Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-05-04 / 841. szám
1935 május 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK MUNKÁSHIÁNY. Annyiszor láttuk ezt nagy betűkben a polgári lapokban, hogy szükségszerüleg utána néztünk. És dacára a 12-től 16 millióra tehető munkanélkülieket, úgy találjuk, hogy van munkáshiány. Tanulatlan, közönséges napszámos munkáshiány csak olyan értelemben létezik, hogy nagyon sokan nem hajlandók munkát vállalni éhbérért. Legalább napi három evésre elegendő fizetést akarnak. E tekintetben nem fogadhatjuk el az urak rémhíreit. Mi úgy véljük: jogosan követelnek annyit. Ha minket meghallgatnak és próbálnak megérteni egész bizonyos, jóval többet fognak akarni. Tanult, szakképzett, gyakorlott munkások, 21 és 25 év közöttiek igazán kevesek. Az 5 év előtt 20 évesek nagy része még soha nem dolgozott. Vagy szüleik tartották el őket, vagy közsegélyen éltek, vagy a világot vették nyakukba. Jó tudni, hogy a milliókra menő vándormunkások (az idősebbek) eltűntek. Letelepedtek bizonyos helyeken, hogy igy jogosak legyenek közsegélyre. Nem igy az ifjúság. A régi típusú vándormunkás helyét ezek töltik be. Közép és felső iskolát végzettek tömege, kik a redukált üzemben gyakorlatot nem szerezhetnek s mint ilyent nem használhatják. A szakképzett munkáshiánynak még egy másik oka is van. A termelési módokat az utóbbi öt évben fejlesztették. A négy, öt év óta munkanélküli látta mi történt, megrendülve ismertek egymásra a holttest előtt. Elkerülte ezúttal is a halált, mintahogy végigharcolta a világháborút, ott volt mindenütt, ahol seregszámra estek el az emberek és neki soha még a hajaszála sem görbült meg. Nem megyek végig az egész életén és nem mesélem el a harmadik, negyedik, tizedik esetet, amikor meg kellett volna halnia, de elmondom, hogyan érte el a vég, hogyan játszotta ki rajta a huszadik vagy nem tudom hányadik alkalommal a halál az életet. Már régen abban a városban élt, ahol születtünk. Öregségére is, nem volt ugyan még olyan öreg, mindössze ötvennyolc éves, kijárt a Tiszára időt tölteni. Egy este lekéste a vonatát és gyalog indult hazafelé. Kocsi érte utói. Egyik kollégája hajtott befelé a városba, egylovas kocsiján. — Te vagy Lajos? — Én. Lekéstem a vonatot. — No, lüj föl akkor. Darab fölült. A gebe csöndesen poroszkált előre az országúton. Félóra múlva a város alá értek. Darab megszólalt: — Pajtás, köszönöm a fuvart. Én itt leszálok, mert te emerre mégy. Amaz udvariaskodott: — Mehetek felétek is. Nem kerülő. Azzal gyeplőtt rántott. szakképzett hátramaradt. Hetek, hónapok kellenének a betörésére. Itt még egy lélektani tünemény is szembe ötlik. A négy, öt év óta csatangoló, munkátkereső uj ideákat nyert az életről. Nem hajlandó magát alávetni egy őrülten meggyorsított üzemnek. Minduntalan kérdi önmagától: “miért?” Másszóval, a hosszú munkanélkülisége alatt megtanult gondolkozni. A tőke profitéhsége igy bosszulja meg magát. A mi felfogásunk szerint nem kétségbeejtő a helyzet. Sőt már azt szeretnénk látni, ha ez a munkáshiány általános lenne, ha egyetlen munkás sem volna hajlandó csak saját szükségleteinek kielégítésére munkát vállalni. Szentül megvagyunk győződve, hogy ez az idő is közeleg. A termelés és szétosztás mai direktorainak butasága sietteti ezt a napot. Meg az ipari unionisták tanítása. LEJTŐS