Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-04-20 / 839. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1935 április 20.

Magyarországi Tükör

Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.

A MÁV. (magyar királyi államvasutak,) drága és lassúsága miatt az emberek autókon utaztak és szállították áruikat sokszor száz kilométereken át Budapestre. Hogy ennek elejét vegyék a MÁV. érdekében betiltották a gépkocsikon való áruszállítást. A magyarokon azomban nem lehetett kifogni. A leállított autók pótkocsijait vették használatba mit váltott lovakkal vontattak rendeltetési helyükig. Most ezt is be akarják tiltani, mert és ezen röhögni kel a MÁV. nem bir konkurrál- ni a delizsánszai. Ezen nem lehet csodálkozni. Például az ut Budapesttől Szolnokig nincs még 100 kilométer sem mely utat a személyvonat 3 és fél óra alatt tesz meg ennek dacára. Azután az útiköltség 4.40 fillér. Ezt ha összevettj ük a magyar földmunkás 1 és fél pengős napikeresetével mindjárt láthatjuk miért futnak a vonatok 20—30 utassal holott egy-egy kocsi 80 utas befogadására van építve.

A MÁV. januári jelentése szerint 4.914.982-től a szállított utasok száma 4.803.434-re csökkent egy hónap alatt. Az áruforgalom is a decemberi 1.097.136 tonnáról 993.208 tonnára zuhant. Ezzel párhuzamosan kevesebb volt a vasút bevétele is. Mig múlt év januárjában 15.3 millió pengő folyt be addig az idén januárban 14.1 millió pengő folyt be a MÁV. pénztárába.

NEGYVENEZER épitőmunkás és 200.000 építőipari segédmunkás van munkanélkül Magyarország területén. A szociáldemokraták, most a kormánytól az építendő házakra adómentességet kunyerálnak, hogy a tőke kedvet kapjon az építkezések megindítására.

RÖHÖGNI kell azon a naivitáson, mit Dr. Hanauer Á. István váci püspök a nagybőjti pásztorlevelében ir. íme akasz- szuk lejebb, hogy mindenki lássa azt milyen korlátolt felfogásúnak tartja ez a kath. püspök az egyházának híveit: “Az általános nyomor szülőoka a mérhetetlen önzés, a kielégíthetetlen aranyéhség stb.” — ‘Ennek az önzésnek nagy ellenszere a hivő lélekből fakadó ALÁZATOS imádság, amely az anyagi javak módfeletti meg- kivánásával szemben a lelki és örökkévalók vágyát kelti fel.” Ezt ha beveszik a palik ez már döfi. Csakhogy most a XX. században vagyunk és az ilyen özönvizelőtti prédikációt nem csak a püspök ur, de a hívek sem igen veszik már be.

TOMBOL a “választási harc.” A frázisok nagy ágyúit sütögetik a választók előtt el. A szavazás természetesen nyílt szavazási rendszer alapján történik meg ezúttal is miként 100 évvel ezelőtt. Az eredményt már ma is lehet látni, mert a mai napig 26 képviselőt megválasztottnak jelentettek ki, bár választás még nem is volt. Mondanunk sem kell, hogy ezek mind egy szállig kormánypártiak. Hát igy néz ki itt kies honunkban az “alkotmányos” választás.

REFORMKORSZAK következik mondá vitéz nagydemagóg Gömbös miniszterelnök Szegeden tartott kortesbeszédében. Meg is nevezte ezeket,

mely reformok között a következők is szerepelnek. “A szocializmusnak lejárt az ideje.” — “Még nem likvidáltuk, de likvidálni fogjuk.” Alá Hitler féle tónus, csakhogy ez még sem Mussolininek sem Hitler nek MÉG nem sikerült teljesen, hogy sikerülne tehát kreatúrájuk Gömbösnek? Most mindenki itt ezen röhög . . .

