Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-11 / 842. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 május 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .......... 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, Q. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland. Ohio pending.______________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A kulisszák mögül Amikor mindenkinek szeme Washington felé irányul, hogy figyeljék a “törvényhozó” honatyák határozatait, akkor a kulisszák mögött az amerikai társadalmi életnek igazi irányitói is nyilatkoznak és nyíltan kimondják, hogy az ipari fellendülés kizárólag csak a kapitalista osztálytól függ. Ugyanis a kereskedelmi kamara legutóbb megtartott gyűlésén figyelmezteti az állam kormánygépezetét, hogy minden kísérlete csak úgy végződhet sikerrel, ha a kereskedelmi kamara irányelveinek megfele- lőleg fognak cselekedni. A kereskedelmi kamara (Chamber of Commerce) azt a tanácsot adja a kormánynak, hogy ne avatkozzon bele az üzleti dolgokba. Vagyis ne próbáljon semmi rendszabályozást az iparokra vonatkozóan tervbe venni, mivel ez elsősorban ellentétbe van az Egyesült Államok alkotmányának azon pontjával, hogy a kormánynak nem lehet semmi köze és beleszólása az üzleti dolgokba. Lám-lám milyen szerencséje a tőkés osztálynak, hogy 159 évvel ezelőtt a honatyák a kapitalizmus szája-ize szerint csinálták meg az alkotmányt, de alkotmány ide, vagy alkotmány oda, — ezt csak azon esetben kell betartani, ha a profit megvédéséről van szó. Tovább pedig figyelmeztetik még a kormányt, hogy a munkaidő és a minimális fizetés megszabásába se avatkozzanak bele, mivel ez egyáltalában nem tartozik az ő hatáskörükbe. Bízzák csak tovább a munkáltatókra —mint eddig volt, — majd ők elintézik a munkásokat továbbra is. Támadják ezzel kapcsolatba a Code-nak a hetes számú pontját, amely szerint a munkásoknak jogába áll ahoz a szervzethez tartozni melyet a munkások maguk választanak. Itten nyilvánul meg a kereskedelmi kamara ellenvetése a leghatározottabban. Nem helyeslik, hogy a munkások más szervezetekbe csoportosuljanak, mint csak a Company Unióitokba, mert ha a munkásoknak jogába áll olyan szerveztekhez tartozni amit ők a legjobbnak találnak, akkor rövidesen az egy forradalomhoz vezet. És ez volna a legborzasztóbb csapás az üzleti életre. A kapitalizmus ugylátszik görcsösen ragaszkodik uralmának további megtartásához, nem törődik milliók nyomorával. Tudják azt, — ha a munkások felösmerik a szervezet erőhatalmát, hát az ő osztályuralmuknak azonnal vége lesz. Ezt nevezik ők amerikanizmusnak, hogy a dolgozó tömegek felett teljhatalmulag csak nekik van joguk rendelkezni. A nagytőke ezzel befogja bizonyítani, hogy a politikai gépezet nem lehet más, — mint csak a tőke alárendeltje — és közeleg az idő, hogy úgy a politikusok és a politikában hívők mind ráfognak eszmélni arra, amit az IWW harminc év óta tanít, hogy a társadalom alapját a gazdasági alap képezi, amelynek következtében a termelő eszközök tulajdonosai a társadalom irányitói. Még abba is beleszólnak, hogy a munkásoknak milyen szervezetekbe szabad csak szervezkedniük. Sokan a kishitüek és a munkásosztály állprófétái az amerikai fascizmus meggátlását úgy vélik elérni, hogy a kormány és a jelenlegi rendszer osztályintézményei ellen lármás szóharcot folytatnak. A fascizmus eszméjét a nagytőke már életbe léptette és közeleg az idő amikor majd egy amerikai Hitlert fognak kinevezni a Company Uniók élére és nem lehetetlen, hogy ez Mr. Green személyében fog bemutatkozni a teljes valóságában. A munkásosztálynak rá kell rövidesen eszmélni a kulisszák mögötti hatalomra és amig nem késő olyan forradalmi gazdasági szervezetet kell kiépíteni, amely képes lesz meggátolni a kapitalizmut minden törekvésében, A munkásokat pedig meg kell győzni arról, hogy fordítsanak hátat az AFofL-nek, amely minden cselekedetével azt bizonyítja, hogy készen van arra, hogy a kapitalizmust szolgálja a kimondott tényleges fascizmus megvalósításában. Aki az AFofL szekerét tolja az a fascizmus eljövetelét segíti elő. Dél illinoisi városok világítás nélkül Közel egy hónapja, hogy az Illinois Power and Light Co. — mely Illinois állam déli részében számos városnak szolgáltatja a villanyt és gázt — munkásai beszüntették a munkát. A munkabeszüntetés nem egyszerre történt, hanem terü- letenkint és hosszabb időt vett igénybe, amig a sztrájk hatását érezni kezdték az ipari vállalatok is, ma azonban már minden valószinüség szerint ily stádiumba van a sztrájk, mert az állam kormányzója is közbe lépett és intézkedéseket tesz a sztrájk beszüntetésére, illetve megtörésére. A sztrájk következtében villany nélkül maradt városok: East St. Louis, East Alton, Granite City, Mount Vernon, Casey vilié, Cetralia, Wood River és még nénány, mely területeken több ipartelep is kényszerült lezárni villany áram hiányán. Néhány városban a viz hiány is fenyeget, amenv- nyiben a vizet szolgáltató szivattyú. villanyerőre van berendezve és ez ideig mellék vonalakon vezették az áramot, a sztrájkolok azonban igyekeznek ezt is megakadályozni. A sztrájkolok követelése a szervezet elismerése és a bérek és munkaviszonyok javítása, melynek eléréséért már hónapokig folytak tárgyalások az union vezetők és a vállalat megbízottai között és miután az eredményre nem vezetett, szüntették be a munkát. A politikusok természetesen mind a munkásokat akarják kényszeríteni a sztrájk feladására, holott a munkáltatók makacskodnak, arra azonban nem tesznek kísérletet, hogy a munkáltatókat kényszerítsék a követelések teljesítésére. A kormányzótól lefelé a városatyákig, mind a munkásokhoz appellálnak, azokat fenyegetik meg az esetre, ha be nem szüntetik a sztrájkot. A helyzet nyitja pedig a munkáltatók kezében van, mert ő rajtuk áll a követelések teljesítése. A sztrájkolok különben kijelentették, hogy addig fel nem veszik a munkát, amig jogos követeléseiket nem teljesítik. A sajtószabadság foszlánya is eltűnik Hitler országában A németországi názi uralom már a kezdetében felismerte azt a hatalmat, amelyet egy politkai kormányzatnak az ország sajtója jelent. Ezért nagy gondot fordítottak arra, hogy cenzúra nélkül nyomatott betű napvilágot ne lásson. Hogy a názi cenzor mihez adta jóváhagyását, azt legjobban illusztrálja az a tény, hogy számos úgynevezett polgári újság szüntette be megjelenését a Hitler uralom óta. Egy most jött távirat szerint, már nemcsak a radikális és liberális polgári lapoktól volt félni valója a názi uralomnak, de a minden idők leghűségesebb egyházaitól is, mert mint a híradás jelenti az összes egyházi lapok megjelenését tiltotta most be Adolf a nagy Hitler. Ha valaki hazudik, tegyünk úgy, mintha hinnénk neki: erre neki bátorodik, még nagyobbat hazudik s már le is leplezte Önmagát. Ha ellenben észre vesszük, nogy részben kiszaladt a száján egy igazság, a melyet titkolni szeretne, akkor meg tegyünk úgy, mintha nem hinnők, hogy aztán kirukkoljon az egész igazság derék hadával. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük
