Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-13 / 838. szám
1935 április 13. BÉRMUNKÁS 5 oldal A magyar kommunisták segíteni (?) akarnak A National Screw Co. clevelandi telepén folyamatban levő sztrájkkal kapcsolatban a magyar kommunisták;— indirekt a munkanélküli tanács utján -— kérdést intéztek a sztrájk bizottsághoz, hogy elfogadná-e a kommunisták segítségét ha azt felajánlanák? A puhatolcd- zó sejt azt a választ kapta a sztrájkbizottság megbízottjától, hogy az IWW elég erősnek érzi magát ,a sztrájk irányításában és nem kivánja a felajánlott “segítségét” igénybe venni. Hogy a válasz helyes volt-e vagy 'helytelen, az alábbiakban kívánjuk megvilágítani. A fenti incidens óta, mely a sztrájk első napjaiban történt, az “elvtársak” ismételt kísérletet , tettek úgy élőszóval, mint lapjuk, az “Uj Előre” utján, mindenáron “segíteni” akarnak a sztrájkolókon. Tették ezt akkor, amikor ily vitának a provokálása a sztrájkoló munkások között megzavarhatja a szolidaritást azáltal, hogy a .sztrájk irányításával megbízott bizottság ellen bizalmatlanságot keltenek. Az IWW által irányított sztrájkok minden esetben biztosítják a döntő szót a harcosoknak minden kérdésben és a sztrájk bizottság ez alkalommal is a sztrájkolok elé terjesztette a kérdést döntés végett. A legutóbbi alkalommal, amikor ezen kérdés a sztrájkolok elé került, több mint hat- százan vettek ; részt a gyűlésen és ezen tömegben csak három szavazott a mellett, hogy fogadják el a kommunisták által felkínált “segítséget.” Ez természetesen sehogy sem tetszik az Uj Előrééknek és amikor csak alkalom nyílik hátba támadják azt a szervezetet, amely a sztrájkot irányítja és amely, mint az események bizonyítják a legbrutálisabb kapitalista te- rorral szemben is hajthatatlan marad a munkásság igazsága mellett. Amikor a sztrájkbizottság a felkínált “segítség” visszautasítását ajánlotta a sztráj- kojóknak, nem önzésből tette azt, hanem felsorakoztatta a bukott sztrájkok egész garmadáját, melyeket a kommunisták “segítettek győzelemre.” Másfél évtizedes létezésük óta, minden megmozdulás, melybe beleártották magukat kudarccal végződött. Két balkezes taktikájukkal, a vezetést elnyerni akarásukkal; ezért a legpiszkosabb erőszakosságokra is készen, sok esetben érdemleges megmozdulásokat is fenekestől borítanak fel. A sztrájkbizottság mindennek tudatában, ter- mészetsen nem kért a kommunisták “segítségéből.” De vájjon segíteni akartak-e a kommunisták? Dehogy is, dehogy. Hiszen a sztrájkolok segítését sem a sztrájkbizottság, sem pedig a sztrájkolok nem utasítják vissza, sőt, ha akarnák azt még akkor is megtehetnék, ha azt visszautasítanák. Mert kérem, abban nem akadályozhatná meg a kommunistákat senki, ha például felszólítanák a befolyásuk alatt nyögő testületeket, hogy tagjaik menjenek a picket vonalra; vagy pedig pénztárukból nyújtsanak anyagi támogatást a sztráj kólóknak. Abban sem akadályozza meg őket senki, hogy mulatságaikon — amiből van bőven gyűjtést csináljanak a sztráj kólók javára és annak minden centjét — még kezelési költségeket sem számitva — eljuttatják a sztrájkolók- nak. Az ország különböző részeiben a munkásság — még a magyar munkásság sem kér erre külön engedélyt és a sztrájkbizottság még egyetlen esetben sem tagadta meg a segítség elfogadását. A clevelandi Egyesült Magyar Egyletek nem kértek külön engedélyt arra, hogy pénztárukból ötven (50) dollárt megszavazhatnak-e a sztrájkolok segítségére, de megtették és felszólították a kebelükbe tartozó egyesületeket és testületeket, hogy kövessék ezt a példát. A kommunistáknak erre külön engedély kell ? Miért nem vallják be őszintén, hogy ők nem segíteni akarnak, hanem feltolakodni a sztrájk irányításába és romboló taktikájukkal zavart idézni elő a sztrájkolok soraiban, hogy a győzelmesnek Ígérkező sztrájkot a biztos bukásra kárhoztassák. Mérgezett nyilaikat állandóan lövöldözik az IWW — és ezen keresztül a sztrájkolok felé, hogy az egységet megtörjék. Egyik utóbbi számukban a következő förmedvényt olvassuk: “Az Uj Előre a sztrájkolók- hoz fordul és felhívja őket a fordulatra. Elég volt a hat-hét kalandor politikájából! Ez a harc az egész munkásosztály ügye, s nem az IWW magánügye. Fel kell szólítani az egyletek, egyházak tagságát, az AFofL és független uniók lokáljait, hogy támogassák a sztrájkot! Tömeg picket vonalat kell megszervezni a GYÁR ELŐTT! Tiltakozó népgyülése- ket tartani, határozati javaslatokat küldeni a polgármesterhez, a rendőrséghez és a sajtóhoz a bomba-frameup vádjai ellen ! Konferenciára meghívni minden uniót, egyletet, egyházat a fentiek és a segélyakció megszervezésére. Bizottságot küdeni a Cleveland Federation of Laborhoz és kényszeríteni az AFofL vezéreket a tagság nyomásával, hogy vonják visz- sza a truck-drivereket és segítsék győzelemre vinni a sztrájkot! “A munkásszervezeteknek, az Uj Előre olvasóknak azonnal kell tiltakozni a sztrájkolok frame-upolása ellen és felajánlani a saját segítségüket a sztrájk győzelemre vezetésére.” Az utolsó szót mi huztuk alá, azon állításunk igazolására, hogy ők nem segíteni, hanem vezetni akarnak. Micsoda lélekemelő ajánlatok! Az AFofL-hez fordulni segítségért. Ahoz az AFofL-hez amely az IWW által irányított sztrájkokban a legaljasabb eszközöket alkalmazza, annak elbuktatására. Mennyire segítette győzelemre vinni a Cleveland Wire and Spring sztrájkot. Sztrájktörőket szállított a gyárba, hogy ezáltal nyerjék meg a munkáltatók tetszését. Ezt tették minden esetben, ahol az IWW sztrájkot vezetett. Az AFofL éppen oly buzgósággal szeretné megtörni az IWW által irányított sztrájkokat, mint a kommunisták. Ők egy gyékényen árulnak. Mindkettőnek az a célja, hogy meggátolják az IWW őszinte munkáját, mert ha a munkásság ezt megismeri, a kufárok- nak ez alkonyt jelent. Ez fáj nekik. És ezt meg kell akadályozni minden eszközzel. Az IWW számolt azzal, hogy ebben a harcban éppen úgy, mint minden bérharcban a siker nagyban függ attól, hogy a sztrájkoló munkásság, mily erkölcsi és anyagi támogatásban részesül a munkás tömegek részéről. A harc támogatására minden munkásnak mint egyénnek is, de különösen szervezetek és testületeknek nemcsak joga van, hanem ez kötelessége. Meg kellene ezt tenni mindenkinek. még akkor is, ha direkt felszólítást nem kapnak, mint ahogy meg is teszik sokan, mert ezt kötelességünkévé teszi a munkásosztályhoz való tartozandóságunk. De megbocsáthatatlan bűn bérharc ideje alatt bizalmatlanságot kelteni a sztrájkolok soraiban, támadni a szervezetet, amely a harcot irányítja. Ily esetben a sztrájk irányításába való bele- kontárkodás egyenlő az árulással, mert két különböző nézetet valló, különböző célokért küzdő szervezet összmüködése lehetetlen, különösen ha