Bérmunkás, 1935. január-június (23. évfolyam, 824-849. szám)

1935-01-05 / 824. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1935 január 5. A RUHA IPAR BÉRRABSZOLGÁI tagságot, hogy a további tilta- AZ IWW CLEVELAND WEST kozásokat megtorló rendszabá- SÍDÉI CSOPORTJA lyokkal fogják elintézni. rendezésében TÁMADJÁK A SZERVEZETÜKET NEW YORK, N. Y. — A ru­ha iparban a viszonyok ma sok­kal rosszabbak, mint az NRA előtt. A férfi ruhákat készítők a jelenben kevesebbet keres­nek, mint 1932-ben. Zseb és ujj varrók — a két legjobban fi­zetett foglalkozási ág a férfi ruha készítésénél — normális időkben kerestek 80 és 90 dollár között hetenkint, sőt még az NRA előtt is a körülmények­hez képest elég jól kerestek és ma alig haladja meg a 25 dol­lárt hetenkint. Amikor a szer­vezet tagjai elégedetlenségüket nyilvánítják az Amalgamated Clothing Workers Union tiszt­viselői előtt, azok vállvonoga- tással intézik el a panaszt és semmi sem történik a sérelem orvoslására. Az Amalgamated tagjai közül sokan — különösen a 63-as lo­kálnál mozgalmat akarnak kezdeni, melynek nyomásával akarják a tisztviselőket kény­szeríteni valamelyes akcióra a gyalázatos viszonyok ellen, azonban félnek, mert akiről kitudódik, hogy az elégedetlen­séget szítja, valamelyes titkos körülmények folytán kidobják a munkából, sőt számos eset­ben el is verik. Egy időben azt remélték, hogy ha Sidney Hill­man elfoglalja a magas polcot az NRA tanácsadó bizottságá­ban, a viszonyok javulni fog­nak, azonban ezeket nagy csa­lódás érte, mert a rossz he­lyett, rosszabb lett. A standard ma alacsonyabb, mint volt húsz évvel ezelőtt, mielőtt az Amal­gamated megalakult. Ezen ál­lítás valóságának bizonyí­tására kihívjuk az Amalgama­ted bármely tisztviselőjét. A ruhaipar a jelenben a tel­jes számú munkásoknak csak 5 vagy 10 százalékát foglalkoz­tatja. A bérek csak nagyon el­enyésző százalékkal magasab­bak, mint voltak az NRA előtt, viszont a hátrány az, hogy ak­kor a tavaszi és téli szezon aránylag sokkal hosszabb volt mint ma. A jelenben a szezon 5 vagy 6 hétre terjed, mig az NRA ideje előtt az eltartott négy hónapig, vagy tovább is. Ez onnan ered, hogy a vállal­kozók kiküldik a munkát vi­dékre, ahol az International Ladies Garment Workers Uni- onnak tagjai jóval alacsonyabb bérskáláért dolgoznak, mint New Yorkban. Dacára a tilta­kozásnak a tagság részéről az ILGWU tisztviselői nem tesznek kísérletet ezen változó skála kiegyenlítésére és a szkebelés tovább folyik. Lévén csak a ha­vijárulékokat kolektáló testü­let, a fő ok létezésükre a ma­gas és kisebb kaliberű tisztvi­selők fizetéseinek előteremtése — a legalacsonyabb heti fize­tés a bussiness agentoknak 62 dollár — a tisztviselők irtóznak minden oly akciótól, amely a jól fizetett állás nyugodt él­vezését zavarná. A 48-as számú lokálnál, ahol a havi járulék a jelenben 35 cent, ezenkívül 'biztosítás és egyébb kivetések, a lokált kont­roláló klikk most gyülésezik, hogy a heti járulékot 50 centre emeljék, hogy biztosabb alapot teremtsenek saját fizetésük fe­dezésére és barátaiknak is he­lyet biztosítsanak a húsos fazék körül. Amikor a lokál tagjai­nak egyrésze tiltakozott ez el­len, a tisztviselők a választ jobb alkalomra hagyták. Nem sokkal később a válasz figyel­meztetés formájában jelent meg a helyi olasz nyelvű napi lap­ban, melyben figyelmeztetik a Az ILGUW női ruha szaka­szában a viszonyok még a fent vázoltaknál is rosszabbak. A 22. lokálnak a Lovestone kom­munisták kimagasló alakja, Zimmerman a teljhatalmú is­tene. Bár Zimmerman úgy pó­zol, mint progresszive gondol­kodású, azonban a tettek han­gosabban beszélnek a szavak­nál és ezek azt bizonyítják, hogy Zimmerman ur teljesen egyet ért a klikkel. Dacára annak, hogy a Lovestonisták utasították, hogy állást foglal­jon Dubinsky elnökké válasz­tása ellen, nem csak, hogy nem foglalt állást Dubinsky ellen, hanem minden tekintetben tá­mogatta még Antoninit is al- elnökség elnyerésében. Mind­ezek után Zimmerman még min­dig a Lovestoneistákkal van, ami azt bizonyítja, hogy a kommunista disciplin nem vo­natkozik azokra, akik magas polcon ülnek az AFofL-be. A 89-es lokálnál, ahol Iuigi Antonini a korlátlan uralkodó, a bel viszony ok sokkal rosszab­bak, mint bármely más lokál­jánál a ILGWU-nak. A feljebb állók szemet hunynak minden i előtt, mert a hónap végén a 89-től több per capita adó ér­kezik be, mint bármely más lo­káltól. A 89-nél a tisztviselőket éppen úgy választják ki, mint a Mussolini Sineciato Fiscisti Olaszországban. Amig Luigi “kegyelmes” ur banketteken hízik kövérre, a 89-es lokál tag­sága éhbérekért huzza az igát. Antonin és 89-es lokálra még visszatérünk későbbi közlemé­nyeinkben. Ruha ipari munkások ébred­jetek! Szervezkedjetek a viszo­nyoknak megfelelő szervezetbe. Reményetek csak az IWW 410 számú Textil és Garment Work­ers Ipari Szervezetbe lehet! Figyeljétek a további közlemé­nyeket. A bizottság. JANUÁR 27-én, vasárnap a TURN HALLBAN 3919 Lorain Ave. szinelőadással egybekötött TÁNCMULATSÁG lesz. Színre kerül Pika Pál 4 felvonásos tár­sadalmi színmüve: KIK A BŰ­NÖSÖK. Kezdete pontban 7:30- kor. Jegyek előre váltva 40c., a pénztárnál 50c. Jegyek kaphatók a csoport gyüléstermében 4153 Lorain Ave. minden szerdán este, a Bérmunkás irodájában, valamint a szervezet tagjainál. BUFFALO A buffaloi Modern Színkör aktivitása a tél folyamán fel­frissült. Régi színkör erejét si­került Buffalo legjobb műked­velőivel kiegészíteni, úgy hogy ma a legtöbbéit nyújtó testü­leté a városnak. Két nyilvános szinelőadás rendezett már le, amelyekkel teljesen magához kötötte Buffa­lo magyarságát. Egyik estélyén Beck Márkuszné mtársnő ké­szített egy tortát, amely a Bér­munkás javára 5.20 értékben lett kisorsolva, mig a második estélyen Heugel mtársnő által készített torta lett 5.00 érték­ben kijátszva a kör helyiségé­nek az újjá alakítására. A Szín­kör lépéseket tett már, hogy Buffaloban a tél folyamán be­mutassa Pika mtárs “Kik a bű­nösök” társadalmi drámáját. MARTINS FERRY ÉS KÖRNYÉKE olvasóinkat ezúttal érte­sítjük, hogy a Bérmunkás propaganda csoport meg­alakult és rendes gyűléseit a hónap első vasárnap dé­lután két órai kezdettel tartja 709 First St. Mar­tins Ferry, O. A munkás­társak tömeges látogatását kéri a Propaganda Bizottság. rr Őrizetesek közt Esti tiz óra körül járhatott az idő. Az ellenszenves egyhangú­sággal fehérre meszelt csupasz falak rideggé tették a helyisé­get. Az ócska, barna padok kény­szerű vendégei általános társal­gásba kezdtek. Vasárnap volt és csaknem mindegyikük tudta, hogy a központi ügyelet, amely a kü­lönféle kerületi kapitányságok­tól átvette őket, szabadlábra- helyezésükről, további sorsuk­ról nem dönthet. Aki nem tud­ta, azt a tapasztaltabbak kiok­tatták