Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-08-11 / 804. szám
1934 augusztus 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal KIK AZ ELLENSÉGEINK? Az osztályharc kiéleződése folytán mindég nagyobb fontossággal bir annak a felismerése, hogy kik a munkásságnak az ellenségei. Ezt leginkább egy-egy sztrájk. . . osztályharc. . . esetén tudjuk meglátni, melyből elég szépszámmal van napjainkban. Sok esetben az osztályharc annyira kiéleződik, hogy a katonaságot de legtöbb esetben a rendőrséget rendelik ki, mely esetben a munkások azokat tartják legnagyobb ellenségnek. Vizsgáljuk meg, hogy egy ilyen osztályharc. . . sztrájk... esetén melyik a nagyobb ellenség, a sztrájktörő-e, vagy azokat Védő scab-őr? Azt tudjuk, hogy úgy a katonaságnál, mint a rendőrségnél leginkább olyanok vannak, akik minden termelő munkától irtóznak és még egyetlen egy esetben sem bir- ták ezeket a sztrájktörő őröket arra bírni, hogy a munkásság által ott hagyott munkát elvégezzék, de a sztrájktörésre hajlamos munkásság az, mely a harcunk sikerességét veszélyezteti. Emellett azt is vegyük számításba, hogy ha nincs sztrájktörő, akkor nincs szükség azokat védő őrségre, mert legtöbb esetben csak a sztrájtörők védelme ürügye alatt rendelik ki a rendőrséget, katonaságot. Nagyon fontos, hogy utat- módot találjunk a sztrájktörésre hajlamos munkások felismerésére, még a harc kitörése előtt, hogy azokat szigorú ellenőrzés alatt tarthassuk. Legtöbb esetben egy ilyen elő- csatározásnak a sikere az első napoktól függ, ha megvan az összetartás, egységesek a munkások, kevesebb idő alatt megnyerik a sztrájkjukat. A munkásság legnagyobb ellensége a sztrájktörő. Legnagyobb bűn a munkásság ellen a sztrájktörés, mint ilyenek a legnagyobb büntetést érdemlik. Második figyelemre méltó ellenség azon munkások, akik vagy tudatlanul, vagy mert azért fizetve vannak, nem a sztrájktörők elleni harcra, hanem azokat védő rendőrség elleni harcra izgatják a munkásokat, azokat akarják a munkássággal megtámadni, vagy azoktól támadást kiprovokálni. Ilyen példa volt az egyik sztrájkunk alkalmával, amikor egy nagyon forradalmi párthivő (?) azt javasolta, hogy a rendőrséget kövezzük meg, melyre egy kiforrott Ipari Unio- nista helyesen megmagyarázta, hogy a mi munkánkat a gyárban nem a rendőrség végzi el, nem ők az ellenségeink, hanem azok a sztrájktörők, akik bent helyeinken dolgoznak. így minden gyűlöletünket, — köveinket, ökleinket azok ellen tartsuk meg. Ezek az úgynevezett agent- provokatuerok, akik minden erőpróbát, minden megmozdulást vérbe, verességbe akarnak belefojtani. Nem csak azokat soroljuk ezen kategóriba, akik ezért fizetve vannak és tudatosan végzik, hanem azokat is, akik tudatlanul ilyen nem célravezető vérengzésre uszítják a munkásságot, amikor azt köny- nyen kilehet kerülni. Harmadik csoportba tartoznak, akik a munkásosztály egységes szervezetének a kiépítését akadályozzák, késleltetik, szabotázsolják. Ezek is kétféle munkásokból kerülnek ki, ez egyik része aki nem vesz magának fáradtságot, hogy tanulmányozza, megismerje a munkásság leghelyesebb szervezeti formáját. Ezeken nem csodálkozunk, hogy még nem vállnak tagjaivá, azonban ezeken kívül vannak olyanok sokan, akik már ismerik a forradalmi ipari unionizmus helyességét, sőt annak hívének vallják magukat, mégsem vesznek elég bátorságot, hogy annak tagjaivá legyenek. Ezen csoportban vannak azok a jóbarátok, akik foláhnak melettünk ha földig levernek is bennünket. Ezek a barátok leginkább okolhatók, hogy még nem sikerült az Egy Nagy Szervezetet jobban kiépíteni, mert mit várhatnánk az indiferens munkásságtól, amikor még ezek sem mernek tagjaivá vállni. Ilyen rokonszenvező, barát legalább is egy millió van Amerikában, akik helyeslik az ipari szervezkedés eszméjét, amint azt az IWW hirdeti és ha ma ennek a helyes szervezetnek tagjaivá vállnának, holnap más milliók csatlakoznának, a jó példán felbuzdulva. Egy ilyen határozott lépés, a felelősségben osztozkodás a rokonszenvezőink részéről egy hatalmas lökést adna a helyes szervezkedési formának, erőt, tekintélyt, mely a munkások millióit voná magával. Azt a tényt, egyetlen ellenség vagy álbarát sem tudja letagadni, hogy az IWW felel meg legjobban a modern ipari követeléseknek a Unió terén, valamint harcias szelleme és a jövő rendszerének szükségességének hirdetése és előkészítése, legtökéletesebb formát, fegyvert ad a munkásság kezébe. Itt az ideje, hogy MINDEN velünk rokonszenvező, minden munkás, aki már megérti, helyesli az ipari szervezkedés eszméjét, beálljon, velünk együtt felelősséget vállaljon annak mentül hamarabbi kiépitésé- ben. Azonnal csatlakozzon minden munkás, még akkor is ha véletlenül csak egyedül van egy-egy gyárban, mert holnap éppen ottan indulhat meg a harc a munkaviszonyok javításáért és akkor nagyon sokat számit annak a szigeten. A rettenetes nőin- ség a forró Afrikában, ahol az internált férj a férfiinternáltak, a feleség pedig a női internáltak közé volt becsukva, egészen közel egymáshoz, két dróttal elkerített pavillónban és nem engedték őket egymáshoz, hagyták, hogy inkább megőrüljenek. Emlékszem Nagyiványinak egy kis cikkére, — ő halálosan pesszimista volt és az volt a meggyőződése, hogy menthetetlenül el fogjuk veszíteni a háborút, — a francia kis fiukról, akik alig-alig bírták a tor- nisztert, de mentek a harctérre. Az orleansi szűz párizsi szobra előtt masíroztak a kis fiuk, a párizsi ablakok mind kinyíltak a kis gyerekek után, akiknek az anyjuk szoknyáját kellett volna még fogni, nem pedig a1 puska tusát. Az ablakokban siró asszonyok, a gyerekek után kullogó anyák és amikor a század feszesen elhalad az orleansi szűz szobra előtt, az utolsó oldalsarzsi ránéz a szűzre, szalutál neki és hátrakacsint : — Gyere velünk kislány. Nagyiványinak volt egy kiugrópengéjü kése, amely bajo- nettnek is beillett volna. A tou- loni kikötőben vásárolta egy angol katonától, akit akkor raktak partra. Ezt a kést Nagy- iványi magával vitte a harctérre és egyedül ezt mentette meg a hadifogságba kerülésekor és azt tartotta magánál, mint valami szent talizmánt. Mindig tisztára borotvált, elegáns, fess fiú, aki minden reggel borotválkozott, a haját szépen simára fésülte, a nadrágja mindig elegánsan vasalva és rettenetesen szerette az életet, amelyet már egyszer el akart dobni magától. Halálosan utálta a háborút, amelyet az emberek megátkozott baromságának szokott nevezni. A lapnak két másik főmunkatársa nem lakott a pavilonunkban. A hatos pavillónban laktak. Nekik is volt egy-egy időszaki szépirodalmi folyóiratuk. Markovics Rodion inkább csak magának és a barátainak irta az Amuri Echót, amely levélformájában az otthoniakhoz intézett sorokban számolt be a hadifogolyélményekről. Elek Béla Szibériai Ujság-ja már a napi kérdésekkel foglal-, kozott és a hatos tábor egész nyilvánosságának szólt, sőt az egyes példányokat felolvasás céljaira mi