Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-10-20 / 814. szám
1934 október 20 BÉRMUNKÁS 3 oldal Cultokrácia vagy demokrácia A jelenlegi választások alkalmával meggyőződhetünk arról, hogy azok a jelöltek, akik a sok ígéret mellett még arra is hivatkoznak, hogy ők és csakis ők képesek azt a munkát elvégezni melyre szeretnének bejutni, nagyon beképzeltek, sokat hisznek magukról, azonban amidőn bejutnak éppen olyan tehetetlenek lesznek, mint elődjeik. Az ilyeneket nevezik Culto- cratáknak, vagyis olyanoknak akik maguknak akarják a kormányzást lefoglalni, azon a címen, hogy csak ők vannak arra hivkatva, mégis a nagy tömeg, amely beválasztja őket hamarosan belátja, hogy bizony nem értenek, vagy amint mi a gazdasági háttér ismerői tudjuk, képtelenek a választó tömegek érdekeit megvédeni, a gazdasági előnyöket élvező kisebbséggel szemben. Még is ezt a kormányzati rendszert nevezik demokráciának, mely még akkor is legfeljebb csak kultocrácia volna, ha valóságban azok a beképzelt politikusok kormányoznának, akiket a tömegek beválasztanak. Azonban mi tudjuk, hogy a beválasztott cultokraták háta meget ott vannak az Ipari fejedelmek. Autocraták, akik a kulisszák mögül szabják meg az utat a beválasztott politikusok részére, akár republikánus vagy demokrata álnév alatt kerülnek is azok a kormányzati hivatalokba. Példa rá a “Brain Trust” tagjainak tehetetlensége. Mert demokrácia nem lehetséges olyan gazdasági rendszerben, ahol a tömegek élete, jóléte egy pár ipari fejedelemtől függ. Ott nem lehet a politikai hivatal független, a gazdasági tényezők tulajdonosaitól. Ott csak mint eszköz és csak alárendelt szerepet vihetnek a politikusok. Csak any- nyit tehetnek és olyan reformot vihetnek keresztül, melyet a gazdasági hatalom birtokosai megengednek. A cultokratákkal egyforma psichológiával bírnak a tech- nocraták, akik azt 'hiszik magukról, hogy csakis ők vannak hivatva a termelés és szétosztás irányítására, amint a politikus — cultocrata — is azt hiszi magáról, hogy csak is ő van hivatva a politikai közigazgatásra, de még is olyan zavart, anarchiát idéznek elő a közigazgatás terén, hogy a legegyszerűbb munkás is csak bizalmatlansággal hallgatja a sok ígéretet. Azon elemek, kik magukról sokat beképzelnek, nem képesek sem politikai sem technikai közigazgatásra, mert nem veszik figyelembe a tömegek psichológiáját, — lelki világát i— csak azok volnának képesek a közigazgatásra, még a technológia terén is, akik a tömegektől nem igyekeztek eltávolodni, nem tartják magukat magasabb régiókban mint a tömegek, a gazdasági mint psi- chológiai megértés lehetséges, mert nekik is a környezetük, gazdasági bérendezkedésük azonos a tömegek helyzetével. Akik ezt nem ismerik be, akik magasabb szellemi vagy adminisztrátori képességet, úgyszólván magasabb osztályhoz való tartozandóságot képzelnek be magukról, azok leg- kevésbbé képesek demokratikus szellemben végezni adminisztrációs teendőket, mert szellemileg későbben ténylegesen eltávolodnak a tömegtől, akikről lenézőleg — kicsinylő- leg vélekednek. A politikai demokrácia, úgy is üres volna ha ezen cultokraták helyet igazi demokratikus szellemben vezetnék az ügyeket, éppen azért az IWW nem hisz a politikai demokráciában, hanem az Ipari demokráciát akarja és fogja megvalósítani, melynek az alapja az üzemekben, mint a bánya, mező, gyár, vasút valamint a hajózási hálózatban vannak megalapozva. Az Ipari demokrácia adminisztrátorai nem beképzelt, a tömegektől kivált egyének lesznek, hanem a iömeggel szoros együttlétben élő munkások, akik fogják tudni, hogy mi a legjobb, mit kell csinálni az iparok harmonikus összmükö- dése érdekében. Fogják ismerni a tömegek kívánságait, érdekeiket, mert ők maguk is a tömegek közül kerülnek az ügyek elintézéséhez. Nagyon tanácsos, hogy a munkásság figyelemmel tanulmányozza végig, a Aristocra- ta, Autocrata, Bürocrata, Tech- nocrata elméletek változatos ígéreteit és fogják látni, hogy az csak az uralmon levőket cserélné ki, azonban csak olyanoknak a kezeibe adná a hatalmat, akik magukat felsőbb embernek képzelik, a tömegektől önkénytesen, csupán beképzelt felsőbbségi érzés következtében eltávolodnak, igy elveszítik a velük való szoros kapcsolatott az együvé tartozás és ez által a szolidaritás érzését. Az Ipari demokrácia ezt orvosolja az által, hogy egyetlen osztályt sem tart meg, mint osztályt, hanem egyforma gazdasági színvonalra kényszeríti, melynek következtében, az ösz- szetartás, a kölcsönös segítség és a szellemileg elmaradtab- baknak az előbbre való segítése gyorsabb tempóban haladhat, ha gazdasági előnyök felállításával, nem választjuk el az inte- ligensebb munkásságot a tanulásra vágyó szintén szükséges munkát végző millióktól. Egyedül az IWW akar igazán testvériességen, egyenlőségen alapuló rendszert kiépíteni, melynek az első föltétele az osztályok megszüntetése, a gazdasági egyenlőtlenség eltörlése. Ez az Ipari Demokrácia. Vi. Clevelandi iizemgyülések AZ 440. IPARI SZERVEZET ELLENŐRZÉSE ALATT. Az alábbi sorrendben lesznek üzem gyűlések a clevelandi megszervezett és az IWW kontrolja alatt levő gyárak munkásainak: OCT. 19th Metal Container 7 P. M. OCT. 19th Reliable Stove 1550 E. 40th St. 8 P. M. OCT. 20th Enameling Division 1550 E. 40th St. 10 A. M. OCT. 26th Dangler 1550 E. 40th St. 8 P. M. OCT. 27 American Stove Committees 1550 E. 40th St. 10 A. M. OCT. 29th 440 General Membership 8622 Buckeye Rd. Ezenfelül a szervező bizottság rendszeresen tart gyűlést több más gyárban dolgozó munkások részére melyet körlapokon adnak a munkások tudomására. Negyven évvel ezelőtt, egy embernek nyolc órára volt szüksége, hogy 450 téglát megcsináljon. Ma egy gép 40.000 darabot képes megcsinálni óránként. A cipő gyárakban, száz gép elvette 25 ezer munkásnak a munkáját. padban a könyveit. Elkezdték nyaggatni: — Mutasd! Hol van? Kelj föl, hadd lássuk. — Jó hecc — mondta az egyik és széttátott szájjal, röhögve beült a pad másik végébe, ahol a tábornok fia dühösen porolta sötétkék ruháját és egy váratlan lökéssel kidobta Pétert a pádból. A többiek elértették a szándékot és lefogták. A háziúr fia pimasz mozdulattal, mintha félne, hogy bepiszkolódik a keze, fölemelte a kabátját. Harsogó kacagás támadt, Péter dühösen védekezett. — Micsoda rendetlenség már ez megint? Hirtelen csend támadt. Az osztályfőnök a katedrára állt. A fiuk fölálltak és ebben a pillanatban csöngettek. Elmondták az imát. — üljetek le. Beírta a hiányzókat. Aztán odaállt a padok elé. — Mi volt ez az előbb? Péter szomszédja fölállt. — ő verekedett. És rámutatott Péterre. — ő kezdte, tanár ur, mert... — Foltos a nadrágja! — szólt közbe a háziúr fia. Nevetni kezdtek. A tanár rámordult: — Te szemtelen! Azt hiszed, hogy a suszterinasokkal van dolgod? Majd megmutatom én neked. Szabályszerűt kapsz félévre és elveszem a tandíjmentességed. Mit keresel te itt a gimnáziumban ? Menj a polgáriba. Jó az neked. Beírta az osztálykönyvbe. Péter elsírta magát. — Maradj nyugton mert kidoblak. Elkezdett magyarázni. Magyart tanított. Péter nem is hallotta, hogy mit mond. Szivét végtelen keserűség szorította össze. — Igazságtalanság — mondogatta magának. Senki sem gondolt vele. Délre már a Schöttneren nevettek, aki kunsztból lenyelt egy legyet. Csak őbenne maradt meg a nagy keserűség. Az utolsó óra torna volt. Péter ügyesen futbalozott. A nagy udvaron rendszerint az a csapat győzött, amelyikben ő játszott. Most is öt gólt rúgott. Hazaindultak. Talán erre a sikerre való tekintettel az a csoport, amely arra tartott, mint ő, kint a folyosón megvárta. Az egyik beszólt: — Jössz? Péter sóhajtott egyet. Most nagyon jól esett neki a figyelem. — Te, Péter, ma nálunk egy kis uzsonna lesz ötkor. Gyere el te is — szólt feléje egy kis szőkehaju. Nagykereskedő volt az apja. Péter egészen megenyhült. A kapu alatt, mielőtt kiértek volna, az ablakból az utca másik oldalán megpillantotta az apját. Biztosan errefelé liferált és most őt várta. Szürke felöltője alól kilátszott — a zöld kötény. Péter meghökkent. Arra gondolt, hogy valamilyen kifogással visszarohan és a felső kapun megy ki. De éppen ebben a pillanaatban ment el mellette, fölényesmosollyal, a háziúr fia. Dacos elszántsággal odaszólt a szőkének: — Ma nem mehetek, dolgom van. És átsietett az apjához. Belül jól érezte magát, hogy nem tagadta meg. De otthon, amikor megint eszébe jutott minden, rádobta magát a díványra és keservesen zokogott. Bejött az apja. — Mi bajod van? — Papa! Én nem megyek többet ebbe az iskolába. Inkább inas leszek. — Hát megőrültél. Ezért fizettem érted ennyi pénzt? Mi?. . . Dűlt belőle a szemrehányás és jól elverte. Péter hallotta, hogy a konyhában meséli az anyjának: — Hát érdemes ezért dolgozni? Az embert még ez a büdös kölyök is keseríti. Ép tegnap mondtam az Iparoskörben, hogy ne engedjük, hogy a fiainknak is úgy kelljen nyomorognak, mint nekünk. Iskoláztassuk őket, ha nehezen is megy. Most meg itt van ni. De leverem a derekát, csak okoskodjék. Péter az ebédnél megígérte, hogy jó fiú lesz és írni kezdte aházi dolgozatot, amit az osztályfőnök magyar tanár adott föl azzal a címmel, hogy: “Az első rozsdafolt.” A dolgozatát igy kezdte: A fák levelein az első rozsdafolt nemcsak a természetnek fáj. Minden folt szomorú és senki sem szereti. Akár a ruhán van, akár a lelken. . .
