Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-27 / 840. szám
10 oldal BÉRMUNKÁS 1935 április 27. A PICKETVONAL ERŐSÍTÉSÉRE SZÓLÍT A SZTRÁJKBIZOTTSÁG MINDEN EREJÜKET ÖSSZEVONJÁK A SRÓF GYÁR SZTRÁJKOLÓ MUNKÁSAI, HOGY A PICKET LINET ERŐSÍTSÉK. A magyar egyleteket tanácskozásra hívják meg. Az Olvasók Köréből KöszönetaBérmunkásnak CLEVELAND, 0. — A Cleveland National Screw and Manufacturing Co. sztrájkoló munkásai harcuk elkeseredettebb részét elviszik Cleveland magyar egyesületei elé, hogy azok segítségével képesek legyenek a Munkaadók Szövetsége, a rendőrség és a hivatásos gangszterek terrorizáló társaságai ellen is a harcot megküzdeni. Április 29-én, az Ifjúsági teremben a Buckeye Roadon lesz ez a fontos értekezlet, amelyre a meghívók már szét lettek küldve. Úgy a helyi szervezők, mint a sztrájk bizottság erősen és nyomatékosan kihangsúlyozza a sztrájkoló munkások gyűlésein, hogy a kívülről kapott támogatás csak akkor eredményes, ha az maguk a sztrájkolok tömör vonalát erősiti meg, amelyen a szkebek ne hatolhassanak keresztül. A sztrájkolok nagy száma képes olyan szilárd vonalat a gyár elé fonni, hogy azon nem csak a szkebek útja záródik el, de a megértőbb rendőr lovak is megállásra kényszerülnek. Ezzel a picket vonallal győzelemre viszik hamarosan a sróf gyár munkásai harcukat és mint öntudatos szervezett munkások A GRU newarki osztály rendes gyűlését tartja minden kedden este 8 órakor, 8 Center St. alatt. veszik fel újból a tizedik hete le tett munka szerszámát. Óda május elsőhöz! Május elsejének Pirkadó reggele, A piros zászlónak Bontási ideje. Ez a szimbóluma Mártírok vérének; A kik mi érettünk, A harcban elestek. E zászló alá jöjj . . . Te bus, elnyomott nép! Hogy május elsejét, Ünnepeld méltókép. Mosd meg könnyes arcod ölts ünneplő ruhát, Szivedben üdvözüld Mártírjaink napját. Téged május hónap Dicső első napja, A jogfosztottaknak Reménység csillagja: ünnepünknek vallunk Mind az elnyomottak, Mert te bizonyultál Erre legméltóbbnak. Szép május elseje! Méltó nagy ünnepünk, Jegyedben történik A mi ébredésünk Te kölcsönzői erőt . . . Te adsz bátorságot, Mely által kiküzdjük — A szent szabadságot. PÁVAY LŐRINC. Mint a Munkás Betegsegély- ző Szövetség tagja, köszönetét kell, hogy mondjak sok Szövetségi tag nevében a Bérmunkásnak azért a bátor szókimondásáért, amellyel újból a Szövetség érdekében síkra szállt, mint tette ezt akkor, amikor külső Jbefolyások akarták a Szövetséget tönkre tenni. Éppen az a körülmény, hogy a Bérmunkás havi támogatást kap a Szövetségtől jogosították fel szerintem arra, hogy a tagság figyelmét felhívja azokra a könnyelműségek és bűnös pénzkezelési módozatokra, amelyeket az intéző-bizottság a titkár-pénztárossal az élén elkövettek és amelyek a Bérmunkás követelése előtt, törvényes titkát képezte az adr.í- nisztrációnak. Én és a Szövetség tagságának nagyobb része akik ugyan nem vagyunk az IWW-nak tagjai (bár ezzel nincs mit dicsekednünk) más véleményen vagyunk mint Csapó Mihály allias VITÁLIS BOLDIZSÁR és egy pillanatra sem látjuk azt, hogy a Bérmunkás felszólalása a Szövetség szőröstől- bőröstül való elnyelését jelentené. A Bérmunkás mint látjuk olyan munkás harcok közepette van, amilyenben Amerikában magyar lap még nem volt és ha az általunk fizetett 64.13 cent havi támogatással nem érezné a tagságnak tartozó kötelezettségét bizonyára, nem betegsegélyzőügy kerülne most a hasábbjaira. Csapó Boldizsártól azonban már megvagyunk szokva, hogy ha valaki többet lát, mint amit az intézők mutatni akarnak a tagságnak akkor a zsidó kérdés után a szövetség pénzének az elkezelési óhaját állítja az indiferens tagságnak oda, pedig legyünk csak őszinték egy kicsit és valljuk be hogy aki Csapó Boldizsáréktól átfogja venni a Szövetség ügyeinek az intézését a legkevesebbet a még értékkel biró amerikai dollárokból fog kapni annál többéit olyan kölcsön kötvényekből, amelyeket a Bérmunkásék bizonyára sohasem bonyolítottak volna le a Szövetség tagsága nevében. Csak egyben értek egyett Csapó Boldizássra, amivel Írását kezdte, hogy a Tagság Figyeljen fel. Erre kérem magam is a tagságot és ha ez megtörténik, a Bérmunkás újból megmentette a Munkás Betegse- gélyző Szövetséget. Cleveland, 1935 április. Paszter Miklós. NEWARK, N. J. A GRU newarki osztálya május hó 1-én, este 8 órai kezdettel tánccal egybekötött KEDÉLYES ESTÉLYT tart 8 Center St.