Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-04-06 / 837. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1935 április 6.

Magyarországi Tükör

Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.

A National Screw Mfg. Co. munkások sztrájk bizottsága újabb névsort teszen közzé azokról a gyász vitézekről, akik munkástársaik harcát sztrájk törésükkel szeretnék megtörni.

Nem csak a sztrájkoló munkások, de minden becsületes munkás megvetésével találkoznak városszerte ezek a patkányok.

STATÁRIUMRA való hivatkozással a Gömbös kormány most, hogy Eckhardt sorozatosan leplezte le népgyülése- ken a Bethlen kormány ideje alatti gazemberségeket, lopásokat stb. stb. bizonytalan időre Magyarország egész területén BETILTOTTA a gyűléseknek tartását. Ezzel is beigazolta Gömbös, hogy ő csak Strohmann valóságban Bethlen kormányoz, mert Bethlen érdeke volt az, hogy a leleplezések megszűnjenek. Egy ember támadása (mely jogos is) tehát jó ürügy a népbe a szót belefolytani. És ezt nevezik MAGYAR specialista DEMOKRÁCIÁNAK. Lopni, csalni azt szabad, de ezt nyilvánosságra hozni ez már a társadalmi rend felforgatása. De csak Bethlen-Gömbös társadalmáé, mely rég megért a tényleges felforgástásra . . .

ÚJRA KITILTOTT, a kereskedelmi miniszter 2 lapot az ország területéről e hét folyamán.

KARTAL. Itt van Pest mellett, de a községnek orvosa nem volt. Mivel igen nagy a csecsemőhalandóság egy orvos ajánlkozott, hogy letelepszik a községbe. Nagy gond volt azom- ban a kupaktanácsnak, hogy hová helyezze el a jelentkezett orvost. Kapóra jött, hogy a bika istálló összeomlott ami mellett a csordásnak volt egy lakása. A község uj épületet emeltetett a bikák és a csorda« részére mig az orvosnak a bika istálló melletti csordás lakást adta. Kartalon igy jobb bikának mint orvosnak lenni. Ideírjuk a derék orvos nevét ki erre vállalkozott, hogy segítségére legyen Kartal magyarjainak ennek dacára is Dr. Harsány Imre orvos valószínűleg nem a heccmagyarokkal járta az egyetemet . . .

RÁKFENE. Az utolsó 40 év alatti labdarugó statisztikából látjuk, hogy amig Magyar- országon 1897-ben 5 egyesület addig 1934-ben 400 hasonló

egyesület volt Magyarországon (azóta csonka is lett az ország) 1901-ben 100 futballmeccset,

mig 1934-ben 12.000 meccset tartottak. Amilyen mértékben terjeszkedett a futballmákony úgy csökkent a sztrájkok száma és amennyire szaporodott a meccslátogatók száma úgy csökkent a munkásmozgalomban résztvevőké, a kapitalizmus örömére. Amig gólokért ordítanak az emberek, addig a kenyérért kunyerálnak csupán. Ezt pedig minden rendű és rangú kapitalista vagy lakája elősegíti, inkább mint emberi életnívó biztosítását.

A HAZAFIAS cukorkartell amig Magyarországon 1.21 pengőt kér 1 kgr. cukorért (benne van mint csendes társ adóformájában az állam is) addig külföldön ugyanezt 9 és fél fillérért adja el. így érthető az, hogy miért satnyább a magyar csecsemő ki felnő anélkül, hogy cukrot kapott volna. A magyar cukorfogyasztás fejenként 9.5 kgr. Addig Csehszlovákiában 27, Angliában pedig 51.5 kgr. A cukor árban 50 fillér az adó, de amig a cukokartell a kiszállított (tehát költséggel terhelt) cukrot 9.5 fillérért adja addig itt 71 fillérért. Ha pedig ezt valaki rablásnak nevezi azt börtönbe dobják érte.

Tarczy Árpád, 9940 Shale.

Nicholas Biró, 10618 Shale.

Tony Canboni, 10808 Crest- wood.

Mike Carrol & Son, 9116 Connecticut.

Rosario & Tony Cipola, 11210 Woodland.

Joseph Davino.

William Drews, 3269 E. 119.

Jack Fiut, 3061 E. 61.

A. Friendship, 7101 Linwood.

Walter Genius, 7002 Worley.

Frank Gordon, 3540 E. 153.

Ralph Hoag, 3782 W. 39.

Harry Ihlenfeld, 8706 Tompkins.

2.285.477: EZ NEM telefonszám, hanem mult évben Budapest 1 millió lakosa (beleértve a csecsemőket is) pontosan ennyi zálogtárgyat tett be a póstatakarékpénztáp: ; zálogházaiba. Minden lélekre tehát két és egynegyed zálogtárgy esik. Ebből 80.000 darabot tulajdonosaik nem bírtak kiváltani, ami tehát az államot és a hiénákat gazdagította. Tehát még a nyomor fokozódásában is az állam csak jó jár. Mert a kétségbeesettek nyomorúságából származó BEVÉTEL fontos tétel amire az állam számit is.

NÁDOSY: van-e ki e nevet szerte a világon nem ismerné. A gyengébbek kedvéért ideírjuk, Nádosy a rendőrség országos főkapitánya és mint ilyen ÉLET és halál ura volt egy időben itt Magyarországon. Azután csupa “hazafiságból” francia frankhamisitó banda

Joe Kovács, 2838 E. 120. Jas. Lonergan, 1925 E. 75th. Guy Movens, 3018 W. 16th. J. Movens, 5801 Hosemer. Prince Norton, 2424 E. 59th. John Nowinski, 6216 Carpenter.

Albert Palágyi, 8409 Woodland.

J. Piotrowski, Sprague Road. Albert Plata, 2993 E. 67th. Steve Szabó, 7716 Grand. John Schneider, 8016 Austrian Court.

Joe Sterowski, 6538 Newman. Martin Tack, 8801 Frederick. Paul Vince, 7800 Grand Ave.

főnök lett mint főkapitány, azután Franciaország nyomására elitélték és a “büntetését” a HARTA-i állami mezőgazdasági büntetőtelepen “ülte” le. Ez a leülés pedig abban állott, hogy a telep igazgatójával te-tu volt irodában, mint főkapitány korában piszkálgatta körmeit és fogait, evett-ivott, szórakozott amig “letöltötte” büntetését. Természetes mint büntetett előéletű egyén régi társaságában újra szerepet vitt és most, na most? A hadirokkantak és büntetlen előéletű egyének részére kiadható mozgószinházi engedélyt kap a belügyminisztériumtól, ahol valaha legnagyobb ur ő volt. Ha proli 5 deka szalonnát lop, hogy az éhségét csillapítsa és ezért fél napra is ha lezárják többé erkölcsi bizonyítványt nem kap és még utcaseprő sem lehet belőle. Nádosy? ja ez UR ... És Magyarországon vagyunk.

Az ápolónő

Irta: James Riley.

A vonat egy percre megállt a kis vidéki állomáson. Csak egy utas szállt le. Karcsú, fiatal lány. A vonat máris tovább indult s az állomás felvigyázója meglepetten látta, hogy a magányos utasnak nincs pogy- gyásza. Egyszerű, kopott ruhája volt és az októberi est hidege átjárta, mert nem volt meleg kabátja. Megállt és tétován bámult a sötét éjszakába. Hirtelen egy termetes hölgy lépett hozzá s igy szólította meg:

— Maga bizonyára Buttery kisasszony, az ápolónő, aki elé kijöttem. Douglasné vagyok.

A lány meglepetten nézett rá, de azután határozott hangon felelte:

— Igen, én vagyok az ápolónő.

A pályaudvar előtt elegáns autó állt, beültek. Útközben az asszony elkezdte a helyzetet megmagyarázni:

— Megírtam Stafford doktor urnák, hogy müveit, jó modorú ápolónőt küldjön, mert az öcsém, aki mellé felfogadom, nagyon nehezen kezelhető, szeszélyes, idegbeteg úri ember.

Buskomor, semmi sem érdekli, emellett kiszámíthatatlan dührohamai vannak. Az eddigi ápolónők közül egyik se tudott vele bánni.

Közben megérkeztek a kastélyhoz. A hallban a ház asz- szonya az uj ápolónőt bemutatta a komornyiknak, aki gyanakvó arccal nézett végig a szegényesen öltözött, de meglepőn szép fiatal lányon, amikor hirtelen magas, karcsú fiatalember jelent meg a színen. Kellemes mély hangon köszönt:

— Jó estét kívánok.

A lány viszonozta a köszöntést. “Ez a betegem” — gondolta magában és első pillantásra megállapította, hogy elegáns, atléta alakú fiatalember. A szemét idegesen összehúzta, amikor a nővére édeskésen mosolyogva bemutatta “az uj ápolónőt” és hideg megvetéssel igy szólt:

— Evelyne, megmondtam neked már legutóbb, hogy ha még egy ápolónőt hozatsz a nyakamra, megvalósítom a fenyegetésemet és kiadom az útját.

Buttery kisasszony gúnyos mosollyal nézett szembe a haragos ifjúval s igy szólt:

— Ne fárassza magát, mert máris megyek, külön biztatás nélkül is. Azt hiszem, hogy maga egy udvariatlansági versenyen megnyerné a világbajnokságot.

A “beteg” elnémult a megdöbbenéstől, a nővére pedig rikácsolni kezdett:

— Kilenc óra után megy az utolsó vonat London felé. Azzal utazhat vissza. És majd megírom a véleményemet Stafford doktor urnák, hogy ilyen szemtelen nőszemélyeket küld úri házhoz.

A komornyikhoz fordulva pedig hozzátette:

Adasson ennek a nőnek vacsorát és a kis kocsival küldj* ki az állomásra.

Buttery kisasszony nyugodtan fordult a ház asszonyához s igy szólt:

— Nem kérek a cselédszobában kínált vacsorából s a kocs sem kell. Kitalálok magam is az állomáshoz.

S ezzel máris nyitotta a hall nagy ajtaját. Ekkor váratlan dolog történt. “A beteg” odaugrott az ajtóhoz, megragadta a kilincset és igy kiáltott fel:

— Buttery kisasszony, csak

nem hiszi, hogy egyedül engedem elmenni ebben a sötét éjszakában? — és nővéréhez fordulva hozzátette: meguntam

a zsarnokoskodásodat. Belém szuggerálod, hogy bolond vagyok, pedig nincs egyéb bajom,

mint hogy a harctéri fejsebem következtében néha fáj a fejem és hogy utálom a ti képmutató társaságotokat. Most Londonba megyek és a jövő héten lejövök és magam veszem át a birtokom kezelését.

Douglasné őnagysága kétség- beesetten sikoltott fel:

— Charlie, megőrültél ?

— Ellenkezőleg, megjött az eszem, — felelte a fiú, lekapta a fogasról a felső kabátját és kalapját és néhány hosszú lépéssel utolérte a lányt, aki közben már gyors lépésekkel elindult a kastély kapuja felé. Belekarolt, amit a lány hallgatva tűrt és mellette menve igy szólt:

— Buttery kisasszony, meg tud bocsátani, hogy olyan durva voltam?

A lány mosolyogva nézett rá s igy szólt:

— Nem vagyok Buttery kisasszony. Sohasem voltam ápolónő. Az atyám bankár volt, tönkrement és főbelőtte magát. Engem sportra, társadalmi életre neveltek, mindent megkíséreltem, amikor egy fillér vagyon nélkül egyedül maradtam, de sehol se boldogultam. Most egy Liverpoolban élő nagynéném hivott meg magához, hogy bár szegények, szívesen lát, mert nem ér rá a