Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-09-22 / 810. szám
1934 szeptember 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal UTTÖRÉS llj Bérmunkás Otthon NEW YORKBAN Az országos értekezletről vissza jövet Toledoban megálltunk, hogy az IWW kiépítésének lehetősége iránt érdeklődjünk. A sok panaszkodás után úgy láttuk, hogy a magyar negyedben levő kis foundriban dolgozó munkásoknak nagyon is szükséges volna a harcos ipari szervezet és azon keresztül a helyzetük megjavítása, mivel az még a rossznál is rosszabb. Ezen kis öntődében vagy harminc ember dolgozik, akik egy cseppet sem emberhez illően viselkednek és dolgoznak éhbérért, semmi egységes cselekvést még nem lehet velük megindítani. Sőt a két legbátrabb munkást, akik mertek nagyobb fizetést kérni, a. brutalitásáról hires tulajdonos drasztikusan vágta ki a munkából, az egyiket 18 évi hűséges szolgálat után. A munkások ahelyett, hogy ezen bátrabb munkásokkal szolidaritást vállaltak volna, még jobban meghunyászkodtak, még szorosabbra kovácsolták a nyakuk körül a félelem okozta hurkot. A tulajdonos látva, hogy ilyen brutális fellépésével megijesztette a munkásait, nem kell neki arra gondolni, Hogy az élelmiszer árak felemelkedésével kapcsolatosan a béreket is emelni kell. A baromi munkát végző, öntők darabszám munka mellett, meg vannak elégedve napi $3.50 centtel. Mikor mindezt megfontoltuk, úgy határoztunk, hogy a magyar negyedben és.a leginkább magyarul beszélő munkásokat házuknál felkeressük és egyen- kint megmagyarázzuk a szervezkedés szükségességét. Úgy szintén felajánlottuk a legmesszebb menő támogatásunkat, ami látszólag hatott rájuk, kettő kivételével megígérte, hogy szeptember 8-ikán, rendezett összejövetelen részt vesznek. Még szombaton azaz a gyűlés napján újból sorra jártuk fulladtak volna a pitarban. S minden pillanatban belenyúltak egy csorbaszélü fakanállal a kondérba, megnézni, hogy megfőtt-e már. Amit megnéztek, megették félnyersen. Az anyjuk hiába veszekedett, rájuk nem ért semmit. Különben is neki dolga volt. Rendbehozta a házat és megfésülködött, mert a zsák lecibálta a kontyát. Közben átjött a szomszéd- asszony. Az is ilyen szegény, legföljebb, hogy van egy kotló aljacsirkéje és néhány piszkos- csőrü kacsája lézeng a gödrökben, gyerekei nincsenek, de viszont háza sincs, lakó a szomszédház gazdájánál, ,egy öreg asszonynál, aki hat gyereke mellett úgy él, mint az égi madarak, meg mint Dankóné, a határból, ő jobban él, mert az ura is itthon van és néha mégis keres valamit, ő is odavolt, de csak egy hát tőzegganéjt hozott, mert nem talált egyebet. Egy helyen talált egypár bokor szegfügombát, most aziránt érdeklődik, hogy mennyiért és hol lehetne eladni. Mutatja is a gombát, de biz az őket és egy kivételével újból ígérték, hogy ők ott lesznek, ők is készek szervezkedni, csak a többiek nem, igy remélve, hogy amidőn egymástól meghallják, hogy más is van olyan jó és kész szervezkedni, akkor nagytöbbsége lebirja a félelmet győzni és szervezetten fognak fellépni a zsarnok kizsákmá- nyolójuk ellen. De nem úgy történt. Még nekik nem volt elég a kizsákmányolásból. Még nekik elég az idegölő darabbszám munkáért a $3.50 cent. Nekik még nem baj, hogy a tulajdonos fenékbe rugdossa őket. Általában úgy kezeli őket mint a rabszolgákat, — barmokat — de nem törődömségükkel azt bizonyítják, hogy nem is érdemelnek más bánásmódott. Azonban az élelmiszer árak még mindég emelkednek, a tulajdonos nem lesz olyan bolond, hogy ilyen gyáva meghunyászkodó viselkedés után javítson a helyzetükön, nem bolond, hogy adjon mikor még kérni sem mernek. Nem mernek em- beriesen követelni és ennek a sikeres elintézésére szervezkedni. Jön még több családi perpatvar, a 30—34 dollár nem lesz elég, de már 90 módiit sem lehet lesz kiverni, mert az erő kifogy, nem fog jutni a bóditó tigris vízre sem. Akkor, talán akkor majd szednek elég bátorságot a szervezkedésre. Képesek lesznek kiegyenesíteni görnyedt hátukat, hogy egymással szembe nézzenek és egységes szervezeten keresztül cselekedjenek. Mink akkor is ott leszünk, felajánlani segítségünket, szervezetünket, hogy késett, de föl- tétlen szükséges harcaikat sikeresen megvívhassuk. K—r. nem valami szép. Tehénganéj alatt nőtt, tulkövér és nagyon összetört. — Vájjon hol lehetne elsütni? — kérdezi és arról beszél, hogy ő nem enné meg ezt a vacakságot, meg hogy mit tudnak szeretni rajta, hiszen érzik a tehénganéj szaga rajta. Azután ravasz kerülő- utón ki akarta venni Dankóné- ból, hogy hol rakódott meg. De nem ment lépre. Nem árulta el a lelőhelyet. Nem érdemes cimborát fogni, mert ha csak egy jönne, de az megint hi egy másikat, végül egész banda alakul s vagy nem jut nekik, vagy elzavarják a csőszök. Már ennének, de ez a bíbic (igy hívják a többiek) nem akar elmenni. A krumpli megfőtt, a gyerekeket alig bírja visszatartani. Ideje, hogy menne már, mert a szegény ember restell idegenek előtt enni. Szé- gyeli a gyerekek falánkságát, a marakodásukat, a silány ételt, meg azt, hogy nem illik enni, ha a vendéget nem hívhatják meg. A szomszédasszony ugyan többször is mondta, hogy csak egyenek, ő már megebédelt Szeptember 22-én, most szombaton este lesz az uj Bérmunkás Otthon megnyitó ünnepélye. A még megmaradt magyar munkásnegyed központjában 1351 3-rd Ave. alatt a 77-ik utca közelében bérelt uj helyiséget az IWW magyarajku csoportja, a közismert Spitzer- féle iroda fölött. A volt helyiségünk melyért olyan nagy- összegű lakbért fizettünk, sok esetben kicsnynek bizonyult és mindannyiunk óhaja az volt, hogyha már o lcsóbb lakbérért nem kapunk helyiséget, legalább egy nagyobb és modern helyiségünk legyen azért az összegért. Most aztán végre sikerült egy minden tekintetben megfelelő tágas helyiséget kibérelni, melynek átalakítási munkálatai már közel egy hónap óta folyamatban vannak. Mtár- saink esténkint és szabad idejükben végzik az összes munkákat, olyan odaadással, mint igazi forradalmárok az uj társadalom építésén munkálkodnak. Mert ez a helyiség egy központja lesz annak a szervezési és nevelési munkának, melynek végcélja a bérrendszer helyébe a szabad ipari társadalom megvalósítása. Azok a munkástársak akik a munkákat kitartó szorgalommal végzik a befejezés felé, nem várnak elismerést fárasztó munkájukért, mert jól tudják, hogy csak munkáskötelességüket teljesítették. Mégis úgy érezzük, hogy a munkásszolidaritás nevében hálás köszönetün- ket kell nyilvánítanunk: bronxi Nagy