Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-04-13 / 838. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 április 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................... $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy _____.___ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to _______________________Cleveland, Ohio pending. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A győzelem felé A Terminal Towert takarító munkásnők negyedik hónapja picketelik Cleveland legforgalmasabb épületét. Olyan csontfa­gyasztó időkben tették ezt, amikor nem asszonyoknak, de a fér­fiaknak is igazi áldozatot jelentett az Erie Lakéról jövő zéró alatti időkben 4—5 órákat naponta picket lineba tölteni. Ezek­nek a munkásasszonyoknak harcát, amelyet olyan munkaköve­telés ellen folytatnak, amelyet házi munkával foglalkozó asz- szonyok elhinni nem akartak és notary public nyilatkozattal kellett őket meggyőzni arról, hogy egy-egy munkásasszonynak egy éjjeli munkaidőben 150 köpsajkát és több emeletet kellett megtisztogatni és ilyen munkamellet is még fizetés levágás volt a jutalmuk, ezeknek a munkás asszonyoknak negyedik hónapos harcát úgy intézi el az egyik forradalmi szocializmusban megko­paszodott SLP tag, hogy minden eredmény nélküli a sztrájkba lépésük, amely az IWW biztatására történt meg. Ha történetesen nem egy clevelandi nevét látnánk az ilyen pimasz irás alatt, észre sem vennénk, mert hiszen köztudomású, hogy az a szekta, amelynek magyar nyelvű megnyilatkozója az A MUNKÁS, csak nevében különbözik a tulvilági boldogságot hirdető katholikus egyháztól, sőt munkásszempontból még az egyháznak is előnyt adhatunk, mert Amerika bérért dolgozó tö­megei között, azoknak egy darab nagyobb kenyérért való meg­mozdulásaiban számos jó katholikust, aki bátor harcosa volt munkatársai és a maga ügyének találunk, de lámpással sem sikerült a bérharcokban SLP tagokra találnunk — igy tehát nem is kellene ezt a négy fal között élő szektát észre vennünk. De mint jeleztük egyik clvelandi íródeákjuk az IWW értékét méri azzal a megállapításával, hogy a takarító asszonyok is már négyhónapja vannak sztrájkon és az eredmény semmi. így kell ezeknek a takarító munkásasszonyoknak, miért az IWVV-t keresték fel a harcuk előtti napon és egyáltalában miért foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy harcba mennek. A mun­kásoknak erre nincs szükségük. Elég ha még ötszázan csatlakoz­nak az SLP-hez és az ötszázadik lecsatlakozás utáni reggelen karkalapácsos zászló fog lógni a washingtoni elnöki palotán. Az SLP Íródeákja, ha az elmúlt négyhónap alatt csak egyszer is elszánta volna magát, hogy a West Sideról az alig egy ugrás- nyira levő Terminal Building elé menjen, hogy saját szemével egyszer egy bérharc területet is láthasson, bizonyára másképpen vélekedne olyan munkások és munkásasszonyokról, akikben ná­lánál több a bátorság arra, hogy helyzetük megváltoztatásáért maguk lépjenek akcióba, harcba. Munkások, akik nincsennek megmetélyezve azzal, hogy az ő érdekükben mások fognak harcolni, nem csak Cleveland városá­ban, de az egész országban a legnagyobb tisztelettel vannak a négyhónapja estéről-estére a picket vonalat fentartó takarító munkásnőkkel szemben, akik a négyhónap után is bíznak abban, hogy az az összetartás, amelyre az IWW tanította őket, harcukat győzelemre fogja juttatni. Cleveland magyar egyesületei, amelyek között sajnos még ma is több a hazafias és vallásos testület, nem azzal foglalkoz­nak gyűléseiken, hogy a takarító munkásnők vagy a srófgyári munkások miért választották helyzetük javítására a munkabe­szüntetést, a sztrájkot, hanem elsősorban a sztrájkolok azonnali segítségére sietnek azáltal, hogy pénztárukhoz mérten anyagi támogatást adnak a sztrájkolóknak. De ennél is tovább mennek ezek az egyesületek. Határozat­ba hozzák, hogy azon tagjaik, akik a harc árulóivá lettek, bár­milyen formájú megbetegedésük esetén segélyt nem