Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)
1935-04-06 / 837. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1935 április 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) __________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................—. $2.00 One Year ...................... $2.00 Félévre ......................... 1.00 Six Months ........_....... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ................ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114._____________________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending.________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD mények nagyon sokszor akadnak az egységfrontosok gondolatbeli birodalmában és bizony sokszor a napi nehéz gyári munka után — ha ugyan nem is jólesően de még is egy kis keserű humor késztet kacagásra. Amikor az ember azt olvassa, hogy a “munkások” (?) hazájába milyen szép és előkelő fogadtatásba részesítik az angol tőke megbízottját. Ugyanis Eden az angol megbízott tiszteletére eszem-iszom estélyt rendeznek — és hogy Litvinov “elvetárs” teljesen kiérdemelje az egység front törkvéseiben már eddig is elért kitüntetéseket igy ezúttal fenékig üríti pezsgős poharát az angol király egészségére — amely cselekedetével meg is nyerte az angol megbízott kegyét, mostan már csak az “elvtársakon” a sor, hogy beszámoljanak az egységfront széleskörű kiterjedéséről. A munkásmozgalom szégyenfoltja A munkások harcát csak munkások intézhetik A profit elvesztése megzavarta a sróf gyár igazgatóságának gondolatmenetét úgy annyira, hogy minden eszközt felhasználnak a sztrájk esetleges megbontására. Ebből a célból a maguk szolgálatába állították a rendőrséget gázbombáival, a napi sajtót szenzációt keltő hazugságaival. Ezt mind azért teszik hogy megfélemlítsék a sztrájkoló munkásokat és ez által megtörjék azt a példás kitartást, amit a munkások ez ideig tanúsítottak. Börtönnel és brutális bánásmóddal akarják megtörni a sztrájkolok szolidaritását. Azzal akarnak célt érni, mert nem ösmerik az IWW összetételét és tanítását, hogy a vezéreknek vélt munkástársakat dobják börtönbe. De a sztrájk fenakadás nélkül folyik tovább. A március 28-ára hirdetett városi nagy gyűlés előtti éjjelén a hatóságok elrabolták éjnek idején — betörők módjára — Frank Cedervall és Tor Cedervall valamint John Anderson munkástársakat anélkül, hogy vádat is kovácsoltak volna ellenük. így néz ki a törvényes emberrablás Cleveland várossában. Ezen aljas tervük sem sikerült, mert a városban hirdetett gyűlés meglett tartva, ahol a munkások ezáltal mégjobban megös- merték a tőke hatalmát — és teljes beigazolást nyert előttük is az a tény, hogy a kapitalista intézmények csak hivatásukat teljesítik, amikor minden ezközzel a sztrájk megtörésén dogoznak. A gyűlés lezajlása utáni reggel mivel látták, hogy ezen aljas tervük sem sikerült szabadon bocsájtották munkástársainkat, akik a börtönből egyenesen a sztrájktanyára mentek, ahol már 700—800 sztrájkoló munkás fogadta őket. A sztrájkgyülés végeztével mint fegyelmezett megszervezett ipari hadsereg vonultak fel a sróf gyárhoz picketelni, hogy megborzongassák a gyárvezetőséget éppen úgy mint azt a néhány gyász vitézt akik a sztrájktörés aljas munkájára vállalkoztak. A sztrájkolok eme példás összetartása a győzelem biztos sikerével kecsegtet minden szemlélőt. Az “elvtársak tisztes távolba” való tartása befogja azt is bizonyítani, hogy a munkások szervezett ipari szolidaritása nem tartja szükségesnek a prókátorok segítségét. A munkások győzelme csak magoktól a munkásoktól függ. Fel kell sorakozni Amerika munkásainak és a sztrájk mellé állni. A srófgyári munkások között megvan az egység és a harci kedv, csak álljunk mindannyian melléjük, hogy az éhség és a nélkülözés ne hogy kényszerítse őket megadásra. Ezt a kérdést mi tudjuk elintézni Amerika szerte a kik még dolgozunk, ha anyagi támogatással segítünk harcuk megvívásában. A sztrájkbizottság a közeli napokban szeméyesen fogja megkeresni a clevelandi magyar egyesületeket a sztrájkolok anyagi és erkölcsi támogatását kérve. Munkásoktól kérünk, munkásoknak elvek és egyéni aspirációk kihagyásával. A sztrájk megnyerése csak a sztrájkban állók kitartásától függ. Mutassuk meg a gyárosok szövetségének, hogy a munkásoknak a leghatalmasabb fegyvere az ipari szolidaritás, amelyen meg kell, hogy törjön minden erőszak és hogy a munkások harcát a munkások tudják csak győzelemre vinni, minden más hivatásos közvetítők nélkül. A sróf gyári munkások harca egyik erőpróbája az IWW- nak az ipari bárókkal szemben. Ebből a harcból győzelmesen kell, hogy kikerüljünk —, hogy készüljünk egy még nagyobbra egy félelmetesebbre, amely megfogja rázkódtatni az ország egész vajúdó kapitalista rendszerét. Az IWW szervezési formája és taktikája kipróbált és bevált — csak a munkástosztálytól függ, hogy ne hagyja cserben gigászi harcában. Ez is egység front A napi események forgatagába olyan gyorsan változnak és merülnek fel dolgok az emberiség társadalmába, hogy időnk nincsen, meg helyünk sem valamennyinek a megörökítésére. De mégis sokszor olyan dolgok is történnek bizony, ami ha nem is fontos de legalább komikus jelleget ölt. Ilyen fajta eseAz American Federation of Labor vezéreinek korruptsága ma már minden osztálytudatos munkás előtt nyilvánvaló és az általuk elkövetett gazságokról vaskos köteteket lehetne Írni. Helyünk nincsen arra, hogy mindent feljegyezzünk, de a munkásság tisztánlátásának elősegítésére időnkint szükséges megösmertetni egyet-egyet annak bizonyítására, hogy a saját önző érdekeik minden másnál fontosabb ezen munkás- árulóknak. Tacoma, (Wash.) városa kölcsönt kapott a kormánytól, hogy a városi vízvezetéket kicseréljék. Az AFofL basák jó alkalmat látva, hogy tagjaikat munkába állítsák és ezáltal a havi dijak fizetésére ismét alkalmasak legyenek, versenyre keltek a szervezett veteránokkal a munka alkalom elnyeréséért. Mivel ugylátszott, hogy a veteránok olcsóbban fognak dolgozni, mint az AFofL tagok, hamar határoztak a vezérek és 20 százalékkal olcsóbban ajánlották fel a tagokat munkára, mint a szervezet bérskálája elő Írja. Tették ezt a tagság megkérdezése nélkül és az ez ellen tiltakozókat kizárással fenyegették meg. Ahelyett, hogy a szervezetleneket szerveznék és emelnék magasabb színvonalra a már kiharcolt előnyöket dobják oda prédára és sülyesztik le a munkásság életszínvonalát. San Franciscóban Paul Scharrenberg, a California State Federation of Labor és a Sailors Union of the Pacific tisztviselője nem a legválogatósabb abban, hogy mily módon jutha: előnyökhöz. A san franciscoi békéltető bizottság előtt tartott beszédében minden kertelés nélkül kijelentette, hogy: “szeretném látni, hogy háborúba keverednének japánnal. Az elmúlt háborúban minden a mi kívánságunk szerint történt és háború esetén ismét abba a helyzetbe kerülnénk, hogy mindent megkaphatnánk, amit akarunk. Az én álláspontom az, hogy mit bánom én, hogy mennyit vesznek ki a szövetségi pénztárból, csak mi megkapjuk a részünket.” A vandalizmus netovábbja. Scharrenberg ur, aki — szégyen bevallani — munkásvezér, nem törődik azzal, hogy a népek milliói akaratlanul ölik egymást. Mit törődik ő azzal, hogy munkás-munkás vérét ontja a gazdagok érdekében, hogy a különböző országok lakói halálos ellenségeivé’ válnak egymásnak, hogy városokat tesznek tönkre, asszonyokat és gyermekeket ezrével ölnek meg, hogy a háborúban megsérültek ezernyi kint szenvednek el, hogy a nyomorékok százezrei egy egész generáció életét keserítik el és az emberiséget az őrületbe taszítják, mind ez neki nem derogál, csak ő megkapja az ő részét. Ma még vannak szervezetek, amelyeknek ilyen vezetők állnak az élén. NÉZZE MEG A LAPOT HOGY LEJÁRT-E AZ ELŐFIZETÉSE. HA IGEN ÚJÍTSA AZT MOST MEG ÉS KÜLDJE BE AZ ELŐFIZETÉSÉT. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