is kölcsön kaptuk a hetes pavilion foglyai részére. Elek Béla aktuális problémákról irt. Markovics Rodion pedig otthoni, kedves, békebeli elmlékekkel nevettetett meg bennünket minden héten. A Fogoly Vasárnap második számába ő irta a tárcát. Egy kis apróság a téli és a nyári pesti nőről. A nőről, aki télen szép és nyáron csúnya és a másikról, aki nyáron szép és télen csúnya. Milyen nő kell egy férfinek télen és milyen nő kell egy férfinek nyáron. És nekünk sírni vagy nevetni kellett a szellemes tárcán, mert nekünk nem volt se téli, se nyári nőnk és mi elfogadtuk volna szívesen télen a nyári nőt és nyáron a téli nőt. Egy hatodik povillónbeli látogatás alkalmával ismerkedjem meg Markovics Rodionnal. Mutatta az Írásait. El voltam ragadtatva. Megkértem, hogy írjon nekem hetitárcákat a Fogoly Vasárnapba. így került munkatársaim közé. (Folytatjuk.) az ilyen elszórtan levő tagjaink is. Úgy tudjuk meg, hogy kikre lehet számítani, ha már nyíltan becsületesen mellénk állnak, nem miután már földig levertek, hanem még a harc kezdetén, hogy ne tudjanak bennünket levereni. Nagyon sokan, akik már megértik, helyeslik az IWW szervezeti formáját, célját, csak azért nem mernek belépni, mert még nem látják elég erősnek arra, hogy védelmet adjon a részükre. Nem látják be, hogy éppen ők az okai, hogy számarányban és az iparokban még nem bírtunk jobban megerősödni az által, hogy még ők is haboznak tagnak belépni, mely által késleltetik a megerősödésünket, veszélyeztetik saját osztályhelyzetüket, s munkaviszonyaikat. Munkástárs: ne haboz tovább, áll be tagjaink közzé. Ma minden tag sokkal többett jelent mint a jövőben, mert a gyors fejlődést indítja meg, ne csak te, hanem minden barátod, ismerőseidet igyekez beállítani, mert csak az az akadálya a gyors fejlődésünknek hogy még ti sem álltok be, akik azt mondjátok, hogy velünk vagytok. Ha ezt megteszed, akkor már holnap büszkén vághassuk oda az AFofL valamint forradalmi kritikusainknak, ellenségeinknek, hogy már sokan vagyunk. Fontold meg a dolgot munkástárs és határoz becsületesen, bátran a te sorsod a mienkkel van összekötve és az ezen bátor határozattól függ. Vi. OPEN FORUM Los Angeles Californiában az IWW rendezésében az IWW Hallban, 280 Lang Bldg. 212 S. Spring St. minden vasárnap este 8 órai kezdettel. Belépő dij NINCS. Kérdések. Hozzászólások. AUGUSZTUS 12-én, vasárnap este 8 órakor. Tárgy: Szabad idő és a munkásság. Előadó Mildred De Lee. AUGUSZTUS 19-én, vasárnap este 8 órakor. Tárgy: “A negyedik Internacionálé.” Előadó Sam Meyers. AUGUSZTUS 26-án, vasárnap este 8 órakor. Tárgy: “Az Általános Sztrájk Utópiája.” AZ AKCIÓ BIZOTTSÁGBA BELÉPTEK ÉS EDDIG BEFIZETTEK: A. Székely, Clev................ 10.00 E. May, Cleveland........... 10.00 Louis Lefkovits, Clev.... 10.00 J. Herczeg, Cleveland..... 14.00 G. Kuhn, Cleveland........... 10.00 A. Kucher, Pitsburgh....... 10.00 B. Vitális, Pittsburgh..... 10.00 G. Deme, Akron............... 10.00 L. Fishbein, New York... 8.00 G. Wiener, New York..... 5.00 Miss Szajkó, New York.. 10.00 Miss E. Sárközy, N. Y.... 4.00 M. Vlasits, N. Y........... 10.00 J. Pataky, New York....... 10.00 M. Stefanko, N. Y............ 10.00 K. Z., New York............ 10.00 J. Engl, N. Y.................. 5.00 J. Szoláth, N. Y................ 8.00 J. Nagy, New York......... 2.00 Z. Zatykó, New York....... 10.00 A. Schöpf, Camden...... 4.00 S. Deutsch, Brunswick.... 5.00 P. Pika, Chicago............. 2.00