kaphatnak, ezt a határozatukat kiterjesztették a szkeb minden családtag­jára is. Az egyesületek szabadalmi levelei szerint nincs módjuk a clevelandi egyesületeknek, hogy a munkások harcának árulóit kizárják, de bizonyos, hogy azok belátható időn át nem fognak a becsületes munkás tagság között megjelenni. Amikor a magyar egyletek tagságának ilyen a megnyilat­kozása a sztrájkolókkal szemben, akkor mindenki előtt érde­mileg elbírálható a 25 esztendős SLP A MUNKÁS és Íródeákja nyelvöltögetése a harctól vissza nem rettenő munkásokkal szemben. Közös harcra készülnek az acél­telepek és szénbányák munkásai NEW YORK, N. Y. — Csak­nem hihetetlen, hogy az AFofL kötelékébe tartozó szervezetek több iparban egy időben szün­tessék be a munkát követelése­ik kierőszakolására, mert ez a múltban még véletlenül sem történt meg és alig hihető, hogy az AFofL atyaistenei a jelenben is megengednék ily akció teljesülését. De ha még­is megtörténne, mint ahogy az Amalgamated Association of Iron, Steel and Tin Workers 1-ső kerületének elnöke mond­ja, ez azt bizonyítaná, hogy az AFofL tagsága saját fejével kezd gondolkozni és a fejőkre nőtt vezérek veszítik a kont­rolt a tagság felett. Wm. J. Spang, az első kerület elnöke szerint: “Az acél munkások és szénbányászok rank and file bizottsága közös gyűlésén ter­veket dolgozott ki azon eshető­ségre, ha a bányabárók nem teljesitik a bányászok követe­lését, hogy egy időben szüntetik be a munkát mindkét iparban.” Az acél munkások ignorál- ják Mike Tighe ténykedését a kizáratások s charter visszavo­násokat illetőleg, amiért a tag­ság az ő tilalma ellenére tá­mogatja a rank and. file moz­galmat. Spang szerint, a ki­zárt lokálok tagjainak nem adtak alkalmat a védekezésre a kizárás előtt és igy Tighe elapszabály ellenesen járt el. “Az acél munkások rohamo­san csatlakoznak a szervezet­hez, úgy határoztunk, hogy fi- gyelmenkivül hagyunk minden békéltető bizottságot, miután a szervezett munkásság igaz­ságtalan döntést kapott részük­ről.” “Követeléseink kierősza­kolására csak egy mód áll ren­delkezésünkre — az egész ipar­ra kiterjedő sztrájk. Ennek a felépítésén dolgozunk most.” Az acélmunkások generáció­kon keresztül a legkegyetlenebb kizsákmányolásnak voltak ré­szesei. Elképzelhetetlen sérel­mekben volt részük. Szemtanúi voltak hogy városi adminiszt­rációk párosulva az acél truszt- tal vágódtak hasra a Wall Street előtt. “Mind ezt zavartalanul tehet­ték, amig a munkások 12, vagy ennél is több órákat dolgoztak naponta, haza érve halálra fá­radtan, nem volt elég energiá­juk a gondolkozásra, csak ágy­ba kívánkoztak pihenni. Az utóbbi hónapokban azonban erre is jutott idő és a munká­soknak volt alkalmuk gondol­kodni helyzetük felett” — mondja Spang. “Az utolsó hat évben az acél munkások borzasztóan szen­vedtek. Az évi keresetük 50 dollártól 700-ig terjedt, amely­nek az átlaga 275 és 400 között van. Nagy összegű adósságokba keveredtek és elégtelen segély­ben részesültek.” “Eleinte a házukon levő mortgage és egyéb adóságok miatt féltek a szervezetről be­szélni. Féltek hogy elveszítik a rossz munkát amely még meg volt.” “Ma azonban már készen áll­nak a harcra. A megpróbáltatá­sok és szenvedések félelmet nemismerőkké tette őket. A kerületben levő 150.000 acél munkásnak a nagyobb százalé­ka ma szervezve van. És! az acél bárók tudják ezt. Azt is tud­ják hogy a hatalmas sztrájk kitörése minden nap várható. Ezt abból következtethetjük, hogy a telepeket már elkészi- teték a sztrájkra. Gépfegyve­rek, felbérelt gyilkosok és min­den más szükséglet már egy éve készen áll. A munkásságot azonban tovább már nem lehet megfélemlíteni. Nem csinálnak titkot abból hogy elszánt harc­ra készülnek és nyíltan valják, hogy — győzünk, vagy meg­halunk.” Senki sem láthat önmagán túl, mindenki csak annyit lát meg a másikban, amennyi ő maga, mert csak a saját értelmessé- gének arányában tudja fel fog­ni és megérteni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents