Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-08-18 / 805. szám

1934 augusztus 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZILÁNKOK MÁR MEGINT. A Wirt féle madárijesztőt an­nak rendje és módja szerint megtárgyalta a szenátus és a kongresszus vizsgáló bizott­sága ;szövetségi detektívek szor­gos munkát végeztek a kül'öm- bözők felderitésével, mig végül kisült, hogy az egész készülő kommunista “putcs” nem volt más mint egy gyomorémely­géstől szenvedő tanító agyré­me. Most egy újabb “államcsiny”- ről rántja le a leplet az emlí­tett vizsgáló bizottság állító­lag ez év május elsején a cali- forniai San Diego kommunis­tái készültek átvenni a városi adminisztrációt, ezt megaka­dályozandó a san diegoi haza­fiak megszervezték amolyan Nazi mintára az ingeseket. És mert ők eredetiek kívántak len­ni, tehát nem barna vagy fe­kete de ezüst ingeseket (Silver Shirt) szerveztek. Elegendő puska és robbanó anyaggal látták el magukat. Amint az egyik “tanú” mesélte, úgy vél­ték, hogy a kommunisták egy nagy tüntetés leple alatt felvo­nulnak a középületekre s kitű­zik a vörös zászlót, ami jel lesz a forradalom kitörésére. S mert a behirdetett forradalom nem történt meg, ezért és csak is ennek köszönhető, hogy a mai napig még mindig az áldott NRA kormánya alatt nyögünk, nem a kommunisták helyét át­vevő ezüst ingesek alatt. Mig a nép zsírján élősködő piócák vizsgáló bizottsága által gyártott meséknek nem sok hi­telt adunk, még is megjegyez­zük csupán a forma kedvéért; ha véletlenül megtörtént volna vagy megtörténne egy a kom­munizmus alapelméletétől távol álló amerikai kommunista “ál­lamcsíny,” s ha az ezüst vagy az ördög tudja milyen ingesek elkésnének vagy elfelednék hon­mentő akciójukat keresztül vin­ni, vagy ami még ennél is tet­szetősebb lenne, ha Foster és a többi nyálas politikusok az Ez volt a darab cime. Kezembe vettem, olvasni kezdtem és nem tettem le, mig el nem olvastam az utolsó sorát is. A leggyönyörűbb dialógusok, nagyszerű technika, mintha a gyerek örök életét a színpadon töltötte volna. Még aznap éjjel a szerkesztőségi szoj)a minden lakója végigolvasta a darabot és elragadtatásuk fokozta az enyémet. Reggelre a fiút behivattam magunkhoz. Meg se lepődött, mikor el­mondtam neki, hogy a darab gyönyörű s a házi színpadunkon elő fogjuk adatni. Este a Fekete Barátok tár­saságában arról tanácskoztunk, hogy mit csináljunk a Tüzér­ségi Megfigyelővel. — Elő fogjuk adatni, — ala-. kult ki az egyhangú vélemény. — Nem kell hozzá semmiféle kosztüm. Csupa katonaruha. A lövészárkot majd hozzáképzel­jük. Azonnal asztalunkhoz kéret­ezüst ingesekkel szövetkezve vennék át az államrendszert, micsoda kínai keverék lenne az! Nem szép, hogy nem tudunk bosszankodni ezen az átkozot­tul komolyan bemondott veszé­lyen. Olyan hőség járja manap­ság, hogy flegmatikusnak len­ni igazán erőltetett dolog len­ne. Maradunk tehát a dolog kellemesebb oldalánál. Még a Hindenburg halála, Hitler ka­kaskodása, Dollfuss öngyilkos­sága, — no nem tévedés, ne tes­sék azt hinni, ő az általa so­kat használt és használtatott fegyver által pusztult el — a Mussolini toporzékoló dulfulása, vagy Ottó sok ezer vezércikkek­ben megénekelt háztüz nézése sem hoz ki sodrunkból. Követ­kezetesen a kellemesebbet ke­ressük. így jutunk el az NRA atyamestere, kedves elnökünk vakációs útjához. A hozzánk jutó hírekből látjuk, hogy mig Californiában és más államok­ban vér folyt, vérebek harap­tak a munkás testébe, ő halá­szott. A nagy vizek csöndes hullámaiban gyönyörködve él­vezte az életet. Gyönyörökkel teli szívvel in­dult hazájának a természet rut keze által megmarcangolt róna- ságait megtekinteni. Hogy a farmerek, a nyugati és közép­nyugati agyonsegitett, agyon- nyomoritott mezőgazdasági ter­melők rettenetes kínszenvedése szeme elé táruljon. Vájjon meg- látja-e? Nem hisszük. Hisz az ő helyzetében élő urak egy kép­zeletbeli királyságban élnek. Nincs ott kivétel. A munkás, a dolgozó életét önmaga éli. önmaga érzi. önmaga az egye­düli, ki hivatva van megálljt kiáltani. A rettenetes fejetlenség, mely nyomonkisérője egész gazda­sági életünknek, nekik is, a far­mereknek, úgy mint a városok­ban élő proletárságnak ala­mizsnát, koldusbotot ad. Ingye­nes konyhák; segély, segély. Mintha az ember tehetetlen tűk Dobos Lászlót, egy fogoly színészt, aki békében a Király Színház gárdájának volt a tag­ja és most itt kabaré-estéket és szaval ó-délutánokat rende­zett. Pavillónról-pavillónra járt és úgy népszerűsítette a Krasz- nojarszkban hadifogságban lé­vő Gyóni Gézának verseit, me­lyeket vagy még Przemyslben irt és ott jelentek meg a tábori újságban, később egy kis füzet­ben összegyűjtve, vagy pedig már Krsznojarszkban keltek és a hadifogoly élet siralmát Írták. Dobosnak óriási sikerei vol­tak a Gyóni Géza verseivel, akinek gyönyörű sorait, me­lyek leginkább példázták a mi életünket, sokat szavaltuk szo­morú napjainkban. Alexander levele Alexandrá­hoz. Csak egy éjszakára küldjétek ki őket. Dobos Lacit leültettük az asz­talunkhoz és kezébe nyomtuk a Tüzérségi Megfigyelőt. Min­den percben nagyobb elragad­báb volna. Megalázzák benne az embert. A teremtő, az alkotó embert. Nyomorúságát az élős- diekről szóló ódákkal akarják enyhíteni. Itt-ott végig cikká­zik a sűrűsödő felhők között a kacskaringós, majd nyílegye­nes, majd szögletes három be­tűt (IWW) ábrázoló villámlás, hogy dörgésszerüen megrázza a tespedő agyú halandókat; em­beri méltóságuk tudatára éb­resztve, emberi jussuk, a tár­sadalmi javak összességéért követelő sorokba állítsa őket. MAGUNKRÓL. Egy torzonborz, minden va­lamire való helyről kitessékelt, még a kommiktól is kiidegeni- tett, de a magyaroskodásából élő politikusok között még min­dig felhasznált senki, nem tet­szését volt szives bejelenteni e SAN FRANCISCO, CAL. — A közelmúltban lezajlott általá­nos sztrájk idején a hisztéria és vandalizmus ismét tetőfo­kára hágott. A munkáltatók és és a ‘Vörös veszélyt” állandóan napirenden tartó kitartott sajtó által félrevezetett csőcselék, min valami rabló banda járta a várost és kíméletlenül lerom­bolta mindazon helyeket, ahol az osztálytudatos munkások szoktak gyülekezni. Az IWW-nak a 729 Harrison St.-en levő helyisége egyike volt a kiszemelteknek. A cső­cselék kétszer látogatta meg a helyet mielőtt mocskos munká­ját végrehajtotta. Az első alka­lommal átkutatták a helyiséget — keresve bizonyos irodalmat — melyet nem találtak, dicsé­retére legyen a csoport titkárá­nak, aki sejtve a veszélyt, min­den értékes iratot és irodalmat már előre elhelyezett biztos helyre. Az első razzia után visszavonultak, mivel közbe a rendőrség is megérkezett, azon­ban másnap ismét megjelentek tatással olvasta. Mikor készen volt, felugrott a helyéről. — Fiuk, ezt elő fogjuk adni! — Na látod, Laci, ezért hi­vattunk. Másnap megvolt a szerep- osztás, egy hét múlva a premi­er. Hadifogságban nem igen is­mernek tekintélyeket. Minden­kinek a saját élete és a haza­jutása reménysége az egyedül fontos. Hadifogságom egész tartama alatt háromszor lát­tam az emberek arcán azt az érzést, hogy most itt előttünk tehetségek születnek. Mikor Gyóni hadifogoly verseit elő­ször hallottuk egy szavaló-es- tén, mikor Natter felolvasta a Rokkant Katonák Énekét és ezen a magyar premieren, mi­kor a hadifogoly színészek be­mutatták Szalka Máté darab­ját. A Tüzérségi Megfigyelővel kezdődött a magyar színjátszás története Szibériában. rovat hangja, nyelvezete el­len. Helyszűke és sok más okok miatt nem mondhatunk sokat neki. Nem is érdemli meg. Amit mondunk is, inkább az olvasóknak. Azoknak, kik nem megnyirbált remények reperá- lását; vagy az elnyomottak há­tán való felmászást; hazug jelzők, stréberekhez való dör- gölődzést, de őszinte nyilt szót várnak tőlünk. Elvünk: a pro­letár meglátás sorokba öntése. Kupcihérek, politikusokról, vagy azok hajcsárjairól, mint fekélyekről nem szivesen írunk. Ha mégis megtesszük néha-né­ha, toliunkat vegyi dolgokkal steralizáljuk. Hogy igy tiszta, munkáséforedést gerjesztő; munkás jellemet, önérzetet épí­tő sorokkal szolgáljuk az olva­sók bizalmát. és miután egy ideig a helyiség előtt cirkáltak, néhányan bá­torságot vettek és berontottak a helyiségbe, ahol a nyomdát követelték. Miután ezt nem ta­lálták, kivonultak az utca túl­só oldalára egy üres telekre, ahonnan aztán megkezdték a támadást kövekkel. Ezután be­vonultak a helyiségbe és ami összetörhető volt azt megsem­misítették. Miután ezzel elké­szültek, megérkezett a rendőr­ség és nagyon diplomatikusan “elkergették” a rombolókat. Le­tartóztatás persze nem történt. A csoport titkár értesülve a történtekről a helyszínre sietett, ekkor azonban már csak a ren­dőrséget találta ott, akik val- latóra fogták. A rendőrség, mintha a dologról semmit sem tudna, a titkártól kérdezgették, hogy kik voltak a csőcselék ve­zetői és miért rombolták le a helyiséget. Nem sanálatra mél­tó a rendőrség tájékozatlansá­ga? A magántuladon rendszeré­ben élünk, a magántuladont “szent és sérthetetlennek” mi­nősítik. A fenti eset azonban ugylátszik nem esik a törvény- sértés keretébe, mert hiszen itt csak a munkásság tuladonáról volt szó. Sacco - Vanzetti EMLÉK ÜNNEP New Yorkban augusztus 23-án, csütörtökön este az Union Squaren az IWW 510-es Marine Transport Workers Industrial Union rendezésében. Beszélni fognak: Roger Baldwin, Arturo Giovanit- ti, Herbert Mahler, H. D. Sizemore és Sam. Wiener. A Bérmunkás minden olvasója New York és kör­nyékéről tartsa köteles­ségének ott megjelenni. S—n. A magántulajdon sérthetetlensége

Next

/
Thumbnails
Contents