Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-06 / 837. szám
1935 április 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK Egy levél fekszik előttünk az AFofL harmadik elnöke Matthew Woll-tól. Naivságának bizonyítéka, hogy az IWW magyar propaganda csoportját felkeresi egy ilyen természetű közleménnyel. Tudhatná — ha egyáltalán tud valamit —, hogy mi a bérrendszer eltörlésében hiszünk s hogy ma- gyarajku létünkre sem vagyunk olyan bárgyúk, hogy felülnénk egy Woll, Filene és Ford-féle triumvirátus behízelgő sorainak. Meglátjuk benne a lólábat. Maga a tény, hogy Ford a hires munkásnyuzó és méltó társa a bostoni gyáros, ilyen értelmű magyarázatokkal keresi fel az AFofL magas hivatalnokát és a felkeresett hivatalnok ezt idegen nyelvre lefordítja és tovább adja, hogy ezzel megmetélyezze a munkásgondolkozást, súlyos vád egy milliós tagú. munkásszervezet ténykedése ellen. Bizonyítja koruptságát, a jóhiszemű munkástagság gyalázatos elárulását. A tovább adott fordításból pár szakaszt minden javítás vagy hozzáadás nélkül közlünk, hogy alkalma legyen olvasóinknak annak jellemzését a maga felfogása szerint elbírálni és meglátni az IWW felfogás és meglátás helyességét. “Mr. Filene véleménye merőben ellenkezik Alfred P. Sloan-nal, a General Motors elnökével és más ipari vezérekkel, akik mostanában az alacsony bérek szükségessége mellett foglaltak állást.” ‘Igen sokan hiszijc — s ezek között egyes munkásvezérek is helyet foglalnak —, hogy az alacsony béreket az ipari depresszió hozta magával. Sokkal közelebb van az igazsághoz az a megállapítás, hogy a depressziót az alacsony bérek hozták létre,” állapítja meg Mr. Filene. “Ha a bérek elég magasak lettek volna, semmi nehézségbe sem került volna géptermékeinknek bőséges piacot találni.” Miután megállapítja, hogy a depresszió előtti “bull market” alapjában annak tulajdonítható, hogy nem fogtuk fel a tögyermekeit gondozni. A holmimat a szobaasszony tartotta vissza, mert a bérrel tartozom. Vasúti jegy nélkül ültem fel a vonatra. Nem volt pénzem jegyre, de ennél az állomásnál elfogott a rettegés, mert a szomszéd fülkében az ellenőr tettenért egy férfit, aki szintén jegy nélkül utazott. Leugrottam a vonatról. Az állomáson a nővére megszólított. Azt mondta, hogy én “bizonyára Buttery kisasszony” vagyok. Azt gondoltam, ha ennyire biztos benne, miért vitatkozzam vele. A többit tudja. A férfi némán hallgatta végig a lányt. Ilyenkor a legtöbb férfi valami frázissal felel, felajánlja a szolgálatait s hasonlókat. De Charlie egy szót se szólt, csak karonfogva tovább vezette a lányt a sötét országúton. meg-gyártás igazi értelmét, ami pedig tömeg piacot tesz szükségessé, — Mr. Filene megállapítja, hogy a volt elnök, Hoover, átlátta, hogy a tőzsdei összeomlás után minden attól függött, hogy a tömegek állásaikat megtartsák. “Hoover elnök,” írja: “olyasvalamit müveit, amit senki sem tett meg előtte. Összehívta, ugyanis az ország hatalmas iparának vezetőit és megígérhette velük, hogy a magas béreket megtartják.” “Henry Fprd kijelenti, hogy “a magas béreket illetőleg álláspontját semmilyen tekintetben sem változtatta meg.” “Ha nem tesszük lehetővé, hogy az amerikai ipar munkássága használja és élvezze az ipar termékeit, a természetes mérleget nem leszünk képesek fenntartani,” mondotta Mr. Ford. A mi egyetlen piacunk, maga a nép. Meggyőződésem, hogy nem politikai okokból, sem emberséges motívumok alapján fog a béremelés megtörténni, hanem azért, mert az üzletvezetés lehetővé fogja tenni, hogy az emberek többet keressenek. Mindenki tisztában van azzal, hogy a tapasztalatlan, vagy rövidlátásu üzletvezetés nem képes olyan helyzetet teremteni, hogy a munkások többet kereshessenek. Az ipar nem fizetheti az embert olyasmiért, amit nem keresett, ezzel szemben olyan metódusokat képes létrehozni, amelyeknek alapján az ember ugyanazon erővel, sőt kevesebbel is többet képes keresni s ily módon kapni. Véleményem szerint a gyártulajdonosok távolléte két okból nehezíti meg a magasabb munkabérek elérését: meg nem keresett jutalékok alakjában megadózza az ipart és képtelen olyan figyelmet fordítani a helyzetre, mint a gyártulajdonos, aki igyekszik nevét, üzletét és gyártmányát magas színvonalon tartani.” Kezdő sorainkban beszéltünk Wollról az AFofL harmadik al- elnökéről, a kapitalista mindenre kapható bérencéről. Ford és Filene, a körmönfont kapitalisták hízelgő leveAmint a Londonfelé menő expressz megállt, az állomásfelvigyázó felnyitott egy elsőosz- tályu fülkét és betuszkolta a két megkésett utast. A vonat tovább indult. Csak most szólalt meg a férfi: — Szabad megkérdeznem a nevét, ha már annyit tudok, hogy nem Buttery kisasszony? — Rosemary a nevem, — felelte a lány mosolyogva, mire a férfi megragadta a kezét s igy szólt: — Mondja, Rosemary, hisz maga az első látásra támadt szerelemben ? — Valamikor olvastam