Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-11 / 842. szám
1935 május 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK 1917 EGY VOLT HADITUDÓSÍTÓTÓL. “Látszólag nem lehet az embert arra birni, hogy feladja a nyers konfliktustokat, bármilyen élénk színnel fest annak borzalma. Francia, Német, Angolország és Amerika irói kegyetlen igazságokat mondtak a háborúról. Fénykép felvételek tömege albumokban van gyűjtve és mégis vannak, kik készek az örök elmúlás soha vissza nem térő útjára. Nem tudom, hogy volt-e valaha a háború réme megköze- litőbben bemutatva. Teljes igazsággal mondhatjuk a világ fiatalságának, hogy a bűnözések legunalmasabbika a háború. Egy csöndes vidék úgy tűnik fel, mintha egy kis menyországot loptak volna a végtelen zavarból, de az ujjoncnak — még a veteránnak is — ebben is egy adag pokol és halálos csönd. Jó lesz emlékezni, hogy a modern háború papírra vetett művelet; irodai munkások rubrikái nyúlnak az előre tolt fronttól a távolban levő irányító irodákig, összeadás, kivonás, szorzás és osztásban. A babér- zerzés titka nem egyszer a “kannás bab . . . három rakományában fekszik. Három csapattal töltött nyolc hónapom kínos emlékei nem a Vimy és Verdunnál látottak. A legrettenetesebb pontoknál is voltak békés percek. De volt egy hely, hol az első puska ropogástól az utolsóig, a fegyver lerakásig, örökké tombolt a kin. A párisi Gare Do Nordról van szó. Minden kiinduló vonat vitte szinültig telt tragédiáját. Eleinte volt talán nimbuszok reménye; színházi romantika. 1917 nyarára már alig akadt, ki búcsúzott volna, a sáncárkokhoz indulóktól. Az állomás rideg, félelmet gerjesztő; fekete ruhás, gyászoló anyák a siralom völgyének fogadó szobájává avatják. Három év alatt a francia anyák és kedvesek megtanultak némán könnyezni. Válaszpontnál vagyunk. Remény és boldogság a megsemmisülésbe sülyedt. Pár órányira a pokoltól. Szinte megváltó volna, ha az állomás siri csöndjét a fegyver dörrenések visszhangja zavarná. Az örökös búcsúzok könnyeitől nedvesek a falak. Nincs több könny. Moloch szörnye megadást plántált a lelkekbe. Minden lény csak egy halált adhat a szörnynek. Teste és vére az övé, de nem cicomázhatja már lélekvirág- gal. A végzet órája ütött; csöndesen, némán indulnak. A francia anya nem sir többé ; csak szivére öleli, kétség- beeséssel karolja emberét. Napjainkban ragaszkodjanak asszonyaink még szorosabban férjikez, fiaikhoz, kedveseikhez. Törjék meg a siri csöndet, harsogják túl a harci riadók őrült lármáját.” 1 9 3 5. Egy polgári lap levélkosarából halásztuk ki az alábbi sóhajt: Mint egy gyorsíró, öt hónapja munkanélkül ilyen “alkalmakat” találok: ba gratulálni, koccintani. Még-1 pedig tokaji borral. Mert Örzsi mást nem iszik. Próbálták becsapni badacsonyi, szekszárdi, egri borokkal: ő csak beleszagolt a pohárba és megcsóválta a fejét. — Nem bor e! Én má csak tudom, hogy milyen terem a tokaji kopaszon, ott neveked- tem a tövibe . . . Azóta maga vitéz Arnóthy Pál altábornagy, vezérkari főnök sem merne egyéb italt küldeni örzsinek, mint tokaji asz- szut . . . Edith nevetve beszélte nekem, hogy sokszor kérdezik tőle, mennyi idejébe kerül, hogy ilyen kifogástalan a háztartása. — Neked megsúgom, hogy naponta öt perc az egész. Örzsi reggel bejön a hálószobámba, én megmondom, lesz-e vendég vagy sem, ő megmondja, mit főz ebédre és vacsorára, — punktum. Csak a hónap végén számolunk. Rendesen még visszahoz a konyhapénzből . . . ... És most örzsi férjhez- megy. Hiszen ez a rém már többször kisértett Arnóthyéknál. örzsinek hire ment mindenütt, ahol csak megfordult katonagazdája élete során. Nyiregy| házától Pozsonyig és Jaroslau- tól Aradig. Sőt most itt Pesten is. Kérte már cugszführer, gépészkovács, parasztgazda és soffőr. De ő mindegyiket elintézte gömbölyű vállának egy ránditásával. Azonban ha ő egyszer meggondolja, hogy mégis csak úgy van rendjén, hogy minden hajadon férjhezmenjen, — inkább későn, mint soha — akkor baj van. Egy hétig törtem a fejemet, kit merhetnék szegény Edith- nek ajánlani Örzsi helyébe — persze eredmény nélkül. Már éppen megakartam írni, neki, hogy nem találok senkit, — kellemetlen hirt nem szeretek telefonon bemondani — mikor ismét őrült berregés hiv az Íróasztalhoz. Edith . . . meg se várja, hogy én vagyok-e, a hangja elárulja, hogy legszívesebben a nyakamba borulna. Gyorsan, boldogan referál: — Te, Klári . . . örzsi meggondolta a dolgot . . . kiadta az útját a tiszthelyettesnek... hogy miért? . . . Mert nagyon erélyes ember, még parancsolni merne neki . . . ő pedig úgy akarja, ahogy ő akarja . . . Hát akkor inkább megmarad nálam! . . . Egy kiszámíthatatlan me- nyiségü munkaadót — öreglegények, özvegy és félreértett férjeket, stb. stb. stb. Ugyanilyen számban, “művészek,” kik modelt? keresnek a gyorsíró lányokban ? Munka, munka — óh igen, mindenfajta munka kínálat a magányos (de ezt megkövetelik) lánynak — csak egy tisztességes munka nem. Nekem megváltás volna, ha valaha valahol munkát találnék tisztességes fizetéssel és *— ahol a munkaadó szereti a feleségét. Hát az olyan sok amit egy munkásleány kérhet az életből ? Gyorsirónő, zavarban. Éhez csak annyit füzünk: ennek és sok ezernyi és ezernyi gyorsirónőnek és a többi munkáslánynak a “megváltás” csak akkor jön, mikor megszűntek csengő pénzért, bérért áruba bocsájtani testüket és lelkűket! Mikor az iparok termelő serege odúiba űzi az üde lány- husra éhes patkányokat. “SZABAD A KRITIKA.” Ezt mondta az elnök április 17-én, vasárnap este, amint tűzhelye mellől az ország lakóinak tűzhelye (már akinek van ilyen) körül ülőkhöz beszélt a rádión keresztül. Nem ringatjuk magunkat a hitben, hogy az itt elmondan- dók a Fehér Ház rejtélyes falain átszürődnének. Ott meghallgatásra csak a “számottevők” találnak. Mi pedig azokhoz nem tartozunk. Csak páriák vagyunk, kiknek jajjait nem édes hallani. Nem is oda beszélünk. Csak magunknak. Azoknak, kik véletlenül hallották, vagy olvasták az elnök tüz- helyi üzenetét. Beszéde — eltekintve a behízelgő vállverege- téstől, melyet bőven ad a “jó” polgároknak, — bejelentése a közel öt billiós műtétnek, melyet adagokban kíván befecskendezni a nyavajgó gazdasági életbe. Három és félmillió közsegélyen élő munkabírót tervez ezzel levenni a segélylistáról. Hát kérem, ez bűvészet! Kétség sem fér hozzá, hogy ez lehető. Az öt billiót szépen kiteregetik. Hopkins lesz benne a mester, ő fog odahatni, hogy a mai ingyen-segély arányban a munkába állítottak fizetést kapjanak. Többet követelni persze és erre még szervezkedni is, pláne tilos lesz. Hazaellenes. A fő az, hogy minden ember vállat-vállhoz téve közreműködjék az amerikai munkás életszínvonalának a minimumra redukálásában. Minél kevesebbet együnk; minél rongyosabban járjunk és megjön az ipari és gazdasági fellendülés .. . Ez az elmélet nagyon hasonlít a kapitalisták eddig rajtunk gyakorolt elméletéhez. Eddig is ha többet mertünk követelni, rendőrbotot, börtönt kaptunk, nemde? És hová vezetett bennünket! A koldusbotra. Ezt a koldusbotot volna hivatva az öt billiós műtét véglegesíteni. Ha tudná. Egy elkoldusitott országtól várják a magasfoku géptermelés termékeit megvásárolni. Mivel? Koldusfillérekkel? Kinek termeljenek, ha a termelő aki egy személyben vásárló is csak koldusbért kap? A néhá- nyak, kik a külömbözetet gyűjtik a páncélszekrényekben, nagyon kevesek ahoz, még ha bél- poklosok volnának is, hogy megvennék, vagy elfogyaszthatnák a javakat, amit a milliók nélkülözése nekik juttat. Banális egész elméletük. Ezt nem mi mondjuk csupán. Az árurendszer immár öt éves hall- doklása mondja. Az öt billiós befecskendezés talán jó lesz arra, hogy a gondolkozásra lusta, kétségbeeséssel viaskodó tömeg újra megválassza a mai csodadoktorokat. Talán. Az ipari munkásság ébredésétől függ egyrészt, másrézt pedig a szerszámok tökéletesítésétől. Ez utóbbi ott lóg menthetetlenül a fejük fölött, kikényszerítve a további fejlesztést s ezzel a bukásukat. Az NRA utbainditásakor több mint 3 billiót irányoztak elő a városi éhesek zöld pázsitra telepítéséhez. Addig morfondíroztak, spekuláltak ezen, spekuláltak azon, mig a városiak éhsége ajtójukat döngette. Nem volt idő a további tervezésre. Azonnal adni kellett. így oszlott meg a három billió direkt segélyadásban s az ezzel egyérté- kü (CWA) segélymunkában. Erős a gyanúnk, hogy az 5 billió is erre a sorsra jut. v Még egy másik gyanúnk is van. Megtörténhetik a 16-os elnökválasztás s az azt követő tragédia megismétlődése. Wilson a béke apostola volt. Roosevelt is az, (legalább is látszatra.) Wilson nem akart háborút. Roosevelt sem akar. Wilson terminusának második részét háborúval kezdte. Ha ezek a billiós műtétek nem hoznak eredményt, ha nem lesz munka, ha nem lesz kenyér, ha a bankárok megkötik magukat, ha nem előlegeznek pénzt a kormány adósleveleire; no és ha az éhség forrong, mit fog hozni Roosevelt rezsim- jének második része? Csak nem fogja megengedni, hogy a belellenséggel kezdjünk háborút? S—n. FIGYELEM Az IWW magyarajku tagjai a Bérmunkás New York kerületi lapkezelői és Bérmunkás olvasók 1935 május 19-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. New York, N. Y. KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak, szervezési és lapügyek, úgyszintén egész mozgalmat felölelő kérdések megtárgyalására. Kérjük a New York és környéki munkástársainkat, hogy minél számosabban vegyenek részt, ezen az értekezleten, hogy a következő hónapokban végzendő aktivitásunk alapjait kidolgozni képesek legyünk. Az egész környékből a munkástársaink tömeges megjelenését okvetlen elvárja az IWW new yorki csoportja.
