Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-12-01 / 820. szám
1934 december 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az IWW egyetemes konvenciója AZ EGY NAGY SZERVEZET KIÉPÍTÉSE ÉRDEKÉBE. Tervek kidolgozása a dolgozó és a munkanélküli munkások szoros kapcsolatára a háború és fascizmus elleni védekezésre az általános sztrájkot fogadják el. CHICAGO, ILL. — Az IWW 21-ik konvenciója amelynek tehetséges gyülésvezetője C. A. Dohl a fémbányászok ipari szervezetének küldöttje. Hét napi tárgyalás után, sok fontos szervezeti ügyet tárgyaltak meg. A konvenció november 18-án, ért véget, amely után a delegátusok rögtön vissza utaztak azokba az ipari gócpontokba, ahol azután az elfogadott határozatokat végre is hajtják a szervezet nagygyá építése érdekébe. A többek között a fontosabb ügyek amelyek hosszú vita tárgyát képezték, a munkanélküliek megszervezése, a nemzetközi kapocs megteremtése más országok ipari munkásaival, a háború és fascizmus fenyegető magatartásának meg- gátlására és végül a csoportok és a központ közötti financiális dolgok mikénti elintézése. Az IWW programja a munkanélkülekre. Ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozott a konvenció és arra a megállapodásra jutottak a delegátusok, hogy maradjon meg a közelmúltban elfogadott rendszer erre vonatkozólag, még pedig, minden ipari szervezet saját kebelébe szervezze a munkanélkülieket éppen úgy, mint a dolgozókat. Csak any- nyi külömbözettel, hogy a munkanélküliek kedvezményesen alacsony havi dijjakat fizetnek. Ezáltal elérjük azt, hogy úgy a dolgozók, mint a munkanél- külek szorosan kapcsolódnak össze egy szervezetbe, úgy azután egységesen tudják vivni a munkásosztály harcát a kapitalizmus ellen. Ahol szükségét látják a külömböző kerületekben ezen segítő erők megszervezését úgy megtehetik; de csak az IWW fennhatósága alatt. Az a terv, amelyet az Egyetemes Végrehajtó Tanács ajánlott némi hozzáfüzéssel el lett fogadva, a munkanélküliek azonali támogatására vonatkozólag, hogy ezek az ipari szervezeten kívül akciót kezdhetnek; de csak az IWW szellemének megfelelő direkt akció alapján, az azonnali szükségletek megszerzésére. Ebből a célból egy országos bizottság legyen megválasztva. Hogy ebben az irányban számottevő tevékenységet fejthessünk ki, határozva lett a “Bread Line and Picket Line’’ cimü füzet átdolgozása és kiadása, hogy serkentse a munkanélkülieket még sokkal jobban mint a múltban tették a dolgozók harcát győzelemre vinni. A nemzetközi 'kapocs kérdése. Több delegátus azzal a megbízással jött a konvencióra, hogy az IWW és az International Workingmen Association között teremtsék meg a szoros' nemzetközi kapcsolatot, más küldöttek pedig éppen az ellenkező megbízással jöttek. Nagyon sok beérkezett külföldi átirat pedig elősmerőleg nyilatkozott az IWW harci szelleméről és taktikájáról. Ez az ügy az erre választott bizottságnak lett átadva, akik azt tolmácsolták a konvenciónak, hogy küldjék ki a tagság részére és a tagság határozzon ebben a kérdésben; de hogy ezt megtehessék kell a fent nevezett munkásszervezetnek összetételét és elvi nyilatkozatát a tagság rendelkezésére bocsáj- tani, hogy azután megfelelően tudjanak ebben a kérdésben dönteni. Amig ez folyamatba lesz addig kéri a konvenció, hogy most is mint mindig az az IWW taktikája kell, hogy életbe maradjon a nemzetközi munkás szolidaritás érdekében. Háború és a fascizmus. A konvenció határozata értelmében az Általános Sztrájk mellett foglalt állást, amely a legalkalmasabb eszköz a munkásosztály részéről, úgy a háború mint a fascizmus elleni védekezésre. Határozva lett, hogy lépéseket kell tenni a különböző munkásszervezetekben, hogy fogadják el az IWW ezen hatásos módszerét és az ipari szolidaritás jegyében tegyenek mind lépéseket ennek hatásos keresztül vitelében. Ezzel a határozattal az IWW munkás történelmet irt. A szervezet b e 1 ü g y e i. Referendum szavazásra megy néhány elfogadott indítvány, amelyben a tagságnak még az eddiginél nagyobb szabad kezet nyújt a szervezet belügyeinek beleszólásába. Azonkívül a tagok védelme érdekébe, a védelmet meg kell erősíteni és nagyobb méretű kampányt kell folytatni a Kentuckyban bebörtönzött bányászok érdekébe. Az egész konvenció a legnagyobb harmóniában folyt le, ha bár vitás kérdések kerültek napirendre, de az összes delegátusokot a jó indulat vezette és minden törekvésük, csak az Egy Nagy Szervezetnek kiépítése érdekében nyilvánult meg. A konvenció a következő munkástársakat ajánlotta a titkár- pénztárnoki állásra: Westman, Wagner és Price. Az egyetemes konvenció jegyzőkönyve néhány napon belül ki lesz küldve a tagságnak. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Nov. 11-től — 24-ig. J. Schwindt, Akron......... 1.00 IWW cs. Cleveland W. S. 23.79 P. Bécsi, Philadelphia...- 1.00 Bérmunkás olvasók, Co- raopolis ___________ 25.00 MEGHÍVÓ AZ ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALKÖR december 2-án, vasárnap délután 2:30 órai kezdettel tartja a West Sidei Turn Hallban (3923 Lorain Ave.) HANGVERSENYÉT Beléptidij a hangversenyre számozott hely és a táncra 60c., a többi jegyek 40c. Csak a táncra 25c. Műsor után vacsora a Dalkör helyiségében VACSORAJEGY 25 CENT. vált, régi és megbizható munkaerő” maradt. Előrehaladni ? Amire cégvezető lehet belőlem és megengedhetek valamit magamnak, már közelebb leszek az ötvenhez, mint negyvenhez. Nézd csak, kérlek! Nyolcvannégyen vagyunk az osztályban. Évenként háromnégy hal meg, a sorban pedig legalább negyvenen vannak előttem. Mind-mind éppen olyan rendes, szorgalmas ember, ha nem különb, mint én. — Látod. Mihez kezdjek? Vannak ötleteim, gondolataim, elképzeléseim, de hol mutatom be? Hajt a munkalánc, szusz- szanni sem lehet. Tettem már előterjesztéseket. Savanykod- tak, hümmögtek, aztán félév múlva ők csinálták meg és előrerukkoltak megbecsülésben és fizetésben. Én meg maradtam, mint a fogaskerék foga, amely előre tudja, hogy mikor juthat a legmagasabbra. — Hát ez borzasztó! Az egész életem egy meglátcsövezhető pálya, kicirkalmazható ábra. Tudni előre az életemet és szürkének, sivárnak tudni . . . Hát csak azért éljek, hogy fizethessem a részleteket, hogy elég pénzem legyen a számlákra, a fogaskerék folytonos olajozására?! Bent érzem magam a csomóban, annak is a legközepén és akik előttem vannak, sokan, nagyon sokan elzárják az előretörés útját. Hiába jobb a stílusom, a lábam, a tüdőm, a karmunkám, lemaradok. Hátul a billiárdasztaloknál a Kálmán már a tizenkettedik üveg barnát bontotta a három iparosnak. Rengő tokákkal, a nyakukon olyan hájhurkákkal, mint egy- egy kolbász, ingujjban dolgoztak és olyan megelégedéssel szuszogtak minden pohár után, mint a tömött libák, ha eleresztik őket. Mindegy, ki vészit, ki nyer — mindannyian egyformák isznak. Elől két egymásra talált polgárcsalád nőtagjai mutatják be egymásnak, legalább külsőségekben, azt az energiát, ami a háztartás ezer gondja között beléjük szorult. Mellettük magas, kemény gallérban egy miniszteriális tisztviselő kurjongatja az egy-egy szál cigány szapora, hangfogós cincogására, hogy: — Vagy alusznak, vagy nem hallják. Arcára úgy ül rá a nóta érzése, mint hullámok hátára a ladik. Nem tudtam a barátomnak mit mondani . . . De ő, csak hogy meggyőzzön helyzete reménytelenségéről, újra kezdte: — Te akár hiszed, akár nem, már csak álom tartja bennem a lelket. Mintha tizennyolcéves volnék. Az ábrándozás segít, csitit, elhallgattat, simogat és megvigasztal. De ez nem ér már sokat. Hetekkel ezelőtt kezembe került egy orvosi szaklap. Rátaláltam egy cikkre, amely részletesen foglalkozott az epe- bántalmak tüneteivel és gyógykezelés lehetőségeivel. Csupa terminus technicus volt. Te, nekiálltam és az egészet bebifláztam, mint valami verset. A dirihez, néha, egy hónapban egyszer, bejutok. Azt hiresztel- ték, hogy epebajos. Richtig. Addig köntörfalaztam, ügyeskedtem, amikor utoljára bent voltam nála, hogy szóbakerült az epebaj. Na — gondoltam —, itt a karrier. Arra való hivatkozással, hogy epebajos nagybátyám igy meg úgy, végigjárta az egész világ specialistáit — ledaráltam neki az egészet. Érdeklődéssel, de uery vettem észre, némi furcsálkodással hallgatott végig, pedig csaknem félóráig tartott, azután hamisítatlan igazgatói fölénnyel ezt mondta: — örülök, hogy orvosi kér-! désekben is ilyen tájékozottak a tisztviselőim. De lássa, az orvostudomány sem minden. Az én veseirritációmat a legjobb specialisták sem tudják kiku- rálni. — És a levelezéshez nyúlt. — Végem volt. Nem epebaja, hanem veseirritációja van — gondoltam és úgy jöttem ki, mint aki a névnapi felköszöntőt mondja el zavarában — a keresztelőn. Ránéztem a barátomra. Nagyon sötét volt a képe. Nem jutott jobb az eszembe, hát megkérdeztem tőle: — Te, van legalább nagybátyád? Értelmetlenül, talán dühösen is rámnézett, de aztán megsimogatta ideges mozdulattal homlokán a haját s felelt: — Van! Nem is egy, kettő. Azok is banktisztviselők. Még egyik sem cégvezető. Aztán fizettünk. Közben megenyhült egy kicsit, mert a billiárdozók olyan komikus mozdulatokat végeztek egy legurult golyó fölvétele közben, mint a régi Fatty valamelyik vaskos amerikai burleszkben. Bucsuzáskor jelentősen kanya- ritott egyet a karjával: — Hiába, az ötlet sem segít! — És ment haza, tovább álmodí ni.
