Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-03-31 / 785. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to OF THE WORLD —-—^Cleveland, Ohio pending _____________________________________________ ________________________________ VOL. XXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1934 MARC 31. NUMBER 785. SZÁM. SZTRÁJK HELYZET AZ AUTÓIPARBAN Az acél bárók birodalma még sérthetetlen INDIANA HARBOR IND. — Az IWW Fém és Gép Ipari Munkások Szervezete akciót kezdett az acélbárók ezen biro­dalmába, hogy megismertesse a munkásokkal az Ipari Szer­vezetet. Ezen nevelési akciót a chicagói csoportok közös szervező bizottsága irányítja. A nevelési akció csak rövid ideje vette kezdetét és már is általános beszéd tárgyát képe­zi a munkások között. Agitá- ciós röplapok lettek szétosztva a Youngstown Sheet and Tube Co. és az Inland Steel Co. tele­pei előtt. Hogy a munka eredményes, misem bizonyítja jobban, mint azon tény, hogy a második al­kalommal, amikor munkástársa­ink megjelentek a kapunál a röplapokkal, alig ezer darabot osztottak szét, mire ott termet­tek az acélbárók fogdmegjei és hármat a röplaposztogatók kö­zül letartóztattak, kik: James DeWitt, George Fox és egy helybeli munkástársunk. A védelem azonnali közbelé­pésére kiszabadultak, azonban el lehetünk készülve, hogy az acélbárók ébren vigyáznak, LAPZÁRTAKOR vesszük a hirt, hogy Wash­ingtonban a kormány úgy a munkások, mint a munka­adók képviselőivel megegye­zett az autó ipari sztrájk lemondásában. A megállapodás részleteit nem hozták nyilvánosságra. Ennek ellenére bizonyos, hogy a vezérek megegyezé­se a dolgozók rovására tör­tént, mert hiszen távol a munka helyektől Washing­tonban, kizárólag a nagytő­ke érdekét szolgálják. Az autó ipar munkásainak éppen úgy a többi iparban dolgozóknak a saját kezükbe kell venni ügyük elintézését ipari szervezetük utján és akkor a győzelmük nem fog elmaradni. hogy munkásaikat “védelmez­zék” az Ipari Unionizmus esz­méjének megismerésétől, ami több letartóztatást is fog kö­vetni. Ez azonban nem akadá­lyozza az IWW viharvert szer­vezőit és a nevelési munka to­vább folyik. Hogy melyik szervezet szol­gálja a munkásokat, ezen eset is világosan bizonyítja. Az AFofL már hónapok óta végzi a szervezést és semmi bántódá- suk nem volt, mig ellenben az IWW mihelyt megjelent a hely­színen, rögtön ott voltak a rend éber őrei is. Az egész ország munkássága figyelemmel van a Detroit és vidékére kiterjedő automobil iparban készülendő sztrájkra, melyre ha a munkásság is olyan erősen készülődne és a követeléseit, valamint céljait olyan tisztán és pontosan meg­értené, valamint a közösséggel is igyekezne megértetni, amint azt a gyárosok EGY NAGY SZERVEZETE TESZI, amely rádiók és az összes polgári la­pokon keresztül, naponta több­ször ijesztgetik a munkásokat, valamint a közönséget, hogy az AFofL elakarja tőlük a gyá­rakat venni, akkor biztos győ­zelemmel végződhetne a sztrájk megmozdulás. Még mindig ellett halasztva. Kedden este, Roosevelt, távi­ratokat küldött minden na­gyobb automobil Ipari centrum­ba, kérve a munkásokat, hogy még ne menjenek ki bérharc­ba. (Még a gyárosok nem vol­tak egészen készen?) Majd ő és a többi (munkás barát?) urak elintézik az egész dolgot, csak várjanak egy pár hetet. Közben, az Automobil Cham­bers of Commerce, a gyárosok egy nagy szervezete az összes prostitulált újságírókat meg­vásárolta, valamint több ezer rádió hallgató naponta több­ször hallgathatja a szegény gyárosok, különösen a General Motors siránkozásait, hogy az AFofL rácketering tisztviselő- sége akarja a gyáraikat vezet­ni és a munkásaikat akaratuk ellenére az unionba kényszeri teni. Sajnos, nagyrészben igazuk van. A sok hazugság ilyen igaz­sággal vegyítve, egy pár heti maszlagolás után elfogja érni a kivánt hatást, a sztrájkot demoralizálja, mielőtt meg­kezdődne. Mert igaz, a gyárosoknak az az állítása, hogy az AFofL ve­zetősége, akik évtizedeken ke­resztül nem dolgoztak iparok­ban és több ezer dolláros évi fizetésük