Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-07-07 / 799. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 julius 7. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) Üzletemberek és a munkásság HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 IO One Year ......................$2.00 Félévre ........................... l.iO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S, Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114. _______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Cleveland az IWW térképén Azt kérdezték a lármás mozgalmak hívei, akiket a színpadi atrakciók szerű jelenések a munkásmozgalomban is kielégítenek, hogy hol van az IWW, amikor ők az utca népét felvonultatták a város házákhoz munkanélküli segélyt követelve vagy amikor a charity irodák éhbérért dolgozó tinta kulijait ostromolták meg egy kanna több főzelékért. Az volt a válaszunk, hogy ez nem munkásmozgalmi akció. Az IWW nem segélyeket akar a munkásosztálynak. Sem munkanélküli, sem aggkori segélyeket. Munkát addig amíg szükséges, hogy a létfentartásra a munkás keze és agya közreműködjön. Annyi munkát, hogy valamennyien dolgozhassanak. Amikor a politikusok az utcára vezényelték a munkásokat a segélyek követelésére, az IWW a gyárak dolgozóit kereste meg és igyekezett megértetni a munkásokkal, hogy bent a gyárban semmivel sem biztosabb a megélhetésük azokénál, akik kint vannak és bejutni szeretnének. Mert a szervezetlen és éhes munkásnak csak egy a célja, hogy bármilyen áron a gyárak kapuin belül jusson, hogy legalább egyszer naponta jóllakhasson. Az utca mozgalma, mint a politikusok minden lármásan felfújt akciója a feledésbe ment, csupán azokban hagyott emlékeket, akiket a hatalom jól felszerelt rendőrsége, katonasága oktatott ki arra, hogy túl vagyunk már az egyéni érvényesülések idején. Addig az IWW ostroma a gyárak dolgozóinál nemcsak, hogy nyomot hagyott, de olyan talajra talált, amelyből bár ma csak Cleveland városában történnek megmozdulások az IWW tanítása alapján, de bizonyos, hogy ez csak egy kezdete az egész országra kiterjedő ipari akcióknak, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon az Egy Nagy Szervezet, amint azt huszonnyolc esztendeje tanítjuk a munkásoknak. Nem múlik el hét, hogy újabb és újabb munkatelepek munkásait nem keresnénk fel, felajánlva nekik az IWW segítségét helyzetük megjavítására. A munkások figyelnek és gondolkoznak. Élő elevenükbe vág a szónokok minden megállapítása, amikor a munkatelep viszonyait magyarázzuk, hiszen csak tegnap vagy ma délelőtt történtek meg vele az elmondottak és az IWW-t magyarázók itt felvilágosítják a munkásokat, hogy ez csak azért törénhetett meg, mert a gyáros, a munkavezető tudja, hogy őket akár mikor és akár miért a munkából kitehetik, mert szervezetlenül vannak és az egyik munkás örül is annak, hogy a másiknak a munkáját, a helyét elfoglalhassa. A. hallottakat beviszik magukkal a munkára és ott tovább szövik azt, a következő gyűléseken már kérdésekkel állnak elő és a bátrabbak beállanak a szervezetbe. Ezek lesznek az úgynevezett belső szervezők és néhány nap múlva tömegesen állnak a szervezetbe és állítják ki a felvételi kártyályukat. Az egyik gyártelep több mint ezer munkása alig tizennégy nap leforgása alatt csatlakozott az IWW-hoz. Ugyan ebben az időben egy ennél is több munkást foglalkoztató másik gyárat kezd ki a szervező bizottság, amelynek már nem az az egyedüli törekvése, hogy a dolgozókat az IWW vörös kártyájával szerelje fel, hanem a szervezet megismerésére, a szervezői munkákba való bevonásra is súlyt fektett és az ilyen oktató, nevelő előadásokon mindég többen és többen vannak jelen. Ez teszi lehetővé, hogy az aránylag kevés szervezőkkel úgyszólván anyagiak nélkül az elmúlt hathónap alatt ilyen eredményeket érhettünk el és ez biztosítja Amerika ipari unionis- táit, hogy Cleveland megmozdulása többé nem szalmalángszerü fellobbanás, de a gyárak munkásaival a legmélyebb összeforrá- sa az IWW törekvésének. Ezt igazolják azok az esetek, amikor maguk a munkások jönnek be a szervező bizottsághoz, vagy