Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-31 / 785. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 31. A sztrájk készülődésnek is vannak eredményei DETROIT, MICH. — Az automobil iparban dolgozó munkásoknak már eddig is eredményes volt a sztrájkra való készülődésük, bár a uniót nem akarja az Automobil Chamber of Commerce, az automobil gyárosok Egy Nagy Szervezete elismerni, mert tudják, hogy még az AFofL-ben szervezett munkásoknak is nagyobb fizetést és jobb bánásmódot kellene adni mint a szervezetlen automobil ipar munkásainak. Nagyszivüségüket fitogtatva, a General Motor és más kisebb nagyobb gyárak mint a Hudson is, bér javítást, valamint rövidebb munkaidőt Ígért, részben meg is adták, csak hogy az unionizálásnak, szervezkedésnek elejét vegyék. Most azzal érvelnek, hogy ezt mind a Com- pania Uniókon keresztül adja meg a munkásoknak, csak maradjanak jó fiuk. Ezzel azt is akarják elhitetni a munkásokkal, hogy nincs szükség arra, hogy szervezkedjenek, ime, milyen nagyszerűen megvédte az érdekeiket a Compania Unió. A szervezkedés miatt elbo- csájtott munkásokat sem akarják vissza venni a munkába, azokra nincs szükség, dacára, hogy sokan több évtizeden keresztül dolgoztak egy-egy munkahelyen, de hát eddig jó fiuk voltak amig a fejükbe nem vették, hogy szervezkedni kellene. Most már nem használhatók. Az AFofL tisztviselő kara mindent meg tesz, hogy a zöld asztal mellett intézzék el a dolgot és még sikerülni is fog talán elhitetni a gyárosok szövetségével, hogy jobb lenne az AFofL hazafias és úri barát tisztviselőkkel megegyezni, mint teret adni az osztályharc alapKeresztutnaí Irta: Barabás Endre. A börtöncellában egész nap ketten voltak, csak az alkonyat állt be közéjük azután harmadiknak. Sötétes, szennyes fá- tyolt terített az ablakrácsokra, testetlen kiterjedésével elállta a sarkokat és elmosódó körvonalakkal árnyakat kezdett táncoltatni a falon. Csend volt, a két ember hallgatott. A kasszafuró egyremás- ra fészkelődött a helyén, mint akit a kíváncsiság bánt, de az uj lakó szótlanul, a fal felé fordulva gunnyasztott a helyén egész nap. A kasszafuró most újra próbálkozott: — Milyen faluból való, bátyám ? Előbb nem kapott választ. A szürkület egyre áramlott befelé, s az egyedülvalóság esti érzése most már láthatólag elfogta az elsőnapos embert is. — Vöröskátáról, kérem, — felelte csendesen. — És miért? Kevés ideig csend volt. Az uj lakó maga elé nézett, aztán még halkabban szólt: — A főd miatt. . . ján álló forradalmi unióknak, amely nem alkudik meg olyan formán, hogy a kecske is jólakjon és a káposzta is megmaradjon, amint az AFofL teszi. Időt adtak a gyárosoknak, a sztrájkra való készületre, mely idő elegendő arra, hogy egy jó időre való anyagot fölhalmozzanak, mivel a legjobb szezon már múló félben van, egy pár hét múlva úgy is leteszik az embereket, ha nem is akarnak sztrájkolni. A Hudson munkásai átlátva az AFofL tisztviselőségnek az árulási akcióján, mindnagyobb számmal fordulnak az IWW felé és esetleg siettetni fogja a Hudson Co.-t hogy megalkudjon Mr. Martellal és Collinssal, az AFofL tisztviselőivel, hogy megakadályozhassa a forradalmi ipari szervezet terjeszkedését. Egy dolgot bizonyít be ez a tény, hogy még az AFofL-nek is nagyobb ereje van, nagyobb hatást bir elérni, mint a legforradalmibb politikai párt, mivel a gazdasági direkt akció fegyverét tartja a kezében, melytől való félelmükben, a gyárosok már is engedményeket, bér javítást adtak, hát ha azt a Rank and File intelligensen használná is, mint az IWW tanítja. Vi. — Hát hogyan? —- Hát úgy vót, hogy a főd miatt vót, kérem. . . — De mi volt a baj ? A másik ember' habozott még. Azután elkezdte: — Hát az úgy vót, hogy az apám után má kevéske főd maradt csak énrejám. Édösanyám is mondta mindég: kedves fi- jam, néköd egy jómódú gazda- jönyt köll elvonnod, hogy a gyerökeidnek is gyusson majd valami. . . — Igaza is volt! — Igaza hát! Magam olyanformán gondukodtam. Ki is néztem má magamnak egy jányt. A Varga Terust. Magyarázólag nézett a másikra : — Varga Terusnak hijták az illető jányt. Röndbe is lőtt vóna a dolog. Igön ám, de kitört a háború időközbe. . . — Tizennégyben volt. — Az, tizönnégybe. Elvittek engömet az első transzporttal. Elsőbe kiképzés vót még. A városba vittek. Hát, tuggya az ur, hogyan esik az ijjen. Nem feíedköztem én el a Terusról, dehát a katonaság, — az más. Mögismerköttem a városba is jánnyal. Egyszerű fehérnép vót, valami cselédforma. Oszt mire DETROITBAN AZ IWW szervezési alapjára műsorral egybekötött TÁNCMULATSÁG lesz az Oakman Hallban, 12706 Woodrow Wilson a Glendale