Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)

1934-10-20 / 814. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 október 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ......................$2 00 Félévre ........................... l.vO Egyes szám ára ...... ... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .......................$2.00 Six Months .................. 1.00 Single Copy ............ 6c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114._______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd,, Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az elnök fegyverszünetet kért “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” A nyári kormánypalota, kandalló tüze mellől, nagy beszé­det tartott Roosevelt elnök. S hogy miért kellett éppen a kan­dalló mellől beszélni és miért kellett az egész világnak meg­tudni, hogy az elnök nem egy leadó állomásról, hanem csak úgy a kandalló mellől, kürtöli világgá szózatát, azt egyenlőre nem kutatjuk. Minek is? A beszéd lényegén még akkor sem változtatna e tény egy jottányit sem, ha a Fehér Ház bíbor szo­bájából hangzott volna el. zása. Több mint bizonyos, hogv az AFofL, még a Kereske­delmi Kamara, vagy a Gyárosok Szövetségének parancsára sem fogja alá Írni saját halálos Ítéletét! Mert még ők is so­kalják ezt a követelést. De mondani kellett valamit. A nagytőkének ilyen rideg visszautasítását nem várhatjuk el az AFofL-től minden meg- okolás nélkül. Mr. Greennek még is csak kell tudni, hogy mi illik és mi nem. Álljon hát itt az ő nyilatkozata: “Ha az ál­lam hivatalos közegeinek határozatait a munkáltatók vissza utasítják, úgy nem marad más hátra a munkásságnak, mint hogy azokat sztrájkokkal érvényesítsék. Mi ezt nem akar­juk. Sokkal szívesebben ülünk az asztalok köré és tárgya­lunk, mígnem megegyezésre jutunk.” Egyenes beszéd. Ezt vártul az AFofL-től. Minek is ker­telni. Éhez nem kell elnöki szózat és miniszteri üdvözlet. Ha a Gyárosok Szövetsége, fegyverszünetet akar az AFofL-től, akkor juttasson is a munkásságnak valamit Greenéken keresz­tül. Hiszen minden szolgálatkészségük ellenére is tehetetlenek lesznek, ha a kierőszakolt beállási és tagsági dijjak fejében semmit sem tudnak a munkásoknak felmutatni. S ha leltárt veszünk, az évben lezajlott és az AFofL által vezetett sztráj­kokról, azt kell megállapítanunk, hogy az amerikai tőkések kimérten a legnagyobb ridegséggel kezelték, nemcsak a mun­kásokat, de politikusaikat és Greenéket egyaránt. Az elnöknek, mind'en beszéde, akkor hangzott el, mikor legkritikusabb, legfeszültebb volt a helyzet. Ilyenkor legidő­szerűbb, hogy ha mást nem, egy szónoklatot kapjon a nép! Az AFofL is mindig akkor jelent meg a színen, amikor a mun­kásokból kitört az elkeseredés és a cselekvés terére léptek. Az AFofL szolgálata szinte felbecsülhetetlen a tőkének és áru­lásainak következményéi viszonylagosan aként jelentkeznek, midőn az ismert árulásoknál, még nagyobbakat követnek el. És mindezek fejében, az amerikai tőkések, fügét mutatnak. A lezajlott sztrájkok, ahol az AFofL megjelent, kivétel nél­kül árulásokba fulladtak. Beszélt az elnök. . . és a nép. . . tátott szájjal figyelt. Mert hát a népnek beszélt talán? S ha igen, akkor kitt képvi­selt? Kinek, vagy kiknek az érdekében volt fontos és annyi­ra sürgős fegyverszünetet kérni U. S. America munkásnépé­től? . . . Efölött kellene azoknak a millióknak gondolkozni- ok, kiknek nincsen kandallójuk. Egy ideig még nem is lesz s szó ami szó, még tüzelő anyaguk sem, a rohamosan közelgő tél folyamán. Itt fekszik előttünk kiterítve — dehogy is, nem a ka­pitalizmus, hanem — a kapitalista ujságlepedő, melyben a nagy beszédről beszámolnak. És bizony mi semmi nlyomát nem találjuk benne a kiáradó melegségnek. Inkább az elfer­dített rideg tényeket leljük meg, ha felrúgjuk a vékát, mely takarja. Fegyverszünetet kért az elnök, éppen akkor, amikor a szövők sztrájkját vérbefojtották; midőn az elkeseredés fa­kasztotta nyári sztrájkhullám, utolsót gyürüdzött, a szövők sztrájkjának leverésével. Ezektől, az AFofL által elárult és a bérencek által levert munkásoktól, már fölösleges volt fegy­verszünetet kérni, a szervezetlen munkásságtól meg nincs mit tartani. Hát akkor kitől kért mégis? Fordítunk egyet az ujságlepedőn és meglátjuk a választ. Az American Federation of Labor, országos értekezletet tart San Francisco városában. Az elnök fegyverszünet kérelme te­hát ehez a munkásárulásban kivénült társasághoz lett add- resszálva. A kék sast békegalambbá változtatva, Washington­ból, San Franciscoba röpítették, azzal a bizonyos olaj ággal, melynek nedűje Noé idejétől, már régen felszáradt. Nyugat America rablólovagjainak bravúrjait is felülmúl­ja az a határtalan szemtelenség, mellyel szemben Diliinger ban­dita vakmerősége is eltörpül, az AFofL magatartásán. Csak igy lehet magyarázni, hogy Green-ék hüllőbőrét nem ütötte át a pir és éppen San Franciscóban tartják a konvenciót, mely városban, sok számtalan árulásaik mellett, ez év legna­gyobb munkásárulását követték el. A jelekből Ítélve, az el­nök maga sem bízik, fegyverszüneti kérelmének teljesíthető­ségében. Mert anélkül, hogy beszéde hatását bevárta volna, Perkins asszonyt is menesztette Frisco felé, ki ha igaz, mint munkaügyi miniszter, e sorok Írásakor, fogja Greenéket a kabinet nevében üdvözölni. Nem szokásunk, a kapitalizmus cselédeivel perlekedni. Túlságos fontosságot, nem tulajdonítunk sem a beszédnek, sem az AFofL konvenciójának sőt még annak sem, hogy az U. S. munkaügyi minisztere üdvözli. Csak üdvözüljön együtt, a “Szentháromság.” — Ami feltűnő, vagy inkább figyelemre méltó a dologban az, hogy a Gyárosok Szövetsége, (Manufac­turers Association) a súgó szerepét játszotta, e színpadi szen­zációhoz. A memorandumban, mely az elnöki beszédet — ter­mészetesen — megelőzte, a Gyárosok Szövetsége, annak az egyezménynek megujjitását követeli az AFofL-től, melyet a dicstelenül kimúlt Gompers, az ultra hazafiság fertőzött le­vegőjében már egyszer alá irt a háború alatt. így kapja meg a gondolkozó olvasó annak a cirkusznak hátterét, melybe a politikusok és a szakszervezeti fékerek, to­jástáncot lejtenek, a Gyárosok Szövetségének muzsikája mel­lett. Az “Uj Osztás” ferbli játékában, a Gyárosok Szövetségé­nek jutott a négy ász. A vaklárma, melytől az ország szélté- ben-hosszában hangos, nem egyébb, mint a kibicek vitatko­Meg kell érteni az AFofL hadnagyait a tőkéseknek is. Ők a munkásokat nem mondathatják le sztrájkjogaikról mind­addig, amig a kapitalizmus a kerek asztalok mellett, kézzel fogható anyagiasságokat nem juttat a lázadozóknak. Gompers idejében mások voltak a viszonyok mint ma. Akkor lehetett fegyverszünetet Ígérni, mert a háborús konjukturák alatt keresett volt a munkás és áru egyaránt. De ma. . . Még a sztrájkok leszerelésében olyan nagy prakszissal rendelkező tár­saság, mint az AFofL vezérei sem képesek a kitörő osztályhar- cok elfolytására. Roosevelt és Green elhangzott beszédei és a Gyárosok Szövetségének, az elnökhöz intézett memoranduma, félreért­hetetlenül igazolják, hogy a tőkések nem alusznak. Bizonyíté­kot szolgálnak arra, hogy ők földhöz szorított füllel figyelik a helyzetet és a társadalom hőmérője egészen mást mutat, sem­mint a sztrikok leverése után vártak. Újabb, nagyobb, elkese­redettebb küzdelmet kellett észleljenek és csak is ez lehetett az indító oka, a fegyverszünet megpenditésének. Hát nem lesz fegyverszünet. Még akkor sem lesz, ha az elnök kérte! Akkor sem lenne, ha az AFofL konvenciója meg­ígérte volna! Az osztályharcban szünet nem lehet. Még akkor sem lehetne, ha a válság ötödik esztendejében, a kapitaliz­mus úgy — ahogy — rendezni volna képes szénáját. Cikkünk fejeimé alatti idézetünk, mint avulhatatlan történelmi doku­mentum bizonyítja, hogy béke, a kapitalista társadalom ke­retein belül, a munkás és tőkés osztály között nem lehet. Az AFofL konvenciójának, már ez ideig is kiszivárgott pikáns részletei vannak, melyek azt mutatják, hogy “nem minden csendes a nyugati fronton.” A rank and file mozgalom, kér­dőre vonja a vezéreket, a friscoi sztrájk elárulásáért és áruló, gerinctelen magatartásáért. Túl vérmes reményeink nincsenek. Nem gondoljuk és nem is hisszük, hogy a rank and file képviselők elégtételt kapnak. A gőzhenger be van fütve és mire e sorok az olvasók elé ke­rülnek, már le is lesznek lapítva. Sajnos, de be kell vallanunk, hogy még jónéhány san franciscoi és szövő sztrájk árulások lesznek, mire az AFofL tagsága végleg kiábrándul. De remél­hetőleg, ekkorra, az AFofL-en kívül, annak ellenére, megerő­södik az amerikai munkásság szervezete, az Ipari Mozgalom. Eg*y olyan szervezettől, mely a tőke és munka testvéri­ségében hisz, amely azon épült és azt hirdeti, a tőkések jog­gal kérhetnek fegyverszünetet. De az IWW, ilyen kellemet­lenségeknek soha sem lehet kitéve. Mert az IWW, nemcsak elvinyilatkozatában hirdet kérlelhetetlen harcot a tőke és a munka között, hanem összetételében, filozófiájában és gya­korlati eszközeinek megválogatásában is különbözik az Ame­rican Federation of Labor-tol. Meg egy pár ilyen elnöki üze­net és AFofL konvenció és a politikusok által szédített, a szakszervezeti vezérek által becsapott elárult amerikai mun­kások tömegesen az IWW felé kell, hogy forduljanak. Ezt az időt varjuk. . . De ne várjuk tétlenül. Szervezetünk építése, meg­erősítése, legyen minden Ipari forradalmárnak feladata. Üzent az elnök, üzenünk mi is. Az ellenfél fegyeverszü- netet kért és ez gyöngülését jelenti. Nem adunk. Mi nem elégszünk meg Ígéretekkel, nekünk rövidebb munkaidő, jobb berek, emberségesebb viszonyok kellenek és még ennél is több! Minden kell. A társadalom fölötti kontrol, az összes javaival i

Next

/
Thumbnails
Contents