Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-10-27 / 815. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 október 27. Beszélgetések EGY IWW-ISTA ÉS SZERVEZETLEN MUNKÁS KÖZÖTT. A politika. WOBBLY: örvendek, hogy eljött a találkára. Most megválaszolom a kérdését, hogy én, helyesebben mondva MI milyen szervezetet akarunk kiépíteni. Szervezetlen: Nem nagy bizalmam van már nekem a munkásokban. Nem akarnak szervezkedni. W.: Azért, hogy ön nem akar, vagy hogy a nagy lárma és tüntetések dacára sem akartak a munkások a kommunista pártban szervezkedni, annak meg van a magyarázata. Ugyan melyik értelmes, osztálytudatos munkással lehetne elhitetni, hogy neki politikai pártban kell szervezkedni? SZ.: Én azt mondom, hogy azért politikára szükség van. W.: Ha maga tudja, hogy politikára szükség van, akkor mondja meg mi az a politika? SZ.: Hát én nem tudom megmagyarázni, de hát arra is szükség van. W.: Nem hiszem, hogy a felesége, vagy a gyermekei valaha is kértek volna magától politikát, vagy csak emlitették is, hogy politikára volt szükségük, azt valami politikus próbálta magával elhitetni. Énnekem és családomnak élelemre, ruhára, jó lakásra és tanulásra van szükségem. SZ.: Ez az, a tanulás a politika, maga is beismeri, hogy szükség van rá. W.: A tanulás vagy annak az eredménye a tudás, mindég az marad aminek nevezzük tanulásnak, a politika meg állami — azaz területi közigazgatást jelent, ezt jegyezze meg, hogy máskor ne essen ilyen tévedésbe. SZ: Arra is szükség van az államra meg közigazgatásra. W.: Azok szerint, akik abból akarnak megélni. Mi nem akarunk államot, sem területi köz- igazgatást, mi Ipari közigazgatást akarunk, mely nem politikai hanem gazdasági. Hogy jobban megértse mi a politika, hát példának felhozom, hogy az az alamizsna melyet a politikai kormányon keresztül kap azért van adva, hogy eszébe ne jusson az egészet elvenni, vagyis, hogy a kenyérhez melyet adnak nehogy karma- nádlit is vegyen magának, azokból a sok jókból, melyet maga, meg én, a többi munkásokkal termeltünk. Kell magának az ilyen koldus kenyeret osztogató politika? SZ.: Kenyérre szükség van, de az is jobban esne ha az ember rendesen dolgozhatna, akkor más mindenre is jutna. W.: Koldus kenyeret kaphat a politikán keresztül, de bizony munkához soha nem juttatják, mert ahoz gazdasági szervezkedés kell, melyben a gazdasági érdekek szerint nem politikai nézetek szerint szervezkednek. SZ.: Mégis, hogy lehet szervezkedni politika nélkül ? W.: Sokkal könnyebben mint politikai pártokkal. Gazdaságilag, ahogyan a gyárban vagyunk. Ugy-e, hogy a gyárban vannak: demokraták, republikánusok, szocialisták, trockis- ták, stalin-féle kommunisták, meg mindenféle vallásu munkások, még is szépen megférnek egymás mellett. Igaz-e? SZ.: Igaz, de azért én már nem hiszek a vallásban. W.: Az nem volna baj, hogyha hinne is, csak az a fő„ hogy tisztán lássa a gazdasági helyzetet, hogy higyjen önön magában és osztályában. Mi nem kívánjuk senkitől, hogy higyjen, vagy ne higyjen vallásban, vagy politikai pártokban, de ugyan akkor magunkat sem engedjük , arra kényszerittetni, hogy higyjünk valamilyen pártban vagy vallásban. Amint a gyárban békességesen megférünk egymás mellett, mert a kenyér kereseti lehetőség, — a gazdasági érdekünk; — azt parancsolja, úgy akarunk szervezkedni is a gazdasági szervezetben anélkül, hogy törődnénk azzal, hogy ki melyik pártnak, vagy vallási szektának a hive. SZ.: Aki vallásos, azzal ezt nem lehet megértetni. W.: Sőt ellenkezőleg, még könnyebben mint magával, mert akik vallási meggyőződésből azt tartják, hogy: “Szeresd felebarátodat mint önön magadad,” azok nagyon is jó szervezett munkásokká vállnak, harcolnak felebarátjuk és a saját érdekeikért becsületesen. SZ.: A kommunista pártnál a vallásos ember nem maradhatna meg. W.: Nem bizony, még be sem állna. De még szocialista, vagy trotzki-féle kommunista sem fog oda beállni, mert politikai nézete nem egyezik meg a sta- linista-féle politikai nézettel. Ezért nem lehet a munkásságnak még ezt a kevés harcos tagjait sem egyesíteni politikai pártban. Ellenben gazdasági érdekeink mindig egyformák, igy egyesülhetnek a gazdasági szervezetben mint amilyen az IWW is. Ez adja meg a választ a multheti kérdésre is, tehát beláthatja, hogy mi képesek vagyunk minden munkást egyesíteni, akiben a jószándék megvan és a gazdasági érdeke egyforma a milyenkkel, bármilyen is a politikai, vagy vallási nézete. SZ.: Ha nem egyforma elven vannak, akkor nem igen lehet azokat sem megtartani, akik már beszervezkedtek. W.: Nem lehetne, ha a gazdasági érdekeik nem kötnék őket össze, de az sokkal erősebb kötelék mint a párt kötelék. Mert amig az elvi nézet átalakuláson megyen át, folyton változik, a gazdasági érdekeink nem változnak, mindaddig mig bérmunkások maradunk. Példa rá azok a munkások, akik a gazdasági szervezett által kontrolt gyárakban dolgoznak. Ha nem akarna az IWW-nak ottan tagja lenni, ahol már elég erősek vagyunk, akkor nem is dolgozhatna velünk, igy ez a gazdasági érdek legerőseb b lánc, mellyel a munkásokat magunkhoz, szervezetünkhöz láncoljuk, a mellett, hogy közben igyekszünk tanítani is őket, hogy ne csak a gazdasági kényszer, hanem a megértés is hozzánk kösse őket. SZ.: Én mindegyiket pártolom, én nem bánom melyik harcolja ki a jobb társadalmi Azok a tévelygő indiferens elleniek kik még a saját osztályukat sem ismerik, a mai társadalom berendezését többfélekép különítik meg, u. m. munkásosztály, középosztály, uri- osztály és az uralkodóosztály (kapitalizmus.) Aki oly kegyes, hogy a szentséges szent profitra van kilátása az a termelő munkáshadseregnek, juttatt egy kis alamizsnát, amit munkabérnek neveznek. Ha pedig profitra kilátásuk nincs! még morzsát se ad, ha úgy tetszik vígan rakásra meg is dögölhet a termelő munkáshadsereg, mert arra van még szabadságunk is, sőt még a fene sem törődik velünk. Azok a munkástársak pedig kik, a mai rendszert felismertük, két osztályt ismerünk: a munkásosztályt és a kapitalista osztályt. Mint a IWW elvinyilatkozata második szakaszában van befoglalva hogy: | “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint ősz- j tály szervezkednek, birtokukba veszi a földet, a termelő eszközöket (az iparokat) és megszüntetik a bérrendszert.” A kapitalista osztály pedig, minden lehetőséget felhasznál ellenünk, hogy tarthatatlan létük még tovább fönntarthassák. A rémuralom is kapitalista intézmény, amelyen keresztül vérfürdőket rendeznek, ami nékik csak cirkuszi jelenet. A rémuralom a kapitalista osztály által bemutatott elrettentő példa, mely alatt megfélemlítés eszközeivel, tömeges halálos Ítéletekkel, kivégzésekkel, gyilkosságokkal, súlyos bántalmazásokkal igyekszik ellenfeleit a vele szemben való ellentállástól elriasztani. A francia forradalom rémuralmi korszaka, a terror. 