Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-05-04 / 841. szám

1935 május 4. BÉRMUNKÁS 5 oldal A takarítónők tiltakozó gyűlése a rendőrség brutalitása ellen Levezekelheti-e bűnét a volt kerületi ügyész? Bár jóval többen is elfértek volna a hatalmas Engineers Auditóriumban, mégis azt mondhatjuk, hogy nagy erköl­csi sikere volt a gyűlésnek, mert nem csak a rendőrség brutalitását ítélte el a hallga­tóság, hanem szivvel-lélekkel az ötödik hónapja sztrájkoló munkásnők mellett nyilvánult meg és amilyen külső támoga­tást adhatnak, azt foganatosí­tani fogják a harc győzelme ér­dekében. Kevéssel nyolc óra után Frank Cedervall munkástárs üdvözölte a megjelenteket és mutatta be a gyűlés szónokait, akik között polgári egyének is vannak. Varga Berta munkástársnő, a sztrájkbizottság egyik tagja volt az első szónok, aki elmon­dotta, hogy milyen erőttulhala- dó munkát kellett végezniük napi kettő dollár és 50 centért nyolc órán keresztül, amelyet a formán világitó lámpával a kezében nézett utána, hogy nem maradt-e valahol egy kis por. És amikor még több mun­ka végzését akarták rájuk erő­szakolni, foglalkoztak a szer­vezkedés gondolatával. Még tagjai sem voltak a szervezet­nek, amikor a vállalkozó elbo­csátotta azokat a munkásnőket, akik kezdeményezői voltak az elégedetlenségek formába önté­sének. A vezetőség ezen elbo­csátó intézkedése késztette a munkásnőket a sztrájkba és ez a szolidaritás nem volt szalma­láng, mert ötödik hónapja, hó­fúvásban, esőben, szélben a ta­karító munkásnők állandóan picketelték a Terminal Tower épületét. A közönség nagy rokonszen- vének adott kifejezést Varga mtársnő előadásának, de erő­sen megtapsolta a takarító munkásnőket, amikor a picket lineről a terembe bevonultak. A gyülésvezető Cedervall mtárs ismertette, hogy milyen hely­zetbe találta a szervezet a mun­kásnőket, akik a sztrájk óta uj szint nyertek és valamennyien magukhoz vették azt a súlyt, amelyet a nehéz surolási mun­ka mellett elvesztettek. A gyűlés második szónoka Jack Raper a Cleveland Press munkatársa volt, aki bár nem fiatal ember, de erős ostrom alá vette a tőkés társadalmi rendszert. Azzal kezdte, bogy azt szeretné, ha ezen a gyűlé­sen minél kevesebb IWW-ista lenne, mert az amit ő mondani akar inkább azokhoz a milliók­hoz szól, akik még nem értet­ték meg az IWW hivó szavát. Rámutatott a takarító nők ke­mény harcára, amely egyedül áll a szolidaritásban. A több mint négyhónapos harc egy cseppett sem ingatta meg őket. Én minden nap elmegyek a picket linera, hogy gyönyörköd­jem a szolidaritás ilyen meg­nyilvánulásában. Ez a békés és egységes összetartásuk, min­den becsületes amerikai polgárt tiltakozásra kell, hogy kény-, szentsen a rendőrökkel szem­ben, ezekkel a kenyérkereső anyákkal szemben, akik szerin­te sokkal hasznosabb munkát végeznének a társadalom részé­re, ha gyermekeik nevelésére fordíthatnák idejüket, ahelyet, hogy a Terminal Tower épület köpsajkáit mossák. Jack Raper sok iróniával fűszerezett beszé­de nagy tapsot váltott ki a hall­gatóságból. A következő előadó Herbert Mahler mtárs volt, aki az Egye­temes Védelmi bizottságot kép­viselte. New Yorkból jött Cle- velandba és hamarosan módjá­ban volt személyesen tapasztal­ni Cleveland rendőrségének brutalitásait. Thompson és Sü­tő munkástársakkal együtt na­pokig volt foglya a rendőrség­nek. A következő szónok Rév. John Sommerlatte református pap volt Lakewoodról, aki egyébként helybeli elnöke a Ci­vil Liberties Uniónak. A gyü­lésvezető, mint munkástársat mutatta be Sommerlatte lel­készt, aki megtiszteltetésnek vette eme megszólítást, sőt ki­jelentette, ha nem érezné ma­gát annak, nem volna jelen ezen a gyűlésen sem. Az az is­kola, ahol ő tanult azt munká­sok és farmerek tartották fenn. Ennélfogva minden tanu­lónak, aki ebben az iskolában tanult dolgoznia is kellett, hogy megismerje a szorgalmas munkáskéz fontosságát a tár­sadalomban. A takarító mun­kásnők harcával kapcsolatosan a hallgatóság elé állította a Terminal Towert, Cleveland leg­modernebb épületét, amely bármilyen szép és művészies 1— mondja Sommerlatte — ha rabszolgaság uralkodik benne, semmi hasznára nem válik az emberi civilizációnak. Éppen elérkezett az ideje — folytatta a reverend, — hogy a munkás­ság megértse a szervezkedés szükségességét. Én a legmesz- szebbmenőleg mellette vagyok az ipari szervezkedésnek és minden erőmből támogatni fo­gom. A tetszéssel fogadott beszéd után a gyülésvezető munkás­társ bemutatja Tor Cedervall mtársat, aki a sztrájk egész folyamata alatt a takarító mun­kásnőkkel együtt harcol. Tor Cedervall ismerteti ennek a harcnak a keletkezését és az igazi szolidaritás jegyében tör­ténő folyását, de amelyet ma­guk a munkásnők a hatalmas vállalattal szemben nem tudták eddig győzelemre juttatni. Re­méli, hogy Cleveland becsületes lakossága segíteni fogja ezeket az anyákat, hogy a munkájuk­ra vissza kerüljenek. Végül a gyülésvezető mun­kástárs ismertette a clevelandi harcait az IWW-nak, amelyek­nél a rendőrség a legbrutáli- sabban jár el a munkások ro­vására, ezt ellensúlyozni csak úgy tudjuk a leghatásosabban, ha tömegesen lépünk be az IWW szervezetbe. A gyűlés a SACRAMENTO, CAL. — A californiai állami képviselőház határozati javaslatot szavazott meg, amelyben a törvényhozók kérik Merriam kormányzót, hogy helyezze szabadlábra Tom Mooneyt és Warren K. Bil- lingst. A határozati javaslatot Ja­mes F. Brennan állami képvi­selő nyújtotta be, aki a két munkás vezér elitéltetésének idején kerületi ügyész volt, de AKRON, 0. — Az egész gu­mi iparra kiterjedő sztrájk, mely hetek óta volt készülőben, minden valószínűség szerint el- mulóban van. A gumigyárosok és az AFofL elnöke Wm. Green- nel egyetemben a gumigyári munkások representásaival ide­iglenes békét kötöttek Wash­ingtonban, mely valószínűleg végleges elintézése is lesz a tárgyalásoknak. Technikailag a sztrájk még mindig lehetséges, mert a loká­lok amikor az egységet jóvá­hagyták, nem vonják vissza a sztrájk kimondására adott meg­bízatást, azonban a helyi moz­galom veteránjai úgy véleked­nek, hogy az ideiglenes egyez­séggel a szolidaritást a mun­kások között oly mértékben le­rontották, hogy ha életbe lép­ne is a sztrájk, a siker nagyon kétséges volna. A helyi munkásmozgalmi em­berek analizálva az egységet, úgy vélekednek, hogy bár