MÉG EGY ilyen bölcselet Szerzője ugyancsak Gömbös ur. “Megfogjuk alkotni az érdekképviseleti rendszert, megszüntetjük a munkásszervezetek munkaközvetitőit, MEGTILTJUK A SZTRÁJKOT és akkor már nincs szükség Mar? tanaira.” Ezt mondotta a “VEZÉR” ahogy önmagát Gömbös kinevezte vezérnek. Marx és Gömbös tanai megmérettek és Gömbösé könnyűnek találtattak. Sőt olyan könnyűnek amit csak erősen vizes agy tud produkálni.

20.000 KUBIKOS munkás van Magyarország területén. A teljes létszám közül 34-en kaptak munkát. De azért nincs itt semmi baj bömbölik a kormány- párti képviselőjelöltek. Nekik . . . még.

1913-BAN HATMILLIÓ métermázsa búzát őröltek meg a budapesti malmok. 1932-ben már csak egymillió métermázsát. 1910-ben 4144 munkás

dolgozott a budapesti malmokban, 1934-ben csak 568. Egész Magyarországon a malmokban foglalkoztatottak összlétszáma 1473 ide tartoznak a molnárok, gép és segéd, raktárszemélyzet és tanoncok is. Van az ország területén EGY malom amely egyfolytában 30 óráig, mig egy másik 24 óráig megszakítás nélkül, három 20 óráig, négy 18 óráig, hét 16 óráig, öt 15

óráig, hét 14 óráig, hat 13 óráig, harminchat 12 óráig, egy 11 óráig, kettő 10 óráig, egy 9 óráig, kettő 8 óráig, egy 7 óráig dolgozik. Ezen malmokban dúló állapotok. A budapesti malmokban 6—14 közt válkozik a munkaidő. Itt 49 fillér órabér a fizetés. A vidéki malmokban az órabér 7—30 fillér közt váltakoznak csupán egyetlen vidéki malomban fizetnek 35 fillér órabért. 1930—33 közt 523 munkást ért baleset ezekben a malmokban, mely közül 31 halálos volt. A hivatalos helyzett jelentés szerint a “malmok helyzete állandóan javul.” így tehát a profit biztosítva van és itt ez a fő. Hogy a magyar munkás -még az indiai páriák életszínvonalát sem éri el. Ez pedig a magyar kulturfölényt és reakciót dicséri.

VÁLASZTANAK a csendőrpuskák : Endrődön az ellenzéki népgyülés hallgatóságába előzetes felszóllitás nélkül sortü- zet adtak a csendőrök. Eredmény 7 halott és 20 sebesült. Egész Békésmegyében betiltottak mindennemű gyűlést és a “vizsgálat” megállapította, hogy a csendőrök jogosan használták a fegyvert a fegyvertelen parasztokkal szemben. Na ná majd az ellenkezőjét állapítják meg a zsandárok főnökei. Meg lesz Gömbös többsége any- nyi bizonyos, legfeljebb néhány parasztnak kell csupán a fűbe harapni ennyi az egész. És ez itt valami?

A TÖMEGEK: A Szent Imre szenátus, mert ilyenféle nyavalya is van itt, előkelő urak részvételével mondta ki, hogy “az erotikus táncok ellen ugassanak a tömegek.” Na igen a tömegek most egyenlőre kenyérért “ugatnak” és ez fáj ennek a díszes és sok-sok csuhás- sal spékelt “szenátusnak.”

A család büszkesége

Irta: H. R. Moore.

Peter fiatal, szépfiu volt, de az arcában volt egy vonás, amely a jó benyomást lerontotta. Úgy hatott ez a vonás, mint az alig észrevehető folt, amely a gyümölcs héján a kezdődő rothadást sejteti.

A kertből a nyitott üvegajtón át lépett be Peter a könyvtárszobába, ahol öreg nagybátyja a karosszékben ülve olvasott. Odakinn a nyári délután nyugalma terült el a tájra. Közel s távolban egy hang se volt hallható.

— Jó napot kívánok, George bátyám, — szólalt meg a fiú halkan, s az arcán diadalmas mosoly villant át.

A nagybátyja, Ralston George, felpillantott a könyvről. Betegesen halvány arca még halványabb lett, amint a fiút meglátta.