József, Fazekas, Klein, Pelargus, Pápai, Fürst, Ács, Mezei, Nagy Gábor munkástársaknak, akik a munkák nagyrészét elvégezték. Úgyszintén köszönetünket nyilvánítjuk mindazoknak, akik (nem volt igaz, egy szelet kenyeret vágott be,) de mégis csak köntörfalaztak. Azonban mivel a krumpli nem várhat, mert megmered és mert már a jó hagymás, paprikás, pecsenyeszagu zsírt is rátette, a faggyutepertőt is rászórta, hát csak hozzáfogtak. A pitvar földjén tálaltak. Tavasztól őszig ez az asztal. Ami különben nem fontos, csak legyen mit enni. S az sem, hogy a tálalás csak annyiból állott, hogy a három kisebb gyereknek rakott egy csomót egy összevert lemeztálba, a másik három meg az anyjával a kondérból evett. A kicsik leültek a földre a tányér mellé, de a legnagyobb a lába közé vette, hogy biztosítsa magának a tepertőket meg a kikaparást. Ezen összevesztek. Panaszkodtak az anyjuknak, hogy Böske mind kieszi a tepertőt. Emiatt az anyjuk a fakanállal a fejükre vert egy párat. Piszkos könnyük felvegyült a krumplival. Megették egy cseppig. Nagy szörnyűségére a szomszédaszmár ezideig is anyagi támogatással a helyiség átépítéséhez hozzájárultak: Roskovics $1.00, Pataky $5.00, Zatykó $5.00, Kozsány J., Saratoga $5.00, Bakay, Passaic $2.00, Nagy J., Astoria $2.00-t adományoztak. Ezenkívül a kölcsönfelvételt lehetővé tették: Markoly, Vla- sits és Szigeti munkástársak. Pelargus munkástárs $25.00 és Zatykó mtárs $20.00-t kölcsönöztek. A helyiség munkálatai a színpad építésen kívül, már készen vannak. A színpad építéséhez már nem rendelkezünk anyagiakkal, miért is kérjük mindazon munkástársakat, akik csak tehetik és hozzájárulhatnak a költségekhez, adományaikat köszönettel vesszük. De mindenekfölött legfontosabb, hogy a megnyitó ünnepélyen minél tömegesebben legyünk jelen, elvárunk minden öntudatos forradalmárt, hogy a munkásosztály eme uj kultur- várának megnyitásánál velünk együtt ünnepeljen. Elsőrendű programról és kitűnő zenéről a rendező bizottság gondoskodik. Szeptember 22-én, az uj Bérmunkás Otthon megnyitó ünnepén ünnepelni fog minden new yorki öntudatos bérmunkás. NEW YORK. A hajó munkások 510-es számú csoportja műsorral egybekötött TÁNC ESTÉLYT tart október 6-án, saját termében 26 South St. Az rWW minden tagját és azok barátait ezúton is meghívják erre az estélyre, amelynek a jövedelme a városi szervezési alapra lesz fordítva. szonynak, aki kákabélű kis asz- szonyka volt, idült méhbajjal és rossz gyomorral. S még a kondér alján is összevesztek, hogy ki kaparja ki. A nagy sárga macska, amelyik előkerült valahonnan, s amelyik állítólag egerek helyett a szomszédok csirkéit fogdosta és az egész környék tejesfazekaiban szokott nyalakodni, télbe meg a szalonnákat rágja körül a módosok padlásán, már csak a sekélyes és fótién krumplikat kapta, amit kihaj igáltak. A gyerekek elszéledtek. Dankóné is vette a zsákot. Izgatta a lelőhely, hogy valaki rátalálhat. A szomszédasszony meg átment a harmadik szomszédba egy módosabb asszonyhoz és elmesélte, hogy micsoda falás ment végbe Dankóéknál. S együtt állapították meg, hogy nincs mit sajnálni őket, egye meg a fene a bélüket, nincsen beosztásuk, megennék azok a világot. Amikor van, ugyan van, télbe meg homyadoznak... Ó!. . . Ól. . . Olvasd aBérmunkást!
