Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-13 / 838. szám
1935 április 13. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK EGY KIS TRÉFA. A clevelandi sróf gyár körül szélcsend van. Szombat lévén. A sztrájkolok azonban nem akarván, hogy valami baja történjen a telepnek, nem adják fel a picketelést. Csoportokban, táblákkal mennek le s fel. Egy öreg harcos, ki csekély 25 évet töltött már a gyár falain belül gondolt egyet, egy csomagot fogott a hóna alá s egy társával együtt neki indult. Keresztül a picket soron. Lesütött fejjel, szepegést színlelve. Úgy mint a patkányok szoktak. Már az első pi- cketosztag felismeri őket s kérdik: — “Hova mennek?” — Dolgozni. A kérdező felemeli karját, mintha figyelmeztetni akarná őket. Ámde szemfüles rendőr áll mögötte. Végig törli homlokát, hol verejték csöppek jelennek meg. Hisz ez az öreg harcos lelke volt a mozgalomnak. “Hát már ez is? . . . A két ember folytatja útját, lassan, de biztosan. A gyár kapujánál a rend tisztes őrei utat nyitnak a picketelők közt. A két harcos felveti fejét — hahotában törnek ki, — nevetve mondják a rendőrnek: “ez a ti bőrötökre ment?” A rendőrök szégyenkezve somfordáinak tovább. A tréfát űzők sietnek vissza az előosztag meglepett picketj éhez, ki alatt reszketnek a lábai. Picket: “kedves N. barátom! Ne tedd ezt többet. Azt hittem meghalok. Hogy még te EZ KOMOLY DOLOG. Ugyan e városban, hol már negyedik hónapja sztrájkban tatkozott vele de hiába. Végre elunta a vitát. — Tessék csak velem jönni. Felvitet a második emeletre, ott nyugodtan bekopogott és benyitott a kétszázharmincasba. Ott feküdt a két színész. Még nem aludtak. Az egyik még rá is szólt a rendezőre. — Hol mászkáltál ilyen sokáig? A rendező most már csakugyan nem tudta, hogy mi történt vele. Bocsánatot kért dadogva az igazgatótól, aki hűvösen azt mondta, hogy nincs miért és távozott. A rendező leült díványa szélére és kétség- beesetten fogta a fejét. — Mi lelt? — kérdezték a színészek kajánul. — Kérdezzetek tőlem valamit, — nyögte ő, — tudni akarom, hogy rendesen müködik-e az agyam. — Mondd meg, — szólt az egyik, — mennyi hétszer kilenc. — Hatvanhárom, — felelte a rendező habozva. Azok egymásra kacsintottak és elkezdtek kacagni, mintha valami képtelenséget hallottak volna. Aztán a fal felé fordultak. A rendező megdöbbenve nézett maga elé. Hát nem hatvanhárom? Mi van vele, az Istenért ? Talán még most is ott ül rémülten a dívány szélén. vannak a Terminal Building súroló asszonyai, a picketelőket gyakran motozza a rendőr. Egy picketelő zsebében felejtett egy hústól megtisztított lábszárcsontot, amit a motozó rendőr tiltott fegyver hordásnak minősített. Az áldozatnak börtönbüntetést kell ezért ülni. SUNNYI LAPCSINÁLÓK. A prostituált sajtó kiszámi- tóan, ravaszul ir. Tudvalevőleg a sróf gyáron kívül máshol is van sztrájk. Ezt nem mind az IWW vezeti. A másikoknál is történik baj. A minap a temetkezési alkalmazottaknál történt valami. Lugkő oldattal leöntöttek egy halottváró kocsit. A nagy rüheslap felfor- tyant: “hát még ez is?” — még vezércikkben is öntötte piszkát. Persze ezt nem lehetet az IWW küszöbére tenni, lévén más uniónak a bószokkali baja. De a forma kedvéért egy a sróf gyáriak kisszerű csetepatéját gondosan oda biggyesztették úgy, hogy a felületes olvasó akaratlanul is az IWW-ra gondolt. Ismételjük: nem kimondottan tették ezt. Csak rossz akaratulag. S nap-nap után perfiden, szemtelenül gyakorolják ezt. Tudjuk az okát: félnek az IWW térhódításától. Félnek. Mert ha egyszer az IWW megszervezi a nyomdaipart; ha a nyomdamunkások sutba dobják korrupt szervezeteiket, elismerik az “egy mindért és mind egyért” ipari unionista felfogást, a bósznak meg kell gondolnia, mit követel lapiróitól a munkásharcokat illetőleg. Mig ez nem történik meg, féligaz és nyakatekert hírekkel méte- lyezik az olvasó agyát. INFORMÁCIÓ. Nagy városokban szokássze- rü, hogy az ismeretlenek információért fordulnak a rendőrhöz. így történt, hogy egy tájékozatlan a rendőrtől kérdi a sróf gyári tiltakozó gyűlés színhelyét. Könnyebb megértés kedvéért a kérdező mutatja belépő jegyét. Az ábrándozását megzavart rendőr végigméri a kérdezőt, elvörösödik, ketté tépi a belépő jegyet és igy informálja “get to hell out of here!” Ezer köszönet érte. ADAKOZÁS ÉS MÁSOK. Az itteni sztrájk port vert fel. Még a legkonzervatívabb egyesületek is tudnak róla. így esett meg, hogy egy bizottság felkereste a clevelandi “Egyesült Magyar Egyletek”-et (az IWW magyarajku csoportja nem tartozik hozzá, lévén alapelvük kizárólag munkásügyekkel foglalkozni) hol bizonyos jóakaróink közreműködésével 50 dollárt szavaztak meg a sztrájk támogatására. A bizottság abban a szerencsés helyzetben volt, hogy egy nyullépéssel megelőzte az “Uj Előre’” belépni óhajtó delegátusait. Mert bizony ha ők már tagok lettek Az alábbi névsort kaptuk újabb közlés végett a National Screw sztrájk bizottságától, mint olyanokat, akik a sztrájkgyüléseken nem jelennek meg és mint scabek vannak nyilvántartva. —. Ezek közül többen lakást változtattak és ha csak ebből kifolyólag nem tud a bizottság velük érintkezni, készséggel vesszük ki nevüket e gyászjelentésből. Szerk. Storkan, 3701 E. 54. Mike Hopko, 2908 E. 57. M. Zvolinski, 2950 E. 57. Stella Bugora, 2904 E. 47. Wm. Hopkins, 1395 E. 59. Loretta Kowalzyk, 2862 E. 64. Josephine Drobnik, 6512 Bonná. Tom & Walter Nowalniec, 2953 E. 65. Michalek, 6506 Hubbard Harold Wilson, 6408 Luther. Ray Finkley, 1794 E. 68. Thos. A. Rowe, 6916 Carnegie. Helen Wilkutowski, 2783 E. 73. Edw. Heno, 1888 E. 73. John Wiek, 2489 E. 71. Stanley Lőrék, 2346 E. 74. Chas. Hebebrand, 2489 E. 71. Joe Even, 4912 E. 71. Anna Tarach, 2489 E. 71. Jós. Lőrék, 2374 E. 74. Frank Wagner, 7302 Montgomery. Manuel Hayden, 2769 E. 79. Gregory P. Tsatsas, 7601 Woodland. Carmen Delia, 2128 E. 79. Rudolph Koenig, 8323 Congress Ct. Joe Silhavy, 2326 E. 84. Charek, 2567 E. 80. Chas. Slife, 1601 E. 84. Max Fisher, 2374 E. 82. Steve. Szabó, 2538 E. 80. Schooley, 8722 Capitol. Marie Bartel, 3376 W. 86. Gilbert Novak, 2691 E. 89. Betty Gaydos, 2730 E. 92. George Marland, 3138 E. 91. Anna Tsza, 2945 E. 92. J. Hatras, 