Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-08-18 / 805. szám

Uj tisztviselőség, uj árulás 2 oldal B É R M ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak az IWW magyar tagjai szeptember 2-án, Clevelandon. A Bérmunkás lapbizottsága, amely központja a magyar nyelvű propaganda mozgalomnak, felszólítja az összes csoporto­kat, a Bérmunkás lapkezeló'it. hogy ezen az értekezleten szemé­lyesen képviseltessék magukat. Cleveland után egymásután ke­rülnek a magyar propaganda c söpörtök az IWW ipari szervezetei­nek való gyakorlati épitó' munkájába. Ahol az akció még nem kezdődött el, ott lehet, hogy csak rövid idő kérdése az és ezért szükséges, hogy minden város kép­viselve legyen az értekezleten, hogy az Egy Nagy Szervezet gya­korlati építésébe valamennyi csoport és Bérmunkás olvasó bele­kapcsolódhasson. Az értekezleten képviselve lesznek a Clevelandon megszerve­zett gyárak magyar munkásai is. Az értekezlet tanácskozásaiban csak az rWW jótálló tagjai vehetnek részt. A küldöttek elhelyezése miatt, kérjük augusztus 18-ig je­lezni, hogy hány küldött elhelyezéséről kell gondoskodni. Az értekezlet tanácskozása mint eddig is nyíltak és mint hallgatókat szívesen látunk azon minden munkást és munkásnőt. Az AFofL keretein belül na­gyon gyakran rájönnek a mun­kások, hogy a megválasztott tisztviselőség a munkásság ér­dekei ellen fordult, ugyszólva elárulták a munkásságot. Ez megtörténik ezer és ezer olyan üzemben, gyárban ahol a munkások részben meg van­nak szervezve, de az AFofL nem tesz semmi kisérletett ar­ra, hogy az egészet megszer­vezze. Ilyen üzemekben hosz- szabb várakozás után a mun­kások belátják, hogy az Unió vagy a megválasztott tisztvise­lőség nem tesz semmit a mun­kások érdekében. Ez nem is lehet másképen. Az AFofL tisztviselősége, alap­szabálya a munkáltatókkal együtti működést hirdet, co-ope- rációt. így csak természetes, hogy a megválasztott tisztvi­selőség megakar felelni ezen szabályoknak. Bár mennyire is beszéltek, harcoltak a munkás­érdekek mellett a megválasz­tásuk előtt, utána két tűz kö­zé szorulva, a gyárosokkal mű­ködnek össze, vagy kikerülnek a job-ból. Ha a gyárosokkal össze mű­ködnek, akkor az élesebb látá­sú munkásság észreveszi az árulást és jön a csatakiáltás. “Uj tisztviselőséget kell válasz­tani” ami legtöbb esetben meg is történik, csak azért, hogy megismétlődjön egy újabb áru­lás, vagy egy hűséges harco­suknak az elvesztése, a gyár­ból való kiüldözése. Ha hűséges a munkássághoz, akkor kiteszik a munkából, ha a gyároshoz hűséges akkor meg árulónkká válik, igy minden esetben elvesztjük az újonnan beválasztott tisztviselőséget. Miért? Lehet-e az AFofL-ből vagy kompany uniókból becsü­letes üzemtanácsot megvá­lasztani ? Mi azt állítjuk, hogy nem lehet. Ezer és egy példát tu­dunk ennek a bizonyítására fel­hozni. Most játszódik le egy ilyen komédia, . . . szélmalom harc egyik clevelandi gyárban, mely nagyszerűen illusztrálja a fenti állításunkat. Példa a következő, mely meg­történt: A. munkást, akiben legjobban bíztak a B. gyár munkásai megválasztották a local elnökének. A. hűségesen próbált harcolni a munkásság érdekeiért, amiért a B. gyár­vezetősége a munkából haza küldte azon megjegyzéssel, hogy majd ha szükség lesz rá akkor üzennek érte. Ez a tény igazolja, ^ hogy hűséges volt a munkássághoz, igy is elvesz­tettük. Mert sem a gyár mun­kásai, sem az Unió nem igye­kezett A. munkást megvédeni, inkább a gyárossal működtek össze amint az AFofL alapsza­bálya azt megköveteli. A.-val egyetemben több olyan munkást letettek, akik mertek felszólalni és követelőzni, igy a meggyengült és megijesztett munkások uj tisztviselőség vá­lasztására gondoltak. így kerül S. az elnöki pozíció­ba aki eleinte akarja védeni a munkás érdekeket, amiért az ő részére sem találnak munkát, két heti szaladgálás után, J. B. megkegyelmez neki amiért S. nagyon hálás. S.-t is elvesztet­tük, a munkások aránylag elég hamar meglátták, újabb vá­lasztást rendeztek, újabb tiszt­viselők, hogy újabb vesztesség érje őket. Mert azok is két tűz között vannak sem az Unió sem a gyári munkások nem védhe­tik meg, igy vagy elveszti mun­káját, vagy megalkudik a B. gyárvezetőségével, akkor jön megint újabb választás, újabb vesztesség. Az AFofL vagy a kompánia uniókon keresztül nem lehet a harcosainkat megvédeni, mert mindkettő a gyárosokkal való együttműködést, co-operációt hirdet és ellene van az osztály­harcnak. Mind két unió alkal­mas arra, hogy a legharcosabb embereket, munkásokat gyom­lálják ki az üzemekből, sőt erre a célra az AFofL alkalmasabb mint a kompánia uniók. Az AFofL felsőbb tisztviselősége már csak azért is szívesen hoz­zájárul az ilyen gyomláláshoz, harcosabb elemek a munkából való kirekesztésének, hogy elő­re megakadályozzák a maga­sabb tisztviselőség elleni harc indítását, ilyen harcosabb mun­kások vezetése által. Csak az osztályharc alapján álló IWW amely — “Egy az egészért, az egész egyért,” elv alapján áll, igy minden erőnk­kel védjük az előharcosainkat, tagjainkat. Amit itten Cleve­landiban több esetben bebizo­nyítottuk, gyakoroljuk. Minden munkásnak fel kell ismerni, hogy az AFofL szer­vezeten keresztül, melyet leg­több esetben a gyárosok támo­gatnak és hívnak' segítségül az IWW ellen nem lehet a munká­sok érdekeit, sőt ami legszomo- rubb még az AFofL-hez tarto­zó harciasabb munkástársain­kat sem megvédeni, igy az újabb választások melytől még remélik az AFofL-t használható­vá tenni csak egy szélmalom harc. Legtöbbször újabb áru­láshoz vezet, vagy a legjobb harcosaink a gyárakból való kiüldözéséhez. Csak az osztályharc alapján álló és harcos IWW adhat vé­delmet a munkásságnak, me­lyet nagyon sok munkás felis­mert itten Clevelandban. Ben­nünket hívnak segítségül, olyan helyeken ahol az AFofL telje­sen kudarcot vallott. Építsük ki a harcos ipari szervezetünket, védelmi bás­tyánkat, az IWW-t, amint már több gyárban kiépítettük, mert csak akkor lesznek megvédve nem csak az üzemtanács tag­jai, de minden tag is. Vi. A fekete barátok Irta: Fábián Béla. (Folytatás.) Egy késő este a szerkesztő­ségi szobába egy kerekarcu hadapród jelölt lépett be. Ak­kor már nagy ur voltam. A szerkesztőségnek külön hatal­mas szobája volt, ahol csak négyen aludtunk, a szerkesztő­ség tagjai és ahová engedély nélkül és kopogtatás nélkül nem volt szabad belépni más­nak, mint a szerkesztőség tag­jainak. A táborban sokak elérhetet­len vágya