sarkán, ÁPRILIS 7-ÉN, szombaton este. Belépő' dij 25 cent. DETROITI HÍREK AHOL NINCS NRA. E sorok írója egy heti vaká ciót kapott, közben egy kisebl» gyárban kapott munkát. Az első nap tiz órát kellett dolgozni, de azt gondolva, hogy az csak kivételes eset, igy viccesen meg kérdezte a munkavezetőt, hogy itten nincs NRA? mire azt a választ kapta, hogy kevés a fizetés, igy muszáj tulidőzni, hogy az NRA fizetést megkereshessék. Egyszóval, a pénzt idővel helyettesítik. Nem csak föltételezés volt, hogy az első nap kivételesen csak 10 órát kellet-: dolgozni, de már másnap 12-t kellett volna és a formán csodálkozott, hogy akad olyan ember, aki nem akar naponta 12 órát dolgozni, hiszen amint mondja, ottan vannak akik 14 órákat dolgoztak hónapokon keresztül és hárman most is annyit dolgoznak minden nap. Persze,ez a gyár a kormány repülő gépjein dolgozik, a tengerészeknek, igy meg van engedve, hogy kevés fizetésért sok órát dolgozhassanak, mívei jó géplakatosoknak 55 centet fizetnek, még vannak akik 35 centet kapnak, pedig három négy éve, hogy ott dolgoznak, vagy éppen azért. Persze erről a kormány vagy a Labor Board nem akar tudni semmit. A GONOSZTEVŐ. Egy hetven éves farmernak két tehene a nyolc közül elpusztult éhen, melyet a jószi- vü szomszédjai bejelentettek az állat védő egyesületnek, mely miatt a farmer: John 30 napi vakációt kapott a börtönben. Szegény farmer talán jól járt, mert legalább ottan nem kikerültem a frontra, Írtam is neki onnajd még vissza. Haza is Írtam. — Eccer csak, még egy év se múlt, gyün ám a városbul a levél, hogy mögszületett a gye- rök. Ejnye má, mondom magamba, hát most má nem lössz mit cselekönni, biz én a városbul köll, hogy nősüjek. így vót ez való, nem igaz? — Igaz. — Hát, szó ami szó, mire' hazakerülök, mondom ám édös- anyámnak, hogy mi van. Jó asszony vót, Isten nyugtassa, de akaratos egy asszony. Röt- tenetössen néköm esött. Ösz- szehijta az egész rokonságot, oszt mind szóra fogtak. Hogy a főd mi jatt. . . — Szó, ami szó, nagy dolog a szerető. . . — Igaz. — Az is igazság, hogy még nagyobb dolog a gyerök. . . — Igaz. — Dehát nagy dolog a főd is. Mivelhogy abbul áll csak a mi életünk. Igaz? — Úgy van. — A főd. . . Az adja miné- künk az életöt. . . — Igaz. — Az vösz be minden rosz- szat. . . kell neki látni, hogy a jószágai éheznek, koplalnak és g velük együtt, dacára, hogy gyermekkora óta mint testvéreivel bánt az állatokkal, mivel azok között nőt fel. Sajnos, hogy nincs embervédő egyesület, mert akkor nem börtönbe hanem penzióba tették volna az öreg farmert. Ezt érdemlik a farmer Johnok, akik fegyveresen harcoltak és még mQst is hajlandók harcolni a jobb társadalmi rendszert hirdető Ipari Unionisták ellen. Ugyan ezen Hillsdale, Mich. Countyban egy másik szenzáció is volt a napokban, egy volt pap, akinek a vasárnapi iskolájában még tiz cent ellenében sem mentek a gyerekek, fölcsapott kommunista farmerpárti szervezőnek, de mivel ezért nem tették a börtönbe, még csak észre sem akarták venni, igy bár megvette az auto license platet, de nem tette föl, ezzel akarta magára vonni a hatóság figyelmét, melyet el is ért, Jacksonban elfogták és mivel becsukta magát a kocsijában, igy rátörtek és a neve az újságba került. A farmerok érzik, hogy csúszik a lábuk alól a talaj, éhen döglenek a tehének, disznók, ha el is akarják adni 4—5 dollár darabja, de még most hisznek a kormány ígéretében, hogy megmenti őket. Bár többek nem hisznek a kormánynak, hanem a kommunistáknak hisznek, hogy azok mentik meg a farmjaikat, házukat. De majd jön az idő mikor belátják, hogy egyik politikai párt sem tudja sem gket, de még ÖNÖN MAGUKAT SEM MEGMENTENI AZ ELPUSZTULÁSTÓL. — Igaz. — Az ad ki minden jót. . . — Ez is igaz. — Oszt, ha kevés van belülié, törekönni köl, hogy több lö- gyön. . . — Ez igy van. — Hát oszt a város mög messze vót a falutul. Mög a frontiul is. Ki tudhassa, azóta mi történt a városba? Hát egy szó, száz, a Varga Terus lőtt a feleségöm. Rendes asszony vót. Testvér gye nem vót, én lőttem az ur a fődekön. . . — A városbul semmi hir nem vót, nyugodtan élhettünk vóna. De valahogyan betegös asszony vót az én feleségöm. Tudja? Semmi különös baja nem vót, mégis beteg vót. Most má vót hát főd, de gyerök nem vót hozzá. . . — így ment ez, majd hogy tizönnégy esztendőn át. Akkor aztán eccer csak nagybeteg lett az én feleségöm. Tavaszra möghótt. . . A rab felsóhajtott. — Itt álltam most má a birtokkal, magamba. Szomorkot- tam nagyon. Addig,' addig szo- morkodok igy, ameddig egy nap elhatároztam, hogy 'mögkere- söm a gyerököt, meg az anyját. Elösmeröm — gondultam —
