Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-11-01 / 816. szám

1934 november 3. 6 oldal BÉRMUNKÁS A forradalmi szocializmus alapitóiról és a mai helyzet Irta: BAKOS MIHÁLY. Elismerés az Ha az emberiség fejlődésé­nek történetével foglalkozunk korszakonként azt találjuk, hogy minden népnek és nemze­déknek, megvan a maga legen­dás korszaka, amelybe az élők óriási nagyítással vetetik visz- sza, mint valóságokat, vágyai­kat és eszményeiket. Túlozva, mert csak ez az ön­tudatlan önámitás kárpótolhat a keserves jelenért, amelynek erején megtörnek a vágyak és a legszebb események szürke köznapi ténnyé zsugorodnak össze. Ma már tudjuk, hogy a Nem­zetközi Munkás Szövetség tá­volról sem volt az a félelmetes hatalom, aminek a forradalmak­tól és ellenforradalmaktól meg­rémített polgárság képzelete lát­ta. Jelen időben még a negyed­rendű ország munkássága is nagyobb tömegeket és több erőt vihet a harcba, mint ak­koriban az Internationále egész nemzetközi tábora, mert a mun­kásosztály fejletlenebbb helyen­ként, másut sokkal kevésbé tudatos volt, semhogy ez más­kép lehetett volna. Ami az Internationáléban nagy és félelemgerjesztő volt, az nem reális hatalma, amit csak a szervezet adhat, hanem a munkás mozgalom alapelvé­nek és irányának világos fölis­merése és kitűzése volt. De ép­pen ezt nem méltányolták ak­koriban, sem a munkásosztály és még kevésbé az uralkodó osztályok. Kicsinyes célok, al­kalmi harci eszközök, megdöb­benésre szánt csínyek foglal­ták el a kortársak figyelmét és a lényeget a nagy fölszaba­dító eszmét nagyon kevesen látták meg. Jelen korban talán helyesebben méltányoljuk az In- ternationále jelentőségét, mely abban állott, hogy nyomatéko­sabban mint bármely elődje, tisz­tábban és tudatosabban, han­goztatott némely elveket; “hogy a munkás osztály fölszabadítá­sa csak magának a munkás osz­tály müve lehet,” “hogy min­dennemű szolgaságnak, társa­dalmi nyomorának, szellemi de­generációjának, politikai függé­sének oka nem más, mint a munkás osztály” gazdasági alá­rendeltsége a munkaeszközök, vagyis az életforrásainak, urai alá;” “hogy ennek folytán a munkás osztály gazdasági föl­szabadítás, a nagy cél, amely­nek minden politikai mozgal­mat alá kell rendelni,” “hogy a munka fölszabadítása nem helyi, sem nemzeti határok, ha­nem társadalmi probléma, min­den országra kiterjedő, amely­ben modern társadalom él.” “Mindez annyira a mai, any- nyira igaznak és súlyosnak lát­szik ma is, oly teljesen tartal­mazza mindazt, amit a mai szo­cialista munkásmozgalom alap­elvének ismerünk, és annak szeretünk ismerni, hogy ennél többet a sok hosszú pártprog­ram sem mond, legfeljebb hosz- szabbat, félrevezetőbbet és rosszabbat. Ha az Internacionále elmé­leti és gyakorlati jelentőségé­nek méltatásában a helyes út­ra léptünk, nem szabad kitér­nünk egy másik babona leron­tása elől sem, amely annak bel­ső harcaiból fakadt legtöbb or­szág szocialista mozgalmaiban ma is elevenen ható erővel él. Azokban az országokban a hol a német marxizmus uralkodik, tehát főként a Német Biroda­lomban, magában, és még egy tucat Európa más országaiban, s ugyan úgy itt Amerikában is makacs a hitük a szocialista po­litikusoknak. Hogy az Interna- ciónálét nem időelőttisége tette tönkre, hanem személyes viszá­lyok, főként pedig Bakunin dezorganizáló működése benne; hogy miként az anarhizmus igazi atyja, Bakunin, ellensége volt minden organizációjának, úgy az anarhizmus célja ma is és mindig a dezorganizáció, s hogy ennek folytán nem lehet­séges áthidalhatatlanabb ellen­tét mint amely az anarhizmus és szocializmus közt fennáll; anarhisták és szocialisták nem testvérek hanem ellenségek, sőt még tovább mennek és azt mondják: “A poletáriátus organizáció­jának minden tökéletesítése lé­pés fölszabadulása felé, szervez.- kedésének minden akadályozása hátra lépés. A proletárságnak sokkal veszedelmesebb ellensé­gei azon ellenfeleinél, akik szer­vezeteit erőszakkal rombolják szét, azok a barátai, akik össze­tartását állítólag a saját ér­dekükben lazítani akarják. Egy irány sem tett erre többet mint a Bakunini. Ezért harcolnak a magukat valló marxisták kér­lelhetetlenül ellene mindenütt.” így irt jó három évtizeddel ezelőtt az úgynevezett ortodox forradalmi marxizmus első teo­retikusa, Kautsky Károly. Nem fakasztott ellentmondást egy hollandi szociáldemokratá­nak az 1904-i évi amszterdami kongresszuson tett kijelentése sem, mely szerint “az anarhis­ták a legnagyobb ellenségeink. Tudott dolog, hogy az említett országokban gyakran érvelnek az anarhisták ellen, hogy ren­dőrkémek, fizetett bujtogatók, és ez a rágalom itt Ameriká­ban is sokszor elhangzik az ortodox marxisták és Social patrióták sajtójában. Az Internacionále története világosan rávall ezen érvek és vádak forrására. Nem kereshet­jük azt másut, mint azokban a poemikus Írásokban, amelyekkel Marx Bakuninnak az Interna- cionáléban növekvő befolyása ellen küzdött (a szindikalista eszméi ellen,) amelyek végül Bakuninnak kizáratására vezet­tek. Ezek az írások Bakuninnak nemcsak elméleti kijelentéseit torzítják el oly mértékben, hogy azok a teljes zavarosság és ér­telmetlenség színében tűnnek föl, hanem a politikai és egyéni becsületbe vágó súlyos vádak­kal illetik őt. Hogy ezek a vá­Ami nekik jár, azt nem sza­bad tőlük elvitatni. A novem­beri választások megszólaltat­nak minden szószólóját a kü­lönböző politikai pártoknak. Az elnök által kinevezett NRA bi­zottságnak az elnöke Mr. Rich- berg is kiveszi a részét a cam- pányból. Természetesen a je­lenlegi adminisztráció álláspont­ját védelmezi. A napokba tar­tott beszédet a Citizens Club­ban, ahol a republikánusok el lenvetéseire válaszolva a kö­vetkezőket mondotta: “A mai összekevert politikai és gazda­sági rendszerben a mindig re­akciós republikánus párt egy véres forradalomba akarja vin­ni az országot, amig a sokat hangoztatott és forradalmá­roknak nevezett kommunisták Charity és társadalmi biztosí­tást követelnek amit mi de­mokraták igyekezünk megvaló­sítani. Ezzel szemben a repub­likánus párt azzal a program­mal igyekszik a választó polgá­rokat megnyerni, hogy eltöröl­jön minden Charityt és hallani sem akarnak semmi féle társa­dalmi biztosításról. És ha sike­rülni fog a republikánusoknak ezzel az állásponttal többségre jutni, merem állítani, hogy ha attól a 16 milliótól megvonják a támogatást, akik ma a mun­kanélküliség folytán segélyen élnek, 30 nap alatt az egész or­szágot véres forradalom fogja végig söpörni.” A fentiekből megállapíthat­juk, hogy tényleg elismerés jár a kommunistáknak. Mert az igaz, hogy — több Charityt, és társadalmi bizto­sítást követelnek akik esetleg kételkednek, hát elolvashatják lapjaikat, és szónokaiknak ez a slágerja. Nagy hangon forra­dalmat ordítoznak és pedig minden ténykedésük a forrada­lom lecsapolására irányul. Mos­tan csak arra