Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-10-20 / 814. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 október 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ......................$2 00 Félévre ........................... l.vO Egyes szám ára ...... ... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .......................$2.00 Six Months .................. 1.00 Single Copy ............ 6c Bundle Orders .......... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. _______________TELEPHONE: GArfield 7114._______________ Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd,, Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az elnök fegyverszünetet kért “A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” A nyári kormánypalota, kandalló tüze mellől, nagy beszédet tartott Roosevelt elnök. S hogy miért kellett éppen a kandalló mellől beszélni és miért kellett az egész világnak megtudni, hogy az elnök nem egy leadó állomásról, hanem csak úgy a kandalló mellől, kürtöli világgá szózatát, azt egyenlőre nem kutatjuk. Minek is? A beszéd lényegén még akkor sem változtatna e tény egy jottányit sem, ha a Fehér Ház bíbor szobájából hangzott volna el. zása. Több mint bizonyos, hogv az AFofL, még a Kereskedelmi Kamara, vagy a Gyárosok Szövetségének parancsára sem fogja alá Írni saját halálos Ítéletét! Mert még ők is sokalják ezt a követelést. De mondani kellett valamit. A nagytőkének ilyen rideg visszautasítását nem várhatjuk el az AFofL-től minden meg- okolás nélkül. Mr. Greennek még is csak kell tudni, hogy mi illik és mi nem. Álljon hát itt az ő nyilatkozata: “Ha az állam hivatalos közegeinek határozatait a munkáltatók vissza utasítják, úgy nem marad más hátra a munkásságnak, mint hogy azokat sztrájkokkal érvényesítsék. Mi ezt nem akarjuk. Sokkal szívesebben ülünk az asztalok köré és tárgyalunk, mígnem megegyezésre jutunk.” Egyenes beszéd. Ezt vártul az AFofL-től. Minek is kertelni. Éhez nem kell elnöki szózat és miniszteri üdvözlet. Ha a Gyárosok Szövetsége, fegyverszünetet akar az AFofL-től, akkor juttasson is a munkásságnak valamit Greenéken keresztül. Hiszen minden szolgálatkészségük ellenére is tehetetlenek lesznek, ha a kierőszakolt beállási és tagsági dijjak fejében semmit sem tudnak a munkásoknak felmutatni. S ha leltárt veszünk, az évben lezajlott és az AFofL által vezetett sztrájkokról, azt kell megállapítanunk, hogy az amerikai tőkések kimérten a legnagyobb ridegséggel kezelték, nemcsak a munkásokat, de politikusaikat és Greenéket egyaránt. Az elnöknek, mind'en beszéde, akkor hangzott el, mikor legkritikusabb, legfeszültebb volt a helyzet. Ilyenkor legidőszerűbb, hogy ha mást nem, egy szónoklatot kapjon a nép! Az AFofL is mindig akkor jelent meg a színen, amikor a munkásokból kitört az elkeseredés és a cselekvés terére léptek. Az AFofL szolgálata szinte felbecsülhetetlen a tőkének és árulásainak következményéi viszonylagosan aként jelentkeznek, midőn az ismert árulásoknál, még nagyobbakat követnek el. És mindezek fejében, az amerikai tőkések, fügét mutatnak. A lezajlott sztrájkok, ahol az AFofL megjelent, kivétel nélkül árulásokba fulladtak. Beszélt az elnök. . . és a nép. . . tátott szájjal figyelt. Mert hát a népnek beszélt talán? S ha igen, akkor kitt képviselt? Kinek, vagy kiknek az érdekében volt fontos és annyira sürgős fegyverszünetet kérni U. S. America munkásnépétől? . . . Efölött kellene azoknak a millióknak gondolkozni- ok, kiknek nincsen kandallójuk. Egy ideig még nem is lesz s szó ami szó, még tüzelő anyaguk sem, a rohamosan közelgő tél folyamán. Itt fekszik előttünk kiterítve — dehogy is, nem a kapitalizmus, hanem — a kapitalista ujságlepedő, melyben a nagy beszédről beszámolnak. És bizony mi semmi nlyomát nem találjuk benne a kiáradó melegségnek. Inkább az elferdített rideg tényeket leljük meg, ha felrúgjuk a vékát, mely takarja. Fegyverszünetet kért az elnök, éppen akkor, amikor a szövők sztrájkját vérbefojtották; midőn az elkeseredés fakasztotta nyári sztrájkhullám, utolsót gyürüdzött, a szövők sztrájkjának leverésével. Ezektől, az AFofL által elárult és a bérencek által levert munkásoktól, már fölösleges volt fegyverszünetet kérni, a szervezetlen munkásságtól meg nincs mit tartani. Hát akkor kitől kért mégis? Fordítunk egyet az ujságlepedőn és meglátjuk a választ. Az American Federation of Labor, országos értekezletet tart San Francisco városában. Az elnök fegyverszünet kérelme tehát ehez a munkásárulásban kivénült társasághoz lett add- resszálva. A kék sast békegalambbá változtatva, Washingtonból, San Franciscoba röpítették, azzal a bizonyos olaj ággal, melynek nedűje Noé idejétől, már régen felszáradt. Nyugat America rablólovagjainak bravúrjait is felülmúlja az a határtalan szemtelenség, mellyel szemben Diliinger bandita vakmerősége is eltörpül, az AFofL magatartásán. Csak igy lehet magyarázni, hogy Green-ék hüllőbőrét nem ütötte át a pir és éppen San Franciscóban tartják a konvenciót, mely városban, sok számtalan árulásaik mellett, ez év legnagyobb munkásárulását követték el. A jelekből Ítélve, az elnök maga sem bízik, fegyverszüneti kérelmének teljesíthetőségében. Mert anélkül, hogy beszéde hatását bevárta volna, Perkins asszonyt is menesztette Frisco felé, ki ha igaz, mint munkaügyi miniszter, e sorok Írásakor, fogja Greenéket a kabinet nevében üdvözölni. Nem szokásunk, a kapitalizmus cselédeivel perlekedni. Túlságos fontosságot, nem tulajdonítunk sem a beszédnek, sem az AFofL konvenciójának sőt még annak sem, hogy az U. S. munkaügyi minisztere üdvözli. Csak üdvözüljön együtt, a “Szentháromság.” — Ami feltűnő, vagy inkább figyelemre méltó a dologban az, hogy a Gyárosok Szövetsége, (Manufacturers Association) a súgó szerepét játszotta, e színpadi szenzációhoz. A memorandumban, mely az elnöki beszédet — természetesen — megelőzte, a Gyárosok Szövetsége, annak az egyezménynek megujjitását követeli az AFofL-től, melyet a dicstelenül kimúlt Gompers, az ultra hazafiság fertőzött levegőjében már egyszer alá irt a háború alatt. így kapja meg a gondolkozó olvasó annak a cirkusznak hátterét, melybe a politikusok és a szakszervezeti fékerek, tojástáncot lejtenek, a Gyárosok Szövetségének muzsikája mellett. Az “Uj Osztás” ferbli játékában, a Gyárosok Szövetségének jutott a négy ász. A vaklárma, melytől az ország szélté- ben-hosszában hangos, nem egyébb, mint a kibicek vitatkoMeg kell érteni az AFofL hadnagyait a tőkéseknek is. Ők a munkásokat nem mondathatják le sztrájkjogaikról mindaddig, amig a kapitalizmus a kerek asztalok mellett, kézzel fogható anyagiasságokat nem juttat a lázadozóknak. Gompers idejében mások voltak a viszonyok mint ma. Akkor lehetett fegyverszünetet Ígérni, mert a háborús konjukturák alatt keresett volt a munkás és áru egyaránt. De ma. . . Még a sztrájkok leszerelésében olyan nagy prakszissal rendelkező társaság, mint az AFofL vezérei sem képesek a kitörő osztályhar- cok elfolytására. Roosevelt és Green elhangzott beszédei és a Gyárosok Szövetségének, az elnökhöz intézett memoranduma, félreérthetetlenül igazolják, hogy a tőkések nem alusznak. Bizonyítékot szolgálnak arra, hogy ők földhöz szorított füllel figyelik a helyzetet és a társadalom hőmérője egészen mást mutat, semmint a sztrikok leverése után vártak. Újabb, nagyobb, elkeseredettebb küzdelmet kellett észleljenek és csak is ez lehetett az indító oka, a fegyverszünet megpenditésének. Hát nem lesz fegyverszünet. Még akkor sem lesz, ha az elnök kérte! Akkor sem lenne, ha az AFofL konvenciója megígérte volna! Az osztályharcban szünet nem lehet. Még akkor sem lehetne, ha a válság ötödik esztendejében, a kapitalizmus úgy — ahogy — rendezni volna képes szénáját. Cikkünk fejeimé alatti idézetünk, mint avulhatatlan történelmi dokumentum bizonyítja, hogy béke, a kapitalista társadalom keretein belül, a munkás és tőkés osztály között nem lehet. Az AFofL konvenciójának, már ez ideig is kiszivárgott pikáns részletei vannak, melyek azt mutatják, hogy “nem minden csendes a nyugati fronton.” A rank and file mozgalom, kérdőre vonja a vezéreket, a friscoi sztrájk elárulásáért és áruló, gerinctelen magatartásáért. Túl vérmes reményeink nincsenek. Nem gondoljuk és nem is hisszük, hogy a rank and file képviselők elégtételt kapnak. A gőzhenger be van fütve és mire e sorok az olvasók elé kerülnek, már le is lesznek lapítva. Sajnos, de be kell vallanunk, hogy még jónéhány san franciscoi és szövő sztrájk árulások lesznek, mire az AFofL tagsága végleg kiábrándul. De remélhetőleg, ekkorra, az AFofL-en kívül, annak ellenére, megerősödik az amerikai munkásság szervezete, az Ipari Mozgalom. Eg*y olyan szervezettől, mely a tőke és munka testvériségében hisz, amely azon épült és azt hirdeti, a tőkések joggal kérhetnek fegyverszünetet. De az IWW, ilyen kellemetlenségeknek soha sem lehet kitéve. Mert az IWW, nemcsak elvinyilatkozatában hirdet kérlelhetetlen harcot a tőke és a munka között, hanem összetételében, filozófiájában és gyakorlati eszközeinek megválogatásában is különbözik az American Federation of Labor-tol. Meg egy pár ilyen elnöki üzenet és AFofL konvenció és a politikusok által szédített, a szakszervezeti vezérek által becsapott elárult amerikai munkások tömegesen az IWW felé kell, hogy forduljanak. Ezt az időt varjuk. . . De ne várjuk tétlenül. Szervezetünk építése, megerősítése, legyen minden Ipari forradalmárnak feladata. Üzent az elnök, üzenünk mi is. Az ellenfél fegyeverszü- netet kért és ez gyöngülését jelenti. Nem adunk. Mi nem elégszünk meg Ígéretekkel, nekünk rövidebb munkaidő, jobb berek, emberségesebb viszonyok kellenek és még ennél is több! Minden kell. A társadalom fölötti kontrol, az összes javaival i