az olyan hangú, mintha elismerné a szervezetett és hajlandó az­zal tárgyalásokba bocsátkozni, a végeredményében azonban nem más mint, folytatása a régi állapotoknak. A kollektiv tárgyalásokra vonatkozó sza­vazások melyet a National La­bor Board elrendelt, nem kö­vetkeznek be, csak valamikor két év múlva. Amig ez megtör­ténik, addig a munkaügyi ál­lamtitkár Madame Perkins ál­tal kinevezett “semleges” bé­kéltető bizottság fog dönteni a vitás kérdésekben, bár ezen bi­zottság nincs felruházva oly joggal, hogy határozatát végre is hajtsa. Sztrájk, vagy kizá­rás addig felfüggesztendő, amig a bizottság döntést hoz. Az akroni gumigyár lokálok nagy elégedetlenséget tanúsí­tanak a Washingtonból vissza­tért delegátusok jelentése nyo­mán értesült megegyezésről és a gyűlések folyamán gyakran “sztrájktörő” és “áruló” kiál­tásokat vagdostak a delegátu­sok fejéhez. A munkások nagy­hatóságok elítélésével és a sztrájkolok támogatásával ért véget. Tudósitó. mint most indítványa megoko- lásában mondja, azóta meggyő­ződött, hogy a koronatanúk ha­misan vallottak Mooney és Bil­lings ellen. Vájjon Merriam kormányzó az ilyen súlyos beismerés után is a californiai Chamber of Commerce parancsát tartja-e magaelőtt, amely tizennyolc esztendő óta adja az utasítá­sokat a maga hatalmánál fog­va a két munkás vezér fogva tartására ? számmal vonultak ki a beszá­moló gyűlésről mielőtt annak vége volna és a széttépett szer­vezeti tagsági könyveiket dob­ják vissza a terembe. Miután a harciasabb elemek eltávoztak a gyűlésről, a megegyezést “megfelelő többséggel” fogad­ták el a Firestone és Goodrich gyűléseken és csaknem párhu­zamos szavazással a Goodyear gyűlésen. Az ellenzéki vezérek rámutat­tak, hogy Green ugyan azt a taktikát alkalmazta most is, mint 1913-ban, amikor az IWW vezette a gumigyári munkások sztrájkját. Green abban az idő­ben tagja az ohioi törvényhozó testületnek, vezetője lett egy vizsgáló bizottságnak, mely a gumigyári viszonyokat volt ki- küldve megvizsgálni. Ezen bi­zottság közbejárására az AFofL szervezőket küldött a sztrájko­lok közzé, akik a gyengébb meggyőződésű sztrájkotokat rá­vették, hogy térjenek vissza a munkára Ígéretek alapján, me­lyet soha nem teljesítettek. Ily árulással megritkitva a sztrájkolok sorait, a harcias sztrájkolok is kénytelenek vol­tak feladni a harcot és elfogad­ni a munkáltatók feltételeit. SZERVEZÉSI ALAPRA ADAKOZTAK. Isabell Nagy, Astoria.... 1.00 Izsák Ignác, Chicago.... 1.00 C. K. Dutzman, Windber 1.00 Varga Béla, Coraopolis —.25 Kádár Béla, Coraopolis —.25 Szakács Lajos, Cpolis—. —.25 Id. Farkas János, Cpolis —.25 Péntek Miklós, Cpolis.... —.25 Josaf István, Coraopolis —.25 Bencze Pál, Coraopolis.— —.25 Csáki György, Cpolis.... —.25 Prékop László, Cpolis.... —.25 Simon József, Coraopolis —.50 Simon Józsefné, Cpolis.. —.50 Szatmáry Ferenc, Cpolis —.50 Fekete Mihály, Cpolis.... 1.00 BUFFALOBAN a Bérmunkás Otthonban min­den szerdán este előadás, va­sárnap este tea estély vagy más szórakozás. A Bérmunkás Otthon nyitva van minden nap délelőtt 10 órától éjjel 12 óráig. Füstbe ment a gumigyári munkások tervezett harca

Next

/
Thumbnails
Contents