az egyiket, mint ez esetben is kommunisták képezik. Nincsen szervezet, egylet, egyház vagy bármily testület, amely velük közösen tudna dolgozni, mert elvtelen és taktika nélküli mozgalmuk, mindennek ellenlábasa. Felfogásuk az, hogy ha nem ők, akkor senki. Ez esetben azonban az- IWW-val állnak szemben. Ha az IWW “vezérek” kijelentették, hogy a kommunistáknak a sztrájk vezetéséből “coki” akkor minden valószínűség szerint igy is gondolták és emellett ki is tartanak. Ajánlatos lesz ezeknek az Íróasztal melletti forradalmároknak megszívlelni a figyelmeztető szót mert az IWW-isták szavuknak érvényt szoktak szerezni — ha kell hát ököllel is. J. Z. ELISMERÉS Sok szó esik a Kik a Bűnösök előadásairól. Magamat is többször gondolatba ejtett, hogy mi lehet az alapja? Kíváncsiságom annyira fokozódott, hogy az elmúlt szombaton én is vonatra ültem, hogy jelen lehessek a Kik a Bűnösök clevelandi előadásán. Kora reggeltől, késő estig köt le, de nem egyszer az éjjeli órákba is elnyúlik az a munka idő, amely a napi szükségletekhez úgy ahogy hozzájuttat engem is és mégis azt kell itt mondanom, hogy még hasznosabban nem töltöttem időt, mint amikor kíváncsiságomat elégítettem ki. Mert színpadról szebbett, igazabbat, a munkás- osztály harcának elgáncsolását még nem mutatták be oly tökéletesen, mint Pika munkástárs teszi azt a Kik a Bűnösökben. Az a meggyőződésem, hogy nem csak a gyáros, aki detekti- veket fogad fel a sztrájk megbontására a bűnös, nem csak a kormányzó, aki az alvilággal van szoros összeköttetésben, amelynek a megválasztását is köszönheti a bűnös, de bűnösnek tartom azokat, akik ezt a színdarabot nem nézik meg, de bűnösök azok is akik nem törekszenek arra, hogy az minden magyarok lakta vidékén bemutatva legyen. Mert ezt a színdarabot látni kell mindazoknak, akik bérért dolgoznak mert hiszen nem tudni, hogy mikor kerülünk abba a helyzetbe, amelybe a gyáros itt is a munkásokat sodorja. Egy részlet az a munkás- osztály küzdelméből. Igaz valóság, amely nap-nap után körülöttünk, velünk történik. Nem mese vagy regény fantázia a Kik a Bűnösök, de az élet, amely állandóan velünk van rabszolgaságunkban. A munkásosztály szégyene, hogy még a huszadik században is maga ültet a nyakára bírókat, elnököket az elnyomatására. Mire vár a dolgozók serege? A Kik a Bűnösök színdarabban tisztán látja, hogy a gyáros, a rendőrség, a bíróság mind ellene van. Jó lenne már egy nagytakritást csinálni. Természetesen ezt nem lehet egyénileg rendezni, hanem csak szervezetten az EGY NAGY SZERVEZET kiépítésével. Végül a magam részéről gratulálok a szerző Pika Pál munkástársnak úgy szintén a clevelandi szereplőknek, akik oly szép megértéssel vitték azt a színpadra. Detroit, 1935 április. Judith Sike. Tökfilkókkal és bolondokkal szemben csak egyetlen mód van arra, hogy értelmességün- ket kimutathassuk és ez az, hogy nem állunk velük szóba. MEGHÍVÓ! A Chicagói Általános Munkás Dalárda megalakulásának harmadik évfordulóján 1935 április 14-én, vasárnap délután 4 órai kezdettel a Northwest Hall összes termeiben, North Ave. és Western A ve. sarkán tartandó TÁNCMULATSÁGGAL egybekötött nagy HANGVERSENYÉRE. Elsőrendű ételekről és italokról, valamint kitűnő tánczenéről gondoskodott a rendezőség. Beléptidij előre váltva 35c., a pénztárnál 45 cent. Kérjük a magyarság szives megjelenését, tisztelettel A rendezőség.
