Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-05-04 / 841. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1935 május 4.

Magyarországi Tükör

Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.

alatti gödörrel hogy arra tetőt húzott s alatta feleségével és tiz gyermekével húzódik meg és éhezik . . . Hat gyermekük meghalt hármat már a vakondlikból temettek el és a család várja a 11-ik gyermeket . . . “Hát ehez igazán nem kell kommentár.” Hogy el ne feledjük 1919-ben ez a fehérek fészke volt. Ma is az.

A FALU JEGYZŐJE: Plank

Miklós főjegyző és Paiker Béla főszámvevő most állnak a miskolci törvényszék előtt, mert 40.000 pengőt loptak el Miskolc város pénztárából: Ahogy mi ismerjük a “független m. kir. bíróságot” lévén urakról szó nem kell félniük a vádlottaknak súlyos büntetéstől.

WASHINGTON FELE KACSINT AZ ARANYSZÁJU PAP

KITILTOTTÁK: Magyarország területéről George Gross raj- zolómüvész “Spiesser Spiegel” cimü kerikaturagyüjteményét is, mely a szatirikus modorban nyárspolgári típusokat mutatott be. A könyvet a kereskedelmi miniszter ur tiltotta ki. George Gross New York egyik festőakadémiájának tanára egyébként.

HA A TERMELÉSBEN analfabéták dirigálnak akkor deficites az. A magyarországi állami üzemekben van rengeteg méltóságos, kegyelmes, nagyságos, tekintetes cimü ur, akik mint a termelés hatökrei irányítják azt. így azután érthető, hogy az összes állami üzemek februári kiadása (nem a munkások munkabéreit értjük amelyik gyalázatosabb mint a magániparban lévőké) amíg 31.7 millió pengő volt addig a bevétel 24.9 millió pengő. Nem sokkal több a kiadás egy hónap alatt, mint csekély hét millió pengő. Ez is valami az itteni kétbalkezes gazdálkodáshoz ?

AZ ARANYFOGAKRA is rákerült a sor már. A pénzintézeti központ már a felajánlott aranyfogakat is mint az államkincstár megbízottja veheti csak át. Valami bűzlik annyi bizonyos.

A BUDAPESTI cipészmunkások 191 üzemben 3.350-en sztrájkba léptek. A harc a tűrhetetlenül alacsony bérek miatt tört ki. Jó öreg szakszervezeti taktika szerint az általános cipészsztrájkot üzemenkénti megegyezésekkel sekélye- sitették el és ennek az oka egyrészt az hogy a mai napon (ápr. 6-án,) még mindég 18 üzemben áll a harc 460 munkás résztvételével. Nem beszélve itt arról, hogy mennyien estek ki a sztrájk folyamán munkahelyeikről munkások. Az elért eredmény a megegyezések szerint 20 százalékos béremelés. A követelés 60 százalékos béremelés volt.

Ugyancsak általános szabómunkás sztrájk is tört ki, melyben a mai napig 5000 munkás vesz részt. E sztrájkban nem csak a munkások de a bedolgozó kisiparosok is részt vesznek. Itt is szétporlasztották az általános sztrájkot a szakszervezeti vezérek. A rendelésre dolgozó férfiszabók részleges megállapodást kötöttek, tehát felvették a munkát. A vásári szabók, a férfikonfekciósok és gyermekruhakészitők ügyeit majd egy hét múlva tárgyalja le a békéltető bizottság. Az elért eredmények nem jöhetnek számításba, mert most husvét előtt amikor a munka megtorlódik ha a sztrájkot nem bontják részekre hanem általános maradt volna, a munkáltatók kényszerhelyzetét jobban lehetett volna kihasználni és nagyobb eredményt kicsikarni. Na de szakszervezeti módszer ezt nem ismeri és a munkások még ennél tartanak. 1

EGYIK KECSKEMÉTI újságból olvassuk: “Egy munka- nélküli a sok közül úgy oldotta meg lakásproblémáját a földNem csak a párt politikusok indítják el nagy ágyúikat a novemberi választások felé, de akcióba lépett ebben az irányban Charles E. Coughlin, a detroiti pap, aki rádió beszédeivel, amelyekben “keményen ostorozza” a farizeusokat, a kalmár bankárokat, maga és egyháza is a kalmárokat is megszégyenítő vagyonhoz jutott.

Ennek dacára olyan pózban szerepel Mr. Coughlin, mint az amerikai nép barátja és beszédeit is úgy állítja be, mint aki a néppel és a népért van.

Az elmúlt héten Mr. Coughlin is idejét látta annak, hogy szilárdabb egységbe hozza azokat, akik őt hajlandók a detroiti egyházból kiemelni, hogy megtalálhassa álmát a washingtoni politikai arénában.

Ebből a célból úgynevezett uniót alakit Mr. Coughlin, amelynek programját három pontban foglalta össze. Érdekes, hogy a népbarát pap első feladatául a magántulajdon jog megvédését tűzte ki, annak a magántulajdonnak a védését, amelyet ebben az országban szóval nálánál még senki sem támadott jobban és hangosabban.

Vagy azoknak a húszmillióknak a magán vagyonát akarja Mr. Coughlin megvédeni, akik ötödik esztendeje a charity listán vannak és minden vagyonuk az a kanna élelem, amit hetenként ott kapnak?

Coughlin uniója akarja a tömegeket megvédeni attól, hogy a hatalmas érdekeltségek kihasználják, hogy uralják. Végül a közjólétet akarja megteremteni szociális igazságszolgáltatás utján.

