Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-04 / 841. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1935 május 4. Munkás jellege van-e a M.B.Sz.-nek? IRTA: VLÁSÍTS MÁRTON. ségnek olyan egyén aki valamely lapnak az érdekében dolgozik, mert mint bölcsen megállapítják az intézők, az illető csak azért lesz tisztviselő, hogy “lapjának” propagandát csináljon. Ebben a megállapításban az intézők a sanda mészáros szerepét játszák, nem oda néznek ahova ütnek, ők a “lapjukról” írnak de a “Bérmunkás”-! gondolják. Januárban már készültek a konvencióra. Bizonyos dolgok már nagyon a körmükre égtek. Pittsburgh környékén van egynéhány olyan munkás aki a Bérmunkás érdekében dolgozik. Nem anyagi érdekből mert ha azért volna aláírnám a határozatot, hanem munkás kötelességből. Az intézők tudván azt, hogy a “Bérmunkás”-ért dolgozók nem tűrik a mortgage bűzt, tehát az intéző bizottság idejekorán elsáncolta magát. Nem akarok most az intéző bizottság tagjainak a mortgage ügyeivel foglalkozni, mivel arra alkalmasabbnak tartom a konvenciót. De tény az, hogy az intéző bizottságnak van oka bizonyos dolgokat takarni a tagság előtt. Ha ez nem igy volna, nem félnének azoktól, akik a “lapjuk” érdekében dolgoznak. E helyett a bölcs határozat helyett, sokkal üdvösebb lett volna egy másik határozat, amely megakadályozta volna a real estate üzérek és ügynökök befolyását az intéző bizottságban. Akinek nem in- ne vegye magára! De sokkal messzebbre mennek a mi intézőink! Cikket iratnak egy tagtárssal amelynek a célja a küldötteket befolyásolni, hogy a Szövetség ezentúl ne adjon egy vörös piculát sem munkásmozgalmi célokra. Csapó Mihály tagtársat szólaltatják meg, mivel ők nem elég bátrak és mintha szégyel- nék magukat egy kissé. Csapó tagtárs önnek föltétien joga van véleményét nyilvánítani. De engedje meg, hogy önt tisztelettel megkérdezzem, hogy olvasta-e ön valaha a Bérmunkás cimü lapot? Vagy általában egy munkáslapot amely az osztályharc alapján áll, Ha igen, úgy helyesli-e azt, hogy a munkások jogosultak arra, hogy az általuk termelt javakat ők is élvezzék, hogy emberi módon lakjanak, étkezzenek és ruházkodjanak. Van-e joguk tudásra és fölvilágoso- dásra? Biztos vagyok benne, hogy ön mindezekre igennel fog felelni, hisz én ismerem önt és tudom, hogy munkásember. És ha már megegyeztünk ezekben az ügyekben, nem-e gondolja Csapó tagtárs, hogy érdemes-e ezekre az ön által is helyeslett dolgokra havonta kettő, esetleg több centet is áldozni? Az az ön által említett minden hónapban pontosan kifizetett 64 dollár és 13 cent ebből a két centből lesz fizetve. Az a tagság megkérdezése nélkül az east pittsburghi Magyar Házba befektetett 8 Az utóbbi hetekben a Bérmunkás hasábjain élénk hangon lett ez a kérdés vitatva. A cikkírók úgyszólván kivétel nélkül azon az állásponton vannak, hogy az MBSz-nek csak annyiban van munkás jellege, amennyiben tagjai 99 százalékban munkásokból állnak. Ezt az állítást az intéző bizottság nem is igyekszik tagadni, legalább az összetartás-ban nem tagadja. Talán igaz ebben az esetben az a közmondás amely úgy szól; hogy a hallgatás beismerést jelent. Ugylátszik ezt a kédést ott East Pittsburghban nem is találják olyan fontosnak. Mielőtt tovább mennék, meg kell állapítanom, hogy melyek azok a törekvések és cselekedetek amelyek megadják egy munkásintézménynek a munkás jelleget és hogyan kell annak lépést tartani a modern munkás mozgalommal, továbbá, mi egy munkás intézmény vezetőségének a kötelessége, hogy ezt a szellemet a tagság között terjessze és ápolja. Szövetségünk alapszabályainak második szakaszának nyolcadik pontja világosan meg is mondja azt. Nézzük meg tehát, hogy az intéző bizottság meg e felelt ennek a szabálynak? Meg e tette az erkölcsi kötelességét az öntudatos munkásszellemet illetőleg? A MBSz hivatalos lapjának azt hiszem februári számában megjelent egy megokolás Wiener Andor mtársnak a Szövetségbe való nem-fölvételét illetőleg. Nem akarok arról beszélni, hogy helyes volt-e az intéző bizottság véleménye abban, hogy Wiener hányszor volt a Szövetségben és hányadszor maradt ki belőle. Arról sem beszélek, hogy Wiener, az intéző bizottság véleménye szerint miért akar belépni, de abba már bele kell szólnom, amikor az intéző bizottság bűnül rój ja föl Wie- nernek, hogy Pittsburgh környékén járt, meg akarta szervezni az acélmunkásokat és a gyáros az egyik