Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-15 / 822. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 december 15. Junior Column MISHAP Beszélgetések EGY ÁLLÍTÓLAGOS SZERVEZETT MUNKÁS ÉS NEJE, VALAMINT AZ IWW TAGJA KÖZÖTT. Settled at his desk, deep in his manuscript by which he was trying to eke out a livelihood for two, he heard a sob as it drifted along the narrow, unheated, passageway and entered the bare, dark study. He was a comparatively young man; gjrown-sholdered from constant application to his work; the old, wormeaten desk was littered with his efforts at authorship; the swivel chair was propped up by a block on one of its legs, the others being safe outside of needing casters. The floor was bare of rugs, the one narrow window curtainless. The sole occupant of the room was dressed in baggy trousers, an old smoking jacket brushed threadbare and an excuse for shoes. Raising his head, he turned concernedly toward the door from whence the sob had come. A great fear had gripped him, quickening the action of his heart, deepening the lines of a careworn face. He sensed that a critical time had arisen and that a great calmness of spirit would be needed to meet and weather the storm successfully. She was coming toward the study, his darling. Leaning slightly forward, with his ears straining for the slightest sound, he heard her slow lagging approach. Then she seemed to have stopped. He listened intently, half leaping from his chair; again he caught the sound of her light footfall as she neared the study. The sobs were not of anger or temperment, he was certain. He was getting uneasy. What terrible thing could have happened to bring such grief to the one he loved more than life itself. His nerves taut, he heard another convulsive sob, half- smothered at its birth; she was making a tremendous effort at self-control, so as not to disturb him, he was sure. Pain clutched at his heart; he couldn’t bear this another minute. To thunder with all that bosh about “not giving in to them,” “learning self-control,” etc. He would go to her. He rose from his chair. Then A Bérmunkás egyik clevelandi olvasója, aki a Fisher Body gyárban dolgozik a közszájon forgó “nagy” üzemi változásokról a következőket mondja el. “Bizonyos, hogy üzleti fogás, reklám a polgári lapokban elhelyezett azon hírek, melyek szerint a Fisher Body január elején 8.400 munkást fog felvenni, akikkel a termelést nagyobb arányban megkezdik.” A legfélrevezetőbb ennek a hírnek az a beállítása, hogy elhe saw four shapely, but roughened from dishwashing, fingers grasp the edge of the curtains as if to push them aside. Instead, there was a sudden tightening of the flimsy drapery, and the outline of her delicate arm with her head dropped to it for support showed for a moment. He controlled himself with an effort. He must be calm. He must wait. She would come to him in a moment. But her strength seemed to have deserted her. She stood there half concealed, her slender body enveloped in an ill-fitting frock of very inferior quality, her shoes were patched, but she herself was none the less her own sweet self. She seemed to gather herself in hand, raised her head weakly and then pushed the curtains aside. Her eyes searched the room — sweet, dark eves, glistening with tears that welled up from her anguished soul tol course down her cheeks and fall unheeded on her flimsy dress. He held out his arms, forced himself to say with studied calm: “I am here my darling!” At sight of him, her grief burst forth afresh. She rushed toward him with outstretched arms, sobbing as though her heart would break. He cought her up murmuring tender words, cuddling her head against his breast, and by a reassuring pressure of his arms let her feel his sympathy. She lay against him, limp and spent, her body still shaken with sobs, Would she never raise her head and look at him? Slowly the quivering of her delicates body subsided. She attempted to speak, but was unable to talk coherently. His arms held her closer. He lovingly touched her bright hair with his lips, murmuring endearing words. She raised her head at last, and gazed at him with eyes which held all the sorrow of a four-year old. whose world has been shattered. “Papa, my Chwistmas dolly’s bwoken,” she sobbed. hallgatja azt, hogy november közepén hány ezer munkást tettek le. Úgy tudjuk, hogy uj gépeket, uj rendszerrel szerelnek fel és ahogyan ismerjük a mai termelési módszert, bizonyos, hogy a régit nem lassítani, de fokozni akarják.” “Már eddig is úgyszólván önmagát dolgozta ki a munkás az autó gyárakból, a termelés felfokozása azt jelenti, hogy a munkán levő idejét még jobban levágja, ugyan akkor egy Wobbli: Jó napot munkástársnő! Itthol van a gazda. Feleség: Igen, éppen most fürdik. W.: Mi is azért jöttünk, hogy megmosdassuk egy kicsit. F.: Már elkéstek, én már megmostam a hátát. W.: Mi nem a testét akarjuk megmosdatni, hanem a szellemi világát. Férj: Héj, hozzál nekem nadrágot, cipőt, harisnyát. Fel.: Maguk is igy parancsolgatnak a feleségeiknek ? W.: Nem, mink nem hiszünk a diktátoroskodásban. F.: Hogy vannak? W.: Már ahogy egy munkás lehet. Naptárt hoztunk magának is. F.: Mutassák! W.: Ezt megnézheti, ebben nincs Hitlernek, meg a burzsoa- j osztálynak a hirdetése. F.: A munkások napilapjában sincsen Hitlernek hirdetése. W.: ön nem akarta meglátni, nézze meg csak, annak a forradalmi napilapnak a 7332-es számát. (Május 1. 1933.) a harmadik oldalon. Valamint a második oldalon Sára Spiegel panaszát. F.: Az semmi, tévedés megeshet. W.: Persze, hogy megeshet, csak az a fő, hogy megfizettek érte a Hitler támogatói. F.: Ez egy másik IWW rágalom. Csak támadják a munkásság egyetlen napilapját. W.: Csak nem akarja azt mondani, hogy ingyen közölték a Hitler legényeket alkalmazó, Hamburgh American Hajóstársaságot. A hirdetés meg bent van! Nem lehet letagadni, vagy kimagyarázni. F.: Hagyjuk aztat. Én úgy sem bírom megvenni a naptárt. Nem dolgozok. W.: Azért elbeszélgethetünk, nekünk munkásoknak az az érdekünk, hogy végre megérthetnénk egymást. Azt hisszük, hogy maga is megegyezik abban velünk, hogy szükség van egy forradalmi Ipari szervezetre, ugye? F.: Abban megegyezünk, én is amellett vagyok. W.: Az meglehet, hogy mellette van, de már bent kellene, hogy legyen. F.: Melyikbe ? W.: A forradalmi Ipari szervezetbe. F.: Melyik az? lépést sem teszünk, hogy olyan fizetéshez jussunk, amely elegendő lenne az újabb munka alakalomig.” Olvasónk minden szavából ki- érzik az IWW tanítása és az óhaja, hogy a 440-es Gép Ipari Szervezetünk minél előbb elérjen szervezői munkálatában a város ezen legnagyobb munkatelepére, ahol a munkások egy- része az AFofL-be van kényszerítve, de számosán vannak, akik már ma is az IWW kártyáját is hordják és mégtöbben cserélnék ki union kártyájukat az IWW vörös kártyájával. W.: Az, mely összetételében ipari, egyszóval együvé szervezi egy iparban levő munkásságot, másodszor célkitűzésében forradalmi, — megszüntetni a bérrendszert. F.: Én már benne vagyok. W.: Az előbb mondta, hogy nem is tudja melyik az és most meg már azt állítja, hogy benne van. Hát melyikben van benne ? F.: A pártban. W.: Mondja munkástársnő, maga nem tudja mi a külömb- ség a párt és a Unió között. F.: Már hogyne tudnám, az a fő, hogy forradalmi legyen. W.: Egyszóval ön. hisz a forradalmi ipari szervezetben és a pártnak a tagja? F.: Igen és én megteszem a kötelességemét. W.: A párttal szemben lehet, de az Ipari szervezettel szemben nem. Mert ha tudná mi a külömbség a forradalmi Ipari szervezett és a párt között, akkor nem hinne a pártvezérekben, hanem az Ipari szervezetnek volna a tagja. F.: Maguk mindég a vezéreket ütik, azokra szükség van és azokban meg kell bíznunk akiket oda választunk. W.: Az a baj, hogy megbíznak, még csak el sem számoltatják őket. F.: Csak nem akarja azt mondani, hogy maguknak nin- csennek vezéreik, vagy, hogy nem bíznak meg azokban akiket megválasztanak az ügyek intézésére. W.: Éppen azt akarjuk mondani. Nekünk nincsenek vezéreink és nem bízunk meg azokban sem akiket beválasztunk, azért elszámoltatjuk őket minden héten, minden lépten-nyo- mon ellenőrizzük. Mi tudni akarjuk nem hinni, hogy pontosan elvégzik a munkájukat. Ezt a Barttel esetével is be tudjuk bizonyítani. F.: Hát én nem is mondtam, hogy egészen meg kell bennük bízni, de hát mégis csak meg kell bízni valakiben. W.: Az IWW azt tanítja ne bízzunk meg senkiben sem, azért van nálunk a szigorú ellenőrzés. Mink úgy vagyunk az alkalmazottainkkal, mint a kapitalista osztály a munkásaikkal, nem biz bennök még csak egy napra sem, hanem ellenőröket állítanak a hátunk megé“Watch dogokat,” akiket meg még nagyobb kutyákkal ellenőriztetnek. Azért nem tudják a kapitalistákat olyan könnyen megkárosítani mint a hivő munkásságot. F.: Hát megegyezzünk, vagy nem tudunk megegyezni. W.: Addig ne mtudunk megegyezni, amig maga nem tanulja meg, hogy mi a külömbség a forradalmi Ipari Unió és a párt között. Amig maga hinni és bízni akar a vezérekben addig nem tudja, ezt a nagy külömbséget felfogni. De majd még ismét találkozunk, meglehet olyan gyárban, ahol majd kézzel foghatólag megfogjuk I ezt értetni önnel is. Anna Zsamar. Munkás hir -- munka hír helyett
