Bérmunkás, 1934. július-december (22. évfolyam, 799-824. szám)
1934-10-20 / 814. szám
2 oldal B É R M U N K Á S 1934 október 20. SZILÁNKOK Eddi Cantor a WTAM csalogánya 26 heti megjelenéséért csekély 260.000 dollár fizetést kap. Egy kávéfajból szerezhető gyönyöröket zengi. A kávétermelő feketék és fehérek reggeltől estig, a hét minden napján görnyednek, fizetésük? — egy kis morzsa, mit korbáccsal fojtanak torkukra. Joe Penner is megint turbé- kol és rikácsol a rádión nem megvetendő fizetésért. 6 a kenyér jóságos táperejéről, a külömböző ízletes süteményekről zeng s a kenyér ára az ég felé emelkedik. Milyen édes őket hallgatni! Az ember belső gépje, az emésztő szervek is csikorognak tőle vagy érte. Cannon, a clevelandi segély- intézetek feje csekély 50.000 dollár évi fizetésért intézte az alamizsna osztást. Sokszor ellentétbe került a kommunista és rokon osztagok politikai forradalmárjaival, kik nagyobb darab kolduskenyérért és állandósított alamizsna részesedésért dicső harcokat vívnak, — az emberi szenvedések csillapítása vagy a polcon ülő tunya dőzsölés nyavajája ölte meg. Az előbbiből vagyont szerzett, néhány százezret kovácsolt össze. Az utóbbiból, well — elhalálozása a segélyosztók nagyérzése közepette érte. Igazán egy jó festőre vár kimúlásának megfestése; lent a mélységben zörgőcsontu, kiaszott emberformák kenyérért esdő gyászsóhaja s ő a lélekku- fárok duzzadt erű feje dúsan terített asztalok körül vidáman csirpoló vendégtársaságban jó éjszakát mond az árnyék világnak. A “Sarló és Kalapács” moszkvai kiadásában olvastunk a kemény harcról, melyet az orosz munkásokat becsapó kereskedők ellen folytatnak. Egy laikus, nem beavatott kérdi: ha az orosz nemzeti vagyon a munkásoké, mit keresnek ott a csaló kereskedők? És ha nincs alkalom magányvagyon gyűjtésre, mi a fenének lopnak, csalnak, vagy csak régi szokásból? Kun Béla is ir benne, ő egyengeti a világ munkásságának véres forradalmi útjait. Korholja, csalogatja a szociáldemokratákat, pártolja a pártütőket és szinte kisir soraiból a miniszterelnöki polcért sajgó szive. Milyen szép is volna lefoglalni az elkergetett bürokrácia zsíros állásait és diktálni. Az elzsirosodott diktátorok helyét éhes diktátorokkal betölteni, hogy a barikádok megma- maradt harcosai újrakezdhessék a harcot orosz mintára a kereskedőkkel, a kufárokkal. A második és harmadik in- ternacionálé csak színben, formában külömböző, a lényeg ugyanaz. Úgy az egyik, mint a másik zsákutcába vitte és viszi a munkást. A munkás ha elkergeti mozgalma éléről a politikai szövevényes útját előszeretettel járó prókátorait, helyesebben, — mikor csak saját erejére támaszkodik, saját mozgalmának vezetését kezébe veszi úgy, mint az ipari unionisták tanítják, fognak teremteni egy nemzetközi ipari ügyvezetést, mely eltörli az áru és bérrendszert kereskedőivel, politikai élősdi- jeivel együtt. FÉLIG ALVÓ EMBEREK. “. . . A vallás egy káros hatású ópium lehet, mely a vallásos ceremóniák, prédikációkban a láthatatlan hatalomtól való félelmet helyzetében való megnyugvást, szellemi álmosságot idézhet elő. Ezt az állapotot segíti elő a fanatikus papok által proklamált elmélet: menekülni az élet valóságai elől.” “Ébren álmodozás, semmittevés, az agyműködés lanyha- sága támadja meg az önálló gondolkodás stádiumában levő 20 éves ifjút, hogy egész életére megnyomoritsa a függetlenséget vágó eredeti ösztöneit.” “Gyakran a társadalmi előítéletek vágják útját további fejlődésüknek.” így elmélkedik Dillworth Lupton, unitárius pap. Tovább folytatva felkiált: “igazi nagy ember az, ki a levegőben röpködő eszmékből kihámozza, a következetesség vastörvényeit követve felépiti önálló gondolat rendszerét.” “Alvajáró az, ki saját egyéni értékeit tartja kizárólag szemei előtt, ki barátjait, ismerőseit folyton traktál ja saját bal- szerencse, fájdalmainak fitog- tatásával. Kicsikével több ember az, ki érdeklődését családtagjaira is kiterjeszti, de az ember, az egész ember, a világpolgár, ki fel tudja ölelni, megtudja érteni az általános emberi törekvéseket.” A komoly elmélkedés sikamlós talaj. Sokszor olyan igazságokat vált ki, melyek kulti- válóik érdekeire károsak. így vagyunk az unitárius pap elméleti igazságaival is. Mert ha a 20 év körüli ifjúság és a többiek egyszer elnyerik a hagyománymentes önálló gondolkodás lehetőségét, bizony a kedves tisztelendő ur és társai más foglalkozásban, más életkörülmények között fognak filozofálni. A spanyol vulkán ismét kitört. Folyik a láva. ömlik a vér. Gázolnak a hullákon. Sürgetik a megújhodás napját. A világ gondolkodói figyelik a föld moraját, várják a híreket remélve remélik küzdelmük sikereit. S—n. EGYETEMES KONVENCIÓT tart az IWW szervezete november hó 12-iki kezdettel Chicago, Dl., 2422 N. Halsted St. A delegátusok nagy számban készülnek erre a konvencióra, amely sok újítást kell, hogy hozzon a szervezeti szabályokban alkalmazkodva a kelet iparaiban való térhódításokhoz. NYUGTÁZÁS. Okt. 7-től — 13-ig. Előfizetéseket küldtek: M. Beck, Buffalo.................. 3 F. Szüch, So. Bend—.......... 1 A. Gazdag, Homestead....... 1 A. Refi, Lodi............ 1 G. Bakos, Los Angeles....... 1 C. K. Dutzman, Windber ... 1 J. E. Havel, Garfield........... 1 M. Stefanko, New York....... 1 G. Nagy, New York........... 1 St. Szilágyi, Martins Ferry 1 ELŐZETES JELENTÉS. Az IWW new yorki csoportja és a Modern Színkör október 27-én, fogja rendezni a szezonnyitó műsoros mulatságát, színdarabbal és tánccal egybekötve a Bérmunkás Otthonban. Ez alkalommal lesz az újonnan elkészített színpad felavatása is. Kérjük munkástársainkat, hogy jóelőre foglalják le maguknak ezt az estét és értesítsék ismerőseiket is, hogy tömegesen legyünk jelen. Munkástársi tisztelettel, a bizottság. Az első rozsdafolt Péter, az elalvás előtti álmodozás közben egyre azt forgatta a fejében, hogy mi lenne, ha ő már kiskabátban járna. Télikabátját rég kinőtte és az alaposan megviselt olcsó szövet az ujjak belső oldalán, a könyöknél meg a gomblyukaknál elrongyosodott, szétfeslett. Reggel a rosszszagu pangli mellé tette a háromlábú kerek széket, felgyújtotta a vasmele- gitő kis spirituszégőt és a gör- bültcvekkszegek között kikeresett egy darab vörös pecsét- viaszkot. A láng fölé tartotta és amikor az ár hegyéről már csordulni kezdett, nagy óvatosan bekente vele a százszoros foltozott, mégis csöpögő lavór repedéseit. Törülközőt kért anyjától és megmosdott. Aztán kibökte: — Mama! Én ma kiskabátban megyek már! — Megfázol. — Nem! Már nincs is hideg. Anyja nem törődött többet vele. Elfordult a reggelikészi- téshez. Lassan végigáradt a konyhában a köménymagleves szaga. Péter hamar beleapritot- ta kenyerét és behabzsolta. Apja még a szobában volt. Feküdt. Éjfélig dolgozott egy pár magasszáru, betétes cipőn, amiért ma reggel küldi le a méltósága a leányt. Beköszönt. Amikor apja sürü bajusza hozzáért a szájához és megcsiklandozta, elnevette magát és hóna alá kapva könyveit, könnyű szivei kifordult a kapun. A gimnáziumba ment. Tavaszodott. A vízivárosi kis házak csatornáiból leszivárogtak a hóié utolsó maradványai és a gömbölyűre kopott járdakövek mellől kimosták a földet. Vigyázni kellett, nehogy ottmaradjon a beszorult cipősarok. Péter az egyik pincelakás ablaktükrében szemlét tartott. Igen, a kabátja egészen jól fest. Hátracsavarta a nyakát és megnézte, hogy látszik-e hátul nadrágján a folt. Nem! A kabátja jó hosszú! Továbbment és úgy megörült ennek a fölfedezésnek, hogy fütyörészni kezdett. Még valami jutott az eszébe. Visszaszaladt az ablakhoz és oly mélyen hajolt le, hogy a lába között meglátta a tükörképet. A kabát felszökken és előtűnt a folt. Elszomorodott. Nem szabad lehajolnom — gondolta. — Úgy teszem, mint télen. Korán beült a padba és legkésőbben ment haza. így nem látták a fiuk, hogy milyen szomorú a télikabátja. A reál mellett, a hosszú lépcsőnél, találkozott egyik osztálytársával. Piros lett az arca. Ennek az apja kuncsaftjuk, — háziúr. A Kacsa utcában lakik és múltkor neki kellett elvinnie hozzájuk egy pár talpa- lást. Szerencsére nem volt otthon akkor a fiú. Most csöndesen köszönt neki, de az rögtön rávágott a felelettel : — Megvan a számtanod ? Add ide, majd kilenckor visszaküldöm. Beértek az intézetbe. A széles lépcsőházban már vidám lárma fogadta őket. A padban Péter meglátta a szomszédja ajkán a kakaó nyomát és a nyakkendőjén egy kis kalácsmorzsát. Elfordult. Ennek tábornok az apja. Mindig sárga vagy kék, rajtos szalvétákban hozza a tízóraiját. Sonkászsemlyét, vajas, májpástétomos kenyeret, szendvicset, finom süteményt, meg ilyesmiket, ő sohasem hoz tizórait. Minek ? I Kibírja ebédig. Meg úgysem kapna, csak legföljebb zsíros {kenyeret. Azzal meg nem tüntethet itt. Szomszédja fölényesen rászólt : — Mutasd a dolgozatodat! — Már odaadtam. — Te hülye, hát nem mondtam tegnap, hogy nekem kell. |Ma biztosan kihív az öreg. Kilenckor van órája. Hát becsapsz engem. Te vadmarha. Te tök- fejü suszter. És vonalzójával a fejére vágott, hogy belesajgott a homloka. Péter nekiugrott és vad birkózásba kezdtek. Már a padlón hemperegtek, amire a többiek is figyelmessé lettek rájuk. Péter volt fölül és jól oda- dögönyözött. A fiuk mulattak és biztatták őket. De egyszerre nevetni kezdtek. Tolongás támadt és egy- Imást oldalba bökve mutogatták Péter nadrágjának durva, nagy foltját. Négyen, öten is rárohantak, köztük a háziúr 1 fia is, aki már majdnem elké- j szült dolgozata lemásolásával. — Nem hagyod, te rongyos! Az újonnan jöttéknek is elI újságolták, hogy Péternek folt van a nadrágján. Nagy folt. Péter arcába szökött a vér és lehajtott fejjel rendezgette a
