Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-08-18 / 805. szám
Uj tisztviselőség, uj árulás 2 oldal B É R M ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak az IWW magyar tagjai szeptember 2-án, Clevelandon. A Bérmunkás lapbizottsága, amely központja a magyar nyelvű propaganda mozgalomnak, felszólítja az összes csoportokat, a Bérmunkás lapkezeló'it. hogy ezen az értekezleten személyesen képviseltessék magukat. Cleveland után egymásután kerülnek a magyar propaganda c söpörtök az IWW ipari szervezeteinek való gyakorlati épitó' munkájába. Ahol az akció még nem kezdődött el, ott lehet, hogy csak rövid idő kérdése az és ezért szükséges, hogy minden város képviselve legyen az értekezleten, hogy az Egy Nagy Szervezet gyakorlati építésébe valamennyi csoport és Bérmunkás olvasó belekapcsolódhasson. Az értekezleten képviselve lesznek a Clevelandon megszervezett gyárak magyar munkásai is. Az értekezlet tanácskozásaiban csak az rWW jótálló tagjai vehetnek részt. A küldöttek elhelyezése miatt, kérjük augusztus 18-ig jelezni, hogy hány küldött elhelyezéséről kell gondoskodni. Az értekezlet tanácskozása mint eddig is nyíltak és mint hallgatókat szívesen látunk azon minden munkást és munkásnőt. Az AFofL keretein belül nagyon gyakran rájönnek a munkások, hogy a megválasztott tisztviselőség a munkásság érdekei ellen fordult, ugyszólva elárulták a munkásságot. Ez megtörténik ezer és ezer olyan üzemben, gyárban ahol a munkások részben meg vannak szervezve, de az AFofL nem tesz semmi kisérletett arra, hogy az egészet megszervezze. Ilyen üzemekben hosz- szabb várakozás után a munkások belátják, hogy az Unió vagy a megválasztott tisztviselőség nem tesz semmit a munkások érdekében. Ez nem is lehet másképen. Az AFofL tisztviselősége, alapszabálya a munkáltatókkal együtti működést hirdet, co-ope- rációt. így csak természetes, hogy a megválasztott tisztviselőség megakar felelni ezen szabályoknak. Bár mennyire is beszéltek, harcoltak a munkásérdekek mellett a megválasztásuk előtt, utána két tűz közé szorulva, a gyárosokkal működnek össze, vagy kikerülnek a job-ból. Ha a gyárosokkal össze működnek, akkor az élesebb látású munkásság észreveszi az árulást és jön a csatakiáltás. “Uj tisztviselőséget kell választani” ami legtöbb esetben meg is történik, csak azért, hogy megismétlődjön egy újabb árulás, vagy egy hűséges harcosuknak az elvesztése, a gyárból való kiüldözése. Ha hűséges a munkássághoz, akkor kiteszik a munkából, ha a gyároshoz hűséges akkor meg árulónkká válik, igy minden esetben elvesztjük az újonnan beválasztott tisztviselőséget. Miért? Lehet-e az AFofL-ből vagy kompany uniókból becsületes üzemtanácsot megválasztani ? Mi azt állítjuk, hogy nem lehet. Ezer és egy példát tudunk ennek a bizonyítására felhozni. Most játszódik le egy ilyen komédia, . . . szélmalom harc egyik clevelandi gyárban, mely nagyszerűen illusztrálja a fenti állításunkat. Példa a következő, mely megtörtént: A. munkást, akiben legjobban bíztak a B. gyár munkásai megválasztották a local elnökének. A. hűségesen próbált harcolni a munkásság érdekeiért, amiért a B. gyárvezetősége a munkából haza küldte azon megjegyzéssel, hogy majd ha szükség lesz rá akkor üzennek érte. Ez a tény igazolja, ^ hogy hűséges volt a munkássághoz, igy is elvesztettük. Mert sem a gyár munkásai, sem az Unió nem igyekezett A. munkást megvédeni, inkább a gyárossal működtek össze amint az AFofL alapszabálya azt megköveteli. A.-val egyetemben több olyan munkást letettek, akik mertek felszólalni és követelőzni, igy a meggyengült és megijesztett munkások uj tisztviselőség választására gondoltak. így kerül S. az elnöki pozícióba aki eleinte akarja védeni a munkás érdekeket, amiért az ő részére sem találnak munkát, két heti szaladgálás után, J. B. megkegyelmez neki amiért S. nagyon hálás. S.-t is elvesztettük, a munkások aránylag elég hamar meglátták, újabb választást rendeztek, újabb tisztviselők, hogy újabb vesztesség érje őket. Mert azok is két tűz között vannak sem az Unió sem a gyári munkások nem védhetik meg, igy vagy elveszti munkáját, vagy megalkudik a B. gyárvezetőségével, akkor jön megint újabb választás, újabb vesztesség. Az AFofL vagy a kompánia uniókon keresztül nem lehet a harcosainkat megvédeni, mert mindkettő a gyárosokkal való együttműködést, co-operációt hirdet és ellene van az osztályharcnak. Mind két unió alkalmas arra, hogy a legharcosabb embereket, munkásokat gyomlálják ki az üzemekből, sőt erre a célra az AFofL alkalmasabb mint a kompánia uniók. Az AFofL felsőbb tisztviselősége már csak azért is szívesen hozzájárul az ilyen gyomláláshoz, harcosabb elemek a munkából való kirekesztésének, hogy előre megakadályozzák a magasabb