— Mit akarsz itt, Peter? kérdezte hűvösen.

— Üzleti ügyben jöttem, — felelte a fiú gúnyosan mosolyogva és odalépett nagybátyjához.

— Tudod, felelte az öreg ur hidegen —, hogy nekünk egymással már nem lehetnek üzleti ügyeink. Legutóbb világosan megmondtam, hogy tőlem már egy rézgarast sem kaphatsz.

— Tudom, — felelte a fiú gúnyosan mosolyogva. —. Azért jöttem vásár napján, mert tudom, hogy ilyenkor az egész cselédségnek kimenőt adsz, hogy elmehessenek a vásárra.

— Éleseszü vagy, fiam, — felelte az öreg ur megvető hangsúllyal — szóval kiszámítottad, hogy egyedül találsz engem ?

— Tudom, hogy egyedül van,

— felelte a fiú vigyorogva — félóra járásra nincs élő lény a közelben. Maga pedig sokkal gyengébb, mintsem hogy gyalog be tudna menni a városba.

— Szóval fenyegetődzöl, Peter?

A fiú arckifejezése hirtelen megváltozott. Előre hajolt és rátette kezét az öreg ur ölében fekvő könyvre.

— Ezer fontra van szükségem . . . azonnal! — mondta.

— Még pedig készpénzben.

— Nem adok egy rézgarast sem.

— Akkor kénytelen leszek magam elvenni, — mondta a fiú gúnyos vigyorgással. Ezzel

odalépett a legközelebbi könyv- állványhoz, ahol, mint tudta, nagybátyjának, a szenvedélyes és hires régiséggyűjtőnek, legértékesebb, régi kiadású könyvei voltak elhelyezve. Levett két nagyértékü könyvet, amelyekből csak egy-egy példány van a cambridgei egyetem könyvtárában és a kandallóba elhelyezve igy szólt:

— Kár, hogy augusztusban nincs tűz a kandallóban. De látom, hogy van gyufád.

Ezzel a gyufatartót levette az asztalról és odavitte a kandallóba elhelyezett kincset érő két könyvhöz.

— Mit gondosz, George bátyám, nem volna-e kár, ha ezek a könyvek véletlenül elégnének? — kérdezte kegyetlen mosollyal.

— Fegyházra juttatnálak! — morogta az öreg ur dühösen, de a fiú gúnyosan felelte:

— Ahova még ma délután elindulok, ott a detektívek nem találnának meg. Megutáltam ezt az unalmas nagyképü országot és hajón még ma elindulok a távol keletre . . . Előre kijelentem hiába kerestetnél mert álnéven van jegyem és útlevelem de erre ráment az utolsó pénzem azért kell az ezer font.

— Amit hamis kártyán nyertél .. . — fakadt ki az öreg ur de amint látta hogy a fiú égő gyufával közeledik a könyvekhez, kipirult arccal kiáltott rá:

— Nincs ezer font készpénzem itthon, de kiírok egy csekket. Megéri nekem, ha ezen az áron örökre megszabadulok tőled!

És azonnal elővette az asztal fiókjából a csekk-könyvet és kiirt egy ezer fontról szóló csekket, még pedig, a fiú kívánságára, nem az ő, hanem Willy bátyja nevére.

— Ha a bankban Holt, a te igazgató barátod, az én nevemet látná, amelyről neki már bizonyára annyi rosszat mondtál, nem fizetné ki a- csekket. De ha azt hiszi, hogy a drá- galátos bátyám, a család büszkesége kapja a pénzt, akit istenit az egész família, mert halvérü, szenteskedő hülye, azonnal kifizeti az ezer fontot.

Amikor pedig a csekk Willy nevére ki volt állítva, Peter furfangosan vigyorogva igy szólt:

— De most irj még egy levelet is Holt barátodnak, amiben megírod, hogy Willy-nek sürgős családi ügyben fizesse ki sürgősen a pénzt, nehogy magát a csekket ne fogadja el