapok óta. Kibontotta szárnyait/a kék sas, hatalmas körmeit a mun­kás családok szivébe vájja, “uj osztás” van A munkás családok is részesülnek a közvagyonból megszavazott négy billió dol­lárból a szerencsétlenek havi 19 dollárt az egyetemet végzett professzionálisok havi 94 dol­lárt. És ha ezen szégyenletes összegért nem hajlandók dol­gozni, úgy nem csak az fenye­geti őket, hogy megvonják tő­lük az eddig adott kotyvalékot, haíiem börtön büntetés is kijár az ilyennek. Fényes bizonyíté­ka ennek Lake County, 111. ahol a Millwaukee vasúttársaság alagutat építtet s ezen mun­kákra az állami munkanélküli­eket segélyző hivataltól kért munkásokat, akiknek 35 centet fizet óránként. A kiküldött munkások közül 23-an megta­gadták a munka felvételét s kijelentették, hogy nem hajlan­dók 35 centért dolgozni, a me­gye segélybizottságának az el­nöke azonnal megfosztotta a 23 család apát a további segély­től és az állam ügyész pedig vádat emelt ellenük, hogy tör­vény ellenesen vesznek fel se­gélyt s kijelentette, hogy aki nem hajlandó 35 centért dol­gozni, azokat nehéz munkára a börtönbe juttatja. Szabad Ame­rika! A “szabadság” hazája. Tejjel, mézzel folyó Kanaán, ahol az állam az “uj osztás” elve alapján havi tizenkilenc dollárt fizet nehéz munkáért család apáknak. A kizsákmá­nyoló osztály eggyik leghatal­masabb vasút vállalata azon munkásokat, akik nem hajlan­dók 35 centért óránként dol­gozni, - börtönbe juttatja. A mai rendszert képviselő sajtó nap-nap után hirdeti, hogy az “uj osztás” alapján a munkás- osztály nagyobb darab kenyér­hez, jobb fizetéshez jutott. Amikor a kongresszus meg­szavazta a négy billió dollárt a “köz” vagyonból közmunkák­ra. Az American Telegraph and Telephone Co. igazgatósága a társaság elnökének fizetését évi kétszázhatezer és kétszáz­ötven dollárban állapította meg. De nem csak ennek az egy üzemnek az igazgatója vagy el­nöke részesül ily horibilis ösz­Rubber Co. elnöke évi százhu­szonötezer dollárt húz. A Good­year Rubber Co. elnöke 75 ezer doTíárt. Az International Har­vester Co. igazgatója 117 és fél ezer dollárt. A Pittsburgh Coal Co. elnöke 74 és fél ezer dol­lárt. Remington Rand Co. igaz­gatója 94 ezer dollárt. Owens Glass Co.| elnöke százezer dol­lárt. A Bethlehem Steel Co. elnöke E. G. Grace 180 ezer dollárt. Chas Schwab 250 ezer dollárt és a társaság titkára évi 58 ezer dollárt. Eme három ember évi fizetése közel fél millió dollár! Az állam az “uj osztás” alapján 2 ezer 200 csa­ládos embernek fizet munkabér fejében annyit, mint a Beth­lehem Steel Co. három alkalma­zottjának. Charlie Schwab, E. G. Grace és McMath vezérigaz­gatósági tagoknak. Az Egyesült Államok költ­ségvetése 1789-től 1913-ig hu­szonnégy billió dollárt tett ki. 1934—36 évek előirányzata fe­lülhaladta a 24 billió dollárt. Eriié hatalmas összeget egyen­lően széjjelosztva az Egyesült Államok minden eggyes csa­ládjára ezer dollár esik. Egynlő- en széjjel osztva az ország min­den eggyes férfi, nő és gyer­mek részére tizenkét dollár es­ne. Három év leforgása alatt a kormány 24 billió dollárt költ el, hogy megszüntesse a pan­gást. Az “uj osztás” alapján mi jut nekünk rabszolgáknak eb­ből a borzasztó összegből. Mi, akik előállítottuk azt. Mi, akik lehetővé tesszük az államnak eme összeg szétosztását, szá­munkra a nyomor a nélkülözés jut osztályrészül. A szövőiparban 1935-ik év januárjában 108 ezer 800 mun­kással volt több alkalmazva mint 1933 március havában és a munkások fizetése két millió 302 ezer dollárral kevesebb volt. Nem kell elfeledni, hogy 1934-ik esztendőben az “uj osz­tás” elnöke Roosevelt szerel­tette le hamis Ígéretek mellett a hatalmas szövő sztrájkot. Az alanti számok fényesen bizonyítják, hogy az ipari fe­jedelmek miért sürgetik a há­borút. A General Motors Co. háború előtti években átlagos jövedelme 7 millió dollár volt a háború alatti években 22 millió­ra emelkedett. A United States acél társaság háború előtti jö­vedelme 105 és fél millió, há­ború alatt 250 millió. A Beth­lehem Steel Co. 7 millióról 49 millióra emelkedet. A Du Pont lőszer gyár 6 millióról 58 és fél millióra. Scovill Mfg. Co. fél millióról 7 és fél millióra. Utah Copper Co. 5 és fél millióról 22 millióra és igy tovább. Hatal­mas üzleteket, óriási haszonnal bonyolítottak le az ipari mág­nások, amelyet több mint 10 millió nincstelen bérrabszolga kiömlő piros vére pecsételt NEW YORK, N. Y. — A minap délután a new yorki ru­haipari szervezetek melyek az AFofL-hez tartoznak, hatal­mas tömeggyülést tartottak, a Madison Square Garden aréná­jában, ahol a hirdetett időben, valóságos ostromot rendeztek a munkások egy-egy ülőhelyért és a megállapítás szerint a Garden 22 ezer ülőhelye mind el volt foglalva, úgy hogy a kapukat be kellett zárni. Kint maradt az utcán vagy 25—30 ezer ember akikhez a hangszórók továbbították a szónokok beszédeit. A gyűlést azért hívták egybe, hogy az NRA meghosszabbítását és a 30 órás munkahét törvénybe iktatását követeljék. A szóno­kok között mind a régi tizen- hárompróbás szakszervezeti ve­zérek tündököltek Lewis, Ryan, Hillman, Green és többen má­sok, ugynéztek ki mint a lom­tárból előhúzott gramafon le­mez, melyen a régi idők elévült dallamai vannak megörökítve. A legnagyobb érdeklődés Wil­liam Green iránt nyilvánult meg, aki az AFofL több milliós létszámú szakszervezetének a legfőbb embere, aki több mint egy órás beszédben terjesztet­te elő a szakszervezet uj prog­ramját. Meg kell állapítsuk, hogy a beszédben volt nagyon sok uj, különösen pedig az ál­talános sztrájk fegyverének fi­noman körülirt kerülgetése, mely mint fenyegetés a wash­ingtoni politikus uraknak szólt, ha nem teljesitik a munkások követelését. A 30 órás munkahét kérdé­se is a HA szónál maradt, de HA nem hozzák törvénybe, Mr. Green azt mondotta, hogy meg van a munkásoknak az ereje arra, hogy beszüntessék a mun­kát. Ilyen kijelentés még nem igen hangzott el a szakszerve­zeti vezérek szájából és ugylát- szik, hogy a tömegek elégedet­lensége az, mely uj hangod ad a szakszervezeti vezéreknek. Persze arról már Mr. Green nem világosította fel-a munkás­tömeget, HA megvan az ereje a munkásságnak arra, hogy ab­ba hagyja a munkát a 30 órás munkahét kivivására, mi szük­ség van akkor a washingtoni politikus urak jóváhagyó tör­vényére. Az NRA meghosszab­bításának kérdésénél, pedig kár olyan nagyhangon beszélni, hi­szen már minden gondolkozni tudó munkás előtt bebizonyo­sodott, hogy az NRA csakis a tőkések érdekének tett szol­gálatot és a trusztök vagyoni gyarapítását segítette elő. Hogy a tömegek megmozdul­tak a 30 órás munkahétért ez a közeljövő nagy harcainak az előjele és remélhetőleg a töme­gek forradalmosodása tovább halad mindaddig, amig a féker vezetőket félre seperve az út­ból, az igazi munkáscélok, az igazi ipari harcok, a munkás- osztály felszabadító harcának lesznek részesei. A ruhaipari munkások tömegmozdulását nem szabad politikai vaklár­mának megtűrni, hanem min­den erőt összpontosítani kell, hogy az ipari akció hatalmas erejét tükrözze vissza. FIGYELEM NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓINKÉHOZ. A Modem Vasárnapi Is­kola Camp Assn, junius 1 és 2-án, a Lincoln Park­ban N. J. tartja tiz éves fennállását a Munkások Gyermekei Camp-jének a keleten. Az ünnepélyt nagysza­básúnak tervezik. Kitűnő program, tánc, sport és athlétikai számok. New Yorkból round trip 90c. Egy napi étkezés egy dol­lár. Bővebb felvilágosítást szerezhet 94 — 5th Ave. IWW Hall vagy 2036 — 5th Ave. Tarmi Club. szegben, hanem a United States meg. \

Next

/
Thumbnails
Contents