-en. Belépődíj 25c. Tömeges megjelenést kér a bizottság. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Ápr. 14-től — ápr. 20-ig. J. Herczeg, Cleveland..... 1.00 Cleveland East Side mul. 50.00 LEÁNYKÉRÉS Irta: Farkas Imre. Bódi bácsi ebben a dologban nem ismert tréfát. Azt mondta unokaöccsének, tisztes, szép neve egyetlen viselőjének, örökösének és várományosának: — El fogod venni Saroltát. Punktum! Az is tetszett neki, hogy a lányt Saroltának hívták. Nem volt sem Sárika, sem Sacy, sem Sasa, sem Zsazsa. Egyszerűen, nemesen: Sarolta. Tibor, a Báthy-név másik viselője, mosolyogva, kissé bágyadtan tiltakozott: — Hiszen elösmerem, hogy szép leány, derék, jól nevelt leány. De elvenni? — El fogod venni, punktum. Ilyen leány nem terem minden bokorba. Báthy Tibor rágyújtott a tizedik cigarettára. És azt a megjegyzést kockáztatta meg: — De hiszen még alig éltem . . . Báthy Boldizsár éktelen dühbe jött: — Alighogy éltél? És azt a húszezret, amit a múlt héten kifizettem érted, azt ki élte el alig? Te vagy én talán? És a Mitsuko nevű táncosnő virágéletével ki élt együtt alig? Te vagy én talán? És ki élt azzal a joggal, hogy kimehetett a Riviérára, Monte-Carlóba öt télen keresztül? Te alig éltél és én már alig élek a te alig életed miatt. Báthy Tibor elbágyadt. Ez a szép, nemes arcvágásu, örökösen fáradt fiú azonnal elbágyad, ha komoly és súlyos dolgokról van szó. Azt mondta: — Hát jó! kérd meg a nevemben. Elveszem! Ezt, hogy “elveszem,” olyan nyugodtan, határozottan mondta, mintha valami természetes, magától értetődő és régen befejezett tényről volna ;szó! Elveszem . . . ! Arról szó se lehetett, az kérdés tárgyát se kérdezhette, hogy hozzám jön-e? Mai világban nem lehetett elképzelni sem, hogy valaki kikosarazza a bágyadt, szép világfit, a Monte-Carló kedvencét, Báthy Boldizsár egyetlen örökösét, Báthy Tibort. Bódi bácsi befogatott és elindult a szomszéd tanyára. Apró, kis kúria, sárgára festett, zöldzsalugáteres, a verandáj a inkább filagória, délignyitó fut föl rája, meg estike! A kert is elől csupa virág. Valahogyan látszik a porta körül az asz- szonyuralom. Sarolta kisasszony csaknem egyidőben érkezett az ámbitus elé Bódi bácsival. Lóháton járta be a határt. Poros volt fülig. — Nem ér semmit, ha az ember nem saját maga néz utána a dolgoknak . . . Bevezette Bódi bácsit a belső szobába. — Mivel szolgálhatok, Báthy szomszéd ? Bódi bácsi előbb megivott három pohár szilvóriumot, aztán ötölve-hatolva adta elő a mondóké ját. — Az öcsém . . . Báthy Tibor nevében . . . tisztelettel megkérem a kezét. A lány sudár alakja fölmagasodott. Egész olyan volt ebben a pillanatban, mint az édesanyja valamikor régen, amikor tudtára adta az ámulós Báthy szomszédnak, hogy férjhez megy egy ulánus kapitányhoz. Olyan élénk volt a kép, amit fölidézett a szép, büszketartásu lány, hogy Báthy Boldizsár szinte belehalványodott. A lány halkan, de hal árazottan mondta: — Köszönöm a megtiszteltetést. De nem megyek hozzá. — Tessék ? — Nem megyek hozzá. — Szabad tudnom: miért nem? — Mert nem szeretem. — Hát ez is van? Finoman mosolygott a lány: — Úgy látszik . . . Bódi bácsi azt kérdezte: — Hát szeret valakit? — Abban a formában, ahogy ön gondolja és kérdezi, úgy senkit! — Mi az a forma, amiben én gondolom és kérdezem. — ön nem is gondolkozhat máskép! Úgy, ahogy ön az anyámat szerette. Ahogy még ma is szereti. Megrendülve nézett rá Bódi bácsi. — Honnan tudja? — Beszél ez a ház. Meg a másik. Meg a szomzéd kertek . . . meg az örökös friss virágok egy síron . . . Bódi bácsi más hangba csapott át: — Szóval nem akar férjhez menni ? — Ezt nem mondtam. — Van talán valaki, akihez . . . — Van! — Megfelelő. — Nekem megfelelne. Az illető nem tud róla. — Persze fiatal.