1793 május 31-én kezdődött, amikor a hegypárt, tekintettel a francia hadsereg súlyos helyzetére a harctereken, erélyes intézkedéseket követelt a régi rend hívei ellen. A gironditák ellenszegültek ennek a követelésnek, amely ellenállás pártjuk bukására vezetett. A girondisták bukásával a hegypárt egyeduralma következett, még pedig a rémuralom eszközeivel, amelyeket az ellenforradalmi kísérletekkel szemben alkalmazott. Kivégeztette XVI. Lajost és nejét, Egalité Fülöpöt, Brisot-t és 20 girondista társát, Rolandnét. Marat meggyilkoltatása u.tán azonban a rémuralom teljesen féktelenül és céltudatosság nélkül tombolt, egészen jelentéktelen okokból is halálos Ítéletekkel sújtott le. A hegypártrendszert, csak már csinálnának valamit. W.: Ez a baj, hogy mivel nem ismeri egyiket sem, igy nem segít egyiknek sem, csak várja, amig mások megcsinálják maga helyet is. Én kérem, hogy tanulmányozza a munkás mozgalmakat jobban. Majd a jövő héten megint beszélgetünk. ban bekövetkezett szakadás 1794-ben három részre tagolta a pártot, amelyek egymás ellen vették fel a harcot. A hegypárt önmarcangolása 1794 március 24-én, a hébelis- ták kivégzésével kezdődött, 1794 április 5-én, Danton kivégzésével folytatódott. A forradalom elvesztette vezérét Robespierre-t akit másnap kivégeztek. Ekkor megfordult a kocka. A hegypárt rémuralmát követte a girondisták burzsoá ellenforradalmi rémuralma, amely a halálos Ítéletek és kivégzések számát tekintve, sokszorosan felülmúlta a hegypártét és hozzávetőleges számítás szerint közel 40.000 főnyi áldozatot követelt. Rémuralom volt a cári abszolutizmus uralmi rendszere, amely például csupán 1907-ben száznyolcvannégyezer (184.000) formális halálos Ítéleteit hozatott és hajtatott végre. A rémuralom módszereit alkalmazta az orosz bolsevista uralom is, valamint az olaszországi fascista ellenforradalom. Magyaországon a rémuralom eszközeivel dolgozot az 1848— 49-es évek ellenforradalmi rendszere is, az 1919. évi proletárdiktatúra és az utána következett ellenforradalom. Általános tünet a történelemben, hogy az ellenforradalmi rámuralom sokkal véresebb és több áldozatot szed, mint az őt megelőző forradalmi rémuralom. Tisztelt olvasó munkástársaim, ismerkedjünk meg a kínai rémuralommal is mint ment ^ végbe Kantonban és átolvasás után vonjuk le a tanulságot, hogy milyen legyen a jövő _ forradalma, mely vér- nélkül is biztos győzelemre vezethet, ha a Világ Ipari Mun- kásai Egy Nagy Szervezetébe egyesülünk, az uj társadalomért hol nem lesz megántulajdon, hanem minden a mienk munkásoké lesz. LÁZADÁS KANTONBAN, Ezernyolcszázötvenegy tavaszán Kantonban az izgalom tetőpontjára hágott. A város kapui döcögve záródtak be. Mint villám járta át a várost a hir, hogy Kwangsi hegyeiből megindultak a “hosszuhaju rablók” Kanton ellen. Az ostromállapotott kihirdették,^ senki sem hagyhatta el lakóházát. Az üres utcákon csak az őrjáratok cirkáltak. Fogd- megek kaparják le a falakról a rikító plakátokat, amelyek az ejjel virítottak ki óriási kék vörös feliratok, amelyeket a város lakói lázas érdeklődéssel olvastak, még csak néhány óra előtt is. A “Taiping Wang” az “egyeTanulni sohasem késő RÉMURALMAK.