UTAKON. Azok a csupán felszínen lovaglók, kik soha nem vesznek fáradtságot maguknak, hogy ok és okozati összefüggéseket kevernének, analizálnának, jó volna, ha figyelembe vennének egy pár adatot, melyeit Howard Scott egy előadásából merítünk: “egy font szénben levő energiának 44 századrésze modern technikai alkalmazásban egyenlő egy ember 8 órai munkateljesítményével.” Mint láthatjuk, ezt az előnyös gép-erőt, mely nélkülözi az emberi munA ló szemben a rendes úthoz volt szokva és jobbra rántotta a kocsit, hogy hazafelé tartson. Rosszkor, mert éppen egy villanyoszlop előtt haladtak el. A zökkenésre Darab előrebukott az ülésen és kicsit odakoccantotta a fejét az oszlophoz. Azzal leszállt, de hirtelen meg- tántorodott. Révedő tekintettel nézett a barátjára. Elmosolyodott: — Ki vagy te bánat ember, hogy két fejed van és minda- kettő táncol? — tréfálkozott, mintha részeg lett volna. Szólt és nyomban rá elvágódott. Mire a barátja leugrott hozzá, — halott volt. Az ember, aki egy hosszú életen át annyiszor került ki a legnehezebb helyzetekből, annyiszor menekült meg a bizonyosnak látszó halálból, nyomorultul elpusztult egy rokkant gebe göthös gyeplőrántására. De amint csodának köszönhette addig is az életét, ennek a csodának, néhány perces késése okozta szomorú végét is. A gebe, vén volt már és évek óta hányta a kehet, kétszáz lépésnyit sem ment talán, egyszerre előrebotlott, összerogyott és rövid vergődés után kilehelte a páráját. Ha öt perccel hamarabb fordul föl, Darab ma is él. Az öregek maguk elé nézve hallgatták a beálló csöndet. kaerő sok hibáit, mely nem felesel, nem sztrájkol és nem lázad, alkalmazzák is bőségesen. Ennek tudható be, hogy “az emberi munkaerő produktivitása 1930 január 1-től 1930 augusztusig 39.2 százalékkal növekedett. S ez a folyamat feltartózhatatlanul halad előre. 1936 és 1937-ben munkaerőnk teljesítményére még nagyobb hatással lesz. Boulder Dam, a világ legnagyobb mesterségesen elszigetelt tava erőfejlesztő telepeit 1936-ban nyitják meg. Ha ehez még hozzá vesz- szük az utóbbi évtizedben befejezett, vagy a befejezés folyamatában levő erőfejlesztő telepeket s ezek hatását ipari életünkre, első és legfontosabb hatását munkaerőnk alkalmazhatóságra, olyasmit látunk, ami igazán dőreséggé szállítja le a munkanélküli segélyért kunyerálókat. Az említett telepek még csak tervformában voltak 1919-ben és az azt követő évtizedben. És mégis mit látunk ? Amerika történelmében a termelésnél alkalmazottak száma tetőpontját érte el 1919-ben. A géperő alkalmazása azóta is folyton nagyobb méreteket öltött. Úgy, hogy dacára az 1929-ben elért termelés mennyiségünknek, mely történelmünkben a legmagasabb pont volt, két és 3 millió között váltakozott a munkanélküliek száma. Ha tekintetbe vesszük ezek után, hogy egy ilyen rendszerben, melyben élünk, egy árurendszeren alapuló társadalomban a vásárló erő egyenesen az alkalmazott munkások fizetésében kapott részesedésétől függ s hogy ezen alkalmazott emberi munkaerő rohamosan fogy, feleslegessé téve a géperő alkalmazásával; ha látjuk a gépóriás vaslapátot s a feleslegessé tett hatezer csákány és lapát forgató munkást, mely minden egyes ilyen gépóriást üres hassal és reménytelenül bámul, önkéntelenül arra gondolunk, hogy a következő évtizedben ezek a műszaki vasszörnyek a sirját fogják megásni mai civilizációnknak. Kiút ebből nincs. Az itteni tőke kifejlődését lehetővé tevő más országok ipari elmaradottsága folyton kevesbedik. Termékfölöslegünket nem helyezhetjük el azokban, hogy ezzel látszólagosan fenntarthassuk az itteni termelők létszinvonalát. Bámulatosan kifejlett szerszámainkat köztulajdonba kell vennünk. Az ipari munkások, kik kifejlesztették a termelés eszközeit, kell hogy megembereljék magukat s lefoglalják azt, amit önmaguk teremtettek meg. Mint Chaplin mondta egy gyűlésen a kullancsok és paraziták felé irányítva: “fészke- lődik, a huszadik század iparóriása. Még nem láttatok semmit! Az itt-ott dúló sztrájkok csak előcsatározások. Előrevetett árnyékai a közelgő nagy összemérkőzésnek, mely egy uj világot teremt mindnyájunknak!” “MI LESZ 1936 UTÁN. Külömböző forrásokból mondják, hogy a technocraták tagadják az osztályharc létezéFIGYELEM Az IWW magyarajku tagjai a Bérmunkás New York kerületi lapkezelői és Bérmunkás olvasók 1935 május 19-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. New York, N. Y. KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak, szervezési és lapügyek, úgyszintén egész mozgalmat felölelő kérdések megtárgyalására. Kérjük a New York és környéki munkástársainkat, hogy minél számosabban vegyenek részt, ezen az értekezleten, hogy a következő hónapokban végzendő aktivitásunk alapjait kidolgozni képesek legyünk. Az egész környékből a munkástársaink tömeges megjelenését okvetlen elvárja az IWW new yorki csoportja. sét vagy szükségességét. Meddő dolog volna erről vitatkozni, mert: egy létező állapot tagadása azt nem teheti nem — létezővé. Ami pedig a szükségszerűséget illeti, az csak azoknál áll fenn, kik ismeretük és hajlamuknál fogva tesznek is érte valamit. Scott, minekutána egy jól kikeritett előadásban számtani pontossággal festette meg az árurendszer kimúlását s ipari fejlettségünk lehetőségeit, szinte megdöbbenve válaszolt egy kérdezőnek, aki azt akarta tudni “mi lesz 1936 után?” “Az tőletek függ!” Egy másik (bizonyára politikus) taktikai kérdést vetett fel. “Az utóbbi két-három évtizedben egyebet sem tettek Amerikában, mint taktikai kérdéseket vitattak. Mi nem érünk rá erről vitatkozni,” — volt a válassza. A feltett kérdésekből Ítélve úgy láttuk, hogy dacára az intelligens külsejű hallgatóságnak, sokkal könnyebb nekik megérteni a tulvilági üdvösség mézes-mázos meséjét, mint közvetlen körülményüket. Még mindig várják az égi mannát, hogy valaki ezüst tálcán a kezükbe adja. Könnyebb az elmélkedés a cselekvésnél. Ezt a hagyományos betegséget a technocraták sem tudják megszüntetni sokakban. Változásokat csak a tett emberei tudnak keresztül vinni. Ezt mondjuk mi ipari unionisták; ezt bizonyítja az élet. S akik a technocraták szárnyai alá bújnak, hogy igy megszabaduljanak a változtatásért folyó munka nehézségeitől, előbb-utóbb be fogják látni, hogy tévedtek. Eszükbe fog jutni Scott mondása: “ti nem, hogy cselekedni, de még gondolkozni sem mertek.” S—n. OPEN FORUM. Newark, N. J.-ben minden pénteken este 8 órai kezdettel az IWW rendezésében 8 Centre Street top floor a saját helyiségében, szemben a Tub állomással. Belépő dij nincs. Kérdések. Hozzászólások. Mindenkit szívesen látunk. A GRU newarki osztály rendes gyűlését tartja minden kedden este 8 órakor, 8 Center St. alatt.