tisztviselőség elleni harc indítását, ilyen harcosabb munkások vezetése által. Csak az osztályharc alapján álló IWW amely — “Egy az egészért, az egész egyért,” elv alapján áll, igy minden erőnkkel védjük az előharcosainkat, tagjainkat. Amit itten Clevelandiban több esetben bebizonyítottuk, gyakoroljuk. Minden munkásnak fel kell ismerni, hogy az AFofL szervezeten keresztül, melyet legtöbb esetben a gyárosok támogatnak és hívnak' segítségül az IWW ellen nem lehet a munkások érdekeit, sőt ami legszomo- rubb még az AFofL-hez tartozó harciasabb munkástársainkat sem megvédeni, igy az újabb választások melytől még remélik az AFofL-t használhatóvá tenni csak egy szélmalom harc. Legtöbbször újabb áruláshoz vezet, vagy a legjobb harcosaink a gyárakból való kiüldözéséhez. Csak az osztályharc alapján álló és harcos IWW adhat védelmet a munkásságnak, melyet nagyon sok munkás felismert itten Clevelandban. Bennünket hívnak segítségül, olyan helyeken ahol az AFofL teljesen kudarcot vallott. Építsük ki a harcos ipari szervezetünket, védelmi bástyánkat, az IWW-t, amint már több gyárban kiépítettük, mert csak akkor lesznek megvédve nem csak az üzemtanács tagjai, de minden tag is. Vi. A fekete barátok Irta: Fábián Béla. (Folytatás.) Egy késő este a szerkesztőségi szobába egy kerekarcu hadapród jelölt lépett be. Akkor már nagy ur voltam. A szerkesztőségnek külön hatalmas szobája volt, ahol csak négyen aludtunk, a szerkesztőség tagjai és ahová engedély nélkül és kopogtatás nélkül nem volt szabad belépni másnak, mint a szerkesztőség tagjainak. A táborban sokak elérhetetlen vágya volt a szerkesztőségi szoba. Különösen a Fogoly Vasárnap első nagy sikerei után és miután kihirdettük, hogy a Fogoly Vasárnap a Fogoly Siralmak Nagy Krónikájának készül, mely évszázadok után is hirdesse a Kelet-Szibériába szakadt katonák sorsának fordulóit. A tömzsi kis fiú, harctéren megkeményedett, kerek arc, alig pelyhedező bajusz, kerek szem. Megilletődötten állt meg a szerkesztőségi szobában. — Szalka Máté hadapród. — Parancsolsz? — Kérlek, egy írást hoztam, szeretném, ha elolvasnád. — Miféle írást? — Színdarabot. Egyfelvoná- sost. — Hány éves vagy? — Tizenkilencedikben vagyok, — mondta a fiú elszántan, de majdnem elnevettem magam, annyira bizonyos voltam benne, hogy jóval közelebb van a tizennyolchoz, mint a tizenkilenchez. — Mióta vagy fogságban? — kérdeztem. — Négy hónapja. Márciusban érettségiztem, öthónapi kiképzés, harctér, aztán felgöngyölítettek minket. — Hol jártál gimnáziumba? — Szatmárott. Még nagyobb városban nem is igfen voltam. Csak itt Oroszországban. — Pesten se voltál ? Dehát akkor hol láttál színházat? — Szatmárott. Diákkoromban előadták egy darabomat a gimnáziumban. — Hová való vagy? —Mátészalkára. Innen van az irói nevem is, Szalka Máté. Elkacagtam magam. Tizennyolcéves ifjú, kinek már irói álneve is van. — Ismered Vázsonyinét, Szal- kaiékat ? — Sokat játszottam a kastély parkjában. — Beszélsz valami idegen nyelven ? — Csak magyarul. — De azt is nyírvidéki kiejtéssel, — mondottam nevetve. A fiú a legzamatosabb nyíri kiejtéssel beszélt. Mint egy tanyai legény, kitől a városi élet nem vette még el a falusi beszéd zamatát. — A darabot elolvastam, — mondottam megnyugtatásul a kis fiúnak, — jer be hozzám egy hét múlva, majd meghallod a véleményemet. Addig is jó lesz, ha nyelveket tanulsz és készülsz az egyetemi tanulmányaidra. Mi akarsz lenni? — író. — Szamár vagy. Abból nem lehet megélni............, . Cyere be egy hét múlva. A fiú elment, én pedig abban a biztos tudatban, hogy a darab úgysem ér semmit és csak az önképzőkör mételyezett meg ismét egy gyereket, elhatároztam, hogy a lapnak valamelyik munkatársát kérem meg, olvassa el az első oldalakat. Szibéria komisz januári hidege következett aznap, a mandzsuriai puszták szélviharaival. Az udvar fái félelmetesen hajladoztak. A begittelt alblakokon keresztül időnként puffogások hallatszottak: a szél nagy hódarabokat szakított le a háztetőről. Ez az idő idézi fel a szerencsétlen emberek agyában életük minden szomorú gondját. Este mindenki korán az ágyba menekült és csak a termek sarkában, mint a gondok őrei virrasztottak néhányan a Fekete Barátok közül. Ha az ajtó nyílt, a termen végigsivitott a szél és fekvők, akiknek fejét pedig éjszakára sem hagyta el a kínai sapka, testük pedig bele volt kötözve a takarókba, átkozódtak: — Csukjátok be az ajtókat. Ki az ég jár ki az udvarra? Megfagyunk az éjjel? Mi is korán feküdtünk a szerkesztőségi szobában. Chaba- rovskból az esti szánnal érkezett lapok átolvasása után el akartam oltani a lámpát, mikor az éjjeli szekrénynek előléptetett, hosszában felállított faládikán szemembe ötlött a Szalka Máté kézirata: Tüzérségi Megfigyelő.
