Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-11-01 / 816. szám
1934 november 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal Beszélgetések AZ ELHATÁROZOTTSÁGRÓL. Wobly: Beváltotta-e a szavát munkástárs, tanulmányozta a munkásmozgalmakat a múlt hét óta? Szervezetlen: Igen én olvasgattam azóta, még sem tudok az IWW-val megegyezni mert szükségesnek látom az állami eszközök ellen is harcolni, amint azt a kommunisták hirdetik. W.: Tehát akkor beállt a kommunistákhoz tagnak. SZ.: Még nem álltam be, mert azokat sem tartom egészen helyesnek. W.: Melyik szerevezetet tartja helyesnek? SZ.: Egyiket sem, mindegyikben van valami hiba. W.: Akkor alakítson egyet maga, melyben nem lesz hiba, akkor én is annak leszek a tagja. SZ.: Én nem értek annyira hozzá, hogy olyat tudjak alakítani. W.: Akkor ne használja kifogásnak, kibúvónak, hogy a meglevő szervezetekben mindegyikben talál hibát, mert nem lehet senki, legkevésbbé szervezet hiba nélkül. Ha nem tudna jobbat alakítani, akkor válassza a meglevők közzül a melyet legjobbnak lát, és azon keresztül becsületesen harcoljon a kapitalista rendszer ellen. SZ.: Még nem tudok választani, még tanulmányozni kell őket. W.: Az helyes, de már többször mondta, hogy a kommunista pártot helyesli, a nélkül, hogy elég jól ismerné azt. De, hogy ha jobban megakarja ismerni a pártot, akkor álljon be. Mert most maga csak kívülről nézi, úgy van mintha egy házat kívülről bámulunk, szépnek találjuk de még belülről nem ismerjük. Lépjen be és ismerje meg belülről. SZ.: Mikor még maguk is ellenem volnának. Minden munkás mozgalom azt akarja, hogy hozzájuk álljunk be. W.: Az csak természetes, de mi IWW-isták nem félünk, hogy más helyre áll be ha igazán tanulmányozza a munkás- mozgalmakat. Vagy ha be is áll a pártba, bármelyikbe is, akkor is vissza kell, hogy jöjjön az Ipari szervezetbe, mert mint bérmunkásnak csak is ott lesz a helye, mihelyst felismeri saját osztály helyzetét. SZ.: Hiszen mindegyik a maga szervezetét dicséri, abba akarja, hogy beálljunk. CLEVELAND west sidei magyar csoport NOVEMBER 3-án, szombaton este fél 8 órai kezdettel szin- előadással és tánccal egybekötött KEDÉLYES ESTÉLYT tart 3930 Lorain Ave.-n levő Dalkör nagy termében. Belépő dij taxel 30c. A mulatság tiszta jövedelme a Bérmunkás részére lesz fordítva. Minden olvasónkat és azok barátait ezúton is meghívja a rendezőség. W.: Én nem arra kértem önt eddig, hogy álljon be, csak arra, hogy tanulmányozza a munkás mozgalmakat. Mi mint egyént csak úgy szeretnénk magunk között látni, hogy ha megérti, hogy miért legjobb az IWW, mint osztály szervezet. SZ.: A múlt héten mondta, hogy ha valaki nem akar magukhoz be állni, akkor nem is dolgozhat olyan gyárban ahol maguk többségben vannak. W.: Az igaz, de annak a gyári szervezetnek az alapjában olyanokat raktunk le, akiket nem kellett kényszeríteni, hogy belépjenek szervezetünkbe, haiiem önként léptek be, miután meggyőződtek, hogy az a legjobb. De azokat akik nem bírtak határozni a felett, hogy belépjenek-e vagy nem, segíteni kellett, hogy bírjanak határozni, ne hogy lerombolhassák a harcos, előbbre látó munkásoknak a felépített szervezetét. SZ.: Maguk szabadságról beszélnek és mégis kényszerítik a szervezetbe való beállásra azokat is, akik nem akarnak. W.: Dehogy kényszerítjük, nekik megmarad a szabad választási lehetőség, vagy beállnak a többivel Egy Unióba, vagy ott hagyják a gyárat, mi nem hogy kényszeritenénk, hogy velünk egy Unióba tartozzanak az ilyen szervezkedni nem akarók, sőt azt szeretnénk és úgy intézkedünk, hogy velünk még egy gyárban se legyenek. SZ.: Azoknak nem sok hasznát veszik és nem is maradnak meg az Unióba akiket ilyen formán tudnak csak beszervezni. W.: Maga nem tudja, nem ismeri azt a végtelenül erős kapcsot, melyet mi Ipari Union- isták használunk az ilyen embereket is magunkhoz láncolni, ez nincsen meg semmi politikai párt vagy philosophiára épült szervezetnél, ez a gazdasági érdek egyformasága. Az ami még az ingadozókat is behozza az IWW-ba, mikor bejönnek és olyan helyen dolgoznak ahol megvannak védve az által, hogy minden egyes munkás betartozik, mint a szervezetünk által kontrolált üzemekbe, akkor már nem hagyhatja ott, mert munkáját sém akarja veszélyeztetni. SZ.: Az IWW-isták nem harcolnak a kormány ellen, pedig mikor ők sztrájkban vannak, akkor a kormány katonaságot küld ellenük. W.: De mi tudjuk, hogy az a katona nem olyan nagy ellenségünk mint a sztrájktörő, mert nem ellenünk küldik a katonákat, hanem a sztrájktörők megvédésére és ha nincs sztrájktörő akkor nincs szükség a katonaságra, akik azokat megvédjék. SZ.: Sztrájktörő mindég fog akadni. W.: Nem biztos, nekünk sok sztrájkunk volt ahol nagyon kevés sztrájktörő akadt és olyan üzemekben ahol már egységes szervezetünk volt, ottan nem akadt egy sem aki be mert volna menni sztrájktörőnek. Leginkább olyan helyeken akadnak sztrájktörők, ahol csak egy szakma, vagy egy része van kint sztrájkon, amíg sokszor ugyan ahoz a Unióhoz tartozó más szakmai munkások dolgoznak, mint az AFofL-nél is. SZ.: Az AFofL-t én sem látom helyesnek, sok áruló vezér van köztük. W.: Maga egyiket sem látja helyesnek ami azt illeti. De ha a szakszervezetet képviselő, (Folytatás.) AZ ALKIRÁLY MENEKÜLNI AKAR. “Taiping Wong” jó tanácsát Siu szívesen teljesítette volna. Sürgős audenciát kért, hogy Pekingben személyesen tárhassa föl a helyzetett. Nem csoda, hogy sürgősnek ítélte távozásának szükségét. Rémhírek özöne érkezett Kantonba. A parasztok megtagadták az adófizetést. A behajtással megbízott osztagokat megkergették, a kisebb mandsu helyőrségeket lemészárolták, megtámadták és kifosztották az egyes városokat, a dzsentrik udvarházai lángokban állnak, a zálogházak kincsei a taipingek kezén, a bud- hista, konfucsista, taoista szentségeket összetörték, a papokat megtépázták, a hivatalnokokat fölkötötték. KANTON VÉRFÜRDŐBEN. Ez a kis példaadás nem sokat használt. A forradalom tovább terjedt. A kivégzések száma napTól-napra szaporodott. Naponta tucatjával kerültek a vesztőhelyre a gyanúsítottak. Irgalom nem volt senkinek a kire csak legcsekélyebb gyanú is irányult. Százak, ezrek, majd tízezrek kerültek a hóhér bárója alá. Az angol követ jelenthette kormányának, hogy mintegy hetvenezer kivégzés volt Kantonban, mely ugyan nagy kegyetlenkedésről tanúskodik, hanem arról is, hogy a császári kormány erős kezekkel rendelkezik, amellyel képes lesz rendet teremteni. A TAIPING WANG A MANDSUK ELLEN. Az a férfi, aki rettegésben tartotta a két provincia minden hatalmasságát, Pekinget és az európai negyedek kalmárait, kina paraszt tömegeinek osztatlan rokonszenve mellett hirdette, hogy rövidesen végezni fog az elfajult “mandsukkal” ki fogja irtani “Kina népén rágódó uzsorás és rablóbandáit.” Hung Siu Tsiuen, a hajdani tanítómester, a szülővárosának volt tehénpásztora, most kwangsi hegyeinek korlátlan ura és fejére Siu nagy dijjat tűzött ki, “amelyet bárki megkap, aki kilógó nyelvét, vagy póznára tűzött fejét beszolgáltatja.” AFofL-t nem látja helyesnek, akkor csak is az IWW-nak lehet tagja ha munkásszervezethez akar tartozni, mert más szervezet nincs a kettőn kívül mely munkás szervezet. SZ.: Csak nem akarja Mr. azt monrani, hogy a szocialista párt vagy kommunista párt nem munkásszervezet. W.: Éppen ezt akarom mondani s be is bizonyítom a jövő alkalommal, remélve meg fog jelenni. Hung fegyveresei kíséretében hirdeti az igét: “Én vagyok az igazi istennek kiküldöttje, Jézus az én idősebb bátyám ő küldött a földre, hogy ezeket a ronda munkásnyuzó mandsukat elkergessem a földről és a világ békéjét megteremtsem.” “Nem illik a mai korszakba a béke szelíd simogató hirdetése: vájjon ki hallgatna szavainkra ? és kit tudnánk ezzel megjavítani?” Kanton hittérítő papjai is megrémülve veszik tudomásul, hogy ezek a lázadók is Jézus követőinek tartják magukat és annak nevében hirdetik, hogy “nem helyes az, hogy vannak szegények és gazdagok. Akiknek pénzben, vagy bármiből fölöslege van, szolgáltassák azt be, hogy mindenkinek legyen.” Béke az elnyomott parasztoknak, halál a mundsukra! — hirdette a Taiping Wang, az az, az “egyetemes béke királya,” ahogyan ő nevezte magát. “Megállapítom a Taiping birodalmat (az egyetemes béke birodalmát) és megállapítom a Taiping dinasztiát, amely a nép békéjével fog uralkodni és nem tűri az igazságtalanságot.” Kwangsi határhegységeibe özönlött a mindenétől kifosztott, nyomorúságos életét alig- alig tengető bányász, gyárimunkás, paraszt, tönkrement kézműves ; megszökött rabszolgák jöttek, üldözött rabok és vizsgájukon megbukot diákok, ügyvéd és doktorjelöltek. Bár ha a fegyvereik szedett- vedett rosszak voltak is, de fanatikus hittel volt minden fegyveres telítve, hogy egyszer és mindenkorra véget vettnek a megmérhetetlen szenvedésnek, amelynek oka az a sok züllött császári udvar és a még züllöt- tebb hivatali csőcselék. G. Kochy. * * * Ez a kis történelem felelevenítése, bizonyítja, hogy a kihasznált munkások milliói úgy a civilizált nyugaton, mint a barbár keleten egyformán volt a múltban is az uralkodó osztályok kénye-kedvének kiszolgáltatva, de ugyan akkor minden időben a legnagyobb fenyítékek és bünhődések ellenére az elégedetlenség ki-ki tört a rabszolgákból, hogy megbosszulják helyzetük urait. A modern termelési rendszerben nyomorgók, hogy helyzetüket megváltoztathassák, ipari Egy Nagy Szervezet kiépítését kell, hogy felismerjék és ezeknek a kis Írásoknak ehez a felismeréshez való könnyebb eljutása a célja. Tanulni sohasem késő