volt a szerkesztősé­gi szoba. Különösen a Fogoly Vasár­nap első nagy sikerei után és miután kihirdettük, hogy a Fo­goly Vasárnap a Fogoly Siral­mak Nagy Krónikájának készül, mely évszázadok után is hir­desse a Kelet-Szibériába szakadt katonák sorsának fordulóit. A tömzsi kis fiú, harctéren megkeményedett, kerek arc, alig pelyhedező bajusz, kerek szem. Megilletődötten állt meg a szerkesztőségi szobában. — Szalka Máté hadapród. — Parancsolsz? — Kérlek, egy írást hoztam, szeretném, ha elolvasnád. — Miféle írást? — Színdarabot. Egyfelvoná- sost. — Hány éves vagy? — Tizenkilencedikben va­gyok, — mondta a fiú elszán­tan, de majdnem elnevettem magam, annyira bizonyos vol­tam benne, hogy jóval közelebb van a tizennyolchoz, mint a tizenkilenchez. — Mióta vagy fogságban? — kérdeztem. — Négy hónapja. Márciusban érettségiztem, öthónapi kikép­zés, harctér, aztán felgöngyölí­tettek minket. — Hol jártál gimnáziumba? — Szatmárott. Még nagyobb városban nem is igfen voltam. Csak itt Oroszországban. — Pesten se voltál ? Dehát akkor hol láttál színházat? — Szatmárott. Diákkorom­ban előadták egy darabomat a gimnáziumban. — Hová való vagy? —Mátészalkára. Innen van az irói nevem is, Szalka Máté. Elkacagtam magam. Tizen­nyolcéves ifjú, kinek már irói álneve is van. — Ismered Vázsonyinét, Szal- kaiékat ? — Sokat játszottam a kas­tély parkjában. — Beszélsz valami idegen nyelven ? — Csak magyarul. — De azt is nyírvidéki kiej­téssel, — mondottam nevetve. A fiú a legzamatosabb nyíri kiejtéssel beszélt. Mint egy ta­nyai legény, kitől a városi élet nem vette még el a falusi be­széd zamatát. — A darabot elolvastam, — mondottam megnyugtatásul a kis fiúnak, — jer be hozzám egy hét múlva, majd meghallod a véleményemet. Addig is jó lesz, ha nyelveket tanulsz és készülsz az egyetemi tanulmá­nyaidra. Mi akarsz lenni? — író. — Szamár vagy. Abból nem lehet megélni............, . Cye­re be egy hét múlva. A fiú elment, én pedig abban a biztos tudatban, hogy a darab úgysem ér semmit és csak az önképzőkör mételyezett meg is­mét egy gyereket, elhatároz­tam, hogy a lapnak valamelyik munkatársát kérem meg, olvas­sa el az első oldalakat. Szibéria komisz januári hi­dege következett aznap, a mandzsuriai puszták szélviha­raival. Az udvar fái félelmetesen hajladoztak. A begittelt alblakokon ke­resztül időnként puffogások hallatszottak: a szél nagy hó­darabokat szakított le a ház­tetőről. Ez az idő idézi fel a szeren­csétlen emberek agyában éle­tük minden szomorú gondját. Este mindenki korán az ágy­ba menekült és csak a termek sarkában, mint a gondok őrei virrasztottak néhányan a Fe­kete Barátok közül. Ha az aj­tó nyílt, a termen végigsivitott a szél és fekvők, akiknek fe­jét pedig éjszakára sem hagy­ta el a kínai sapka, testük pe­dig bele volt kötözve a takarók­ba, átkozódtak: — Csukjátok be az ajtókat. Ki az ég jár ki az udvarra? Megfagyunk az éjjel? Mi is korán feküdtünk a szer­kesztőségi szobában. Chaba- rovskból az esti szánnal érke­zett lapok átolvasása után el akartam oltani a lámpát, mikor az éjjeli szekrénynek előlépte­tett, hosszában felállított falá­dikán szemembe ötlött a Szalka Máté kézirata: Tüzérségi Megfigyelő.

Next

/
Thumbnails
Contents