arra, hogy csak hétfőn kerülhet a referens elé, aki majd részletesen kihallgatja. Mindannyian érezték, hogy a másnap komor jelentőségű lesz és szívesen mondták el őrizet­bevételük okát, históriáját, akárhányszor is. Ezek az elbe­szélések különben is inkább próbái voltak annak a védeke­zésnek, amelyet majd hétfőn akartak előadni a kihallgatást vezető rendőrtisztviselőnek. Egy forradásos arcú, nyur­ga legény mindenkivel cinikus hangon társalgót és megvető kézlegyintés kíséretében utalt arra, hogy ő már három bör­tönbüntetést töltött ki. Cifra kitételekkel tarkított tolvaj­nyelven szidta barátnőjét, aki féltékenységből ide juttatta és íogadkozott, hogy ha kiszaba­dul, ellátja a baját. — Még szerencse — ékelő­dött —, hogy csak egyetlen komoly melómról tud, a többit nem untáltam el neki. Linksé- gekkel annál többet traktál- tam. Nagy zri lesz a szembesítés­nél, mert amikor elmondja az eseteket, amelyeket tőlem hal­lott, a hekusok majd nyomoz­hatnak. Kiderül, hogy olyan emberek nem is élnek és ha egy kis mázlim lesz, nemcsak a slamasztikából mászom ki, de a hatóság félrevezetése cí­mén neki is baja lehet. A hallgatóság erőltetett ne­vetéssel jutalmazta a sovány vigasznak ötletét és tisztelet­tel adózott a tapasztalt és jó tanácsokat osztogató betörő­nek, aki szemmelláthatóan él­vezte a népszerűséget. — Hát maga miért van itt? — fordult egy harcsabajuszu őszes emberhez, aki szüntele­nül dohogva mormogott maga elé érthetetlen szavakat. — Megvertem az asszonyt. Ittam egy kicsit. Keveselte a pénzt, amit adtam neki. Iri­gyelte tőlem azt a néhány po- hárt, hát odavagdostam neki. Nyavalyás. Tizenkilenc évig jó voltam neki . . . Húztam az igát, most meg neki áll feljebb, mert nyaltam egy-két kortyot. Vérzett is a feje cefetül. Jött a nénje, hívták a mentőket, az­tán följelentett, hogy az éle­tére törtem. Tört a nyavalya. Mintha nem volna miért innom. Hiszen furton-furt dolgoztam, aztán elől-hátul semmim sincs. Hát mit hányja a szememre a nincstelenségem ? Fogta vol­na be a száját. — ígérje meg, hogy nem bántja többé, sírjon egy sort, hogy szánja-bánja, aztán ki­szabadul. — De a szégyen . . , Hogy rogyna rá az ég. Kibeszélnek! És nagyokat nyögve dünnyö- gött tovább. A másik sarokban egy sán­ta, fekete ékszerügynök ült, aki minden második pillanat­ban hápogott egyett szörnyű idegességében. A szomszédja mondta el, hogy nyolcvan mil­liót sikkasztott. — Hát hová tette a pénzt? Riadtan pislogni kezdett, még hangosabban lihegett és félszeg mozdulatok kíséretében, szag­gatott mondatokban beszélt: — A nő miatt. Minden a nő miatt . . . Egy fejjel maga­sabb nálam . . . Tizennégy éve gürcölök. Senkim sem akadt A lábom miatt. Volt félrerakott pénzem, önállósítani akartam magam. Rendes asszonyt akar­tam. Köptek rám. Lokálban láttam meg. Sok pénz kellett neki. De olyan volt, mint a hó. Mindenből kifosztott. Ha nem adtam neki, összehordott, megrugdalt. Ki akart dobni. Kellett nekem, mint a fény a sötétben. Loptam. Eladtam az egész mintakollekciót. A pén­zekkel nem számoltam el. Teg­nap kellett volna . . . Nála ta­láltak meg . . . Amikor elvit­tek, nevetett és százezer koro­nát adott, kenyérre. A végén már rángatódzott a válla és hangtalanul, nagyon befelé sirt. Elfordultak tőle és kis időre csönd támadt. Aztán egy sápadt, fiatal szőke mun­kás magától kezdett beszélni:

Next

/
Thumbnails
Contents