Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-12-01 / 820. szám

1934 december 1. BÉRMUNKÁS 5 oldal Fascizmus Amerikában NEW YORK, N. Y. — A fascizmus csaknem óra pontos­sággal keríti hatalmába a világ minden számottevő országát. Nem a véletlen következménye ez, mint sokan gondolják, ha­nem a hatalmát veszélyben lá­tó kapitalizmus erőlködése az élet meghosszabbításért. A fascizmus terjedése az Egyesült Államokban eddig csaknem titokban történt és csak azok látták, akik figye­lemmel kisérték a történteket és azokból következtettek. A “Liberty League” megalakulá­sa, melynek hátterében a Wall Street áll és céljául tűzte ki “az Egyesült Államok alkotmányá­nak védelmét” kétségtelenül arra alakult, hogy összpontosít­sa a már régebben létező fas- cista alakulatokat. A “Civil Concentration Camp”-ek, me­lyekben a nemzet fiatalságát helyezték el azon kimondott céllal, hogy a munkanélkülisé­get redukálják és állam költ­ségen erdő ültetvényeket végez­tessenek velük; de ugyan ak­kor rendszeres katonai kikép­zésben részesítik ezen fiatalsá­got, nem a véletlen müve, ha­nem egyik főoszlopa a fasciz- musnak. A szervezés teljes erő­vel folyik. A finánc tőke áldo­zatkészsége e téren korlátlan és a különféle alakulatok, ame­lyek ma még suba alatt mű­ködnek mint a “Civil Concent­ration Camp,” az “American Legion” és néhány hasonló testület, szolgálják a fegyve­res erőt, amikor az idő elérke­zik a fascista diktatúra nyílt kikiáltására. A fascisták készülődéseire némi zavaró hatással volt a napokban nyilvánosságra került leleplezés, melyet Butler gene­rális a fő cinkosok megnevezé­sével tett. A generálisnak meg­bízható adatai vannak a puccsot illetőleg, amennyiben őt szólí­tották fel a fascista hadsereg fővezérségére. A leleplezést a kongresszus által kinevezett — az Amerika — ellenes aktivi­tásokat vizsgáló — bizottság előtt tette és mielőtt erre hatá­rozta magát, valószínűleg szá­molt a következményekkel. But­ler a Wall Streetten székelő pénz vállalatok közül kettőt ne­vezett meg, melyek aktiv részt vesznek a fascizmus financiro- zásában, ezek: a J. P. Morgan és Murphy & Co. A tervezet szerint egy éven belül fél millió fegyveres erőt számítanak összetoborozni és megszállni Washingtont. A had­sereg fővezérségére őt szólli- tották fel, a diktátorságra pe­dig Gen. Hugh Johnsont a volt NRA diktátort szemelték ki. Amikor az időt elérkezettnek látják, az alelnököt és az állam titkárt elmozdítják, ha kell erő­szakkal és helyükbe az ő em­bereiket teszik. Roosevelt elnök ha hajlandó velük megegyezni megmarad, ellenkező esetben őt is elmozdítják. A leleplezés nagy izgalmat okozott felső körökben és min­den intézkedést megtettek, hogy az egészet Butler szerep­lési viszketegségének minősít­sék. Az említett pénzvállalatok és szolgálatukban álló egyének nevetségesnek minősítik a lelep­lezést és kétségtelen, hogy a későbbi “tüzetes vizsgálat” is ezt fogja megállapítani. Ez azonban nem változtat a ténye­ken. A fascizmus kibontotta szárnyait itt Amerikában is és a teljes megvalósulás csak idő kérdése. A fascizmus jelenlé­tét egyáltalán nem Butler le­leplezése bizonyítja, hanem a tények, melyek szemeink előtt történnek. Mi a munkásság kötelessége a fascizmus teljes kibontako­zásának megakadályozására ? Hajlandó-e a tettek mezejére lépni, vagy tétlenül nézi, hogy a nyakán levő járom mellé a kezére és lábára is béklyót te­gyenek, szájára pedig szoro­sabb szájkosarat? A fascizmus hatalma megerősödésének csak egyetlen ellenszere van: ez pe­dig a munkásság Ipari Szerve­zeteinek kiépítése. A termelés szinterén megszervezett erő az egyetlen, amely szembe szálhat a fascisták fegyveres erejével. Építsük a munkásság forradal­mi ipari szervezeteit és az Ál­talános Sztrájk hatalmas fegy­verét állítsuk szembe a fascis­ta törekvésnek. Ma még van idő a cselekvésre; holnap talán már késő lesz. Tanulni sohasem késő AMERIKA TÖRTÉNETE, MUNKÁSMOZGALMAI ÉS FEJLŐ­DÉSE A MELYBŐL KIALAKULT A VILÁG IPARI MUNKÁ­SOK SZERVEZETE AZ IWW. (Folytatás. Már a meglévő Trade Unio- noknak (szakszervezetek) osz­tályharcos szervezetté tétele lehetőségének kérdése a Szo­cialista Munkáspárt belső éle­tében színtelen torzsolkodást eredményezett, amely végül is a párt kettészakadásához veze­tett. 1901-ben vált ki a Szocia­lista Párt (SP) és föladva minden eddigi, úgyszólván gya­korlatiatlan programot, a szo­cializmusnak amerikai viszo­nyokhoz való alkalmazását tűz­te ki legfőbb feladatává. A Szocialista Párt csakhamar erőre kapott és az eddigi léte is jóformán csak bevándorolt munkásságra támaszkodó poli­tikai mozgalom, Amerika éle­tében is jelentékeny tényezővé vált. A Szocialista Párt tevékeny­ségének legfőbb tere a Trade Union mozgalmak osztálytudat­ra keltése. Ez a törekvés in­dította meg a gazdasági moz­galomnak egy igen érdekes és hatásaiban jelentékeny kísér­letét: az ipari munkásszervez­kedést. 