Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-31 / 785. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 10 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... LiO Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Mindenkire szükség van Az elmúlt év szeptemberében Clevelandon megtartott országos értekezlete a magyar ajkú IWW-istáknák a munkásság helyzetének tárgyalása kapcsán arra az elhatározásra jutott, hogy a magyar mozgalom eddigi tanító, nevelő munkája mellett az IWW gyakorlati építésébe kell, hogy belekapcsolódjon. Az iparokba visszatérő munkások olyan állapotokat találtak és találnak a gyárak és munkahelyeken belül, amelyekkel a négyesztendős munkátlanságuk, a teljes lerongyolódottságuk dacára sem tudnak megbirkózni. A fejlődéstől érintett amerikai munkás képtelen a 16-ik század rabszolga munkását kielégítő munkakört magára venni és ennek valamint a közel harminc esztendős ipari unionista tanításnak tulajdonítható, hogy százával keresik fel a dolgozók az IWW kerületi ipari bizotságait, hogy szervezze meg a gyár munkásait, hogy azok elég erősek legyenek az adott helyzettel megbirkózni. Kelet, Középnyugat és Nyugat-ról egyformán kapja az IWW központja a jelentéseket, hogy a dolgozók ilyen irányú megkeresésének nem minden esetben tudnak a kerületi bizottságok megfelelni. Nincs minden időben elég szervező alkalmas munkástárs a kéznél. Csak a magyar mozgalomban tudunk könnyen százakat összeírni, akik az IWW tanítását megértve rendelkeznek azzal az erővel, hogy egy műhely vagy gyár munkásainak megmagyarázzák a szervezkedés illetve a szervezetek közötti különbségeket, akik megtudják értetni munkástársaikkal az előadói asztal mellől is, hogy miért idejét mult a szakmailag való szervezkedés, akik kitudják mutatni, hogy a munkások kárára szolgál a szervezettlenül való sztrájkba szólitás. A közel harminc esztendős építő munkában részben kifáradva, részben a megnemértők részéről személyükben történt sérelem érzettel vissza vonulva a munkától de nyitott szemmel figyeli az IWW mozgalmát száz és száz szervezőképes magyar munkás is. Ezekhez szól ma Írásunk. Az IWW-nak ma szüksége van mindazokra, akik szervező képesek. Az IWW-nak ma szüksége van mindazokra a munkásokra, akik a munkásosztály felszabadítását elősegítő röplapokat és újságokat elviszik a dolgozók millióihoz, hogy meglássák és megértsék helyzetüket és megismerjék az abból kivezethető eszközöket. Az IWW-nak és magának a MUNKÁSOSZTÁLYNAK szüksége van ma mindazokra, akik eddig is szószólói, építői voltak az IPARI EGY NAGY SZERVEZETNEK. Olyan időkben élünk, amikor nem a barátok kedvéért vagyunk a mozgalomban, de mert a helyzetünk, a munkásosztály helyzete követeli azt meg. New York, Bridgeport, Newark Brunswick, Philadelphia, Buffalo, Cleveland, Pittsburgh, Toledo, Detroit, Chicago és a többi városok magyar ajkú ipari unionistáihoz szól írásunk, hogy álljanak sorba, mert MA SZÜKSÉG VAN RÁJUK az Egy Nagy Szervezet kiépítésében. A munkások nélkül a munkások nevében Közel 300 ezer autóipari munkás állott az elmúlt héten készen arra, hogy a testet és lelket romboló láncrendszer ellen és a legszükségesebb életszükségletekre sem elegendő fizetések ellen alkalmazzák a munkások leghatásosabb fegyverét a sztrájkot. Olyan volt a hangulat ezek között a munkások között, hogy szervezettlenül is harcba szállnak, mert csak azt látták és érezték, hogy hogyan rabolják meg őket a munkán az egészségüktől, hogy teszik alig negyvenéves koruk dacára koravénültté. És ezt az egyöntetű harci készségét 300 ezer munkásnak KÉT személynek sikerült lecsapolni, nem a munkások jogos követeléseinek a teljesítésével, hanem egyszerű Ígérettel, amely a szokásos a helyzet megvizsgálásán alapszik. Az Egyesült Államok elnökének, aki egy esztendő óta Íratja a szabályokat és a rendeleteket adja ki a munkásoknak a termelésből való részesedésére, most vizsgálatot kell levezettetni az auto- munkások helyzetének a tanulmányozására. Az AFofL “munkás” szervezet, amely a harc megindításának a mozgatója volt, szintén újabb vizsgálatot tart. A munkások, akik készen voltak a munka beszüntetésére, fokozottabb erővel, túlórázással a vizsga idő alatt elvégzik az autó gyárak uj rendeléseit és azután az eredmény vagy a gyárosok óhajának a teljesítése lesz vagy mivel a sürgős munka készen van el lesznek bocsátva még mielőtt sztrájkba mennének. Ez az eredménye annak, amikor a munkások ügyük intézését a maguk kezéből kiadják és azt másokra bízzák. Háromszáz ezer munkás megkérdezése nélkül az AFofL képviselője hozzájárult ahoz, hogy a munkások a munkán maradnak. Ennek a 300 ezer munkásnak a saját ügyükben nincs szavuk, beleszólásuk de azt kell tenniök, amit a vezérek határoznak. Gondolkozik-e az autóipar 300 ezer munkása azon, hogy milyen cserét csinál a Company Uniójának az American Federation of Labor szervezetével való kicserélésével. Ha gondolkozik rajta, rá kell, hogy jöjjön, hogy míg az egyiknél minden takargatás nélkül a gyárosok akarata érvényesült a másiknál a vezérek megfizetésével történik ugyan ez. Az autó munkásoknak ipari szervezetet kell létesiteniök az egész iparban foglalkoztatott bérért dolgozók bevonásával. Olyan szervezetet, amelyet kizárólag az iparban foglalkoztatott munkások vezetnek és irányítanak. Olyan szervezetet, amely nemcsak egy város munkásait tömöríti az unióba, de az ipar valamennyi munkását egy szervezetbe tömöríti, akik ugyan akkor egy unió munkásait alkotják az ország valamennyi bérért dolgozó munkásaival. EZ A ONE BIG UNIÓ, amelyet sem az elnök, sem más egyén nem irányíthat a munkások megkérdezése, akarata nélkül. Abban kizárjlag a munkások, a tagság akarata érvényesülhet. Ezt a szerevezetet építi az IWW. The IWW Is the IWW A Technocrácia már több ízben lett megvitatva az “Industrial Worker” hasábjain. Ennek dacára örülünk, hogy időről- időre hallunk felőle. Howard Scott jelenleg országos körúton van és előadásokat tart a tech- nocráciáról. Ezek az előadások lehet, hogy érdeklődést váltanak ki, lehet, hogy újabb tápot adnak a szenzációra éhes újságoknak. A technocrácia még mindég a beszéd tárgya, még mindég előtérben van. Lehet az is, hogy segítségére lesz a munkás szervezeteknek, de különösen az IWW-nak, melynek törekvései hasonlóak. Hatalmas szám adataival sok olyan uj és megdönthetetlen tényeket tár elénk mi meg kell, hogy győzzön az ipari rabszolgaságról. Az IWW volt az aki megadta az első tá mogatást, bátorítást a tech- nocráciának azzal, hogy alkal mazta Howard Scott-ot az “Industrial Research Bureau” ré szére mint kutató mérnököt. De Howard Scott úgy gondol ta, hogy a technocrácia több mint kutató, tanító szerv és megakarja szervezni a technoc rátákat. Most körúton van és mi szükségesnek tartjuk, hogy óvjuk tőle az IWW tagokat, annak dacára, hogy törekvésük velünk nem teljesen ellenkező. A technocrácia helyettesitője akar lenni az “Egy Nagy Szervezetnek,” azzal, hogy az osztály nélküliséget hirdeti, mint a helyzet egyedüli megoldását. Nem hisszük, hogy ehez magyarázat szüküséges, mert aki gondolkodik felette rögtön meglátja, hogy törekvésük céltalan és semmi egyébbre nem alkalmas mint, hogy ellensúlyozza a fascizmust — a saját fegyverével a diktátorsággal. A technocrácia nem * képes helyettesíteni az “Egy Nagy Szervezetet,” bármennyire akarja. Figyelmeztetjük tehát az IWW tagokat, hogy vigyázzanak — mi kell, hogy használjuk a technocráciát és nem a technocrácia minket. Hogy milyen eredményeket fog elérni Howard Scott azt nem tudjuk, de nem is fontos. Nekünk IWW tagoknak van elég elvégezni valónk, tehát fel a munkára. (The Industrial Worker.) ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató uszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Ugy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel P A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
