Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-12-15 / 822. szám

1934 december 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal A kommunizmussal szédelgők nemzetközi szövetkezete A “Bérmunkás” december 8- iki számában olvastam egy cikket a mely egy Gross Jenő elvtárs lóversenyző nevével fog­lalkozik, aki eljátszotta volna a lóversenyen az IWO 220 dol­lárját. Ha véletlenül találkoznánk olyan egyénekkel a kik tagjai az IWO betegsegélyzőnek és megemlítenénk a Gross féle esetet, némelyik azt mondaná, hogy az nem egyébb mint az IWW-nak egy rágalmazása, má­sok meg elintézetnek tekintenék a dolgot egy kézlegyintéssel. Mi jól tudjuk, hogy a Gross elvtársnak az esete nem egye­düli ami a komikusoknál törté­nik, ez csak egy csep ahoz ké­pest amit a legfőbb komiszá- riusok csinálnak és ez igy van nemzetközileg. Pár hónapja, hogy a román- ajkú kommunista lap a “Des- teptarea” azon siránkozott, hogy egy Neder nevű komikus dik­tátor szintén el lóversenyezet 400 azaz négyszáz dollárt. A mint ők Írták a lapjukban, szintén úgy történt, hogy Ne- dert a kire reá volt bízva a párt kasszája mert lapszerkesztő volt, sehogyan sem bírták meg­számoltatni, mert nem volt megtalálható. Végre is cselhez kellett folyamodniok éjnek ide­jén a lakásán megtalálták, ke­reken azt a feleletet adta, a négyszáz dollárt elvesztettem a lóversenyen amit ón soha vissza nem fizetek. Az elvtársai mit tehettek egyebeit minthogy kizárták a pártból és az egész ügy el lett intézve. Azok akik még a párt­ban vannak mernék fogadni egy rodthat krumpliba, hogy azon törik a fejüket, hogy melyik bírná magához kaparitani a megmaradt pénzt és amikor leg­alább is 400 dollárra felszaporo­dik el lóversenyezze, vagy el­kártyázza. Ilyen és ehez hasonló dolgok napirenden vannak a komiku­sok berkeiben, sikkasztások, lo­pások, csalások, denunciálások és még kitudja mi. Itt bemutatok egy másik ese­tet hogyan zsarol egy igazi ko­mikus. Detroitban a nyár folyamán készülődtek a State Fairre (vá­sárra) a munkán plumber munkásokat is alkalmaztak $1.25 óra bérrel a munkanélküli munkásokból, ezek között volt egy Radu nevű komikus is mint előmunkás 10 dollár napibérrel alkalmazva, és szintén alkalmaz­va volt mint kisegítő munkás egy Dragomon nevű komikus 5 dollár napibérrel. Később az AFofL beavatko­zott a dologba és kijárta a munkavezetőségnél, hogy az ő szervezetüket ismerjék el, ami meg is történt. így vagy tag­jának kellett lennie a fent ne­vezet szervezetnek minden plumbernak vagy otthagyni a munkát. így történt, hogy az 5 dol­láros kisegítő 10 dollárt kapót és a 10 dolláros munkavezető csak 5 dollárt. Radu komikus munkavezető, tagja volt valamikor az AFofL- nek és valami oknál fogva ki lett onnan vágva, csak 100 dol­lár lefizetés mellett lehetett is­mét tagja. Igen ám, de ez is járt a ko­mikusok iskolájába, kereken megmondotta Dragomon elv­társnak. Tudod jól én segítettelek munkához amikor én voltam valami itten, mostan te kapsz 10 dollárt naponta én meg 5 dollárt, a te tiz dollárodat megosztod velem úgy, hogy ne­ked is lesz 7.50 naponta és ne­kem is 7.50, ha nem teszed ezt majd lesz gondom, hogy te itt nem fogsz dolgozni. Nem csodálkozom azon, hogy ezek az ember salakok igy cse­lekszenek, csak azon csodálko­zom, hogy a munkásság még mindég megtűri őket és bedől a hazugságaiknak,holott mára napnál is világosabb, hogy nem egyebek mint nemzetközi szél­hámosok, akik a munkásság nyakán élősködnek mint a kul­lancsok. Saját elvtársuk emigyen jel­lemzi őket “nemzetközi prosti­tuáltak” (persze más nyelvezet­tel.) Nem volna érdemes ezekkel a csalókkal foglalkozni, de még­sem lehet szó nélkül hagyni, hogy a munkásság ne vegyen tudomást róluk és az ő dolgaik­ról, mert jól tudom, hogy az ő legforradalmibb lapjuk az “Uj Előre” az ilyen dolgokat elhall­gatja, mert hiszen nem is lehet ezt elvárni egy olyan laptól amely maga is csal, hamis rész­vényeket hirdet mint a Partos féle részvények. Itt volna már az ideje, hogy már valahára a munkásság azt mondaná a csaló társaságnak, pokolba veletek minden verseny lovatokkal, politikátokkal, meg­kezdjük és felépítjük a Nagy Ipari Szervezetet amelyben nem ismerünk sem lóverseny­zőket sem politikusokat, hanem küzdünk egy szent célnak a megvalósításáért az Ipari De­mokráciáért. J. Zsurzsa. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Nov. 25-től — dec. 8-ig. IWW cs. Pittsburgh....... 15.00 MBSZ. East Pittsburgh. .. 64.13 Martins Ferry olvasók .. 3.15 CHICAGÓBAN december 15-én, szomba­ton este 8 órai kezdettel a Harlan, Ky., bányászok segélyezésére tánccal egy­bekötött MŰSOROS ESTÉLY lesz az ifjúsági csoport rendezésében. Minden jö­vedelem a Harlan, Ky. bebörtönzött bányászok se­gélyezésére lesz fordítva. Belépő jegy 15c. Mindenkit szívesen látnak. A munkaidő története Az amerikai gazdasági élet folyton változó panorámáját, misem illusztrálja jobban, mint az ipari munkaidő története. A munkaidő kezdettől fogva szer­ves problémát képezett, ami kö­rül a legvéresebb harcok foly­tak. A gyári termelés kifejlődése előtt a munkásokat “napfelkel­tétől napnyugtáig” dolgoztat­ták. Ez természetesen rendkí­vül hosszú és megerőltető mun­kát jelentett tnyáron és keveseb­bet télen. A gyári termelés rendszere egyforma hosszú időt vezetett be télen, épp úgy, mint nyáron. Ugyanakkor a szakszervezeti és egyéb munkásmozgalmak is életre keltek, harcolva ember­ségesebb bérért és munkaidőért. A tizenkilencedik század elején az amerikai iparban a 14 órás munkanap általános volt s ugyanakkor a munkások 10 órás munkanapért harcoltak. Ameri­kában a rövidebb munkanapot a kormány vezette be 1840-ben, amennyiben a szövetségi alkal­mazottak napi munkaidejét 10 órára csökkentette. A polgár háború után a vezető amerikai ipartelepek a heti 60 órás mun­kaidőt vezették be. A nyolc órás munkanapért rendkívül hosszú és véres har­cokat kellett vivniok a munká­soknak. Végre is 1868-ban a kormány ezt hivatalosan is be­vezette, de az ipari élet veze­tői csak a háború után adop­tálták. Az Egyesült Államok legfontosabb iparágában a vas és fém iparban általában hét napos munkahetet ismertek el és a legnehezebb munka szakok­ban a heti 84 óra szinte átlag­számba ment. 1919-ben az első Nemezetkö- zi Munkás Konferencia (Wash­ington) hivatalosan proklamál- ta a 8 órás munkanapot, amit 16 különböző ország adoptált. A rövidebb munkanapot az ipari pangás hozta újra felszín­re. Ma már a jelszó: “8 óra munka, 8 óra alvás, 8 óra szó­rakozás” elvesztette eredeti fon­tosságát. Munkás közgazdászok sokkal rövidebb munkanapot és munkahetet Írnak elő, hogy ez­által a technológiai munkanél­küliséget és a tömegprodukció következményeit újra kiegyen­súlyozzák. A szervezett mun­kásság ezidőszerint a 30 órás munkahét bevezetését tűzte zászlajára, ezzel szemben az NRA ipari kódjai 40 órás mun­kahetet írnak elő a legtöbb iparban. A 30 órás munkahét ideája nem újszerű. Ugyanezt javasolta Sir Thomas More a 16. században “Utópia” cimü munkájában, amelyben kimu­tatta, “hogy hat óra munkával az emberiség szükségleteit tö­kéletesen ki lehet elégíteni és a szabad időt az egyén fejlesz­tésére és boldogságának előmoz­dítására lehetne használni.” Flis. Az IWW ugyancsak a mai termelési eszközöket igénybe véve 20 órás vagy annál keve­sebb munka hetet jelöl meg, mely lehetővé teszi, hogy a munkások vissza kerüljenek az iparokba, a termelés kerekei­hez. Szerk. Martins Ferry, O. Igazi munkás érzés — ami­lyet a munkások rendszerében képzelünk magunknak — jel­lemezte azt a társas összejöve­telt, amelyet a Bérmunkás ol­vasói december elsején Je- szenczky munkástársunk laká­sán tea-estély formájában tar­tottak. ~Többen szóhoz sem tudtunk jönni azon érzelmektől áthat­va, hogy munkások és munkás asszonyok a mai rossz viszo­nyok közepette is megtudják találni a nekik és hozzájuk mél­tó szórakozást. A kellemest a hasznossal ösz- szekötve Nyers János munkás­társ tartott egy rögtönzött elő­adást, amelyben ismertette a mai helyzetet, annak okait és kimutatta, hogy azt megváltoz­tatandó a munkásoknak, a mun­kás asszonyoknak kell össze fogni olyan formán, ahogyan azt az IWW tanítja és hirdeti. A tőkés osztály a legerősebb szervezett hatalmával szemben csak a munkások szervezett ere­je tud megbirkózni és ezért ar­ra kéri a megjelenteket, hogy az IWW lapjait, irodalmát ol­vassák, tanuljanak, hogy ha ilyen irányú megmozdulás tör­ténik, mint kész harcosok vi­hessék győzelemre követelésü­ket. . Majd Kochy Géza mtárs is­mertette a szervezéssel járó ne­héz feladatokat és megértő sza­vai után a jelenlevők kilenc dol­lárt adtak össze szervezési mun­kálatokra. A munkástársnők ezután teát szolgáltak fel finom házilag ké­szített süteménnyel valamint szenwicheket. Kóta mtársnő egy szép süteményét kisorsol­tuk, amelyből 3 dollár 15 cent folyt be. Kádár mtárs külön anyagilag is hozzájárult az es­tély rendezéséhez. Ezúton mondunk köszönetét úgy a munkástársnőknek, mint a munkástársaknak a közremű­ködésért és igyekszünk az ál­talános kívánalmat, amely any- nyiszor elhangzott, hogy ha­sonló alkalmakra gyakrabban egybe hívjuk olvasóinkat. A Bérmunkás Martins Ferry-i lapkezelői. MARTINS FERRY ÉS KÖRNYÉKE olvasóinkat ezúttal érte- sitjük, hogy a Bérmunkás propaganda csoport meg­alakult és rendes gyűléseit a hónap első vasárnap dé­lután két órai kezdettel tartja 709 First St. Mar­tins Ferry, O. A munkás­társak tömeges látogatását kéri a Propaganda Bizottság.

Next

/
Thumbnails
Contents