Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-25 / 844. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 május 25. TÉNYEK ÉS MEGJEGYZÉSEK A. K. rovata-------------------------Az Egyesült Államok haditengerészete, légi flottája, nagy gyakorlatokat tart a Csendes Óceán hatalmas vizein. Eme hadgyakorlatnak semmi egyébb háttere nincs, mint Japán ellen szítani az amúgy is feszes viszonyt. Néhány nappal eme gyakorlatok megkezdése előtt a hadügyminisztérium tizenöt bombaszóró repülőgépre tett rendelést Glenn L. Martin társaságnál Baltimoreban csekély hatszázötvenkét ezer kétszáz- kilencvenkilenc dollárért. Az Egyesült Államok kormánya a demokrácia szent nevében őrült módra szórja a “nép” pénzét. A gyilkoló eszközök “legmodernebb” fajtáját vásárolja meg, hogy aztán alkalom adtán alászánthassa a fölösleges emberiség óriási tömegeit. A “barbár” japán sem marad adós, mert amint a “civilizált” Egyesült Államok flottája befejezi eme próba háborút, röktön utána a Japán flotta ugyanazon a vizeken, és helyeken tartja meg nagy gyakorlatát. Japán népességének több mint a fele, az Egyesült Államok munkásságának háromnegyed része lassú éhhalálra van ítélve, több mint húsz millió lélek ebben a tej jel-mézzel folyó Kánaánban már több mint öt esztendeje a könyör- adomány keserves kenyerét rágja. Mi tartja vissza eme hatalmas tömeget, hogy osztályának érdekében a cselekvés útjára lépjen? Hiszen ez a húszmillió lélek gyönyörű alkotást tudna máról-holnapra teremteni, ha egyesült erővel az Egy Nagy Szervezet alapján tömörülne. Eltörölhetné nyomorának egyetlen okozóját a profit rendszert és helyébe az emberiség egyetlen megváltóját az ipari szabadságot tenné. És amíg ezt nem teszi, addig a világ minden eggyes kormánya tekintet nélkül — rohamosan készülődik nem tízmillió bérrabszolga lemészárlására mint az elmúlt világháborúban, hanem irgalmatlanul lekaszabolják a felesleges emberiséget, éppen olyan közömbösséggel mint ahogy ennek a szerencsétlen országnak kormánya alá- szántatja a gyapotat, a búzát, krumplit, kukoricát, s éppen olyan hidegen mint ahogyan a folyókba folytatják a serdülő malacok és szarvasmarhák millióit. A kizsákmányoló osztálynak ninesen emberi, osztálytudatos emberi érzése és nem is lesz, amig a nép, igényeit kielégítheti az állam holmi kö- nyöradománnyal. Az Egyesült Államok egészségügyi osztályának hivatalos jelentése szerint a prosperitás legjobb esztendejében 1928- ban több mint hét és fél millió egyén képtelen volt az élet- szükségleteit beszerezni. Ma több mint egy harmada az ország népességének kénytelen nélkülözni az élet szükségleteit. Hivatalos hadügyi kimutatás szerint egy Japán elleni háború az Egyesült Államoknak csekély 40 billió dollárba kerülne. Hearst, Morgan, Rockefeller stb. hatalmas ipari fejedelmek addig keresik, amíg megtalálják a módját, kipréselik amúgy is aszott testünk utolsó csep zsírját és hangzatos frázisok mellett, nemze- tiszinü zsebkendőket lobogtatva hadat üzennek Japánnak, mely aztán egy újabb világháborút von maga után. A modern géprendszer bámulatos fejlődése az ipari pangás ideje alatt sem szünetel. 1928-ban a “prosperitás” legjobb évében az automobil testek fából készültek, ma az autó minden része vas. 1929-ben egy autó ajtajának az elkészítése négy dollárba került, ma ugyanazon ajtó elkészítéséért a munkás 15 .centet kap. Hat esztendővel ezelőtt száz nyolcci- linderes motor elkészítésére 250 ember napi 8 óra munkaidőt igényelt, ma ugyanabból a motorból 19 ember 250-et készít el. Az iparok bármely ágát vesszük, mindenütt óriásikig meggyorsították a termelést és redukálták az alkalmazottak számát. A géprendszer fejlődése a kapitalizmus sírásója s annak az elhantolására szükséges az Egy Nagy Szervezet, az IWW. Az 1934-ik esztendőben három millió hatszázezer férfi, nő és gyermek halt meg éhhalállal ebben a civilizáltnak kérkedő világban. Ebből egy millió kétszázezer sajátkezüleg vetett végett életének, “nyomor elől a halálba” menekülve. Ugyanebben az esztendőben az amerikai tőke, hogy busás profithoz jusson a kormány rendeletére megsemmisített egy millió vasúti kocsirakomány búzát, 267 ezer vasutikocsi rakomány kávét, 516 millió font cukrot, 50 millió font kását, 50 millió font húst, 100 millió kö- teg gyapottat. Az emberi szükséglet minden részét szabotálja a kormány rendelete és még ezután is vannak olyan vakok, akik még mindig hisznek a “new deal”-ben, felülnek Huey Long szenátor fejnélküli ígéretének vagy a detroiti Gapon csuhás- nak, mindhárom a “new deal” Huey Long és Father Gapon Coughlin, a Hearstok, Rockefellerek, Morganok busásan fizetett csatlósai. A közelmúltban Angolország eggyik magasrangu diplomatája ellátogatott a “proletár hazába” és a Szoviet Unió eggyik hadseregének zenekara az Aca- demik színházban, Moszkvában eme nagy ur fogadtatására az “Isten őrködj királyunk felett” cimü angol hymnuszt játszotta. Ennél nagyobb elégtételt nem adhattak az angol királynak, aki unokaöccse a meggyilkolt orosz cárnak. Node aztán játszották a nemzetközit is, hogy bebizonyítsák, hogy nekik mindegy, akár az eggyik, akár a másik. Kerületi értekezlet Clevelandon JUNIUS 2-ÁN, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel lesz, 8622 Buckeye Road a Bérmunkás helyiségében megtartva. Kérjük Detroit és Buffalo körzetben levő osztályainkat, lapkezelőinket és az IWW magyar tagjait, hogy válasszák meg delegátusaikat, illetve jelenjenek meg az értekezleten, mert a Bérmunkás ügyében és az IWW szervezési kampánya ügyében fontos intézkedéseket kell foganatosítani. AZ UJ KALAP Irta: Pásztor József. A méltóságos asszony boldogan próbálgatta fejére a kecses, finomfonatu kis kalapot, ami pompásan illet az arcához. A kalaposné gyengéd kézzel igazgatta a szép szőke asszony fején a kalapot és finom mosollyal mondta: — Csodálatos kreáció ez, méltóságos asszonyom. A méltóságos aszony bólintott: — Igen. Tetszik nekem ez a kis kalap, hanem oldalt valami kis szalagcsokor kellene még reá, ahogy most divatos. Másnap délben az urával, a déli korzón — amikor ez a bankból jövet találkozott vele — a kis kalapcsoda már a méltóságos asszony fején volt. Kérdő pillantást vetett az urára, aki elragadtatással mosolygott és pislogatva szólt: — Igazán elragadó a kalapod. Az asszony sugárzó arccal felelt: — Ugy-e? Ahogy végig jöttem a korzón, minden asszony rámbámult. A kalaposné megesküdött, hogy csak ez az egy van belőle Budapesten. A hid közelében várt reájuk az autó és a séta után a méltóságos asszony az autóban észrevette, hogy az ura melegebben simul hozzá. Mikor becsengettek, a szakácsnő futott elibük, mert a szobaleány a terítéssel volt elfoglalva. Még nem látta az uj kalapcsodát a méltóságos asszony fején és kipirult arccal kiáltott fel: — Jaj, méltóságos asszonyom,! Ez hát az a gyönyörű kis kalap? Hallottam már reggel a hentesnél, akik látták a méltóságos asszonyt az uj kalapban. A tanárné is mondta a második emeleten. A méltóságos asszony valami könnyű, nyugodt örömmel, — amit csak a kis dolgok adhatnak meg az embernek — odasiklott az előszoba tükre elé, belenézett a tükörbe, forgatta a fejét, aztán elégedetten susogta: — Igen, ez jól sikerült. És már tervezte is, hogy kiket látogat meg a pompás kis kalapban, hiszen igy tavasz körül azok a boldog izgalmak, amelyek az ilyen abszolút sikerekkel járnak, felérnek egy tengerparti kúrával. Másnap azonban éppen akkor, amikor a méltóságos asz- szony a délelőtti sétára akart indulni, Mari szakácsnő lihegve futott be a méltóságos asz- szony öltözőjébe. — Jaj, méltóságos asszonyom! — hadarta. — A földszinti lakónénak éppen olyan kalapja van, mint a méltóságos asszonynak.! Még az a virág is fityeg róla oldalt. A méltóságos asszony kezében megállt a puderes-pamacs. — Mit mond? — Tessék hamar a balkonra kimenni és lenézni! A méltóságos asszony lihegve futott ki a balkonra. A másik kalap ebben a pillanatban suhant el előtte a földszinti lakóné fején, aki karcsú, csinos fiatalasszony volt és most élte a mézesheteket, a kis földszinti lakásban. A méltóságos asszony riadtan meredt a tovatűnő kis kalap után s megdöbbenve látta, hogy a kalap szakasztott olyan, mint az övé. Kivörösödött arccal, szégyenkezve húzódott vissza. Egy pillanatig tétován állt meg a szoba közepén, aztán hirtelen lerántotta fejéről a kalapot s dúlt arccal nyújtotta a szakácsnő felé: Vigye! Magának adom! A szakácsnő arca felragyogott. Tartózkodva, hitetlenül nyúlt a kalap után s elfulladva mondta: — Nekem tetszik adni? A méltóságos asszony fásultan bólintott. Igen. Használja maga, Mari! Aztán berohant a hálószobájába, levetette magát a kerevet- re és arccal a párnákra borulva zogokott. Mikor az ura hazajött, csodálkozva kérdezte tőle: — Nem találtalak a korzón, édesem ? Aztán észrevette, hogy az asszony arca dúlt és sápadt. — Mi az? Történt valami? Az asszony szempilláira könny csordult. — Neked is tetszett az uj kis kalapom. De mindenkinek. Oly édes volt és olyan jól állt. A férje szeme nagyranyilt. — És? Az asszony arca lángbaborult. — Odaadtam Marinak! Viselje ő! Ez a senki itt alattunk, valami kishivatalnokné ugyanolyan kalapot szerzett. Csak nem járhatok vele egy házban ki-be, egyforma kalapban? A férj félénken vállatvont. — Istenem, van még kalap Budapesten. Az asszony sóhajtott. — Ilyen nincs. Eleget futottam utána. Leült. Veregette öklével a térdét. A szeme megvillant, amint kiáltotta: — Hanem az arcát szeretném