Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-08-11 / 804. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 augusztus 11. SZILÁNKOK H. L. MENCKEN. Amerika prostituált Íróinak egyike méregbe mártott tollal, leszóló kritikával ront neki a politikusoknak. Szerinte “a sok buta törvénygyártáson kívüli érdemük a lopás, közpénzek rablása és árulások.” H. L. Mencken beszél. Évekkel ezelőtt szatirójával olyan hatást váltott ki, hogy minden megjegyzését, kritikáját bonckés alá vették s a konzervatívok rettegtek tollától. Amolyan radi- káliskodó úriember volt. írói pályája valóban válaszuthoz hozta. S ő, mint sok ezer tintakuli társa a kényelmesebbet, a dollárokat hozó butitó ösvényre lépett. A politikusokat csépelő cikke már csak régi tüzének agyában visszamaradt szikrája s még annak is csonka. Ha a régi Mencken beszélne, nem tudná a politikusoknak még egynegyedét sem a becsületes emberek közé sorolni. Ez az engedménye is bizonyítéka a sü- lyedésnek, melybe a judáspénz lesodorja őt és társait. Ugyancsak ez az úriember irt a múltkoriban rettenetesen káromló cikket a kaptalisták ellen sztrájkokba menő “sen- kik”-ről. Csak várjon Mencken ur, a mi napunk eljön valamikor! Egy másik lapban olvasom a san franciscoi általános sztrájk lélekemelő dicsőítését olyan formában, mely a sztrájk, mint munkásharci eszköz használhatatlanságát igyekszik bizonyítani. írója szerint, nincs egy minden munkást felölelő szervezet, mely az egész munkásságot harcba tudná vinni, a csoport megmozdulások pedig céltalanok. Még az IWW is, bár elméletben közel áll egy ilyen kívánt egyesüléshez, a gyakorlatban csak csoport-harcokat vív. így bizony a medrében csergedező patakot, a patakból a nagy folyóba s a folyóból a tenger felé rohanó vizet is megszólhatnánk, hogy miért a patakocska s a folyó vize nem végzi a tenger természetszerű apály és dagály műveleteit. Az Egy Nagy Szervezet éppúgy, mint az emberi szervezet sejtekből, vagy ha úgy tetszik csoportokból áll. Sok ilyen kisebb csoportoknak következetes együttműködése szolgálja alapját az egésznek. Minden egyes csoport megmozdulása úgy, mint a patak, a folyó vize célirányosan halad. Mig ott a tenger, itt a ko-ope- rativ, az ipari demokrácia a cél. Minden összecsapás- a munkás társadalmi pozíciójának felismerését szorgalmazza s mint ilyen előkészítője a végcél, a termelőeszközök átvételének. Egy az IWW által hirdetett általános sztrájk, mikor a csoportok miriádjai szervezve lesznek, a polgári lapok sajnálatra méltó íróit is a szabad- irás, szabad megnyilvánuláshoz fogja vezetni. “EGYESÜLT EGYLETEK.” A clevelandiaknak ez is van. Sok ezer magyar munkás hordja itt, ezen a környékén pénzét a Kossuth, Rákóczi, Ver- hovay és a jó ég tudja milyen egyletekbe. Ez tudott dolog. Annyira tudott dolog, hogy igazán rövidlátóságnak minősíthetnénk, ha a magyarságból élő urifajzat nem tudná. És menynire tudják! A kis egyletek élére biggyesztett titkár, vagy más tisztviselőségbe csti- csültetett “magyar testvéredből tehát megszervezték az országos Értekezletet tartanak az IWW magyar tagjai szeptember 2-án, Clevelandon. A Bérmunkás lapbizottsága, amely központja a magyar nyelvű propaganda mozgalomnak, felszólítja az összes csoportokat, a Bérmunkás lapkezelőit, hogy ezen az értekezleten személyesen képviseltessék magukat. Cleveland után egymásután kerülnek a magyar propaganda csoportok az IWW ipari szervezeteinek való gyakorlati építő munkájába. Ahol az akció még nem kezdődött el, ott lehet, hogy csak rövid idő kérdése az és ezért szükséges, hogy minden város képviselve legyen az értekezleten, hogy az Egy Nagy Szervezet gyakorlati építésébe valamennyi csoport és Bérmunkás olvasó belekapcsolódhasson. Az értekezleten képviselve lesznek a Clevelandon megszervezett gyárak magyar munkásai is. Az értekezlet tanácskozásaiban csak az IWW jótálló tagjai vehetnek részt. A küldöttek elhelyezése miatt, kérjük augusztus 18-ig jelezni, hogy hány küldött elhelyezéséről kell gondoskodni. Az értekezlet tanácskozása mint eddig is nyíltak és mint hallgatókat szívesen látunk azon minden munkást és munkásnőt. Egyesült Magyar Egyletek-et. Létezése óta rengeteg sok jó dolgokat tettek a magyarságnak. Megszervezték, vagyis akarták megszervezni a becsukott bankokban elveszett pénzeket. Ebbéli felbuzdulásukban annyira mentek, hogy még a máskülömben lesajnált magyar kommunistákkal is majdnem összeölelkeztek. Közsajnálatra ez az erőpróba fuccs lett. Vannak azonban reális eredmények. A közelgő választásokra gondolva nagy garral hirdetett “Magyar Nap”-okat rendeznek és rendeztek. Teszik pedig ezt olyan hangosan, hogy még a sztrájkolok elleni rendeletek bi- ráit is, meg még a hiszékeny magyar munkást is odacsalják (Pfujj.) Az eredmény? Óh! Azt a nagy politikusok hono- rálák. Van magyar emberünk a városházán. Puhaüléses bársonyszékben csücsül egy néhány ; vannak a rendőrségen, fütykösforgatásban gyakorlott magyarok; jócskán vannak kívülállók kik reggeli és esti imájuk, éljenzésük, dörgölődzésük einem maradható jutalmát vélik elérni az előbbiekhez hasonló bejutásban. S aztán vannak (bocsánat, ezt nem szép megjegyezni) sokat éljenző büdös parasztok (választások után) ezrével a segélylistán, kiknek a rendőrfütykösöknek csak a nehezebb vége jut, a bársonyszékben csücsüléshez kevés jussuk van, de hűségesen fizetik egyleteiket, hogy azokan keresztül, vagy felettük, vagy általuk Egyesült Egyletesdit játszva néha svihák jól fizetett politikai tisztséghez juthasson. Hát nem érdemes ezért magyarnak lenni és élni? S—n Bumsideon, 111. minden hó első és harmadik csütörtökön osztály gyűlés. Minden második és negyedik csütörtökön előadás. Gyűléseinket este 8 órai kezdettel tartjuk 9328 Cottage Crove Ave. Kérjük Chicago South Side, West Pulman és Harvey munkástársainkat, hogy látogassák ezen összejöveteleket. A fekete barátok Irta: Fábián Béla. A turkesztáni magyarok közül Hajós Oszkár, Pataky Kálmán és Szarnék Gyula voltak a mi pavilonunkban. Hajós volt, mint ranglegidősebb, az osztrák-magyar parancsnok. Egy percre sem sajnáltam, hogy áthelyeztek a Baubezirk- ből. Csupa fiatalember, jobb hangulat. A táborban nem volt magyar újság. A híreket időnként a szomszéd pavillónokból kaptáké Mióta a hetesben voltam, újságolvasó társaság alakult. Ebből a társaságból, mely előfizetett az orosz, francia és angol lapokra, alakult ki a Pria- murje-nak (Amurvidék) és a Fogoly Vasárnapnak a szerkesztősége. A Fogoly Vasárnap-ot minden vasárnapra szórakoztató újságnak terveztük és az volt a tervünk, hogy sorain keresztül lelket öntünk a hadifoglyokba. A Priamurje minden vezércikk, tárca nélkül, egyszerű fordításokból állott és regisztrálása volt az orosz, francia, angol lapok által közölt eseményeknek. Mindkét lapnak én voltam a szerkesztője és mellettem társszerkesztőként szerepelt Nat- ter-Nád Miksa, a budapesti Alkotmány cimü napilapnak a munkatársa. Natter nagyon tehetséges, kedves, szorgalmas, kitijnö ember, aki a Fogoly Vasárnapban Rokkant Katonák Éneke címen irt egy époszt, melyet mi harsogva tapsoltunk és .‘örök remekműnek tartottunk. Benne zúgott a harctéren reménytelenül megrokkant szegény emberek bánatos üvöltése. Az egész Fogoly Vasárnapot egy Csittvári Krónikának képzeltük, amelybe megírunk mindent, bánatunkat, örömünket, életünket, gondolatainkat. Illusztrációk készültek minden egyes számhoz. Az illusztrátorok Jasszus, Oláh és Farkas. A lapnak munkatársai Natter-Nád Miksa, Nagyiványi Zoltán, Elek Béla, Markovics Rodion, Haidekker Lajos és Szalka Máté. Az illusztrálok nagyszerű, tehetséges emberek voltak. A Priamure cimfejét, — gubbasztó sas, — Oláh razolta, Farkas fejléceket készített. Különben napjait azzal töltötte, hogy gyönyörű, apró kis képekben illusztrációkat készített a magyar-székely legendához. A nagy képkompoziciókat Jasszus készítette. A munkatársak közül a legérdekesebb talán Nagyiványi Zoltán volt, budapesti fiú, aki a háború kitörésekor Párizsban volt. Először Mascara szigetére internálták, onnan Észak-Afri- kába vitték, ahol eleinte egy internáló tábornak volt a lakója. Mikor a fogságot nem bírta ki, beállott önkéntesnek az idegenlégióba. Azzal csalták el, hogy Afrikában kell harcolnia a felkelő arabok ellen. Egy napon parancs, hogy a légió megy a Balkánra. Raporton jelentette, hogy ő erre nem szerződött. Visszahelyezték az internálótáborba, ahol súlyosan megbetegedett. Mint invalidust hazaküldték, otthon egy hónap pihenő, lucki áttörés, Kele-Szi- béria. Három hónap alatt Észak-Af- rikából Kelet-Szibériába. A táborban a Fekete Barátok Társaságának neveztek bennünket. Ez az elnevezés nem egy titkos társaságot jelentett. Nevünket onnan kaptuk, hogy a szerkesztőség emberei és lapunk közelebbi barátai esténként feketénél együtt beszéltük meg az eseményeket. Hosz- szu hónapokon keresztül hallgattuk esténként Nagyiványi Zoltán elbeszéléseit. Sok világot járt, okos, tapasztalt fiú, akit először mindenki istenitett a táborban, hallgatták a szavát, elnézték idegeskedő felfortya- násait, teljesítették apró kéréseit. Azután őt is megunták. Ötven ember van egy szobában, mind belenéz az egymás életébe, megunja és magához akarja lehúzni a legnagyobb hősszerelmest is. A Fogoly Vasárnap Nagyiványi Zoltánnak franciaországi visszaemlékezéseit közölte. Az első Párizzsal kezdődött, azzal a nappal, amikor a házakra egyszerre kiszökött a trikolór. Jaurest agyonlőtték és Párizsban a csőcselék, amely azt hitte, hogy neki nem kell elmennie a harctérre, bömbölt, tombolt: — Éljen a háború! Azután Mascara szigete, egy lengyel szobrász és egy magyar költő története, akik Nagyivá- nyival együtt voltak becsukva