2894 Alpine. John Marta, 9402 Steinway. Florence Pastor, 3074 E. 93. Angela Zingale, 9318 Buckeye Rd. William Drews, 9507 Park- view. “Bennie” at 9717 Lamontier. Joe Bacik, 9615 Holton. Martin Andrush, 9814 Heath. Frank Ruther, 9916 Elk. Joe Kopesco, 10200 Mt. Aur- burn. Joe Divish, 3415 E. 102. Farkas, 11132 Forest. Frank Zinger, 11329 Methyl. Betty Bechke, 11106 Continental. Mary D. Rizzo, 11421 Glen- boro Dr. Mike Moltz, 2865 E. 112. Mazaros, 11725 Parkview. Wm. Rozman, 11717 Park- view. J. & A. McGovern 11711 Hamlen. June Shade, 11906 Forest. Janke, 2919 E. 120. Érsek, 2957 E. 120. Geo. Shicz, 3043 E. 126. Ruby, 2928 E. 121. Schute, 2465 E. 124. Mikaly & Palovics, 2817 E. 122. Emil Stephen, 4120 E. 147. Gust Matheis, 1635 Auburn. Otto Pospice, 4915 Frazee A. Joe and A1 Votruba. Frank Gordon, 3540 É. 153. Frank C. Neher, Chester- land. Thos. Kolykinski, 2553 Sco- vill. Gus Deri, 30002 E. 130. Henry A. Stankewitz, 3866 W. 18. N. Beke, & Son, Cor. Woodland & 83th Upstairs. volna, kétséges az említett szi- < vés fogadtatás. (Később halljuk: nem akceptálták belépő óhajukat.) MEGY A MUNKA? A gyáros legjobb argumentuma *ha sikerült néhány agyalá- gyult scabet beterelni telepére, hogy megindittatja a gépeket, zakatolnak, hogy ezzel a zakatolással a picketelő szivébe és agyába bevigyék — harcuk reménytelenségét. A csavar gyárról és picketelőiről van szó: — Tömeges sorokban vannak. A gyár ablakai nyitva. Búgnak a gépek. Üresen. A hajcsár topor- zékol. Kiabál. “Fogd meg az emeltyűt! Hey, nem azt! Te marha! (az isten ... és a többi hozzátartozó szentjeit sürü egymásutánban vonultatja fel) “na! te ökör, mutasd meg mit tudsz!” A nyugodtan picketelők össze néznek” elmosolyodnak. A nyitott ablakon keresztül a benti kinlódás zaja megüti fülüket, hangos kacagásba törnek ki, mert hát odabent “megy a munka.” ADATMOLY. A Bérmunkás utóbbi számában olvasom, hogy Basky Ferenc előadást tart. Emlékezve a körülbelül 25 év előtti ifjú i gárda agilis tagjára, mikor az úgynevezett “Kenguruk”-kal s más hasonszőrű kullancsokkal verekedtünk, hogy utat nyithassunk az ideszakadt magyarajku munkások között az ipari unionizmus felfogásának, nagyon sokunkat meglepett adathalmazának felsorakoztatásával a száj hősök és demagógok ellen. Komoly tanulás, alapos felkészültség volt a jelszava. Tényeket a frázisokkal szemben. Mostani előadásának tárgya, “a munkásosztály közeli jövőjére.” A több mint negyedszázados adatgyűjtő múltja igazán kívánatossá tenné, hogy előadását megírná nekünk, a Bérmunkás olvasóinak. Nem mintha irigykednénk a new yorki hallgatóira, de mint régi ismerősei nem látjuk be, mért ne hallhatnánk vagy olvashatnánk azokat az okokat, melyekre felépíti “a közel jövő ”- ben várható események vázlatát. Ezen kíváncsiságunkat csak fokozza az, hogy Baskyt mint a Róthfisher-Bolgár Elek iskola tanítványát ismertük. S ma, mikor az ipari harcok rég megjövendölt utolsó nagy ütközetének küszöbén állunk, jól esik hallani olyanoktól, kik hosszú évtizedeken át ébren figyelték és várták a korszak- alkotó végső ütközetet. S—n.
