Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-09-22 / 810. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 szeptember 22. HÉTRŐL-HÉTRE ÍRJA: V. J. Az American Federation of Labor-ben szervezett munkások még nincsenek nevelve arra, hogy egy általános sztrájkot sikeresen megvivjanak. Még sokat kell tanulniok, mert a szakszervezetek utján történt nevelés szűk látókörűvé tette őket. A benne szervezett mun­kások csak a saját szakmájukat képesek látni s úgy fogják azt fel mint a termelésnek önálló, független részét. Nem ismerik azt fel hogy a világ valameny- nyi munkása a termelés szük­séges része: hogy a szakma rohamosan tűnő rész az óriási ipari termelésben. Hogy milyen kevésbé képe­sek egy általános sztrájk si­keres megvívására, bizonyítja azt az autó munkások, az acél ipari munkások általános sztrájkjának lefújása, a san franciscoi általános sztrájk kudarca és a most folyó szövő sztrájk. A harci készség min­denütt megnyilvánult, de hiány­zott az osztály öntudat, a mi a nevelés hiányát bizonyítja. Az AFofL nem is akar osz­tály öntudatos munkásokat ne­velni, mint a hogy nem tud és nem mer egy igazi általános sztrájkot kezdeni. Egy igazi általános sztrájk az AFofL féle szervezkedési mód alapját söpörné el, mert ipari unioniz- musra nevelné a munkásokat. Közös csatát vívna a közös ellenséggel, együtt szervez­kednének és látnák, hogy a társadalomban két osztály van, homlok egyenest ellenkező ér­dekekkel, melyeket harmoni­zálni nem lehet. A modern termelés alapvető törvényeinek nem ismerése a munkások részéről egyik fő oka a szakszervezeti sztrájkok kudarcának. Egy igazi általá­nos sztrájk elpusztítaná a szak- szervezeteket. Az általános sztrájk érdekében folyó s foly­ton növekvő agitáció csak egyik jele a modern ipari fej­lődés irányának, mely a szak­szervezkedési formájának ha­lálát jelenti. Az IWW, harcos szervezet. Mögötte van az emberi fejlő­dés minden előre kényszerítő ereje. Tagjai megingathatatla- nok meggyőződésükben és hí­vek az ügyhöz, melynek igaz­ságában hisznek, ők maguk kezdik a maguk háborúit "és maguk is fejezik be. Velük szemben soha nincs szükség kötelező sorozás alkalmazásá­ra, hogy a harcvonalba állja­nak a gyűlölt ellenség ellen. Az IWW tagjait be lehet börtö- nözni, agyon lehet lőni, meg lehet kínozni, de abban a mi­ben hisznek nem lehet ártani emberi kezekkel. Mint minden nagy mozga­lom, az IWW is üldözések közt halad előre. A mártírok hideg tetemeiből uj erőt merit és kitör a börtönök vasrácsai közül, hogy bátorságra, kitar­tásra buzdítsa a meggyötört embereket azon nagy harc ér­dekében, a mely minden áldo­zatot megér. Ez a nagy harc az ipari demokráciáért folyik. “És ez a harc lesz a végső, csak össze fogni hát.” A munkásság ipari forradal­ma az emberi történelem leg­nagyobb forradalma, mert az egész világra kiterjed, mert nem ismer országhatárokat. Egy ipari forradalom nem szo­rítkozhat egy városra, vagy csak egy országra, annak fel kell ölelnie az egész világot, mert különben nem képes ren­deltetését betölteni, nem képes a termelés vezetését a mun­kásság számára biztosítani. Hosszú és sok keserű tapasz­talat, sok kárbaveszett áldozat árán jutott el a