Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-04 / 841. szám
1935 május 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal GYAKORLATI EGYSÉGFRONT Toledo ismét sztrájk színhelye Az osztályharc tüzében teljesen kidomborulnak az ellentétes osztály érdekek, amikor a társadalmat uraló — és létkérdésért küzdők nyílt harcot vívnak egymással, — a társadalom fundamentumának birtoklásáért. Az egyik oldalon a magánérdekekért küzdők hitvány önzésüknek érdekében igyekeznek minden elképzelhető eszközzel, kielégíthetetlen vágyaikat a túlzásba fokozni, amely gyarló kísérlet harcra készteti a mindennapi szükségletektől megfosztott munkás milliókat. A saját magát túlélt kapitalizmus nem riad vissza a leg- drasztikusabb eszközök használatától sem, hogy uralmát megtarthassa, hogy a vérig sanyargatott munkásosztályt továbbra is osztályérdekeinek alárendelje. Ezen osztály különbözeiből fakadó osztályharc kell, hogy egy táborba tömörítse a kizsákmányolt dolgozókat. Az emberi társadalomba a legnagyobb küzdelem a létért történik. A létért való küzdelem alapvető tényezője az emberi életnek. Az ősember az állat világgal vívta harcát — amit később az akkori kezdetleges fegyvereivel sikerült legyőznie. Ez volt az őskorban, amikor az emberiség még csak barlang lakó volt. Ma azonban az emberiség sokasságának legnagyobb ellensége maga az ember, — vagy az emberiségnek az a társadalma, amelyben ma élünk. Amig az ősember táplálékát és ruházatát kizárólagosan a természeti alkotás szolgálta. Ma a természeti alkotáson kívül a mesterséges mód párhuzamosan halad vele. Ebből az lenne a következtetés, hogy az emberiség ma sokkal könnyebben kellene, hogy az életszükségleteit megszerezze. Pedig éppen ellenkezőleg van, amikor mindenből van elég — akkor kell millióknak éhezni és a legszükségesebb életszükségleti dolgokat nélkülözni. Azért van ez igy mivel az emberiség egy kis csoportja kisajátította magának a természeti kincseket és birtokába tartja a termelő eszközöket. Ez által teljhatalmú urai az élet összes javainak. Ez szülte meg a mai állapotokat amikor az emberiség nagy tömege teljesen nincstelen és meg van fosztva az élet legelemibb szükségleteitől. A nincstelenek osztálya nehezen ébred ezen valóságnak tudatára, ha néha fel is sóhajtanak; de nem keresnek utat és módot arra, hogy ezen változtassanak. A legnagyobb hibája az emberiségnek, hogy a legtöbb esetben másokra bízza saját sorsának intézését. Az emberi hiszékenység nagyon keserűen fizeti meg milliókkal a mai rendszer keserű napjait. A mai rendszer, amely csak némelyeknek biztosit jólétet, nem felel meg az emberiség számára. Egy más rendszerről kell gondoskodni, egy olyanról, ahol nem lehetnek egyes emberek a természet kincseinek és a termelő eszközöknek urai. Ezt a rendszert a nincstelen millióknak kell megváltoztatni. Erre kell, hogy terelődjön azoknak gondolata, akik munkaerejükkel hozzájárulnak az életszükségletek előállításához. A termelő munkásoknak lehet csak hivatásuk, hogy a termelési folyamatot megváltoztassák, amely változás minden dolgozónak egyformán érdeke kell, hogy legyen. Erre a cselekvésre kell minden erőnket összpontosítani ottan, ahol a termelés történik. A termelés színhelye kell, hogy a munkásosztály gyakorlati egységfrontja legyen a termelő eszközök birtoklásáért. Hogy ezt megtehessük, minden dolgozónak a termelő hadsereg egységfrontjában kell tömörülnie. Mivel minden termelő bérmunkás a mai rendszerbe meg- fosztatik saját termelt javainak élvezésétől. És az osztály, mely birtokosai a termelő eszközöknek, ők tartják magukat jogosoknak a termelt javak feletti rendelkezésre. A mai társadalom ferdesége a termelési rendszerben keresendő. Azok, akik kivannak zárva az élet javaiból ez irányban kell erejüket összpontosítani, hogy megszerezzék azt az erőt, amelynek segítségével lefoglalhassák az élet forrásait a termelő eszközöket és a termelt javak szétosztását. Ez lehet a munkásosztály gyakorlati egységfrontja. A termelés színhelye az, ahol a kizsákmányolás történik és ez a hely az, ahol nekünk bérért dolgozóknak a társadalmi osztály érdekünk egy közös tényezővé forr össze. Ennek felösmerése hozta létre az IWW-t, amely kizárólag ez irányba igyekszik harcát irányítani a kizsákmányolás színhelyén, a kizsákmányolás megszüntetésére. És csak ez lehet a hely ahol a munkásosztály érvényt szerezhet feltörekvő küzdelmeinek, itten alakulhat ki csak a dolgozók egységfrontja, a kizsákmányolás végleges megszüntetéséért és a bérrendszer megszüntetéséért. Minden más egységfront amelyet a munkások az iparokon kívül akarnak létre hozni nem képviselheti kizárólag a munkások osztályérdekét, sőt eltereli a munkásosztályt a tényleges osztályharc igaz útjáról. Az ipari szervezet, amelyet az IWW képvisel kizárólag a bérért dolgozókat szervezi az osztályharc alapján a termelési rendszer megváltoztatására. A munkásmozgalomnak csak ez a szervezési formája egyesítheti a munkásosztályt, az