vagyunk kiván­csiak, hogy ezt a megalkuvó taktikát is Moszkvából impor­tálták ? dák teljesen alaptalanok vol­tak, azt maga Kautsky is elis­meri ; “Egyáltalán nem lehet tagadni.” — írja a Neue Zeit- ban 1902-ben, “hogy Marx és barátai a harc hevében Baku­nin és hívei ellen, csak úgy mint ezek, sokszor túllőttek a célon és akárhány alaptalan vádat, hangoztattak.” Mégis alig két ével rá egy német szo­ciáldemokrata igen elterjed’: könyvet irt az Internacionálé- ról, amelyben Bakunin híveit — megint Kautskyt idézzük — alkalmilag “hazugoknak, dema­gógoknak, sőt gonosztevő ter­mészeteknek bélyegzik.” Másik szociáldemokrata minden euró­pai nyelvre lefordított német füzetben a legnagyobb rossz­hiszeműséggel torzítja el Ba­kunin tanait. A pártlapok és az agitátorok egész serege gon­doskodtak aztán róla, hogy a hazugság mérge mindenhová el­jusson. Másrészt némely anarhisták azt hiszik szolgálatot tesznek ügyüknek, ha ugyanilyen rossz­hiszeműséggel hasonló vádakat emelnek Marx, Engels és a szociáldemokraták ellen. (Folytatjuk.) elvtársaknak Azoknak könnyebbségére, akik nem tudják a külömbséget az IWW és a kommunista párt között .— hát az alábiakból tisztán és világosan megítélhe­tik. Amig a kommunisták prog­ramja több Charity — társadal­mi biztosítás, addig az IWW programja tisztán és világosan az osztályharcra van alapítva. Megszüntetni az osztály kü- lönbözetet, ezzel egyszer és mindenkorra eltöröljük a bér­rendszert. Mit jelent a code a bányászoknak? PIPTSBURGH, PA. — Hogy a puhaszén bányászok miért nem lelkesednek az NRA által felállított bányaipari code-ért könnyen megérthető, ha Tho­mas James bányász magyaráza­tát áttekintjük. Bár a béreket öt dollárban állapították meg — mondja James — az átlagos bányász nem remélhet több mint száz napi munkát egy évben. Az ő évi keresete 442 dollárt tett ki. Hogy ha családja minden tag­ja részére naponta csak egy quart tejet és egy kenyeret vesz, azért 346 dollár 75 centet kell fizetni évente, melynek le­vonása után az évi keresetből marad, 95 dollár 25 cent, mely­ből fedezni kell az összes egyéb szükségleteket. Ha ebből levonunk: 12 dollárt szervezeti tagsági díjra; $5.25 a checkweighman dija; villany­lámpa $9.00, robbantó anyag $30.00, szerszám élesítés $2.45, a maradvány 36 dollár 55 cent, melyből fedezni kellene minden felmerülő kiadást. NYUGTÁZÁS. Okt. 14-től — okt. 27-ig. Előfizetéseket küldtek: J. W. Horváth, Cleveland.... 1 A. Kucher, Pittsburgh....... 2 J. Halász, Cleveland.......... 1 J. Németh, Cleveland.......... 1 A. Székely, Bedford.............. 1 Mary Rosenbaum, Astoria.. 1 D. Rosenthal, Phila............. 1 L. Rost, Phila....................... 1 F. Takács, Hazelwood........... 1 St. Bukovszky, Cicero......... 1 J. Herold, Bridgeport........ 1 G. Barcza, Bridgeport......... 1 M. Vékás, Cleveland........... 1 L. Fishbein, New Vork...... 1 G. Nagy, New York........... 3 St. Visi, Detroit................... 1 F. Zombay, Bedford.......... 1 F. Szüch, So. Bend.............. 2 A. Bukovszky, Berwin........ 1 J. Havel, Garfield.............. 1 H. Varjú, Chicago............... 2 P. Pika, Chicago............ 1 FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA Okt. 14-től — okt. 27-ig. N. N., Cleveland............. 1.00 IWW cs. Clev. W. S......... 10.00 St. Bukovszky, Cicero.... 1.00 E. May, Cleveland......... 1.00 J. Feczkó, New York....... 2.50

Next

/
Thumbnails
Contents