Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-13 / 838. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 április 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy _____.___ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A győzelem felé A Terminal Towert takarító munkásnők negyedik hónapja picketelik Cleveland legforgalmasabb épületét. Olyan csontfagyasztó időkben tették ezt, amikor nem asszonyoknak, de a férfiaknak is igazi áldozatot jelentett az Erie Lakéról jövő zéró alatti időkben 4—5 órákat naponta picket lineba tölteni. Ezeknek a munkásasszonyoknak harcát, amelyet olyan munkakövetelés ellen folytatnak, amelyet házi munkával foglalkozó asz- szonyok elhinni nem akartak és notary public nyilatkozattal kellett őket meggyőzni arról, hogy egy-egy munkásasszonynak egy éjjeli munkaidőben 150 köpsajkát és több emeletet kellett megtisztogatni és ilyen munkamellet is még fizetés levágás volt a jutalmuk, ezeknek a munkás asszonyoknak negyedik hónapos harcát úgy intézi el az egyik forradalmi szocializmusban megkopaszodott SLP tag, hogy minden eredmény nélküli a sztrájkba lépésük, amely az IWW biztatására történt meg. Ha történetesen nem egy clevelandi nevét látnánk az ilyen pimasz irás alatt, észre sem vennénk, mert hiszen köztudomású, hogy az a szekta, amelynek magyar nyelvű megnyilatkozója az A MUNKÁS, csak nevében különbözik a tulvilági boldogságot hirdető katholikus egyháztól, sőt munkásszempontból még az egyháznak is előnyt adhatunk, mert Amerika bérért dolgozó tömegei között, azoknak egy darab nagyobb kenyérért való megmozdulásaiban számos jó katholikust, aki bátor harcosa volt munkatársai és a maga ügyének találunk, de lámpással sem sikerült a bérharcokban SLP tagokra találnunk — igy tehát nem is kellene ezt a négy fal között élő szektát észre vennünk. De mint jeleztük egyik clvelandi íródeákjuk az IWW értékét méri azzal a megállapításával, hogy a takarító asszonyok is már négyhónapja vannak sztrájkon és az eredmény semmi. így kell ezeknek a takarító munkásasszonyoknak, miért az IWVV-t keresték fel a harcuk előtti napon és egyáltalában miért foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy harcba mennek. A munkásoknak erre nincs szükségük. Elég ha még ötszázan csatlakoznak az SLP-hez és az ötszázadik lecsatlakozás utáni reggelen karkalapácsos zászló fog lógni a washingtoni elnöki palotán. Az SLP Íródeákja, ha az elmúlt négyhónap alatt csak egyszer is elszánta volna magát, hogy a West Sideról az alig egy ugrás- nyira levő Terminal Building elé menjen, hogy saját szemével egyszer egy bérharc területet is láthasson, bizonyára másképpen vélekedne olyan munkások és munkásasszonyokról, akikben nálánál több a bátorság arra, hogy helyzetük megváltoztatásáért maguk lépjenek akcióba, harcba. Munkások, akik nincsennek megmetélyezve azzal, hogy az ő érdekükben mások fognak harcolni, nem csak Cleveland városában, de az egész országban a legnagyobb tisztelettel vannak a négyhónapja estéről-estére a picket vonalat fentartó takarító munkásnőkkel szemben, akik a négyhónap után is bíznak abban, hogy az az összetartás, amelyre az IWW tanította őket, harcukat győzelemre fogja juttatni. Cleveland magyar egyesületei, amelyek között sajnos még ma is több a hazafias és vallásos testület, nem azzal foglalkoznak gyűléseiken, hogy a takarító munkásnők vagy a srófgyári munkások miért választották helyzetük javítására a munkabeszüntetést, a sztrájkot, hanem elsősorban a sztrájkolok azonnali segítségére sietnek azáltal, hogy pénztárukhoz mérten anyagi támogatást adnak a sztrájkolóknak. De ennél is tovább mennek ezek az egyesületek. Határozatba hozzák, hogy azon tagjaik, akik a harc árulóivá lettek, bármilyen formájú megbetegedésük esetén segélyt nem kaphatnak, ezt a határozatukat kiterjesztették a szkeb minden családtagjára is. Az egyesületek szabadalmi levelei szerint nincs módjuk a clevelandi egyesületeknek, hogy a munkások harcának árulóit kizárják, de bizonyos, hogy azok belátható időn át nem fognak a becsületes munkás tagság között megjelenni. Amikor a magyar egyletek tagságának ilyen a megnyilatkozása a sztrájkolókkal szemben, akkor mindenki előtt érdemileg elbírálható a 25 esztendős SLP A MUNKÁS és Íródeákja nyelvöltögetése a harctól vissza nem rettenő munkásokkal szemben. Közös harcra készülnek az acéltelepek és szénbányák munkásai NEW YORK, N. Y. — Csaknem hihetetlen, hogy az AFofL kötelékébe tartozó szervezetek több iparban egy időben szüntessék be a munkát követeléseik kierőszakolására, mert ez a múltban még véletlenül sem történt meg és alig hihető, hogy az AFofL atyaistenei a jelenben is megengednék ily akció teljesülését. De ha mégis megtörténne, mint ahogy az Amalgamated Association of Iron, Steel and Tin Workers 1-ső kerületének elnöke mondja, ez azt bizonyítaná, hogy az AFofL tagsága saját fejével kezd gondolkozni és a fejőkre nőtt vezérek veszítik a kontrolt a tagság felett. Wm. J. Spang, az első kerület elnöke szerint: “Az acél munkások és szénbányászok rank and file bizottsága közös gyűlésén terveket dolgozott ki azon eshetőségre, ha a bányabárók nem teljesitik a bányászok követelését, hogy egy időben szüntetik be a munkát mindkét iparban.” Az acél munkások ignorál- ják Mike Tighe ténykedését a kizáratások s charter visszavonásokat illetőleg, amiért a tagság az ő tilalma ellenére támogatja a rank and. file mozgalmat. Spang szerint, a kizárt lokálok tagjainak nem adtak alkalmat a védekezésre a kizárás előtt és igy Tighe elapszabály ellenesen járt el. “Az acél munkások rohamosan csatlakoznak a szervezethez, úgy határoztunk, hogy fi- gyelmenkivül hagyunk minden békéltető bizottságot, miután a szervezett munkásság igazságtalan döntést kapott részükről.” “Követeléseink kierőszakolására csak egy mód áll rendelkezésünkre — az egész iparra kiterjedő sztrájk. Ennek a felépítésén dolgozunk most.” Az acélmunkások generációkon keresztül a legkegyetlenebb kizsákmányolásnak voltak részesei. Elképzelhetetlen sérelmekben volt részük. Szemtanúi voltak hogy városi adminisztrációk párosulva az acél truszt- tal vágódtak hasra a Wall Street előtt. “Mind ezt zavartalanul tehették, amig a munkások 12, vagy ennél is több órákat dolgoztak naponta, haza érve halálra fáradtan, nem volt elég energiájuk a gondolkozásra, csak ágyba kívánkoztak pihenni. Az utóbbi hónapokban azonban erre is jutott idő és a munkásoknak volt alkalmuk gondolkodni helyzetük felett” — mondja Spang. “Az utolsó hat évben az acél munkások borzasztóan szenvedtek. Az évi keresetük 50 dollártól 700-ig terjedt, amelynek az átlaga 275 és 400 között van. Nagy összegű adósságokba keveredtek és elégtelen segélyben részesültek.” “Eleinte a házukon levő mortgage és egyéb adóságok miatt féltek a szervezetről beszélni. Féltek hogy elveszítik a rossz munkát amely még meg volt.” “Ma azonban már készen állnak a harcra. A megpróbáltatások és szenvedések félelmet nemismerőkké tette őket. A kerületben levő 150.000 acél munkásnak a nagyobb százaléka ma szervezve van. És! az acél bárók tudják ezt. Azt is tudják hogy a hatalmas sztrájk kitörése minden nap várható. Ezt abból következtethetjük, hogy a telepeket már elkészi- teték a sztrájkra. Gépfegyverek, felbérelt gyilkosok és minden más szükséglet már egy éve készen áll. A munkásságot azonban tovább már nem lehet megfélemlíteni. Nem csinálnak titkot abból hogy elszánt harcra készülnek és nyíltan valják, hogy — győzünk, vagy meghalunk.” Senki sem láthat önmagán túl, mindenki csak annyit lát meg a másikban, amennyi ő maga, mert csak a saját értelmessé- gének arányában tudja fel fogni és megérteni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