telefon utján szólítanak fel, hogy jelenjünk meg a gyár előtt, hogy szervezzük meg a munkásokat, hogy azután rendezett viszonyokat teremtsenek a munkahelyeken. Az IWW-ba beszervezett clevelandi munkások büszkén viselik a vörös kártyájuk mellett a havijárulékot fizetett igazoló gombot, mert olyan uniont választottak, amely egyedül értük harcol és mint hétről-hétre lapunk utján jelenthetjük, eredményeket érünk el minden téren. Az IWW-ba szervezett munkások nem a segélyek, nem a kö- nyöradományok megszervezésével foglalkoznak, hanem azzal, hogy minden munkást munkához juttassanak. A készülő acél sztrájkkal kapcsolatban, nagyon is világosan kimutatták az üzletemberek, hogy mennyire jó barát- jaik a munkásságnak, amidőn egymás után szólaltak föl a sztrájk ellen a helyi sajt-takarókban. Ecorse, Mich-ben több nagy acél gyár van, amelynek a munkásai is részese lett volna az eladott acél sztrájknak, mivel ők is a “STEEL TRUST;’- nek robotolnak. Úgy szintén van itten két helyi hirdetési közlöny, melyet minden héten ingyen osztanak ki a munkások lakásain. Ez a két sajt-takaró nagyon jó médiumnak bizonyult, nemcsak az acél trust, jól díjazott propagandáját eljuttatni a munkások házaihoz, hanem megszólaltatta az üzletembereket is, akik a sztrájk ellen foglaltak állást. Mi az ipari szervezet kipróbált harcosai, nem vártunk mást, mi tudtuk, hogy az üzletemberek jelenlegi gazdasági érdekei azt diktálják, hogy ne legyen sztrájk, mert akkor a munkásság hitelbe vásárol és ha a sztrájk egy pár hónapig eltart, akkor legtöbb üzletember csődbe jut, mert csak egy hajszál választja el most is a tönkre menéstől. De ha a munkásság bele gondol, hogy milyen állást foglalnak el ezek az üzletemberek a munkásság bérharcával szemben, mert gazdasági érdekeik úgy diktálják, akkor azt is meg kell érteni, hogy semmi keresni valójuk nincsen a munkásság szervezeteiben. Az üzletembereknek érdeke, hogy minden bérharc megmozdulást még csirájában megfojtsanak. Ezt az IWW már régen fölismerte és azért nem veszünk fel üzletembereket tagoknak, “MERT GAZDASÁGI ÉRDEKEINK NEM EGY.” Ez csak az IWW dicséretére válik, hogy ezt még úgyszólván a béke időben, a sztrájkok előkészítése előtt észre vette, melyet az ecorsi példa legfényesebben bizonyít. A hoszabb sztrájktól való félelem az, mely szerint még a magukat radikálisnak valló, üzletemberek is kárhoztatják a munkásság bérharcát és kárhoztatják a bérharcra DIREKT AKCIÓRA készülő IWW-t. Nem csoda, hogy a chicagói üzletemberek sok évi Bérmunkás olvasása után sem helyeslik az IWW ilyen direkt akciókat, bérharcokat előkészítő tanítást. Nagyon sok üzletembernek csak azért nem jó az IWW, mert direkt akciót hirdet és hogy őket nem veszi be a tagok közzé. A munkásságnak nagyon, de nagyon kell vigyázni, hogy ilyen üzletemberek ne kerüljenek az SZÍNTISZTA munkás mozgalomba, de még csak tanácsaikat sem szabad elfogadni, mert az legtöbb esetben üzlet érdekeket, nem a munkásság érdekeit szolgálja. Mivel az IWW-ban nem csak, hogy befolyásra nem tehetnek szert, de még tagoknak sem vesszük fel őket, igy természetesen a kommunista, vagy a szocialista párthoz fordulnak, annak vallják magukat, pedig legtöbb esetben az csak üzleti fogás. Mégis ezek kiabálnak kigyót-békát a munkásság színtiszta és forradalmi szervezetére, melynek még a legjobb akaratjuk mellett sem lehetnek tagjai, nem még vezérei mint a politikai pártoknál. Azon üzletemberek, akik nem hiúságuk és vezéri mániájuk és üzleti céljaik elősegítésére akarják a munkás mozgalmat kihasználni, csak becsülni tudjuk az ilyen állás foglalásáért az IWW-t és a védelemben segédkeznek, segítenek megvédeni azon harcos munkástársainkat, akik a direkt akció, a bérharcok következtében börtönbe kerülnek. A kapitalizmus hűséges fegyvertársat nyer az üzletemberekben, mert mindkettőjüknek van veszteni valójuk, de a munkásságnak nincs, a harc következtében CSAK NYERHETÜNK. Vi. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, aniig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkedne! birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
