Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-05-25 / 844. szám

1935 május 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal r KIK ÉPÍTIK AZ UNIÓKAT? / Az AFofL Federal Uniojai-1 nak a szervezésére, 5—8 ezer dolláros évi fizetéses szervező- j két küldött ki Green Washing­tonból. Ezek között volt Col­lins, Dillon, az automobil ipari szervezői. Mind kettő a leg- reakciósabbak fajtájából, akik tüzet okádnak minden radiká­lis, osztálytudatos munkás el­len. Még is ezek a radikális, osz­tálytudatos munkások szerve­zik, építik a Uniókat azon ipa­rokban melyekben eddig „nem volt, melyben a százezres töme­gekben, óriási erős trustuk karmai között robotolnak, mint a vas, autó, gumi, acél iparok­ban. Ezen trustok munkásai eddig szervezetlenül, védtelenül voltak nagyrészben még ma is, a fekete lista, gunmenek hatal­ma, a munkásokat terrorizálta, csak a bátrak, a harcossabbak mertek szólni, szervezkedésről beszélni. Óriási nehézségekkel megküzdeni, hogy a munkáso­kat felrázzák tunyaságukból, a szervezkedésre bírják. Akiknek valamennyi szerve­zeti tapasztalatai vannak a szervezkedésről, az unió építésé­ről, azok tudják, hogy a szer­vezők, szónokok, megnyerhet­nek a gyűlésre megjelenő har­cos, szervezkedésre hajlamos munkások közül egynéhányat, de a gyárak, üzemek megszer­vezése, csak a bent, a munkán levő millitáns, harcos, bátor munkások segítségével lehet­séges. Azért csak is a harcos és a harcaik következtében radiká­lissá vált munkásság képes a szervezet belülről a gyárak­ból kiépíteni. Még az AFofL régi megerő­södött Unionjait is, az arány­lag kevés számú, de radikális Szocialista nevelésben részesült munkásság, nagyobb mérték­ben segítette elő, mint a kon- zervative, indifferens munkás­ság nagy tömegei, vagy a re­akció posványában sülyedt szakszervezeti vezetőség. Most, úgy Toledoban, mint Akron, Detroit és az acél ipar munkásai ahol az AFofL neve alatt, de sokszor azok vezérei ellenében a munkásság táma­dáson ment át. Azért történt, mert azok a radikális munká­sok akik ezen szervezetlennek hitt iparokban bizonyos mér- tékik megszervezték a Uniót, szükségesnek és időszerűnek látták nehéz munkájuk gyü­mölcsét, a zárt műhelyt kivív­ni. Itt jön az igazság felisme­rése. Itten igazolódik be az IWW tanítása, hogy az AFofL-t nem lehet belülről kifúrni. Nem lehet forradalmasítani. És hogy éppen ezen harcos radikális el­leniek ellen lesz az a szerve­zett erő kihasználva, akik azt felépítették. Éjjel-nappal való fáradozásaik eredményét, egy nap alatt lerombolják a reak­ciós, áruló vezérek. Először is, a harcok, a sztráj­kok idejét addig huzták-halasz- tották, hogy a szezonnak vége lett. Ahol nem bírták megaka­dályozni teljesen, ottan a mun­kásság által einem fogadható szerződéseket, megegyezéseket fogadtak el. A zárt műhelyt, a harcos aktive munkások az egyedüli védelmi eszközét sehol nem forszírozták, nem köve­telték. Részben a mestersége­sen késleltetett sztrájkra való hivatkozással, könnyebb volt az ingadozókat a sztrájk ellen fordítani. Ezt bizonyítja a Toledoi esett is. Mikor a munkások példás összetartást tanúsítva, könnyen kivívhatták volna a zárt mű­helyt, Dillon, a pióca, szakszer­vezeti bassa, megkötött egy egységet a General Motorral, melyet a munkások . . . nem fogadhattak el. Mikor ennek az egyezségnek az elfogadását akarta bebeszélni a munkások­nak, lehurogták, nem engedtek neki szóhoz jutni. Azzal a fe­nyegetéssel távozott a gyűlés­ről, hogy ha nem a jó, megbíz­ható vezérekre hallgatnak mint ő is, hanem a radikálisokra, akkor vissza vonatja a chartert, kizáratja a toledoi localt. A fenyegetésnek meg volt a hatása, a reakciósoknak sike­rült a fenyegetés kapcsán elég többséget összeverbuválni, hogy Diliiont vissza hívták és meg­engedték neki, hogy az általa megkötött egyezséget rábeszél­je a munkásságra. És majd most kezdődik a tisztogatás! A letevések úgy is esedékesek az automobil ipar­ban. Amint a clevelandi Bender munkásai közül is, kigyomlál­ták a Adamik-okat, a radikális munkásokat miután megszer­vezték az AFofL ottani local- ját, nem volt többet rájuk szükség sőt csak veszélyt je­lentettek a Dillonékra, Collins- okra. Ez történik meg minden fe­le, ahol elég erősek, hogy ezt a tisztogatást megtegyék a gyárosok segítségével. így vil­iik szélmalom harccá a radi­kális és téves hitben szenvedő harcos munkásságnak a harca, semmivé a nehéz fárasztó mun­kája. Megszerveznek egy ha­talmas erőt, melyet ellenük használnak ki a reakciós szak- szervezeti bassák és a gyáro­sok. Mennyivel más az IWW szer­vezete, harcai. Itten minden munkást szívesen látunk, de legszívesebben a harcos, radiká­lis munkást. Itten igyekszünk megvédeni azokat akik elég bátrak a szervezést, a harcokat vezetni. Itten nem lehetnek Collinsok, Dillonok, akik meg­egyeznek és az egyezséget rá­kényszerítik a munkásságra. És több mint egy millió ilyen millitáns, harcos osztálytudatos munkás van, akik külömböző pártok befolyása alatt, vagy azoktól megundorodva, építik a uniókat, szervezeteket, az AFofL részére, melyet ellenük használnak fel. Mi lenne, ha ez a millió har­cos, osztálytudatos munkás le- birná rázni a pártdiktaturát, a párt parancsok ellenére is, az Egy Nagy Szervezet, a harcos, forradalmi IWW kiépítésére fordítanák azt a nagy energiá­jukat, melyet most elpazarol­nak, hogy Callinséknak, Green­éknek még nagyobb hatalmat adhassanak a kezökbe. Ennek jönni kell, a radikális munkásság csak akkor lesz megvédve, ha a szervezeti ere­jét nem adja oda Greenéknek, Dillonoknak, hanem olyan szer­vezetett építenek, melyen ke­resztül saját kezükben tartják az összes hatalmat, és akkor, úgy használják azt, ahogyan a helyzet megkívánja. És legfon­tosabb, hogy azon a szervezett erőn keresztül megvédhessék azokat a bátor harcos munká­sokat akik azt segítették kiépí­teni. Ezt építi és erejéhez képest gyakorolja az IWW. Előbb-utóbb be kell, hogy lássa minden har­cos radikális munkás, hogy itt a helye az Egy Nagy Szerve­zetben, melyet a tagság vezet a saját, a munkásság érdeké­ben. Mentői hamarább belátják ezt a párthivők és független mil­litáns munkások annál hama­rabb lesz megélhetésük, mun­kájuk, családjuk, jövőjük biz­tosítva. Semmi keresni valójuk nincs az AFofL-ben, melyét ellenük használnak fel. Vi. BESZÉDES SZÁMOK (Folytatás.) Az acéltelepeken a vasolvasz­tó kemencéknél hét ember vég­zi ma hatvan ember munkáját. A vasúti kocsikba a nyersvas­ból két ember ugyanannyit rak föl, mint 1919-ben egyszázhu­szonhat munkás. Ma, 1932-ben, 3 ezer acélipari munkás, gé­pek segélyével, képes annyit ter­melni, mint 1929-ben, tehát há­rom évvel ezelőtt 28 ezer acél­ipari munkás. A fürészmalmi telepeken 45 ezer munkás végzi 292 ezer em­ber munkáját. 1929-ben 750 ezer szénbányász termelt any- nyi szenet, mint ma 420 ezer, pedig csak három esztendő a különbség. Ez mutatja a gép­rendszer, a vasember rohamos fejlődését. A cipőgyártásnál 81 ezer ember végzi 200 ezer ember munkáját. 1929-ben há­rom és fél millió mezőgazdasági munkás többet termelt, mint 1919-ben 8 millió. Az épület-tégla építését ma száz munkás egy féltuzat ége­tőben annyit képes termelni, hogy az Egyesült Államok tég­laszükségleteit fedezi. Ma a gép segélyével kilencezerszer- te több villanylámpát gyárta­nak, mint néhány év előtti módszerrel. A kenyérsütődékben két munkás ma százezer kenyeret képes kiadni, jobbat, izleteseb- bet, mint bármikor ezelőtt. A -bizottság jelentésének leg­érdekesebb része, amelyben ki­mutatja, hogy a mai fejlett géprendszerben az Egyesült Ál­lamok népességének jólétben tartására a munkásoknak évi 650 órai munkaidőt kellene dol- gozniok, hogy valamennyien al­kalmazáshoz jussanak, vagyis, heti 12 és fél órát. A társadalom fokozatos fej­lődésén az emberiség rettene- sem a kőkorszakban, sem a tes küzdelmeken ment át, de rabszolgaságban, sem a feuda­lizmus rendszerében nem volt oly kitagadott, jogfosztott, megrabolt, mint ma, a bérrab­szolgaság idején. Ma, mikor a termelést szédítő gyorsasággal végzi, ma, amikor a gépek se­gélyével a természet áldásait megsokszorosította, hatalmas felhőkarcolókat emel a kénye­lem minden gyönyöreivel és az árok parton piheni ki fáradal­mait, hogy holnap tovább húz­hassa az igát. Az élelem és ru­házat szükségleteit óriási meny- nyiségben halmozza föl és an­nak tövében az éhségtől, a hi­degtől megdermedve pusztul el. Az ember a csodák csodájának alkotója, a primitiv, az ősem­bert megszégyenítő módon kö­zömbös saját magával szem­ben. Amit elmulasztott a tár­sadalmi forradalom fejlesztése terén, szervezetlensége folytán, azt előállította akarata ellené­re is a gép, a vasember fej­lesztésével. Ma a géprendszer fejlettsé­ge állította az embert a társa­dalmi forradalom legfelső lép­csőjére, amelyről visszaút nin­csen és bármennyire habozik is, egyetlen mentség számára az Egy Nagy Szervezet, az Ipari Demokrácia. Rájár a rúd a bószókra is LODI, N. J. — Az itteni szövőtelep két bószát Mr. Kri- gert és Mr. Ring-et, akiknek egyenként százötven ezer dollár évi fizetésük volt a gyárból menesztelték. Nem hiszem, hogy egyetlen munkásnak fáj­na ez a bejlentés, mert bizo­nyos, hogy velük még tiz esz­tendő múlva sem fogunk a charity irodában találkozni. Ugylátszik, hogy az öreg festő telep a takarékosság út­jára lépett, mert a heti fizeté­ses foremanokat mind áttették kártyát puncholó munkásokká. Ezek a legények voltak azok, akik a gyár érdekében a leg­utóbbi sztrájk alkalmával há­zaltak a munkások lakásain és igyekeztek rávenni munkásokat a sztrájk törés gyalázatos mun­kájának az elvégzésére. Igazán könnyebb lesz még nekünk is a 2—3 napi munka keresetének az elosztása, ha azt látjuk, hogy ezek a “fore- manok” is meglettek jutalmaz­va azzal, hogy ők is 2—3 napo­kat dolgozhatnak. Reméljük, hogy igy a magas lóról lebukva, egyik-másik meg fogja most érteni, hogy sokkal biztosabb a munkások oldalán harcolni, mint a munkaadók szekerét tolni, amikor azoknak arra szükségük van, mert hi­szen azután úgy is kegyvesz­tett lesz előttük mindenki, aki­ből többé nem tudnak dupla hasznot kipréselni. Tudósitó.

Next

/
Thumbnails
Contents