munkásság an­nak a felismeréséhez, hogy a polgári társadalom rendszere ellen a munkabeszüntetés a legjobb fegyver. Semmit sem érez úgy meg a polgári társa­dalom általában és a tőkés kü­lönösen, mint azt, ha a munká­sok .egy határozat képen azt mondják neki: Nem dolgozunk. Az IWW nem hive az erő­szaknak vagy a rombolásnak. Az erőszak a gyengeség jele és a rombolás meg éppen azt szolgálná, a mi ellen szervez­kedünk, nevezetesen a terme­lésben az emberi energia ha­szontalan fecsérlését. Mi cél­ja volna a rombolásnak, mi­GILLESPIE, ILL. — A nyár folyamán a Laclede Steel Co.- nál a munkások sztrájkba lép­tek rövidebb munkaidőért és magasabb fizetésért. Amikor a harc folyt a munkások és az acéltársaság között, itt is akad­tak olyan aljas alakok, akik sztrájktöréssel akartak jó szol­gálatot teljesíteni az acél bá­róknak. Ezek között a sztrájk­törő vitézek között volt az it­teni High School egyik tanító­ja. Ám az itteni tanulók nem felejtették el, hogy mikor a családfentartók nagyobb da­rab kenyérért harcoltak, akkor a tanító ur sztrájktörő szere­pet töltött be. Az elmúlt hét­főn amikor az iskola év kezde­tét vette, a tanulók, ahelyet, hogy iskolába mentek volna gyűlésre jöttek össze és meg­szerveztek egy 500 tanulóból álló picket vonalat, akik felvo­nultak az iskola udvarára és tudtára adták az iskola vezető­kor azt a mit leromboltunk, újra fel kellene építeni. A vezető iparok közül 56 megvizsgált vállalatnaak, 174 százalékkal volt több haszna az 1934. első hat hónapjában, mint az elmúlt év ugyanezen időszakában. Ugyanazon jelentés szerint a munkabérek júliusban két százalékkal estek. George Kelly, Des Moines, (la.) rendőr megtagadta egy kilenc tagú család kilakoltatá­sát a szakadó esőben. A bíró egy napi börtönre Ítélte a hu­mánusan gondolkozó rendőrt. Úgy látszik a rendőrök közt is akad tisztességes ember. ségének, hogy addig nem haj­landók iskolába menni, amig a sztrájktörő tanitót einem moz­dítják állásából. Azt hisszük ez a lecke a ta­nító ur részére elég tanulságos lesz pláne akkor, ha a tanulók követelése győzni fog. Sok ta­nítónak kellene ilyen leckét adni, hogy a jövőben ne szol­gálják a kizsákmányolókat olyan hűségesen. OPEN FORUM Los Angeles Californiában az IWW rendezésében az IWW Hallban, 280 Lang Bldg. 212 S. Spring St. minden vasárnap este 8 órai kezdettel. Belépő dij NINCS. Kérdések. Hozzászó­lások. SUNDAY September 23rd Spea­ker: Chas. M. O’Brien. Sub­ject: Marxian Dialectics. SUNDAY September 30th Spea­ker: Queen Silver. Subject: Industrial Recovery. Mikor a tanulók adnak leckét a tanitónak és igen buján nőtt egy gulya­Ebéd a gyepsoron Irta: Veres Péter. (Folytatás.) gyóbbakon kuncognak. Szopós most már nincs, mert elvitte a bélhurut. Néha különböző csereüzletek­kel szereznek a többitől egy- egy darab kenyeret. Egyik fiú, a Pista, egy görhéért tiz ci­gánykereket vet, pofonokat szá­moltat le magának és bizonyos számokig a viz alatt marad, de a lányok nem tudnak ilyes­mit. Ilyenkor különben, ha va­lami kerül, nagy veszekedés van köztük az elosztáson. A kicsik­nek muszáj adni, mert úgy or­dítanak, hogy fölverik a Gyep­sort, pedig ez ott nem újság. Legszívesebben bezárnák őket a nagyobbak a házba, de nem lehet, mert a kilincs le van tör­ve. Pista különben úgy segit magán, ha valamit szerez, hogy elszalad, ki a határba, a csor- dakuthoz és ott eszi meg. Most beléndeket hozott Dan- kóné. a napokban zápor volt telken. Tele a zsákja, még a kötője is megtömve. Alig fér be a kisajtón. Lehet vagy harmic kiló. Ledobja a pitvarba, kite­ríti a nedves, hűvös földre, le­ül pihegve a küszöbre és át­kozza a kölyköket a rendetlen­ség miatt. A nagyobb lányokat, hogy miért nem gondolnak a kicsire, összepiszkoltak min­dent, csupa büdösség az egész ház. Meg kellene őket verni, de el van fáradva, majd később. Azok meg követelőznek, hogy adjon kenyeret. Nem hiszik, hogy nincs. Fölnyitja nekik a ládát, az egyedüli helyet, ahova még be lehet valamit zárni. Most menni kell, eladni a dud- vát és hozni valami ennivalót, ő maga is éhes. Két görhét tett a zsebébe, azon volt meg má­ma. S mert nehéz volt a terhe, nagyokat ivott a mezei kutak­ból. Veszi hát és viszi a zsidó­hoz. Jó napja volt mára. Het­ven fillért keresett. Elhatároz­za, hogy egye meg a fene, ves­sük ki a drágát a hasból és csinál egy kis jobb ebédet. Vesz a székben egy negyed kiló te­hénfaggyut — boldogabb idők­ben szappant főztek belőle —, hozzá tiz deka valódi disznó­zsírt, olyat, amelyikben a hen­tes már kolbászt és pecsenyét sütött, nagyon finom izü és igen olcsó és főz egy kis jó tört krumplit. Sója, paprikája most van, ami pénze megma­radt, azon meg vesz mindért krumplit, a legolcsóbbikból, a valódi takarmánykrumpliból, abból többre telik. A zsidótól a hentesig pár percnyi ut, ezalatt csinálta meg a számadást, hogy miből mennyire telik a pénzből. Felfrissülve sietett hazafelé. Még beszélgetni is csak rövid időre állott meg egypár helyen. Magafajta koldusokkal persze, mert vele már nem igen áll szó­ba másféle ember. Főleg a le­lőhelyekről érdeklődtek tőle, di­nem árulta el, mert délután még hozni akar egyszer, ha addig ki nem rabolják a helyet. Lelkendezve várták otthon. Akár az öreg fecskét az eresz alatt a pocosszáju fiókák. — “Na, menjetek tüzrevalóért, ér meg hámozok krumplit” — mondta nekik. Azok elszalad­tak a mezőre és szedtek égy-egy kötő vagy csak ingalj ganéjt — némelyiknek nincs is kötő­je —, retkes térdük és fehérlő combjuk messzire látszott, ahogy felfogva az ingüket, hátrafeszülve cipelték a tüze­lőt. Hogy piszkos lesz az ingük, nemigen törődtek vele, mert amúgy is fekete volt a földtől és sárga a hugytól. Dankóné ezalatt a küszöbön átkozódott. Szidta a boltost, mert rossz krumplit adott. Fe- kélyes volt és poshadt, felét el kellett hányni s mire meghá­mozta, vörös, majd kékesbarna szint játszott. Mindegy, már régen nem ettek meleg ételt, máién és rozskenyéren tengőd­tek, néha főzött egy kis kö- ménymagoslevest, köménymag és zsir nélkül, teát minden nél­kül, ezerédessel édesítve, pa- szulyt hagymával, de zsir nél­kül, vagy lebbencslevest krump­li és szalonna nélkül. Most jól­laknak egyszer. A faggyúval összesütött pecsenyezsirnak csuda jó szaga volt, betöltötte az utcát. A gyerekek ott leb­zseltek a katlan körül, fújták a tüzet, mert nyers volt a ga- néj és füstölt, a szúnyogok be-

Next

/
Thumbnails
Contents