Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-27 / 840. szám
1935 április 27. BÉRMUNKÁS 11 oldal A MESSIÁSOMHOZ A régi görög hitregék szerint ember és természet egyaránt alá van vetve az istenek akaratának. Ezért, ha az embereknek jól megy dolguk, csak nekik adózhatnak, ha rosszul megy csak tőlük várhatják sorsuk jobbrafordulását. Ennek a babonás tévhitnek lett a következménye, hogy, valahányszor egy-egy termelési rendszer válságba jutott s az emberiség egy jobb világra áhítozott, mindig rajtuk kivül álló tényezőktől (messiásoktól) várták a megváltásukat. S azóta is, valahányszor a nyomorgó nép gazdasági bajai orvoslást keresnek mindig akadnak messiás járást hirdető próféták, akik kilátásba helyezik a népeknek valakik által való. fölszabadítását. A messiások korszakonként születnek s a csodavárásra szoktatott nép, szerencsétlenségére, még mindig hisz az efféle messiások eljövetelében. Az uralkodó osztályoknak érdekük fűződik ahhoz, hogy a népnek higyjenek a csodákban, hogy az emberek ne kutassák kormányzásuk rejtett titkait. Az ő prófétásko- dásaik azonban már világosak, a nép ma már nem az a bamba jószág, aki ne látná az ígérgetések céljait. És ismerik a Mussolinieket, a Hitlereket, tudják, mit adtak a népnek, és nem hisznek többé nekik. De van ennél egy sokkal veszedelmesebb csodavárás, a munkáspártok várakozása. Ezek is messiásokat hirdetnek. S ennek veszedelmessége abban — Papiroson: nem! De fiatalabb, mint körülöttünk ez a sok koravén, fáradt gavallér. A haja ősz, de csillog a szeme . . . — És ön tetszik neki? — Egészen biztosan. Szereti bennem azt, hogy nem a mai vágású lány vagyok, hogy keményen dolgozom, hogy a szemem az édesanyámé, hogy a magyar nótát szeretem, nem pedig a dzsesz-muzsikát, hogy ez a pletykázó, szájtátó vidék itt körülöttünk még keresve se talál semmit, amit suttogva mondhatna el rólam . . . Mit mondjak még? Szereti az otthonomat, mert fájdalmas szép emlék köti ide és . . . Kis szünet. Halkan, mosolyogva mondta: — És szereti a nevemet, azt, hogy Saroltának hívnak, nem pedig Sancynak, vagy Sasának, vagy Zsazsának . . . Bódi bácsi egyszeribe mindent megértett: — Sarolta! Édes Sarolta! Lehajolt a kezére, a napbarnitotta, energikus kezére és megcsókolta azzal a tisztelettel, azzal az elfúló lélekzettel, ahogyan a közelgő boldogságot csókolja meg az ember . . . van, hogy a munkásságot a várakozás álláspontjára helyezi, amíg a föld valamelyik sarkából el nem indul a megváltást hozó messiás. A szociáldemokraták meg vannak győződve, hogy az emberiség fölszabadulása csak Németországból vagy Angliából jöhet, mig a kommunisták Oroszországból várják, hogy a földet kizökkentse sarkából és megváltsa a világot. Ez a legujabbkori messiásvárás csak abban különbözik az ókoritól, hogy azok istenektől, a maiak pedig idegen országok népeinek önfeláldozásától várják megváltásukat. Amellett, hogy gyáva hitványság mások önfeláldozásától várni a maguk jólétét, egyben utópia is azt hinni, hogy az orosz nép még mindig ágyutöl- telék, akit azért fognak vágóhídra küldeni, hogy akár a magyar, akár pedig más országok népei jóllakjanak. Mintha az orosz munkásnak egyéb gondja se volna, mint folyton arra gondolni, hogy mikor lakik jól az európai proletár. Az orosz munkás el van foglalva a maga belügyeivel, a magyar proletárnak pedig mindaddig korog a gyomra, ameddig másokban, nem pedig önmagában látja a messiást. Amilyen ostobák ezek a pártok a propaganda terén, ugyanilyen ostobák a nevelés kérdésében is. Eszükbe se jutna, hogy a tagjaikból céltudatos embereket neveljenek. Itt is megelégesznek avval a bárgyú gondolattal, hogy majd akadnak máshonnan emberek, akik a főbb teendőket ellátják. így aztán nem csoda, ha passzív várakozásuk mellett még azt se tudják megmondani senkinek, hogy tulajdonképpen mit akarnak. Ha valaki kérdéssel fordul hozzájuk, egyszerűen a kezébe nyomnak egy valamilyen könyvet, hogy olvassa el, ott majd megtalálja a választ mindenre. Olyanok ezek, mint az egyik apostol fia, akit a római császár hatóránként egy-egy végtagjának elvesztésére Ítélt. Mikor az első végtagját levágták, fölkiáltott: “Meg vagyok győződve róla, mire az utolsó végtagomat levágjátok, itt lesz a világszabadság!” Azóta eltelt kétezer esztendő, s ha arra várunk, hogy mások szabadítsanak föl bennünket, el fog telni a második kétezer is. Babonás emberek ezek, akik irtóznak minden újítástól, mint az óhitű keresztény a reformációtól. Átokkal sújtották a reformátorokat a pápisták, mert fölfedezték, hogy a biblia eltért Krisztus igazi tanaitól. “Nem fogtok üdvözülni” — mondták nekik — “ha nem tartoztok a római anyaszentegyházhoz.” Akárcsak az újkor pápistái minekünk. Mi sem lehetünk szocialisták — mondják — ha nem tartozunk a világforradalom anyaszentegyházához. Mintha a krisztusi hit azon múlott volna, hogy valaki Rómához tartozik-e vagy sem. Ezt az utóbbit a kommunistapárt tagjai hangoztatják, akik szeretik Lenin nevét emlegetni, s ha igazukat keresik, rendesen őrá hivatkoznak. Kérdezem őket: de vájjon Lenin melyik forradalmi anyaszentegy- ház kötelékébe tartozott ? Egyikbe sem, mert ilyen nem volt. Lenin ismerte az orosz viszonyokat s azoknak megfelelően cselekedett. A munkásmozgalmakat nem lehet egy kaptafára huzni. Ami a cári Oroszországban forradalmi propaganda volt, az lehet Magyarországon öregasz- szonyok pletykája és nem forradalmi cselekedet. A Moszkvára való folytonos hivatkozással nem megy előre a magyar munkásmozgalom egyetlen lépéssel sem. A mes- siásfitogtatásokról és a csodavárásról le kell tehát mondani és nyíltan meg kell mondani a népnek: a messiások pedig ti vagytok s akkor fogtok fölszabadulni, ha fölszabadítjátok önmagatokat. Ekkor a tömegek nem Berlintől, Londontól vagy Moszkvától várják a szocializmust, hanem önmaguk fognak hozzá annak megteremtéséhez. De természetes, hogy ennek föltétele, hogy a munkásság legjobbjai a társadalmi kérdésekben alapos fölkészültséggel rendelkezzenek. Ez pedig a pártvezérek előtt nem kívánatos dolog, mert ők sokkal jobban szeretik az olyan tömegeket, amelyeket tetszésük szerint lehet ide-oda tologatni. A munkásság nevelésével uj vezetők százai lépnek a porondra de ezzel természetesen megszűnik a vezéreknek a pártokon való monopóliuma is. Ezért a kivénhedt és levitézlett pártvezérek inkább a csodavárást hirdetik, a proletárokat inkább kísérleti nyulakként kezelik, mintsem komolyan törődnének FIGYELEM Az IWW magyarajku tagjai a Bérmunkás New York kerületi lapkezelői és Bérmunkás olvasók 1935 május 19-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. New York, N. Y. KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak, szervezési és lapügyek, úgyszintén egész mozgalmat felölelő kérdések megtárgyalására. Kérjük a New York és környéki munkástársainkat, hogy minél számosabban vegyenek részt, ezen az értekezleten, hogy a következő hónapokban végzendő aktivitásunk alapjait kidolgozni képesek legyünk. Az egész környékből a munkástársaink tömeges megjelenését okvetlen elvárja az IWW new yorki csoportja. azok fölszabadításával. Az ilyen vezérekkel mi is úgy járunk, mint Napoleon katonái az orosz hadjáratban. Mikor visszatérőben volt Napoleon, Varsóból előreküldte Párisba a haditudó- sitást: “A hadsereg elpusztult, a vezér egészséges.” Mikor megkérdezték tőle, hogy miért pusztult el a hadsereg, előadta, hogy nagyon hosszú volt az ut, azután kibirhatatlan hideg volt; a legnagyobb baj pedig az volt, hogy a katonáknak se kenyerük, se ruhájuk nem volt. Ugyanígy van a munkásság is. Mig ugyanezen okoknál fogva ezrével pusztulnak, addig a pártvezérek nagyon jó egészségnek örvendenek. Már pedig ez a fontos. A passzív várakozásnak tehát meg kell szűnni. Hozzá kell fogni a tömegek megszervezéséhez és föl kell őket világosítani arról, hogy a megváltókat ne magukon kivül, hanem csakis önmagukban keressék. óbudai Horváth, a Budapesten megjelenő “Uj Szódból. AZ ALABBI KÖNYVEK kaphatók a Bérmunkás kiadóhivatalában. A könyveket Magyar- országból kaptuk és csak korlátolt mennyiségben vannak raktáron. Rendelésnél kérjük az összeg beküldését is. Ady: Kilátott engem. (Versek.)........................................... —.75 Franknói: Martinovics élete.................................................... 1.00 Dr. Totis: Szerelem és szaporodás......................................... 1.00 Gogoly: Holt lelkek................................................................... 1.00 Fábián: Ezer ember asszony nélkül...............................->.... 1.00 Zola: A Rougon család............................................................. —.75 Barbusse: Erő............................................................................ —.75 Ady Endre életéről, verseiről, jelleméről............................... 2.00 Zola: Paskal orvos................................................................... 1.00 Fábián: Hat ló negyven ember............................................... 1.00 Jack London: Mélység...........................................................—.75 Ady: így is történhetik ,..................................................... —.75 Ady: Uj versek......................................................................... —.75 Ady: A menekülő élet. (Versek.)........................................... —.75 Csehov: A koldus.................................................................... —.75 London: Az alaszkai diana....................................................... —.75 Glas worth: Testvériség............................................................. —.75 Lubbock:Az élet örömei........................................................... —.75 Gorkij: A besúgó......................................................................—.75 London:Az ősök istene............................................................ —.75 J. Smith: Krisztus Istensége.................................................. •—.40 Olvasás után adja lapunkat szomszédjának