biztosítására, nagy belépési, valamint havi tagdija­kat akarnak kierőszakolni, a munkásokat, nem meggyőződé­sek alapján, hanem a check­off rendszer, vagyis a gyáro­sok által segítve, kényszeríte­ni akarja, a tagdijak és több szőrös felülfizetésekre. így az a kedvező hangulat ami volt a sztrájk iránt a múlt hetekben, kezd elmúlni, amig hétfőn biztosra vették a sztráj­kot és lelkesedtek érte, ma már a bizonytalanság átkos érzésé­vel fogadják. Még hétfőn, ked­den, a munkásság 75—80 szá­zalékára volt kilátás, hogy a sztrájkra hívásra reagálni fog, most az intenzív ellen pro­paganda hatása valamint a ha­lasztás, alkudozás, miatt nagy­részben csökken az a százalék, mely hajlandó lesz sztrájkra jönni. A Kommikus Auto Workers, nem tudva, hogy milyen uta­sításokat és parancsokat kap­tak az AFofL vezetősége, ked­den sztrájkra hívták az álta­luk kontrolált párszáz autó workers tagot, de bizony egy sem jött ki, mivel az AFofL elhalasztotta. Persze a kommik is tudták, hogy az ő felhívá­sukra nem jön ki senki, de azt hitték, hogy az AFofL csak­ugyan kihívja a tagjait, illet­ve a munkásságot és akkor azt tudják mondani, hogy az ő fel­hívásukra jöttek ki és hogy ők vezetik a sztrájkot, amint a múltban minden ilyen alkalom­kor hazudtak. Még a múlt ősz­szel a Murray Body sztrájkjá­val kapcsolatban is. A mellett, hogy az összes újságokban egész oldalt lefog­laltak és írtak a gyárosok szö­vetsége nevében a sztrájk el­len és hogy majdnem minden rádió állomáson, órák hosszat beszélhetnek és ferdíthetnek a gyárosok védelmére, valamint a munkásság megtévesztésére, minden gyárban, röplapokat, még pedig finom papírra, szép nagy betűkkel nyomtatva ad­tak a foremanok, minden mun­kás kezébe, hogy valahogy el ne meneküljön a tőkések egy nagy szervezetének az ellen propagandája elől. Ezekben a körlevelekben azt mondják, hogy ők mindent meg tesznek, a munkásaik érdeké­ben. A Kompánia Uniókat is azért állították fel, melyek sze­rintük, teljesen meg felelnek és megvédik a munkásokat. Azt hazudják, hogy a fizetés ismét az 1929. év arányában áll, sőt amint mondják némely esetben felül is múlja, csak azt nem mondják, hogy ez a né­mely eset a Knudsen Sloan és más nagy kutyák fizetésére áll, de nem a munkáásokéra. De elég ^ nekik, hogy hazugságaik­kal és az AFofL-ben kialakult parazita racketereknek való­ságban való létezésének ismer­tetésével a sztrájkot leszerelik, vagy legalább is a győzelmi eshetőségétől megfosztják. GYŐZÜNK vagy MEGHALUNK — mondják a cuba! munkások NOEVITAS, CUBA. — Az IWW sajtó olvasóinak informá­lására tudatjuk, hogy a szállítási munkások szervezete által ren­dezett tömeggyülés alkalmával közülünk 150-et tartóztattak le. Elfogyásunkkor a katonai barakokba hurcoltak, majd később a városi börtönbe vittek, ahol a letartóztatottak közül legtöbb még mindig fogva van anélkül, hogy tudnák miért? A gyűlés megtartására törvényes engedélyünk volt. Miután a gyarmati fegyveres őrök ily drasztikus módsze­reket alkalmaztak a munkás szervezetek ellen, kényszeritették a sztrájkolókat, hogy nyilvánítsák a sztrájk befejezését, ami nem történt meg. Amig ezék végbe mentek, a jelentések szerint az amerikai kormány ajánlatott tett a cubai elnöknek, hogy minden fegyve­res erőt vegyen igénybe a “rend és béke biztosítására.” Ré­szünkre ez azt jelenti, hogy rabszolga sorsra jutunk, szégyen­letesebb és kegyetlenebbre, mint valaha. Mozgalmunk még mindig felszínen van és sztrájkjaink épp oly szilárdan állanak az eredeti követelések mellett, mint a ki­töréskor. Elhatározásunk, hogy vagy győzzünk a harcban, mely győzelemre büszkén tekinthetünk, vagy valamennyien elpusz­tulunk. Reméljük, hogy a hajók, melyek az Egyesült Államokból jönnek oly munkásokkal vannak ellátva, akik megtagadják a cubai cukor és egyébb kargo kezelését a sztrájkolókkal való szo­lidaritás nyilvánítására. A fejleményekről később többet. Proletár üdvözletei az általános sztrájk érdekében, ENRIQUE GONZALES MARTIN, központi titkár.

Next

/
Thumbnails
Contents