Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-04-06 / 837. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 április 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) __________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................—. $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ........_....... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD mények nagyon sokszor akadnak az egységfrontosok gondolat­beli birodalmában és bizony sokszor a napi nehéz gyári munka után — ha ugyan nem is jólesően de még is egy kis keserű hu­mor késztet kacagásra. Amikor az ember azt olvassa, hogy a “munkások” (?) hazájába milyen szép és előkelő fogadtatásba részesítik az angol tőke megbízottját. Ugyanis Eden az angol megbízott tiszteletére eszem-iszom estélyt rendeznek — és hogy Litvinov “elvetárs” teljesen kiérde­melje az egység front törkvéseiben már eddig is elért kitünte­téseket igy ezúttal fenékig üríti pezsgős poharát az angol király egészségére — amely cselekedetével meg is nyerte az angol megbízott kegyét, mostan már csak az “elvtársakon” a sor, hogy beszámoljanak az egységfront széleskörű kiterjedéséről. A munkásmozgalom szégyenfoltja A munkások harcát csak munká­sok intézhetik A profit elvesztése megzavarta a sróf gyár igazgatóságá­nak gondolatmenetét úgy annyira, hogy minden eszközt fel­használnak a sztrájk esetleges megbontására. Ebből a célból a maguk szolgálatába állították a rendőrséget gázbombáival, a napi sajtót szenzációt keltő hazugságaival. Ezt mind azért teszik hogy megfélemlítsék a sztrájkoló munkásokat és ez által megtörjék azt a példás kitartást, amit a munkások ez ideig tanúsítottak. Börtönnel és brutális bánásmóddal akarják megtörni a sztrájkolok szolidaritását. Azzal akarnak célt érni, mert nem ösmerik az IWW összetételét és tanítását, hogy a vezéreknek vélt munkástársakat dobják börtönbe. De a sztrájk fenakadás nélkül folyik tovább. A március 28-ára hirdetett városi nagy gyűlés előtti éjjelén a hatóságok elrabolták éjnek idején — betörők módjára — Frank Cedervall és Tor Cedervall valamint John Anderson munkástársakat anélkül, hogy vádat is kovácsoltak volna ellenük. így néz ki a törvényes emberrablás Cleveland várossában. Ezen aljas tervük sem sikerült, mert a városban hirdetett gyű­lés meglett tartva, ahol a munkások ezáltal mégjobban megös- merték a tőke hatalmát — és teljes beigazolást nyert előttük is az a tény, hogy a kapitalista intézmények csak hivatásukat tel­jesítik, amikor minden ezközzel a sztrájk megtörésén dogoznak. A gyűlés lezajlása utáni reggel mivel látták, hogy ezen aljas tervük sem sikerült szabadon bocsájtották munkástársainkat, akik a börtönből egyenesen a sztrájktanyára mentek, ahol már 700—800 sztrájkoló munkás fogadta őket. A sztrájkgyülés végeztével mint fegyelmezett megszerve­zett ipari hadsereg vonultak fel a sróf gyárhoz picketelni, hogy megborzongassák a gyárvezetőséget éppen úgy mint azt a né­hány gyász vitézt akik a sztrájktörés aljas munkájára vállalkoz­tak. A sztrájkolok eme példás összetartása a győzelem biztos sikerével kecsegtet minden szemlélőt. Az “elvtársak tisztes tá­volba” való tartása befogja azt is bizonyítani, hogy a munkások szervezett ipari szolidaritása nem tartja szükségesnek a próká­torok segítségét. A munkások győzelme csak magoktól a munká­soktól függ. Fel kell sorakozni Amerika munkásainak és a sztrájk mellé állni. A srófgyári munkások között megvan az egység és a harci kedv, csak álljunk mindannyian melléjük, hogy az éhség és a nélkülözés ne hogy kényszerítse őket meg­adásra. Ezt a kérdést mi tudjuk elintézni Amerika szerte a kik még dolgozunk, ha anyagi támogatással segítünk harcuk meg­vívásában. A sztrájkbizottság a közeli napokban szeméyesen fogja megkeresni a clevelandi magyar egyesületeket a sztrájkolok anyagi és erkölcsi támogatását