egységes forradalmi akcióra a termelési eszközök átvételére és a termelés további folytatására minden társadalmi krízis nélkül. TOLEDO, 0. — A munkásság elégedetlenségét ideig-órá- ig lehet elnyomni, de jól lakat- ni nem lehet Ígéretekkel. A munkabérek emelése és a munkaórák rövidítése minden iparban életszükséglete a munkásságnak és ezen követelések állandóan napirenden vannak. A Chevrolet Motor Co. itteni telepén 2.300 munkás szüntette be a munkát, amennyiben a vállalat igazgatósága megtagadta a követelések teljesítését, melyek: öt napos munkahét, 7 és fél óra naponta, 70 cent minimum órabér, 5 százalékos általános bér javítás és a szervezet elismerése. A Chevrolet Motor Co. alvállalata a hatalmas General Motors Corporációnak és annak elnöke A. P. Sloan kijelentette, hogy a General Motors semmiféle szervezettel nem hajlandó szerződést kötni. A munkásokat az AFofL kötelékébe tartozó Automobil Workers Federal Union képviseli. William Green az AFofL elnöke kijelentette, hogy nagy az eshetőség arra, hogy a sztrájk kifog terjedni a többi automobil gyárakra is. KÉT TŰZ KÖZÖTT RACINE, WIS. — A város' százpercentesei között nagy az elégedetlenség a törvény végrehajtói, de különösen a polgármester iránt, aki állítólag arra intette a rendőrséget, hogy a sztrájkoló és picketelő munkásokat nem szabad főbe verni. Racine egyik legnagyobb gyárában — a J. I. Case Co.- nál március 13-ika óta sztrájkon vannak a munkások és a termelés teljesen szünetel ezen idő óta. Amennyiben a polgár- mesteri rendelet nem biztosított védelmet a sztrájktörőknek, a vállalat nem is tett kísérletet az üzem megindítására. Ehelyett, amint a késői hírek bizonyítják a rendeléseket a rockfordi (111.) telepre küldik és ráijesztett az üzlet emberekre, hogy ha rendet nem csinálnak először is a polgár- mesterrel — a gyárat teljesen elviszik Racineből. Lett is erre nagy sürgés-forgás. Rögtön gyűlést hívtak egybe és küldöttség kereste fel a polgár- mestert azonnali intézkedést követelve, hogy a sztrájktörőknek védelmet adjon a rendőrség, a picketeket pedig kíméletlenül verjék fejbe. Megfenyegették, hogy ha azonnal nem intézkedik, a legjobb ami történhet vele, állásából való elmozdítás, azonban ha ellenszegülne, még meglincseltetésben is részesülhet. William J. Swoboda, a polgármester, valamikor szocialistának vallotta magát és négy évvel ezelőtt, mint szocialistát választották a polgármeseri állásra. Röviddel megválasztása után azonban a szocialista párt kizárta kebeléből és a rákövetkező választás alkalmával independent ticketen választották meg. A polgármester úgy gondolta, hogy megválasztását a munkásságnak köszönheti és a szokástól eltérően szolgálatot kívánt tenni a munkásságnak azáltal, hogy a harc idején a fennhatósága alatt álló rendőrséget vissza tartotta a sztrájkoló munkások fejbeverésétől. A törvény azonban nem azért van — amit a polgármesternek it tudnia kellene, — hogy a munkásokat védje, hanem, hogy a profit harácsolókat segítse a munkások kizsákmányolásában. Amikor a munkások beszüntették a munkát, már akkor is megbocsáthatatlan bűnt követtek el, mert ha a termelés nem folyik a haszon nem gyarapszik, hanem ellenkezőleg, fogy. A polgármestertől elvárták a város urai, hogy a rakoncátlan munkásokat börtönbe dobassa, vagy rendőrlegényeivel megbotoztassa, mint ahogy azt teszik más városokban. Swoboda ezt azonban nem tette, hanem a törvényszegést még azzal is betetézte, hogy megtiltotta a rendőrségnek a picketek fejbeverését, amig azok távoltartják a sztrájktörőket, attól, hogy jogos harcukat letörjék. Ez aztán több, mint amit a százpercentesek elbírnak tűrni. Az amerikai szabadságon rettenetes sérelem esett. Hogyan lehetséges ez, hogy a sztrájkoló munkások megakadályozzák a sztrájktörőket a munkához való jogukban. Az nem jöhet itt számításba, hogy közel 2.500 munkás öt hét óta élet-halál harcot viv, hogy családjaikat valamivel jobb megélhetéshez jutassák. Hogy éven belül a nyomor másodszor kényszeríti ezen munkásokat a munkabeszüntetésre. A dolgozó munkásságnak a százpercentesek szerint nincs joga jobb viszonyokért harcolni és harc idején védelmezni a győzelem eshetőségét, azáltal, hogy a sztrájktörőket távol tartsák munkahelyeik elfoglalásától. A fenti eset is bizonyítja az IWW azon állítását, hogy a munkás és munkáltató osztály között semmi közösség nincs. A racinei üzletemberek, éppen úgy mint minden esetben, amikor a két osztály között a harc kiélesedik, a munkáltatók mellé állnak, fegyveres bandákat szerveznek és ha a polgármester nem hajtaná végre a törvényt, a munkáltatók védelmét, úgy ők veszik kezükbe annak végrehajtását. Számtalan tapasztalatunk van már az ily vigilante kommiteek működéséről és ha a racinei munkások még nem tudnák, most megfogják tanulni, hogy harcukban — az osztályharcban — kizárólagosan csak osztálysorsosaikra, az ipari munkásságra számíthatnak. A kis burzsoák és ka- karicsok mindig velük szemben foglalnak állást.
