Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-12-01 / 820. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 december 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .................. $2.00 One Year ........................ $2.00 Félévre ........................... 1.00 Six Months ........._....... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .................. 5c ______Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ............ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. TELEPHONE: GArfield 7114. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to ____________________________Cleveland. Ohio pending.____________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Konvenció után Az American Federation of Labor nemrég Californiában tartott konvenciójáról szóló tudósításokban olvastuk, hogy a város zászló díszben várta a delegátusokat, akiknek az ott tar­tózkodásukat színházak, szállodák igyekeztek kellemessé ten­ni és amikor e sorok Írója az egyik visszaérkezett delegátustól megkérdezte, hogy hogy folyt le a konvenció? a válasz az volt, hogy nagyon jó szórakozásaink voltak. Az IWW az elmúlt héten Chicagóban tartotta konvenció­ját, amelyről a polgári lapok nem írtak, a polgármester és a város főpapja nem üdvözölték a delegátusokat, aminek egyik oka az, hogy az IWW nem a mai rendszer urainak az érdeké­ben szervezi Amerika dolgozóit, hanem a bérmunkások Egy Nagy Szervezetbe való tömörítésével éppen azoknak a hatalmát, a befolyását fogja megszüntetni. Ennek a harcnak, a szervezkedési lehetőség fokozására módot nyújtott a konvenció arra, hogy a munkanélküli mun­kások együtt küzdhessenek az osztályharc vonalában a dolgo­zókkal mint szervezett munkások. Fontos, hogy úgy a dolgo­zók mint a munkanélküliek megértsék azt, hogy mennyire egy­másra vannak utalva. Beható megbeszélés tárgyát képezte a konvenciónak az az ajánlat, hogy a vizi szállító munkások külföldi szervezeteinek tagjai, amelyek az IWW tengerhajózási szervezetével egy cél­ért küzdenek, olyan kapcsolat teremtessék, melyszerint a szer­vezetek tagjai munkájuk folytán amelyik országba érkeznek, ott az illető szervezetnek mint jótálló tagjai szerepeljenek. Az IWW nemzetköziségének a gyakorlatbani alkalmazása a fenti ajánlat, amelynek a végérvényes elhatározása a tagság referendum döntésére van bízva. Hisszük, hogy ez az ajánlat általános rokonszenvre fog találni. A konvenció az amerikai és a világ eseményeket tárgyal­va megállapítja, hogy úgy a sokat emlegetett uj háború, mint a fascizmus meghonosítása ellen a munkásságnak a legbiztosabb ellen szere az iparilag megszervezett általános sztrájk. Újabb és újabban figyelmezteti az IWW Amerika dolgozóit, hogy a világ e két, a munkásságot tizedelő átka ellen szervezkedjen az iparokban, mert csak a munka beszüntetés fegyverével tudjuk ezeket megakadályozni. A konvenció több változtatást eszközölt arra, hogy a tag­ságnak még az eddiginél is nagyobb és több módja legyen a mozgalom minden ügyébe betekinteni, intézkedni. Az egy hétig tartott konvenció határozatai már a napok­ban a tagság elé kerül referendum szavazásra, hogy azután ujult erővel megindulhasson a munka az Egy Nagy Szervezet építésére, az Ipari Demokrácia megteremtésére. A scottsboroi per-patvar A kommunista nevet bitorlók közkereseti társaságának áll- béna sajbája, az ILD, a jelekből Ítélve, az utolsókat rúgja. Soha, amióta a munkásmozgalom hepe-hupás útját járjuk, nem akadtunk és nem ütköztünk bele egyetlen olyan szépen könyörgő, szivettépő állkoldusba, mint amilyen az áll-kommunis- ták örömlánya, az ILD. Érthető a riadalom és siránkozás, mely a keritők táborá­ban honol, de a pártlapok minden erőlködése és szépitgetése dacára, a leányzó, nem leányzó többé. Rajta kapták — mikor a selyemfiukkal olyan pénzt mulatozott el, melyet kilenc ha­lálra Ítélt fekete munkásnak védelmére kellett volna fordítani. A scottsboroi fiuk ügyvédjének visszalépő nyilatkozata, mely a polgári lapokat is foglalkoztatta, sokkal nagyobb rést ütött az “elvtársak” pénzeszsákján, mint amelyet befoltozni lehetne. Nem először lettek ők igy rajta kapva, de reméljük, hogy utoljára. A visszaélések sorozata, még a háborús utáni időkben vet­te kezdetét. Még a háborús időszakokban bebörtönzött és fogva tartott munkások védelmi pénzének elherdálásával szerezték meg a bűnözésben a prakszist, de a hiszékeny munkások fel­világosítása, éppen az akkori zavaros állapotok miatt, nagyon nehéz volt. De jöttek gyors egymásutánban az ügyek. Az IWW eré­lyes fellépésének eredményeképp, a bebörtönzött munkások egymás után fordítottak hátat, az osztályharccal kereskedő kalmároknak. Azonban az akkori konjukturák, uj utakat nyi­tottak meg az International Labor Defense (ILD) jó hangzású cégérf alatt operáló konjuktura lovagoknak. Jött a passaici nagy sztrájk, majd a new bedfordi szövők sztrájkja és a gastoniaiaké, a tömeges letartóztatásokkal. Az osztály harc pergőtüzében, az állkommunisták feslett lánya, jól játszotta a markotányos szerepet, mig a háttérben az “elv­társak” a kantinosét. Szóval ment az üzlet; majd beállott a szélcsend. És akkor uj pasi után kellett nézni. Rövid időre, Tom Mooney-t kerítették meg, de ő egy-kettőre szakított velük. Beakartak avatkozni a Harlan, Ky. bányászok ügyébe, me­lyet emberfeletti erővel védelmezett az IWW Egyetemes Vé­delmi bizottsága. S mert harlaniakon sem lehetett keresni, a villamos szék árnyékában, a szabadságukért vergődő osztály­harcosokat, szennyes lapjaikban, ellenforradalmároknak és ka­pitalista bérenceknek kiáltották ki. Jones és Hightower, élet­fogytiglani börtönre Ítélt bányászokról nyilatkoztak igy, csak azért, mert az ILD-nek nem dőltek be. Beállott a depresszió a pártberkekben. Az osztályharcon, mind kevesebbet lehetett keresni és kellett valami után nézni, így találtak rá a scottsboroi ügyre, melynek még annyi köze sincsen az osztályharchoz, — mint mondjuk — a fiinti katho- likus pap-szakácsné bugyogójának. Kilenc néger fiút vádoltak meg azzal, hogy erkölcstelenséget követtek el két fehér lány­nyal egy tehervonaton . . . Hát hol van ebben az osztály­harc! “Mea culpa-mea culpa.” Szivünkre tett kézzel esküszünk, hogy nem tartjuk bű­nösöknek a scottsboroi fiukat és nem tartjuk ártatlanoknak a velük utazott lányokat. Nem kívánjuk a fiuk elitélését, leg- kevésbbé kivégzésüket. Vagyunk annyira humánusak és nem vagyunk olyan erkölcs-csőszök, hogy igazat adhatnánk, a scotts­boroi néger gyerekek elleni hajszának. DE EZEN ÜGY MÉG IGY SEM TARTOZIK AZ OSZTÁLYH ARCHOZ?! A scottsboroi per, az osztályharc szempontjából nem tartozik a munkásmoz­galomhoz. S mert keresni akartak rajta a komik, hozzá ra­gasztották. Az ILD nem csak azért lett diszkreditálva, mert ilyen ügybe avatkozott, hanem azért, hogv KILENC NÉGER GYEREK ÉLETÉNEK KOCKÁZTATÁSA ÁRÁN, MÉG ILYEN ÜGY MELLETT IS CSAK KERESNI AKART — ki érdemel­ték tehát a közutálatot és pusztulásukat önmaguk siettették. "Kik a bűnösök" Ez a hatalmas társadalmi dráma kerül bemutatásra. Az IWW chicagói magyar tagjai hozzák legelőször színre Pika munkástárs négy felvonásos munkás drámáját amellyel be­mutatja a jelen rend igazság­szolgáltatását a munkásokkal szemben. Ebben a megrendítő drámá­ban Chicago legjobb színpadi tehetségei vállalták el a szere­peket. Egész Chicago és környéki magyar munkások várják már december 9-ikét, amikor a munkásmozgalom régi harcos- sának hatalmas munkája kerül színpadi bemutatásra a Pru­dential Hall nagytermében, amelyre a belépti dij olyan csekély, hogy mindenkinek al­kalma lesz megtekinteni. A jegyek előre váltva 35 cent, a pénztárnál pedig 45 cent. El ne felejtse 1934 dec. 9-én, 4 órai kezdettel a Prudential Hallban North Ave és Halstead st. sarok. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents