Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-11 / 842. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS A General Motors telepeken terjed a sztrájk DETROIT, MICH. — A munkabeszüntetés, mely egy héttel ezelőtt Toledoban történt a Chevrolet Motor telepen terjedőben a General Motors más varosokban levő telepein is. A toledoi sztrájkolok felhívást bocsájtottak ki a General Motors összes munkásaihoz, melyre válaszul Clevelandban a Fisher Body plant, valamint Cincinnatiban is beszüntették a munkát. Hozzávetőleges számítás szerint jelenleg 13.000 munkást érint a sztrájk. FLINTEN, (MICH.) — A Buick és Chevrolet telepek munkásai tömeggyülést tartottak, melyen a sztrájk eshetőségéről tárgyaltak. Bár határozatot ne mhoztak, mert a gyűlés nyilvános volt, de minden valószínűség amellett szól, hogy a munkabeszüntetés rövid időn belül életbe lép. A Buick telep munkásaihoz a toledoi sztrájkolok direkt felszólítást intéztek, amennyiben a toledoi telepen végzett munkát, mely ma szünetel a sztrájk következtében átvitték Flintre, igy sztrájktörésre kény szeritették az ottani munkásokat. A Cleveland és Cincinnati telepek igazgatósága úgy igyekszik feltüntetni a helyzetet, mintha az igazgatóság rendeletére zárták volna le a telepeket és nem a sztrájk következtében. A valóság pedig az, hogy mind két városban már hetek óta gyüléseznek a munkások és mielőtt a telepet lezárták, már nagy számmal hagyták abba a munkát. A Mechanical Education Society of America — a szerszám készítők szervezete — szintén foglalkozott a sztrájk kérdéssel és kimondták, hogy nem készítenek oly munkákat, melyek eredetileg a toledoi telepen készültek, ezáltal szolidaritást vállalva a sztrájkólókkal. A General Motors a leghatalmasabb vállalat az autó iparban és egyben a legkegyetlenebb kizsákmányoló is. A szervezett munkásságnak esküdt ellensége és imételten kijelentette elnöke, hogy semmiféle szervezettel nem hajlandók kollektiv tárgyalásokra. A korporáció kötelékébe tartozik a Cadi- lac, La Salle, Oldsmobile, Buick, Pontiac és Chevrolet telepek. Szerelő telepeik vannak az egész ország területén és Cana- dában is. Tekintve a hatalmas vállalat összetételét, a sztrájk ma még csak szórványosnak mondható, azonban a sérelmek az egész ország területén egyformák, megtörténhet, hogy a szolidaritás érzése akcióba lépteti az összes munkásokat és megtörik az igazgatóság szervezet ellenes magatartását. A képzelt hatalom, amely felett ma rendelkezik a General Motors porba hull a munkásság szervezett ereje előtt, mert ennél hatalmasabb erő nincs. Gyermekkorunkban olyannak látjuk az életet, mint a milyen a színházi díszlet messziről, öreg korunkban meg olyannak, a milyen egész közelről. MEGRABLÓINK 1935 május 11. A General Motor Corporáció tiszta jövedelme, 94.769.131 dollár volt 1934-ben, 3 százalékkal nagyobb mint 1933-ban. Chrysler Corporáció tiszta haszna, 43.355.729 minden részvény után, mely alapjában véve alig egy-egy dollárt képvisel, ki lett fizetve 2.78 cent osztalék fejébe. A Ford nem mutatta ki az 1934. évi hasznot, mivel családi kezelésben van, igy nem muszáj neki, még lázitóbb volna mint a fenti adatok. Hogy a Ford hasznát megértsük, rendelkezésünkre áll a Briggs gyár által kiadott kimutatás, mely 75.121.625 dollár volt. Számításba vesszük, hogy Briggs leginkább a Ford részére dolgozik, könnyen há- romszorossára lehet emelni a Ford 1934-es NRA boldog korszakának tiszta hasznát. Ezen felül mint a General Motorsnál is, két ember egyen- kint, 120.000 dollár évi fizetést vett fel, összesen 3.805.000 dollárt fizettek ki csak az ilyen Board of Directorok és al, fel, közép elnököknek fizetés fejében. A Kelsey Wheel is melyben most a munkások sztrájkba mentek, 40 százalékkal nagyobb Hasznot csináltak 1934-ben, mint a megelőző évben, de azért nem bírtak 10 százalékos béremelést megadni a munkásoknak, csak 5 százalékot adtak. De azért csak a bajt okozó agitátorok a hibásak abban, nogy a munkások követelődz- nek, sztrájkot vívnak. Ezt a törvényes profitott az elnök is védi, Coughlin is. Csak azon csodálkoznak, hogy a munkások miért nem bírnak még több automobilt vásorolni. Hogy miért nem tudják a 14 millió munkanélkülit tisztességes munkához juttatni, hogy miért nincs a munkásságnak vásárló képessége ? Egy újabb háború a civilizáció pusztulását jelenti... Egy angol képviselő George Lansbury, az angol munkáspárt veterán képviselője, hatalmas beszédben emelte fel szavát a háború ellen. Szerinte, mint olyan sokak szerint, egy újabb háború jelenlegi civilizáció teljes katasztrofális pusztulását vonná maga után. A világ jól tudja ezt, csak a politikusok nem akarják belátni, vagy, ha be is látják, tetteik és készülődéseik ezzel ellentétben állanak. — Minden erővel meg kell / akadályozni egy újabb háború kitörését, — mondja Lansbury. Beszéde további folyamán Lansbury érintette a békeszerződések ügyét is, célzást téve arra, hogy a békés megegyezés a határok tekintetben az egész emberiség szempontjából döntő fontosságú. Csakis békésen lehet s szabad eleget tenni a háboruvesztee államok követeléseinek, ezt azonban minél sürgősebben. A beszéd az angol sajtóban s a közvéleményben nagy visszhangot keltett. Orzse férjhezmegy? Irta: Máriássyné Szemere Katinka. A minap délután szokatlanul éles, percekig tartó csengetés zavart föl a könyvem mellől. Rohanok a telefonhoz. — Halló ... ki beszél? — Te vagy, Klári? ... Itt Edith, Arnóthyné ... — szól vissza egy izgatott hang. — Klárikám, nagy bajban vagyok. Nem tudnál nekem egy jó szakácsnőt ajánlani? — Szakácsnőt? ... — Alig tudom folytatni a meglepetéstől. — Csak nem akarod velem elhitedni, hogy az örzsid elmegy? Edith belesóhajt a telefonba, nagyot, keserveset. — Örzsi férjhezmegy, — mondja leverten. — A polgár- di csendőrtiszthelyettes kéri. És nem mondhatom neki, hogy ráér, hiszen harminchat éves. De hogy én mit csinálok majd nélküle, azt igazán nem tudom . . . Megállapodtunk, hogy én is segítek valami “kincset” keresni az örzsi helyébe. Bár köny- nyebb egy jó miniszter helyébe másik jó minisztert találni, mint Arnóthynénak megfelelő szakácsnőt az Örzsi helyett. Merthát ha azt mondom, hogy örzsi perfekt szakácsnő, azzal nem mondtam semmit. Olyan van más is. De Örzsi egyrészt gyerekkora óta és szive szerint hozzátartozik a családhoz, — másrészt egyenesen zseniális igazgatója, gondviselője és pillére az Edith házának. Én még mindenes-sza- kácsné korából ismerem, mikor Arnóthy altábornagy szerény főhadnagy volt csak, s Edith bodrogparti otthonából hozta magával s sokszoknyás, tizenhatesztendős kis parasztlányt, mikor férjhezment. Tüzrőlpattant, helyre teremtés volt örzsi. Simára fésült szőke haja alatt olyan képességek szunnyadtak, hogy mindig lépést tudott tartani a gazdája karrierjével. Nemcsak a főzés művészetében. Az talán a vérében is volt. Ennél sokkal bámulatosabb volt a hallatlanul gyors és biztos Ítélőképessége. Nem minden vezérkari ezredes tudja úgy áttekinteni a helyzetet és nem minden asz- szony tud úgy alkalmazkodni a körülményekhez, mint örzsi. A szive pedig elejétől fogva úgy formálódott, hogy mindenre tellett belőle. Vigasztalásra, bátorításra a világháborúban, mikor Arnóthyné reszketve várta az ura táborilapjait. A kommün alatt a család' elrejtésére, eltartására. És aztán az egymás után érkező gyerekek befogadására . . . örzsi ma is felnégyeltetné magát mindegyikért. Később, mikor Arnóthy tábornok, majd altábornagy lett, és nagyobb ebédeket, estélyeket kellett adniok, örzsi sohse ijedt meg a vendégtől. Még akkor sem, ha váratlanul jött. Neki nem kellett magyarázni, hogy milyen egy büffé és hogy kell elkészíteni a hozzávalót, ő tudta. És ha csak néhány ember volt hivatalos vacsorára, sohse kérdezett Edithtől mást, mint a vendégek nevét. Alantas tiszteknek, civil nagyuraknak, rokonoknak, idegeneknek mindig olyan ételsort adott fel, ami legjobban megfelelt. Az alkalomhoz mért lehető legjobbat a lehető legkevesebb költséggel. Mert úgy vigyázott a gazdái pénzére, mint a magáéra. De megkívánta, hogy ők is alkalmazkodjanak a viszonyok változásához. És ez nemcsak a konyhapénz szükségszerű emelésére vonatkozott, hanem minden egyébbre is. Mikor pl. ,Ar- nóthy altábornagy lett, örzsi azt határozta, hogy ilyen nagy urnák nem lehet olyan tenyeres-talpas, sokszoknyás szakácsnéja, mint ő. Városi ruhát szerzett magának, levágatta a haját, és nyáron felcserélte a papucsot a szandállal. Csak nem üthetett el a finom komorná- tól, meg a többi személyzettől, mikor úgyis ő szedte ráncba valamennyit. Egyszer még az asszonyát is megszólította: — Méltóztassék ma uj kez- tyüt venni a városban. Akinek má kopott az ujja, az nem való kegyelmes asszonynak. Mégis, nem kell azt hinni, hogy Örzsi tökéletes lény. Van úgy, hogy megharagszik. Valami csekélységért. Olyankor aztán bizony csapkodja a tepsiket meg a födőket vagy egy órahosszat. Aztán sir egy sort. Utoljára pedig fölmond. Dehát azt nem szokta Edith komolyan venni' Ez csak hozzátartozik az örzsi egészségéhez, mint a nyári zivatar a kánikulához. Másnap már nyoma sincs. És ha valaki olyan tapintatlan, hogy megkérdezi, örzsi csak a vállát vonogatja és bosszúsan morog: — Hát csak nem hagyhatom a kegyelmes asszonyékat valami gyüttmentre ?! No dehát meg is becsülik Ar- nóthyék. Keresik a kedvét. Er- zsébet-napkor, meg egyéb ünnepélyes alkalmakkor a gyerekek kimennek hozzá a konyhá-
