Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-31 / 785. szám
1934 március 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal “A fogalmak tisztulása” (Folytatás. Minden természettudományi és társadalomtörténeti elméletnek, mielőtt azt a közvélemény is magáévá tenné vagy elvetné, vannak azt korán helyesnek valló hirdetői és ellenvéleményt nyilvánító tagadói. Ha a felvetett elmélet igaz volta sem természeti, — sem társadalmi, — vagy gazdasági jelenségekkel nem bizonyítható, az lekerül az érdeklődés napirendjéről, mert jóhiszemű hirdetői is meggyőződnek téves voltáról. Azért egy cseppet sem sértődnek meg, mert nem a maguk igazságát, hanem főképp, a felvetett elmélet igaz voltát igyekeztek kideríteni. Úgy szintén annak tagadói is, nem a saját felfogásuk helyességét, sem a másik nézetet vallók legyőzését, hanem a felvetett kérdés alaptalan voltát akarták kimutatni. És ha ez nem sikerült, mert annak helyességét reális természeti, — társadalmi, — vagy gazdasági tények igazolták, akkor (mert tévedni emberi dolog) uj tanulsággal gyarapodva, örömmel változtatják meg a kérdésben addig vallott nézetüket; nem jelentik ki, hogy: még ha a tények mást bizonyítanak is, nem ismerik el annak igazi voltát. A sok vitatott természettudományi igazság közül, hivatkozzunk csupán a föld forgásának kérdésére. Dacára, hogy az emberek év milliókig talán rá sem gondoltak és nem is tudták; hogy kétségbevonták, hogy soká tagadták: az igazság az volt, hogy a föld mégis forgott. Hiába tagadták! Mennyi vita! mennyi csete-paté! menynyi áldozatot igénylő sikertelen kísérlet történt arra, hogy az emberiség társadalmi és gazdasági problémája megoldódjék! Majdnem mindig téves utakon, mig a rideg reális tényt, a társadalmibajok legfőbb okozóját a hosszú munka időben ismerték fel. Ez is régi igazság volt, mégis soká ismerték el annak, sőt még ma is akadnak tagadói. Egyenlőre igy állunk jelen kérdésünkkel is, hogy: a jobb gazdasági körülmények, vagy a leromlott állapotok kedvezők-e az öntudat, a harcikesz- ség és az osztályharc fejlesztésére. Mert — ugye bár — e két gazdasági körülmény egy* mástól ridegen külömbözik. Már most, ha e két adott ellentétes körülmény bármelyikét fogadjuk is el alkalmasabbnak az osztályharc kialakulására, akkor ebből következik, hogy a másikat, mint meg nem felelőt nem csak elvben vetjük el, hanem, mint a helyzetet tisztán látók, a saját személyes érdekeink kikapcsolásával, csupán a célt: osztályunk felszabadulását tartva szem előtt, törekszünk azt minél előbb megszüntetni. Másszóval: Ha a jobb gazdasági állapotok alkalmasabb körülmények osztályunk felszabadulási küzdelmére és az arra való öntudatos előkészítésre, ebből folyik, hogy minden erőnkkel igyekezzünk a gazdasági helyzetet minél jobbá tenni, hogy küzdelmünk könnyebbé váljon és igy a másik alkalmatlannak vélt leromlott állapotok megszüntetését szorgalmazni, ha szükséges, gazdasági küzdelmünk leghatásosabb fegyverének: a sztrájknak igénybe vételével is. Sőt más szervezetek, mint az AFofL munkás érdekű sztrájkjainak támogatásával is. Ha pedig, — ezt jól jegyezzük meg — a leromlott állapotokat tartjuk célunk elérésére megfelelőbbnek, akkor abból logikusan következik, hogy minél leromlottabbak a gazdasági körülmények, (mert talán csak nem huzunk határvonalat, hogy ennyi meg ennyi rossz viszony szükséges a forradalmi lendülethez,) annál könnyebb a tömegeket felhara- gitani, harcba vinni, hogy célunkat elérjük. Most már, ha tisztában vagyunk célunkkal és annak elérésére legalkalmasabb körülmények mikéntjével, melyet a leromlott állapotokban neveztünk meg, akkor ha következetesek akarunk lenni felfogásunkhoz, vállaljuk a teendőket, a gazdasági helyzet lerontásának minél szélesebb mérvben való kiterjesztésére. Ebből következik, hogy igyekezzünk a munkáság életszínvonalának lehető legalacsonyabb leszorítására, hogy harcikedve fokozódjék, mert, mint a hozzászóló munkástársak közül kettő meg is jegyezte, hogy a jólétben levő munkások puhákká vállnak. Ennélfogva, a munkásság életszínvonalának emelésére való minden törekvést, okoskodásunk értelmében, meg kell gátolnunk: Legyünk sztrájktörők. Ez a levezetés elég világos ahhoz, hogy meglássuk, ha logika szerint felfogásunk értelmében akarunk eljárni, akkor árulókká kell válnunk, ha pedig árulók lenni nem akarunk (ami természetes) akkor fel kell adnunk ebbeli nézetünket, mert ha fel nem adjuk, és még sem vállaljuk a felfogásunk értelmében való teendőnket, akkor meg magunk előtt tününk fel az osztályharc árulóinak. Mert olyan állapotokat segítünk teremteni, melyek alkalmatlanok az osztályharc táplálására. Tudom én, hogy az ellenvéleményüket nyilvánított munkástársak sztrájktörők életük árán sem lennének, sőt felháborító lenne, ha ezt róluk valaki feltételezné, de a fenti levezetés az ő okoskodásukból fakadó logikus konzekvencia. Tudom én, hogy a hozzászólásuknál a rossz gazdasági életkörülményeknek a tömegekre alkalmas forradalmasító hatására gondoltak, arra, hogy a nélkülözés a szenvedés nem csak gondolkodásra készteti őket, hanem éleszti bennük a forradalmi hevet. Tehát hibás kiindulási pontból, hibás következtetésre jutnak. Előttünk annak szomorú cáfolata. Mert ha 4—5 év.gs szenvedés és nélkülözés nem indította tettekre a tömegeket, az kettőt bizonyít: azt is, hogy nem lettek öntudatossá, mert ennek semmi jelét nem adják; azt is, hogy a leromlott gazdasági állapotok nem alkalmasak a modern osztályharc gyakorlati megnyilvánulására. A jobb gazdasági viszonyok idején sosem jutottak volna Hitler, Mussolini és a többi diktátorok uralomra. Nincs károsabb valami a munkásmozgalomra, mint a meg nem értésből fakadó tisztázatlan eszmék. Például egyik hozzászóló munkástárs azt Írja, hogy: “Ha nem volna, vagy lett volna a munkásosztálynak rossz gazdasági helyzete, nem volna osztályharc. Mi szüli az osztály harcokat, mik sztrájkban robbannak ki ? A munkások rossz gazdasági helyzete.” Ha tehát munkástárs mégegy- szer figyelemmel elolvassa a kérdésben írott első cikket: rájön, hogy nem az volt a felvetett kérdés, hogy mi szüli az kosztályharcot, hanem az, hogy a jobb, vagy a rosszabb gazdasági körülmények kedvezőbbek-e az osztályharc kialakulására. A jelen 4—5 évben például rossz gazdasági konjunktúrák voltak és vannak, az osztályharc lendülete mégis a minimumra csökkent. Szóval, nem volt ipari aktivitás, nem volt forradalmi aktivitás sem. Fenti megállapításából pedig a rossz gazdasági viszonyok forradalmi hatásában való bizalmát cáfolja meg azzal, hogy a sztrájk a rossz gazdasági viszonyok következménye, a helyzet megjavítása céljából robban ki. Ergo ebból az következik, hogy az osztály harcra alkalmatlan konjunktúrát teremt. Tudom én, hogy ő ezt nem igy Az izzig vérig üzletiességben szenvedő amerikai nép szomorú napokat él. Kedvence, kit a kis gyerekek imádságba foglaltak, ki az erény, bölcsesség, bátorság, hősiesség mintaképe volt, kit mindenki bálványozott, mert egy szép napon egyedül átrán- dult a tengeren keresztül Pá- risba; a tőke, mely híressé tette, kisajátította magának. Morgan egyik volt pártner- jének, leányát hozzáadta, milliókkal töltött pénzeskasszába csücsültette, s várta, amig a pénzszag pórusain keresztül eljut szivéhez, agyához, hogy aztán alkalomadtán, mint egy nagy ágyút felvonultassa. Az ezreseket, melyet csak zsebpénznek szántak, megtoldották negyedmilliónyi értékű részvényekkel, igy a már összeharácsolt milliók élvezete tetejébe, kapott valamit, mely érdekeltté tette az üzlet s az üzlet alanyai, a bérrabszolgák kifosztásában. A politikusok, kik kirúgták a csömörlésig jóllakott elődeiket a múlt évben, saját habzsolásukat tagargatván, kigyót- békát kiabálnak a kívül levő, már jóllakottakra. A vádak nyilainak egyike Lindberget is szivén érte, ő természetszerűen fel jaj dúlt, bizonyítván, hogy a pénzszag, a milliók nem voltak Hiába, megért osztálytársainak védelmére. Nem uj dolog neki az. Liberális apja életében sokat sür- gött-forgott politikusok körül. A Fehér Ház közelében pajkoskodott, merészsége pedig pénzmaghoz, a velejáró mogul gongondolta. De ha igy akarja bizonyítani, hogy a rossz viszonyok megfelelőbbek az osztályharc megnyilvánulására és fejtegetését logikussan levezeti, saját nézetének ellentétjére lyukad ki. Mert tényeket bizonyítani állítással és valaminek a letagadásával és el nem fogadásával nem lehet. Következtetni és bizonyítani kell. Arra a kérdésre pedig, hogy: “Mi gondolnánk-e a társadalmi rendszer megváltoztatására ha mindenünk volna amire csak az embernek igénye kiterjed? Nem dőreség volna eldobni magunktól a jót és szépet?” ez a válaszom, hogy nem, hogy csak el nem dobjuk amink már meg van, hanem mindent kiakarunk sajátítani és társadalmilag közössé tenni, amit egyének, vagy csoportok bitorolnak. És minél több és több gazdasági erőre teszünk szert, annál kisebb áldozatott és erőfeszítést igényel küzdelmünk a még többért, a mindenért, melyet a közösség kontrolja alá kívánunk helyezni. Elképzelhetetlen, hogy a munkásosztály történeti hivatásának eleget tehessen, ha gazdasági erejét és a termelés és megosztás processzusának irányítására való befolyását, a lehetőség határáig ki ne fejlesz- sze. Ez az IWW legkifejezet- tebben hangsúlyozott tanítása is. dolkodáshoz vezette. Röviden: bemutatjuk a szerény körülmények között született és nőtt, de a kapitalizmus által át- gyurt csodagyereket, ki nyavaj- kodó gyámatyjának, védi ingó alapú várait. És vannak sokan, kik fejcsóválva, szomorúan nézik gyerekeik ideálját a könyörtelen pénzéhes kapitalista szerepében. Ezek a szomorkodó atyafiak vigasztalódhatnának a tudatban, ideáljuk járatlanságában. A levegőégben röptében csupán a természet tobzódó elemei állták útját, mechanikai felszerelése, fiatalos virtussága erősnek bizonyult. Lent a földön, hol milliók tülekednek, az élet sokkal komplikáltabb. Még barátjait sem ismeri fel. Mert kigyósziszegést sejt élére rakott dollárjai körül, hadonász jobbra-balra, nem tudja, hogy az ő igazi ellensége, a proletár még nem mozog. Csupán fész- kelődik. Ha ez megmozdul, ha támadásba megy, a repülő hős minden zsenialitása gyerekesnek fog feltűnni a védekezésben. NEW YORK BRONXI részében IWW gyűlés van a hónap első és harmadik szerda estéjén 8 órakor, a hónap második és negyedik szerdáján open forum. Ambassador Hall, 3877 — 3rd Ave. (közel a Claremont Park way hoz.) Ugy a gyűlések, mint az előadások ingyenesek. A Bérmunkás olvasói és barátjaik szerda estéken keresék fel az Ambassador Hallt. Szabady. (Folytatjuk.) A rakoncátlan Lindbergh