kérve. Munkásoktól kérünk, munkásoknak elvek és egyéni aspirá­ciók kihagyásával. A sztrájk megnyerése csak a sztrájkban ál­lók kitartásától függ. Mutassuk meg a gyárosok szövetségének, hogy a munká­soknak a leghatalmasabb fegyvere az ipari szolidaritás, ame­lyen meg kell, hogy törjön minden erőszak és hogy a munká­sok harcát a munkások tudják csak győzelemre vinni, minden más hivatásos közvetítők nélkül. A sróf gyári munkások harca egyik erőpróbája az IWW- nak az ipari bárókkal szemben. Ebből a harcból győzelmesen kell, hogy kikerüljünk —, hogy készüljünk egy még nagyobb­ra egy félelmetesebbre, amely megfogja rázkódtatni az ország egész vajúdó kapitalista rendszerét. Az IWW szervezési formája és taktikája kipróbált és bevált — csak a munkástosztálytól függ, hogy ne hagyja cserben gi­gászi harcában. Ez is egység front A napi események forgatagába olyan gyorsan változnak és merülnek fel dolgok az emberiség társadalmába, hogy időnk nincsen, meg helyünk sem valamennyinek a megörökítésére. De mégis sokszor olyan dolgok is történnek bizony, ami ha nem is fontos de legalább komikus jelleget ölt. Ilyen fajta ese­Az American Federation of Labor vezéreinek korruptsága ma már minden osztálytudatos munkás előtt nyilvánvaló és az általuk elkövetett gazságokról vaskos köteteket lehetne Írni. Helyünk nincsen arra, hogy mindent feljegyezzünk, de a munkásság tisztánlátásának elő­segítésére időnkint szükséges megösmertetni egyet-egyet an­nak bizonyítására, hogy a sa­ját önző érdekeik minden más­nál fontosabb ezen munkás- árulóknak. Tacoma, (Wash.) városa köl­csönt kapott a kormánytól, hogy a városi vízvezetéket ki­cseréljék. Az AFofL basák jó alkalmat látva, hogy tagjaikat munkába állítsák és ezáltal a havi dijak fizetésére ismét al­kalmasak legyenek, versenyre keltek a szervezett veteránok­kal a munka alkalom elnyerésé­ért. Mivel ugylátszott, hogy a veteránok olcsóbban fognak dolgozni, mint az AFofL tagok, hamar határoztak a vezérek és 20 százalékkal olcsóbban aján­lották fel a tagokat munkára, mint a szervezet bérskálája elő Írja. Tették ezt a tagság meg­kérdezése nélkül és az ez ellen tiltakozókat kizárással fenye­gették meg. Ahelyett, hogy a szervezetleneket szerveznék és emelnék magasabb színvonalra a már kiharcolt előnyöket dob­ják oda prédára és sülyesztik le a munkásság életszínvonalát. San Franciscóban Paul Schar­renberg, a California State Federation of Labor és a Sai­lors Union of the Pacific tiszt­viselője nem a legválogatósabb abban, hogy mily módon jutha: előnyökhöz. A san franciscoi békéltető bizottság előtt tartott beszédében minden kertelés nélkül kijelentette, hogy: “sze­retném látni, hogy háborúba keverednének japánnal. Az el­múlt háborúban minden a mi kívánságunk szerint történt és háború esetén ismét abba a helyzetbe kerülnénk, hogy mindent megkaphatnánk, amit akarunk. Az én álláspontom az, hogy mit bánom én, hogy mennyit vesznek ki a szövetségi pénz­tárból, csak mi megkapjuk a részünket.” A vandalizmus netovábbja. Scharrenberg ur, aki — szé­gyen bevallani — munkásvezér, nem törődik azzal, hogy a né­pek milliói akaratlanul ölik egymást. Mit törődik ő azzal, hogy munkás-munkás vérét ontja a gazdagok érdekében, hogy a különböző országok la­kói halálos ellenségeivé’ válnak egymásnak, hogy városokat tesznek tönkre, asszonyokat és gyermekeket ezrével ölnek meg, hogy a háborúban meg­sérültek ezernyi kint szenved­nek el, hogy a nyomorékok százezrei egy egész generáció életét keserítik el és az embe­riséget az őrületbe taszítják, mind ez neki nem derogál, csak ő megkapja az ő részét. Ma még vannak szervezetek, amelyeknek ilyen vezetők áll­nak az élén. NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐ­FIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍT­SA AZT MOST MEG ÉS KÜLD­JE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents