Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-25 / 844. szám
1935 május 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal r KIK ÉPÍTIK AZ UNIÓKAT? / Az AFofL Federal Uniojai-1 nak a szervezésére, 5—8 ezer dolláros évi fizetéses szervező- j két küldött ki Green Washingtonból. Ezek között volt Collins, Dillon, az automobil ipari szervezői. Mind kettő a leg- reakciósabbak fajtájából, akik tüzet okádnak minden radikális, osztálytudatos munkás ellen. Még is ezek a radikális, osztálytudatos munkások szervezik, építik a Uniókat azon iparokban melyekben eddig „nem volt, melyben a százezres tömegekben, óriási erős trustuk karmai között robotolnak, mint a vas, autó, gumi, acél iparokban. Ezen trustok munkásai eddig szervezetlenül, védtelenül voltak nagyrészben még ma is, a fekete lista, gunmenek hatalma, a munkásokat terrorizálta, csak a bátrak, a harcossabbak mertek szólni, szervezkedésről beszélni. Óriási nehézségekkel megküzdeni, hogy a munkásokat felrázzák tunyaságukból, a szervezkedésre bírják. Akiknek valamennyi szervezeti tapasztalatai vannak a szervezkedésről, az unió építéséről, azok tudják, hogy a szervezők, szónokok, megnyerhetnek a gyűlésre megjelenő harcos, szervezkedésre hajlamos munkások közül egynéhányat, de a gyárak, üzemek megszervezése, csak a bent, a munkán levő millitáns, harcos, bátor munkások segítségével lehetséges. Azért csak is a harcos és a harcaik következtében radikálissá vált munkásság képes a szervezet belülről a gyárakból kiépíteni. Még az AFofL régi megerősödött Unionjait is, az aránylag kevés számú, de radikális Szocialista nevelésben részesült munkásság, nagyobb mértékben segítette elő, mint a kon- zervative, indifferens munkásság nagy tömegei, vagy a reakció posványában sülyedt szakszervezeti vezetőség. Most, úgy Toledoban, mint Akron, Detroit és az acél ipar munkásai ahol az AFofL neve alatt, de sokszor azok vezérei ellenében a munkásság támadáson ment át. Azért történt, mert azok a radikális munkások akik ezen szervezetlennek hitt iparokban bizonyos mér- tékik megszervezték a Uniót, szükségesnek és időszerűnek látták nehéz munkájuk gyümölcsét, a zárt műhelyt kivívni. Itt jön az igazság felismerése. Itten igazolódik be az IWW tanítása, hogy az AFofL-t nem lehet belülről kifúrni. Nem lehet forradalmasítani. És hogy éppen ezen harcos radikális elleniek ellen lesz az a szervezett erő kihasználva, akik azt felépítették. Éjjel-nappal való fáradozásaik eredményét, egy nap alatt lerombolják a reakciós, áruló vezérek. Először is, a harcok, a sztrájkok idejét addig huzták-halasz- tották, hogy a szezonnak vége lett. Ahol nem bírták megakadályozni teljesen, ottan a munkásság által einem fogadható szerződéseket, megegyezéseket fogadtak el. A zárt műhelyt, a harcos aktive munkások az egyedüli védelmi eszközét sehol nem forszírozták, nem követelték. Részben a mesterségesen késleltetett sztrájkra való hivatkozással, könnyebb volt az ingadozókat a sztrájk ellen fordítani. Ezt bizonyítja a Toledoi esett is. Mikor a munkások példás összetartást tanúsítva, könnyen kivívhatták volna a zárt műhelyt, Dillon, a pióca, szakszervezeti bassa, megkötött egy egységet a General Motorral, melyet a munkások . . . nem fogadhattak el. Mikor ennek az egyezségnek az elfogadását akarta bebeszélni a munkásoknak, lehurogták, nem engedtek neki szóhoz jutni. Azzal a fenyegetéssel távozott a gyűlésről, hogy ha nem a jó, megbízható vezérekre hallgatnak mint ő is, hanem a radikálisokra, akkor vissza vonatja a chartert, kizáratja a toledoi localt. A fenyegetésnek meg volt a hatása, a reakciósoknak sikerült a fenyegetés kapcsán elég többséget összeverbuválni, hogy Diliiont vissza hívták és megengedték neki, hogy az általa megkötött egyezséget rábeszélje a munkásságra. És majd most kezdődik a tisztogatás! A letevések úgy is esedékesek az automobil iparban. Amint a clevelandi Bender munkásai közül is, kigyomlálták a Adamik-okat, a radikális munkásokat miután megszervezték az AFofL ottani local- ját, nem volt többet rájuk szükség sőt csak veszélyt jelentettek a Dillonékra, Collins- okra. Ez történik meg minden fele, ahol elég erősek, hogy ezt a tisztogatást megtegyék a gyárosok segítségével. így viliik szélmalom harccá a radikális és téves hitben szenvedő harcos munkásságnak a harca, semmivé a nehéz fárasztó munkája. Megszerveznek egy hatalmas erőt, melyet ellenük használnak ki a reakciós szak- szervezeti bassák és a gyárosok. Mennyivel más az IWW szervezete, harcai. Itten minden munkást szívesen látunk, de legszívesebben a harcos, radikális munkást. Itten igyekszünk megvédeni azokat akik elég bátrak a szervezést, a harcokat vezetni. Itten nem lehetnek Collinsok, Dillonok, akik megegyeznek és az egyezséget rákényszerítik a munkásságra. És több mint egy millió ilyen millitáns, harcos osztálytudatos munkás van, akik külömböző pártok befolyása alatt, vagy azoktól megundorodva, építik a uniókat, szervezeteket, az AFofL részére, melyet ellenük használnak fel. Mi lenne, ha ez a millió harcos, osztálytudatos munkás le- birná rázni a pártdiktaturát, a párt parancsok ellenére is, az Egy Nagy Szervezet, a harcos, forradalmi IWW kiépítésére fordítanák azt a nagy energiájukat, melyet most elpazarolnak, hogy Callinséknak, Greenéknek még nagyobb hatalmat adhassanak a kezökbe. Ennek jönni kell, a radikális munkásság csak akkor lesz megvédve, ha a szervezeti erejét nem adja oda Greenéknek, Dillonoknak, hanem olyan szervezetett építenek, melyen keresztül saját kezükben tartják az összes hatalmat, és akkor, úgy használják azt, ahogyan a helyzet megkívánja. És legfontosabb, hogy azon a szervezett erőn keresztül megvédhessék azokat a bátor harcos munkásokat akik azt segítették kiépíteni. Ezt építi és erejéhez képest gyakorolja az IWW. Előbb-utóbb be kell, hogy lássa minden harcos radikális munkás, hogy itt a helye az Egy Nagy Szervezetben, melyet a tagság vezet a saját, a munkásság érdekében. Mentői hamarább belátják ezt a párthivők és független millitáns munkások annál hamarabb lesz megélhetésük, munkájuk, családjuk, jövőjük biztosítva. Semmi keresni valójuk nincs az AFofL-ben, melyét ellenük használnak fel. Vi. BESZÉDES SZÁMOK (Folytatás.) Az acéltelepeken a vasolvasztó kemencéknél hét ember végzi ma hatvan ember munkáját. A vasúti kocsikba a nyersvasból két ember ugyanannyit rak föl, mint 1919-ben egyszázhuszonhat munkás. Ma, 1932-ben, 3 ezer acélipari munkás, gépek segélyével, képes annyit termelni, mint 1929-ben, tehát három évvel ezelőtt 28 ezer acélipari munkás. A fürészmalmi telepeken 45 ezer munkás végzi 292 ezer ember munkáját. 1929-ben 750 ezer szénbányász termelt any- nyi szenet, mint ma 420 ezer, pedig csak három esztendő a különbség. Ez mutatja a géprendszer, a vasember rohamos fejlődését. A cipőgyártásnál 81 ezer ember végzi 200 ezer ember munkáját. 1929-ben három és fél millió mezőgazdasági munkás többet termelt, mint 1919-ben 8 millió. Az épület-tégla építését ma száz munkás egy féltuzat égetőben annyit képes termelni, hogy az Egyesült Államok téglaszükségleteit fedezi. Ma a gép segélyével kilencezerszer- te több villanylámpát gyártanak, mint néhány év előtti módszerrel. A kenyérsütődékben két munkás ma százezer kenyeret képes kiadni, jobbat, izleteseb- bet, mint bármikor ezelőtt. A -bizottság jelentésének legérdekesebb része, amelyben kimutatja, hogy a mai fejlett géprendszerben az Egyesült Államok népességének jólétben tartására a munkásoknak évi 650 órai munkaidőt kellene dol- gozniok, hogy valamennyien alkalmazáshoz jussanak, vagyis, heti 12 és fél órát. A társadalom fokozatos fejlődésén az emberiség rettene- sem a kőkorszakban, sem a tes küzdelmeken ment át, de rabszolgaságban, sem a feudalizmus rendszerében nem volt oly kitagadott, jogfosztott, megrabolt, mint ma, a bérrabszolgaság idején. Ma, mikor a termelést szédítő gyorsasággal végzi, ma, amikor a gépek segélyével a természet áldásait megsokszorosította, hatalmas felhőkarcolókat emel a kényelem minden gyönyöreivel és az árok parton piheni ki fáradalmait, hogy holnap tovább húzhassa az igát. Az élelem és ruházat szükségleteit óriási meny- nyiségben halmozza föl és annak tövében az éhségtől, a hidegtől megdermedve pusztul el. Az ember a csodák csodájának alkotója, a primitiv, az ősembert megszégyenítő módon közömbös saját magával szemben. Amit elmulasztott a társadalmi forradalom fejlesztése terén, szervezetlensége folytán, azt előállította akarata ellenére is a gép, a vasember fejlesztésével. Ma a géprendszer fejlettsége állította az embert a társadalmi forradalom legfelső lépcsőjére, amelyről visszaút nincsen és bármennyire habozik is, egyetlen mentség számára az Egy Nagy Szervezet, az Ipari Demokrácia. Rájár a rúd a bószókra is LODI, N. J. — Az itteni szövőtelep két bószát Mr. Kri- gert és Mr. Ring-et, akiknek egyenként százötven ezer dollár évi fizetésük volt a gyárból menesztelték. Nem hiszem, hogy egyetlen munkásnak fájna ez a bejlentés, mert bizonyos, hogy velük még tiz esztendő múlva sem fogunk a charity irodában találkozni. Ugylátszik, hogy az öreg festő telep a takarékosság útjára lépett, mert a heti fizetéses foremanokat mind áttették kártyát puncholó munkásokká. Ezek a legények voltak azok, akik a gyár érdekében a legutóbbi sztrájk alkalmával házaltak a munkások lakásain és igyekeztek rávenni munkásokat a sztrájk törés gyalázatos munkájának az elvégzésére. Igazán könnyebb lesz még nekünk is a 2—3 napi munka keresetének az elosztása, ha azt látjuk, hogy ezek a “fore- manok” is meglettek jutalmazva azzal, hogy ők is 2—3 napokat dolgozhatnak. Reméljük, hogy igy a magas lóról lebukva, egyik-másik meg fogja most érteni, hogy sokkal biztosabb a munkások oldalán harcolni, mint a munkaadók szekerét tolni, amikor azoknak arra szükségük van, mert hiszen azután úgy is kegyvesztett lesz előttük mindenki, akiből többé nem tudnak dupla hasznot kipréselni. Tudósitó.
