Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-11 / 842. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 május 11. MUNKÁSSORS Kit szolgál General Johnson? A LOS ANGELESI Bakos és Pap családot nagy gyász érte. A kérlelhetetlen halál ragadta el az anyát hét gyermeke közül. Harminckét éven az uj hazában, megfeszített erővel mindig arra törekedett, hogy jópéldával járuljon a mai rendszer megváltoztatásának lehetőségéhez. így nevelte gyermekeit is. Április 25-én, nagyszámú ? gyermekei, unokái és jóbarátai kisértük ki nyugvóhelyére, ahol lázadó szive meg pihen. MÜLLER PÉTER. Rövid ideje tartózkodott közöttünk és az osztályharcnak csak az abc-j énéi tartott, de kötelesség tudó és minden reá bízott munkának pontos elvégzője volt. Chicagóba érkezése óta a Dokman családnál lakott .— akikkel gyakran fordult meg körünkben — és rövid idő elteltével tagja lett az Általános Munkás Dalárdának, majd az IWW-nak. A munkanélküliségből, mint annyi sok milliónak, neki is kijutott bőven és szobagazdája ember szeretetének köszönhető, hogy a nagyobb nélkülözéseket elkerülte. Itt-ott dolgozott egy-két hetet, mig végre sikerült egy közeli Country Clubban kertészi munkát kapnia, mely előre láthatólag hosszabb időre biztosította volna a megélhetést részére. Uj munkahelyén egy hetet töltött, amikor a Chicago Modern Színkör a “Kik a Bűnösök” cimü színdarab bemutatására készült április 7-én, melynek ő is egyik szereplője volt és ez alkalomra bejött szerepe lejátszására. Pár perccel azután, hogy szerepét leadta, a kuliszák mögött össze esett és rögtön kórházba kellett szállítani, ahol megállapították, hogy üdült gyomor baj okozta a rosz- szullétet. Másnap operáció alá került és amikor két hét után már azt hittük, hogy túl van a veszélyen és ismét körünkbe lehet, lépett közbe a könyörtelen halál és elragadta örökre. Mint nincstelen proletár élt és úgy is halt meg. Nem volt semmije és nem maradt utána semmi; még annyi sem, ami a temetési költségeket fedezte volna. Ennek dacára, földi maradványait nem bíztuk a megyére, hanem a proletár szolidaritás érzése itt is megnyilatkozott. A munkástársak és munkástársnők gyüj tőivekkel keresték fel az ismerősöket és barátokat és összegyűjtötték a temetési költségeket. Április 27-én, nagyszámmal jelentek meg a munkástársak és barátok a Stich-féle temetkezési kápolnában, hogy búcsút vegyenek Müller Pétertől. Miután Kardos Pista, Rózsika leánya kíséretével eljátszott két gyászindulót, Pika Pál munkás- társunk emelkedett szólásra, aki ecsetelte a munkássors gyötrelmeit; a végnélküli kálváriát, mely születésétől haláláig kiséri a proletárt. Elitéli a jelen rendszert, melyben a munkás élet kevesebbet ér az állaténál, és a nincstelenség sokakat dönt a sírba idő előtt. A jelen eset is egyike azon számtalannak, amikor megfelelő kezelés mellett talán meg lehetett volna menteni munkástársunkat az életnek. Ennek azonban pénz az ára, mellyel nem rendelkezett és igy keveset törődtek vele akik kezelték. Harcra szól- litja a jelenlevőket a társadalmi igazságtalanság ellen, hogy emberi életet élhessünk itt a földön, a tulvilági “boldogságot” pedig hagyjuk azoknak élvezni, akik azt hirdetik. Az Általános Munkás Dalárda teljes számú kara a “Mért oly borús” gyászdallal mondott búcsút örökre eltávozott tagjának, Mayer B. József karmester vezetésével. Wiener Andor munkástár- sunk a bajtársak, ismerősök és barátok nevében mondott búcsút az időelőtt elköltözött munkástársunknak. Ez alkalommal a különben öblös hang fájdalmasan szomorú volt, szinte kifejezte azt a fájdalmat, melyet az osztályharc egy agilis tagjának korai elvesztése felett érzett. A ravatalra koszorút helyeztek: Dokman József és neje, Benedek Márton és neje, Victor Kanitski és neje, a távoli fivérei és az IWW tagjai. Utolsó útjára számos kocsin kisérték ki tisztelői a St. József temetőbe, ahol Wiener Andor mtárs szavainak elhangzása után elhantolták tetemét. Mindazoknak, akik a szükség ez órájában szolidaritást vállaltak . és támogatásukkal lehetővé tették, hogy Müller mun- kástársünkat ily körülmények között temethettük el, elismerésüket fejezik ki, az Általános Munkás Dalárda és az IWW chicagói magyar tagjai. • MEGHÍVÓ ! Az IWW new yorki tagjai május 18-án, nagyszabású TÁNCMULATSÁGGAL egybekötött BAZÁRT rendeznek. 1351 Third Ave. alatt levő Bérmunkás Otthonban. A clevelandi harcolók védelmére, ahol minden öntudatos munkás és munkásnő meg fog jelenni, hogy ezúton is bi- zohyitsák osztály szolidaritásukat, a clevelandi harcosokkal szemben. A jövedelem tiszta haszna a letartóztatott munkások kiszabadítására lesz fordítva. Kezdete délután 3 órakor. Belépő jegy 25c. Tisztelettel a Rendezőség. OPEN FORUM Los Angeles Californiában az IWW rendezésében az IWW Hallban, 280 Lang Bldg. 212 S. Spring St. minden vasárnap este 8 órai kezdettel. Belépő dij NINCS. Kérdések. Hozzászólások. A fenti magyarázatott a képviselő házban adták, melyet adatokkal tudnak bizonyítani, igy az uralmon levők sem merték tagadni. General Hugh Johnson, Baruch nagybankár és ipari fejedelem szolgálatában volt, van és úgy látszik ott is marad. Bemard M. Baruch, mint magánbankár, azonban titkos és nagyon benső kapcsolatba áll J. P. Morgan bankárral és J. P. által birt American Magazine, Wall Street-i lapnak belső munkatárs, a háború alatt a War Industries Board- nak az elnöke, Woodrow Wil- sonnak a titkos tanácsosa. Későbben Mr. Hoovernek a belső tanácsosa, most ismét a demokrata Rooseveltnek a titkos tanácsosa. Az adatok bizonyítják mely a szenátus előtt fekszik, hogy Baruch és J. P. Morgan társaival együtt, nem törődik, hogy Wilson a demokrata, Hoover a republikánus, vagy Roosevelt a demokrata van a kormányon, ők szabták meg az útirányt mindegyik részére. A háborús őrület idejében Baruch adta General Johnson, Wilsonnak, hogy a kényszer sorozási törvényt kitervezzék és végrehajtsák, melynek Johnson volt a diktátora, fő-fő végrehajtója, bár tervezője is. Mikor a munkáját elvégezte, megvédte Morgan, Baruch és más nemzetközi bankárok érdekeit, billiós háborús haszonhoz segítette őket, akkor visszament Baruchhoz. 1930-ban ismét kiesett a talaj a bankárok lába alól, egymásután buktak meg a bankok, a nagy iparokat bukással fenyegette a fejlődés. A bankok melyek milliókat adtak a vasút aknák, kisebb bankoknak nem bírtak kollektálni. Akkor Baruch ismét felküldte Gén. John- sont Hoovernak segíteni és megtervezték a Reefinancing Cor- porationt, melyen keresztül, csak a Souther Pacific vasút révén 47 millió dollárt fizettettek ki az állami pénzből Morgan bankháznak, több mint két billió dollárt osztottak szét különböző vasutaknak, bankokon keresztül, a még nagyobb bankoknak, melyek között ott volt Morgan, Harriman, Baruch bankházak. Miután a republikánus kormányt olyan hűséggel szolgálta Baruch és cselédje General Johnson mint az előző demokrata kormányzatot, 1933-ban ismét meg kellett a hazát menteni Morganék részére. Baruch személyesen fent járt a demokrata elnöknél és megkötötte az alkut. Megtervezték az NRA-t és a Wall Street cselédjét, General Johnsont tették meg ismét diktátornak, hogy Baruch által tervezett NRA-t lelkiismeretesen betartsa. Baruch, Morgan, Harrimanok nem akartak személyesen exponálva lenni az NRA-ban vagy valamilyen kormány intézkedésben, azért küldték a mindenre kapható és általuk teljesen megbízható Johnsont. Mikor már Johnson nem tudta a munkásokat vakítani, ismét vissza ment Baruchhoz a Wall Street mesteréhez. Még titokzatos módon az egész ország rádió hálózatát szolgálatába állították, hogy a radikálisoknak hirdetett dema- gók, Long és Choughlin ellen tüzet okádjon, a felfújt hólyagot még igy akarták újból megtölteni, de az is elült.-Meg lehet, hogy Johnson többet nem szerepel, nagyon megismerték. Majd más néven más valaki lesz, vagy már van küldve Washingtonba, hogy szolgálja a kormányt, illetve a Wall Stree- tet akik majd oda küldik, mint titkos, vagy mint nyílt diktátort. Ez a politikai akció, melynek csak az ad erőt, hogy a gyárak, vasutak, bányák, mezők ezeknek a Baruch-oknak a kezeiben van, akik úgy a demokrata mint a republikánus és még később valószínű majd a szacialista kormányt is elfogják látni, titkos tanácsokkal, diktátorokkal mert amig a gazdasági hatalom birtokosai lesznek addig, az “övék a dicsőség, az ország és a hatalom.” Ezzekkel szemben csak is egy natalmas gazdasági szervezet kiépítésével lehet felvenni a harcot, ők onnan kapják erejüket, az iparokból amelyet mi bérmunkások szolgáltunk nekik. Csak is ottan tudjuk ezt megvonni tőlük, ha szervezkedünk, harcolunk és az iparok tulajdonjogát, birtoklását elvesszük a kezükből akkor a Johnsonok, demokrata, republikánus még a szocialista elnökök is bennünket fognak szolgálni, ha még lesznek is, amint ma is a gazdasági hatalom birtokosait szolgálják. Mert muszáj nekik. Az a legnagyobb hatalom. Ezért érdemes harcolni, attól függ a mi és családunk, az emberiség élete, jövője. Ezt akarja az IWW, a forradalmi Egy Nagy Szervezet alapján lefoglalni és a közjó érdekében tartani üzemben, nem profitra, hanem közszükségletre. Az ipari’ demokrácia rendszer alapján. Ahol Johnsonéknak majd úgy kell táncolni, ahogyan a gyárak munkásai az üzemtanácsokon keresztül muzsikálnak. Vi. NEW YORK JUNIOR WOBBLIES május 18-án, szombaton este 8 órai kezdettel a Masonic Temple, 310 Lenox Ave. cor. 125th St. nagy MŰSOROS ESTÉLYT rendeznek felerészben a clevelandi sztrájkok támogatására. Belépőjegy előreváltva 25c., a pénztárnál 35 cent. Segítse a fiatalságot azon törekvésében, hogy a harcoló munkásokat anyagilag támogathassák. Olvasd a Bérmunkást!