Az unió zászló bontó gyűlése Detroitban történt meg és mivel azt kiterjeszteni kívánja az egész országra a közelgő hónapokban ilyen gyűlések lesznek az egész országban.

Igen ajánljuk a rádió papnak, hogy Clevelandot elneke- rülje mert itt olyan talaj van a részére a közjóiét és az igazságszolgáltatás kihangsulyozá- sával, amelyet csak az istenek fenkölt papjainak lehet ebben a városban egy időben hangoztatni, mert más mindenki meg van arról győződve, hogy az amerikai köznép jóléte az amerikai igazságszolgáltatástól sokmérföldes távolságban van.

ÉLET és HALÁL

Valaki csöndesen kijelentette:

— Nem az a véletlen, hogy meghalunk, hanem az, hogy élünk.

Öregek ültek együtt, hát megértették a kijelentésben rejlő bölcsességet.

— De azért néha a halál is váratlanul érkezik — mondta egy másik öreg.

Hallgattak. Nagy idő után ismét az első szólalt meg:

— Úgy tetszik némelykor, mintha az élet és a halál egyenesen harcolnának egymással és ebben a küzdelemben fölhasználják egymás ellen minden erejüket, minden találékonyságukat és minden ravaszságukat. Emlékeztek ugy-e szegény Darabra?

— Hogyne.

— Tudjátok, hogyan halt meg?

összenéztek. A harmadik öreg felelt:

— Úgy hallom, spanyolnátha vitte el az ártatlant.

Az, aki először törte meg a csendet, hátradőlt a székében. Beszélni kezdett.

Szerencsétlenség érte. Elmondom hogyan halt meg, de előbb elmesélem, hányszor kerülte el utolsó órájáig a halált.

A gyermekkorával kezdem. Együtt jártunk iskolába, s hacsak tehettük, kiszöktünk a Tiszára, hogy a vizen, kint a szabadban, a rejtelmes és roppant természet csodálatos mezőin csábitó kalandokat éljünk át. Egy napon gazdátlan megrekedt tutajra leltünk a folyó egyik kanyarulatánál. Azonnal elhatároztuk, hogy elszabadit- juk és birtokba vesszük. Zivatar közeledett, sietve láttunk neki a munkának. Már félórája dolgoztunk, de a tutajt nem tudtuk elmozdítani a parttól. Közben megeredt az eső és villám villám után cikázott át a viharos felhőkön.

Odaszóltam Darabnak, aki a viz felőli oldalán rángatta a tutajt :

— Lajos ügyelj. Alávág a viz.

Hetykén felelt:

— Ne félts te engem.

A következő pillanatban villám hasította át az eget és lecsapott a folyó közepére. Legalább is mi úgy láttuk.

Sikoltás hangzott:

— Segítség!

Darab kiáltott. A villámcsapás megrémítette, ijedtében elengedte a szálfát, amibe fogódzott és az ár abban a pillanatban alásodorta a tutajnak.

Fölorditottam:

— Lajos! . . . Segítség! Segítség! ... — kiabáltam hátrafelé, hátha meghallja valaki és hozzánk rohan.

Irtózatos kétségbeesésünkben sírva és hangosan jajve- székelve föl és alá futkároztunk a parton. Darab nem akart fól- bukkani a tutaj alól. Eltelt tiz másodperc, eltelt húsz, harminc . . . ötven ... a földre rogyva nyöszörögtünk. Akk >r újra vakító fényesség támadt, minthacsak mellettünk csapott volna le a villám, a következő pillanatban a tutaj megindult. A hullámok elkapták, vitték és a viz fodrában fölbukkant egy kerekszemü, borzas fej. Darab volt, fújt, prüszkölt és már úszott is felénk, öten voltunk. Tiz kar nyúlt egyszerre feléje.

— Élsz?

— Élek!

A közeli villámcsapás következtében került a tutaj alá. Hogy második villámcsapás szabaditotta-e ki a bizonyos halálból, nem tudom. De emberi számitás szerint el volt veszve és csoda mentette meg. Az élet győzött a halál ellenében a második esetében is, amelyről én tudok. Huszonnégy éves volt, amikor halálosan beleszeretett a kegyura lányába. A dölyfös apa kiutasította a szegény tanítóit a házából. Darab ment, de az ajtóból visszaszólt:

— őrizze Erzsikét, — igy hívták a lányt — mert tiz napon belül megszöktetem.

Futott haza és hogy nyoma- tékot adjon a fenyegetésének, levelet irt az apának, hogy sem törvény, sem veszély nem rettenti vissza elhatározásától, megszökteti a lányt és aki ut- ját állja, azt keresztüllövi. Az apa kemény, büszke és zordon férfiú volt és a levél vétele után fegyverrel a kezében éjjel maga rejtőzött el, a portát egyetlen oldalról megközelíthető helyen, a gyümölcsösben. A harmadik éjszaka Darab átbújt a sövény kerítésen. Megállt, hogy körültekintsen. Ebben a pillanatban kiáltás hallatszott :

— Állj!

Darab meghökkent. De megírta a levelét, hát nem akart gyáván viselkedni. Előrántotta a revolverét és hang irányába lőtt. A lövésre lövés felelt, amelyet a kert másik végéből jajkiáltás követett. Ismét csoda történt. Darabbal egyidőben, egyazon percben gyümölcstolvaj lopódzott be a kertbe. Az elrejtőzött apa azt pillantotta meg, azt hitte az lőtt, az a forró pillanatban nem tűnt föl neki, hogy abban az irányban nem lobbant föl tűz, háttal lévén Darabhoz, a tolvajt vette célba és — agyonlőtte. Darab