ilyesmit, — felelte a lány nevetve. A kalauz a folyosón, a vidáman nevető fiatalokat látva, tovább ment és ezt dörmögte magában: — Nem megyek be, úgyis a mennyországba váltottak jegyet. léből pedig látjuk, mint akarják igazolni a bérrendszer lo- gikusságát; hibáinak korrigálásával mint szeretnék mérhetetlen hatalmukat az örökkévalóságnak biztosítani. A világért sem sejttetnék védencük rothadtságát, menthetetlensé- gét. Nem mondanák, hogy a “depresszió” oka végelemzésében nem az “alacsony” vagy “magas” munkabérekben, de magában a halálraítélt bérrendszerben nyugszik. Hogy mig a társadalmi javak termelése a “szabad verseny” égisze alatt működő profitvadászok prédája lesz, addig a “depresz- sziók” eshetősége csak válta- kozhatik, de folyton kisért. Ezt nem mondják és nem mondanák, mert ez védencük, a kapitalista rendszer s ezzel együtt saját kiváltságos helyzetük lehetetlen felmaradásáról szólna. Amitől ők épp úgy irtóznak mint kedélyes levelező társuk és alázatos puszi kutyájuk, — Mr. Woll. VIGYÁZZUNK! Mooney és a Cedervall testvérek. Még elgondolni is nehéz. Valahányszor Mooneyra gondolunk, a volt agilis, ma már ősz- bevegyülő emberre, ki életéből egy jókora darabot, több mint tizennyolc évet töltött börtönben értünk, lent a szivünk mélyén kellemetlen érzések bizseregnek, elönti vérünket a vágy: látni Mooneyt szádon! Mooneyt az embert! Munkástestvérünket. Barátunkat. Soha nem lopott. Soha nem csalt. Soha nem ölt. Csak szeNEW YORK, N. Y. — Roosevelt elnök egy időben nagy hangon Ígérte, hogy kiűzi a “pénzváltókat a templomból,” a valóság azonban az, hogy ma a bankárok és a kormány szorosabban vannak összekötve, mint bármikor a múltban. A kormány kölcsönök oly nagy százaléka van a bankárok kezében, hogy a kormány teljesen láthatatlanná “válik és csak a bankárok láthatók a képen. A kormány által kiadott 26 billió dolláros kölcsönből 13 billió a bankárok kezében van és ennek révén szorosan tartják a gyeplőt a kormány minden ténykedése felett. Bár a látszat szerint a bankárok által tartott részvények nem szavazó jogosak az erő mégis az ő kezükben van, mellyel kényszeríthetik a kormányt úgy cselekedni, .ahogy ők akarják. Ezen tényekre vett világot a National Industrial Conference Board által nyilvánosságra bocsájtott kimutatás, mely- szerint a kormány értékpapírjainak ijesztően nagy százaléka vándorolt a bankárok kezébe a depresszió négy éve alatt. A négy év alatt, mely 1934 junius 30-ával záródik, a kormány kamatot fizető tartozása 10 billió, 962 millió dollár volt, retett. Szerette munkástársait, jobban mint önmagát. Hitt a munkásszolidaritásban. Ez a nagy emberszeretete a szolidaritásban vetett hite szálka lett a kapitalisták szemében. Utálták őt, a fajtáját. Gyűlölték a szeretetét. S mert munkástársaik gyöngéknek bizonyultak sikeresen felvenni a harcot a kapitalisták vad gyűlöletével, ezért kellett Mooney nak 18 éven át rothadni a börtönben. Clevelandban is készül valami. Figyelve a jelenségeket; a Cedervallok aktivitását, a csavargyári sztrájk napi eseményeit,. a felbérelt söpredék hatósági támogatás szárnya alatti garázdálkodását a Chamber of Commerce és alvilági alakokból szervezett alosztályát s végül a nagy polgári napilapok viselkedését, arra a sejtelemre jövünk, hogy itt egy második Mooney ügy előkészítése van folyamatban. És mert ez a két fiú annyira megnyerte szeretetünket; mert egészségük és életük kockáztatásával éjjet és napot eggyé téve dolgoztak velünk és értünk; mert egyéni szerencséjük háttérbe tolásával szervezetünk jövőbeni győzelméért vívnak haláltusát, elképzelhetetlennek látszik megválni tőlük. Nem akarjuk hinni, hogy 1935- ben, a gazdasági összeomlás mindenki által megértett folya- matáben, ne akadna elég mun>- kás ahoz, hogy őket és baj társaikat megvédhessük az aljas merénylettől, a bebörtönzéstől. Ne feledjük: a mi támogatásunktól függ az ők és saját jövőnk is. melynek 75 százalékát a bankok szippantották fe, a többi pedig korporációk, intézetek s magánosok kezében van. Amikor a bankok ily hatalmas összegekben vannak érdekelve a kormány üzleteiben, könnyen érthető, hogy a kormány nem vállalkozik újat huzni a bankárokkal. A kormány irány változása arra az időre vezethető vissza, amikor az elmúlt évben az American Bankers Association konvenciót tartott Washingtonban és értésére adták Rooseveltnek, hogy mit akarnak. Ezek után természetes, hogy a kormány minden lépése a bankároktól függ s arra várni a munkásságnak, hogy helyzetén a kormány fog segíteni, csak szenvedésének meghosszabbítását jelenti. LESTER, PA.-BAN, április 13-án, szombaton este a LESTER HALL- ban, a Védelmi Bizottság rendezésében lesz műsorral egybekötött TÁNCMULATSÁG a clevelandi sztrájkok támogatására. Belépő díj 25c. Kérjük a mtársak és barátaik tömeges megjelenését, a rendező bizottság. S—n. A bankárok irányítják a kormány minden lépését