munkást elbocsátotta, aki még most is mun- kanélkül van. Itt már azt a kérdést vagyok bátor föltenni, hogy mióta olyan égbekiáltó bűn az egy munkásintézmény vezetősége szemében, ha egy munkás a többi munkásokat szervezkedésre buzdítja és osztálytudatra tanitja. Sajnos tény az, hogy az egyik munkás emiatt kenyerét veszíti, de hiszen ezért talán mégis a gyárost kellene felelőssé tenni, mert én nem hiszem hogy a szervező tanácsolta a gyárosnak a munkást az utcára dobni. Ha ezt a megokolást a Re- szege-Piskolthi úri kaszinó választmánya gyűlésén hallottam volna, nagyon természetesnek találnám, de egy munkásintézmény vezetőségétől mást vár- tam. Az “összetartás” januári számában olvasom, hogy nem lehet tisztviselője a Szövetezer dollár nagyon sok 64 dollár 13 centet tesz ki. Ezt a 8 ezer dollárt mi sohasem fogjuk visszakapni. És én egész komolyan fogadni merek, hogy a Bérmunkás cimü lapnak minden olvasója és hive ellenezte volna a befektetést ha megkérdezték volna őket. Az east pittsburghi ház a Szövetségnek többe fog kerülni mint 64 dollárba havonta amit nekünk kell majd megfizetni. Én munkástársam nem jövendölök, hanem tapasztalatból beszélek. Azt is felhozza Csapó tagtárs, hogy ezen a cimen a katholikusok, a reformátusok, meg a zsidók is akarnak pénzbeli segítséget a Szövetségtől. Rövid erre a válasz. Ha Szövetségünknek vallási jellege lenne akkor igen. De Szövetségünk Munkás Szövetség és nem vallási Szövetség. Alapszabályai értelmében kötelessége a munkásmozgalmat támogatni. Nem tudom elképzelni, hogy egy munkás ember ezt ellenezni fogja és természetes, hogy ön sem ellenzi. Olvasom a titkárpénztárnok és a segédtitkár állásra beérkezett pályázatokat. Egy-két pályázót látok közöttük akiket osztályaik vagy más osztályok ajánlanak. Van közöttük olyan aki tényleg részt vesz a munkásmozgalomban. Ezek nem is dicsekednek ezzel és ezekről nem is beszélek itt. Nem akarom senkitől sem elvitatni a pályázatra való jogot. De nem hagyhatom szó nélkül az egyik pályázó tagtárs ajánlatát aki képességei mellett még azzal is bizonyítani akarja a titkári állásra való rátermettségét, hogy ő a háborút mint tartalékos tiszt küzdötte végig. Szóval úriember, mert tiszt csak úriember lehet. A katonai rangosztályban nem akarok szakértő lenni, mivel én a katonaságnál egész a közlegénységig fölvittem és ha a sóhivatalba pályáznék megemlíteném a katonságnál viselt közbakai rangomat, de ha pályáznék a MBSz titkári állására, annak a Szövetségnek amely a nemzetközi munkásmozgalom elvét vallja magáénak, inkább elhallgatnám. De a történtek után ha az állás betöltése az inéző bizottságtól függ, a volt tartalékos tiszt tagtársnak vannak esélyei a megválasztásra. Egész komolyan t. intéző bizottság ebből a pályázatból ki kellett volna venni a kardbojtot. Az “összetartás” legutóbbi számában olvasom az intéző bizottság nyilatkozatát az első osztály határozati javaslatára vonatkozólag. Ez a nyilatkozat csak úgy hemzseg a Bérmunkás újság “ügynökei” kitételektől. Amikor az intéző bizottság az ügynök szót használja, azt akarja a Bérmunkás viszonyait nem ismerő tagsággal elhitetni, hogy az említett lapnak fizetett ügynökei vannak, mint akármelyik nyerészkedési alapra épített újság vállalatnak. Fölemlíti a nyilatkozat azt is, hogy a Bérmunkás ügynökei pénzbeli támogatást is kértek és kaptak a lapjuk számára. De azt már bölcsen elhallgatják az intézők, hogy a Bérmunkás újság “ügynökei” testi épségüket tették kockára amikor megvédték a Szövetséget a külellenséggel szemben. Az intéző bizottság, amelyik ezt a nyilatkozatot leadta nem tette ki magát veszélynek a külső rombolók ellen. Ezt a Bérmunkás “ügynökei” tették. Az intéző bizottság nagyon tudja ezt, különösen az az illető aki irta. Azt is tudják az intéző tagtársak, hogy a Bérmunkás újságnak egyetlen egy fizetett alkalmazottja nincs és hogy itt nincsenek jutalékért dolgozó ügynökök, vagy csak megélhetésért dolgozó fékerek. önök sokkal többet vesznek föl a Szövetségtől mint a Bérmunkás lap, amit nem azért mondok, hogy lealacsonyítsam önöket a tagság előtt. Ezért a nyilatkozatért szégyeljék magukat ne csak egy keveset, de nagyon. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. IIgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor hr sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “'Pisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. I