1905-ben Chicagóban a Nyugati Bányász Szövetség kezdeményezésére alakult Vi­lág Ipari Munkásainak szerve­zete (Industrial Workers of the World, rövidítve: IWW.) Amidőn Amerika egész ipara, kereskedelme, földmivelése a trösztök és kartelek ellenőrzése alá került, a Trade Unionok Számok, amelyek a beszédnél is többet mondanak Az Egyesült Államok kor­mánya által fentartott segély hivatal Washingtonban egy ki­mutatást készített, melyszerint az országban 27 millió család él. Ezeknek évi 4.700 dollár jö­vedelmüknek kellene lenni, hogy minden szükségletüket megvá­sárolhassák, amivel állandó kerékvágásba tartanák az ipa­ri gépezeteket is az elhasznált és elfogyasztott dolgok állandó pótlására. A 27 milliószor 4.700 dollár az üzleti életben a bizottság je­lentése szerint száműzné az or­szágból a gazdasági krízisekkel együtt a radikálisok minden hódítását, terjeszkedését. Ne vegyük bonckés alá a washingtoni segélybizottság megállapítását, hogy az évi 4.700 dollár milyen megelége­detté tenne a családokat, fo­gadjuk el a megállapítást, hogy 4.700 dollárra lenne szüksége minden családnak ahoz, hogy rendes életet élhessen. Ne kérdezzük, mert hiszen on­nan feleletet nem fogunk kap­ni arra, hogy hány család él ma ebben a nagy országban, akik­nek van 4.700 dollár évi jöve­delmük ? Múlt lapszámunkban közöltük, hogy egy fényképmásolat bizo­nyítéka szerint egyik szövögyá- ri munkás két heti keresete $1.40 ami $33.60 centet teszen ki egy esztendőben. Ezt az ösz- szeget arányitsuk a 4.700 dol­lárhoz, amely a hivatalos ki­mutatás szerint a rendes élet­módhoz lenne szükséges és ak­kor megkapjuk a képet, amely­ben a mai rendszer áll. De akik egy kicsit gondol­koznak is a számok olvasása­kor, azok meglátják azt is, hogy az ilyen helyzet nem tarthat so­káig, hogy a 33.60-asoknak meg kell mozdulniok, hogy kutyák módjára az utcán fel ne for­duljanak. Az egyenlő elosztásnak az egyedüli feltétele és lehetősége a munkások szervezkedése az IWW tanítása szerint Egy Nagy Szervezetbe. kezdetleges szervezeti formái a küzdelmet sikerrel nem foly­tathatták tovább. Olyan szer­vezetről kellett tehát gondos­kodni, amely a tőkével annak legmodernebb fejlődési formá­jában vehesse föl a küzdel­met. A szakmai szervezkedés he­lyét, ipari szervezkedésnek kel­lett elfoglalnia, mert techni­kailag a modern gépüzem fö­löslegessé tette már a szakmai különképzettséget és a gazda­sági téren a munkás többé nem egy-egy munkáltatóval, hanem a munkáltatóknak az egész ipar­ágra kiterjedő szervezetével találta magát szemben. Az IWW programjában még ennél is tovább ment. Az ipar­ági szervezkedés gondolata nem állott meg a munkásság gazdasági védekezésénél, ha­nem hogy az arra alkalmas időben, tudatos szervezett erő­vel a tőkés kontrolt lerázva, átvehessék az összes iparokat és megszüntessék a bérrend­szert. Ezen hatalmas és kétségte­lenül forradalmi szabályok, a szociális termelés megvalósítá­sának gondolata ellen, Ameri­ka egész tőkés osztálya úgy gazdasági mint politikai hatal­mával intézett támadást, min­den aktiv egyén ellen, aki csak tevékeny részessé volt az IWW mozgalomnak. Megkezdődött a munkásül­dözések addig úgyszólván is­meretlen korszaka. És a szabad Amerika a régi cári Oroszor­szágot is megszégyenítő eszkö­zökkel igyekezett az IWW szervezetét és osztályharcos tagjait megsemmisíteni. De hasztalan a kapitalista intézmények minden törekvé­se, mert mint a hogy a nap­ragyogást, a ' viznedvezést, a tüztől az égetést nem lehet megakadályozni, úgy a fejlő­dést sem lehet. Az IWW is a fejlődésnek a szülöttje, amely hivatását tölti be. G. Kochy. Tudatom az olvasó munkás­társaimat, hogy a jövőben a “Tanulni sohasem késő” cimü heti beszélgetéssel, félbe ha­gyok, e helyett ipari jelentések­kel és aktiv, cselekményekről fogunk írni. Célunk ezen a vi­déken is a propaganda ter­jesztése, az agitáció mellyel az osztályharcot lehet megismer­ni. E körzetben több helyre is ki fogunk látogatni. Kérjük a munkástársakat, hogy isme­retlen helyeken irányításukkal támogassanak mert nehéz föl­adat vár reánk. Triadelphia, W. Va. Kochy és Nyers. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents