Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-17 / 783. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 17. A vallás és a munkásmozgalom (Befejező közlemény) A kereszténység első századainak története nagyon homályos Kr. u. 324-ben Nagy Konstantin került a trónra, néhány év múlva a keresztény vallást a római birodalom hivatalos vallásává segítette tenni. De ekkor már nagy volt a külömb- ség a kifejlődött kereszténység és Jézus tanítása közt. Miért? Mert a vagyonosok nagy része is keresztényitetett és a saját gazdasági érdekeinek megfelelő formába alakította át. Ezért a 4-ik és 5-ik században a kerszténység története elkeseredett teológiai viták történtek. A 6-ik és 7-ik században Európa valósággal visszasüllyedt a barbárságba. A római birodalom gazdasági és társadalmi szervezete, úgy szólván romokban hevert. Ehhez hozzájárultak a keleti és északi barbárok szakadatlan beözönlései és pusztításai. A kereszténység érdeme, hogy a már-már veszendőbe ment emberi közösség érzését ismét felkeltette és részben helyreállította. Tehát a középkor szükségszerű produktum volt. A középkori egyház, a vallás, a feudalizmus egyenes eredménye azoknak a rettenetes kavargásoknak, melyeket a szétzüllő római birodalom kalandorai, nagybirtokosai, bankárai és a nyers barbárok beözönlései teremtettek. Ez a helyzet szülte társadalmi és gazdasági szükségszerűség is kényszeritette a keresztény egyházat arra, hogy Jézus sze- retetet hirdető és a tőkét tagadó vallását azzá a lelki vaskényszerré változtassa, mely alkalmassá bizonyult arra, hogy a beözönlő vad, nyers barbárokat beletömte és igy megfékezte. A történelmi helyzet utján létrejött, akkor szükségszerű munkafelosztás alapján, az egyház és az arisztokrácia kezében voltak mindazon tényezők, melyek akkor valamely társadalmat lehetővé tettek. Az arisztokrácia harcolt, az egyház szelídített. Az egyházat akkor csakis a középkori hit igazolta, de ez igazolta. Úgy szintén a harc az arisztokráciát. Ezt a minden kort a maga formájában megértő és értékelő felfogást ajánljuk előadó munkástárs figyelmébe is, mert ez a legnagyobb igazolása és egyik erős fegyvere a modern osztályharcnak. A tudatlanság napjaiban az emberek készségesen elhitték, hogy a katholikus papság bölcs és jóindulatú, abban az időben aránylag bölcsebb és jobb in- dulatubb is volt, mint később. De nagy hatalom került az egyház kezébe és úgy a hatalmat, mint a bizalmat a maga hasznára fordította. A világ ura akart lenni. A papság volt az első tudatos kísérlet a földön a világkormányzás megteremtésére. S aki ennek ellenszegült : lakolt. Tüzzel-vassal üldözött, minden olyan törekvést, mely alkalmasnak mutatkozott világhatalomra jutásának akadályául. Égtek a máglyák, teltek a börtönök és kin- zókamrák. Pusztultak az eretnekek és bátor tudósok. De pusztultak ám a hívők és vezetőik is. E vértanuk szenvedései és a pogányok szörnyű kegyetlenségeiről szóló írások éppen olyan rettenetes olvasmány mint azoknak a szenvedéseknek története, melyeket az egyház utasítására annak eszközei elkövettek. A római civilizáció a vagyon és hatalom civilizációja volt, melyet az alsóbb néposztályok müveletlenésge és rabszolga élete tartott fenn. Ragyogása és fényűzése mögött kegyetlenség, ostobaság és tespedés lakott. Tehát összekellett omolnia, mielőtt külömb rendszer épült volna. Az agyon sanyargatott tömeg, vagy vad lázongásokba, vagy vallási rajongásokba vetette magát. Éhez járult a 452. K. u. kitört nagy dögvész, mely 20 év alatt négyszer megismétlődött. E sötét idők összeomlására és kavargására a 6-ik és 7-ik század hozott némi enyhülést, melyben jelentős szerep jutott az akkoriban keletkezett, keresztény szerzetesrendnek, melyek kialakulásában Szent Benedek és Cassiodoras alakja áll a legelső helyen. A kolostori szervezet igen fontos elindulást jelent Európa népére és kultúrájára. Az első szerzetes rendek nem az önsanyargatásra, hanem a kemény munkára, tanításra, az antik müvek lemásolására s a tudományosság fejlesztésére fogták lakóikat. A szerzeteseknek köszönhető, hogy megőrizték az utókor számára az ókor örökbecsű müveit. A szegényebb szerzetesek tanították a népet a betű megismerésére a saját nemzeti nyelvén. Az akkori idők hanyatlásának fő oka, hogy hiányzott Róma civilizációjából a népnevelés. így az állati tudatlanságban élő tömeg észre sem vette, hogy a vagyon néhány ember kezébe került. Ez az oka, hogy a szabad munkások rabszolgákká lettek. A köz szellem hanyatlása teljessé vált. A keresztény egyházra hárult a feladat, hogy ezt a hanyatlást meggátolja és a civilizált államrendszer és a vad nomád életmód közt tátongó ür kitöltését magára vállalja, úgy, hogy a nagy tömegnek közös erkölcsi nevelést adjon, hogy beleoltva az emberiség egy közös cél irányába való egyesülés ideáját. Ha ezt nem vitte is keresztül teljesen, de egy bizonyos, hogy a katholikus egyház szerzetesei propagandájával, iskoláival, gazdasági ténykedéseivel utat nyitott a modern állam és az árurendszer alapján kifejlődött termelési rend felé. A szerzetesek és kolostorok voltak az egyház fő bástyái. Ezzel uralkodtak elsősorban a keresztényeken. Azonban sok jó cselekedetük mellett, ne higy- jük, hogy ezt az uralmat csupán imádkozással szerezték meg, hanem különféle ellentétes utakon. Hosszú ideig a kolostorok voltak az első kul- tur helyek és tudományterjesz- tők, hosszú ideig az egyedüli- ek. Ezekben keletkezett először a foglalkozásszerü kézművesség, a talaj intenzív megművelése. A környék lakóit is megtanították erre, megtanították gyapjút szőni és hordani, szóval magasabb igényeket ébresztettek bennük. A kolostorok voltak a fontos haladas kiinduló helyei. Itt jutottak el először ahoz, ami a technikai fejlődés forrása; a munka koncentrációjához. Mivel ezt itt űzték elősször és legintenzivebben, igy a kolostorok lettek ;iz első árutermelők, ennek következtében, az első kereskedők. Ezen a gazdasági utón lettek a kolostorok az élet első legfontosabb középpontjai, ők építették, érdeküknek megfelelőleg az első utakat, vadont irtottak és művelés alá fogták. A kolostorok voltak a környék védőbástyái, ha ellenség tört rá. Ez a közre is hasznot jelentő működésűk, nagyban elősegítette a vallás terjesztését. E korban mindenütt a haladást és fejlődést képviselték, a szellemi téren is. Ezek voltak a kor egyetlen tudományos helyei. Itt laktak az első orvosok, kiktől a betegségekre jobb orvosságot lehetett venni, mint a javas- asszonyoknál. Itt tanultak Írni, olvasni és számolni. Soká a kolostorok voltak a tudomány és művészet várai, abból az egyszerű okból, mert itt álltak rendelkezésre az ehez szükséges gazdasági feltételek. Ha ezeket a különféle dolgokat összevetjük, megkapjuk azt, ami a kolostorok és barátok uralmát megalapozza és századokig biztosította: a gazdasági tevékenység, nem a zsoltáréneklés. Bármily csábitó is, de terje- delmessége miatt, nem térhetünk ki részletesen az egyház többféle intézményeinek — mint a papi nőtlenség, gyónás stb. — ismertetésére, elégedjünk meg azzal, hogy ezek mind gazdasági okok következményei voltak. A kolostorok, mint gazdasági organizációk, kísérletek voltak koruk szociális kérdését, egy korlátozott kör számára, a részes felek saját ereje által megoldani. Hogy e gazdasági organizációk vallási köpönyeg ben léptek fel, oka a korban rejlik és abban, hogy az őskereszténység a római rendszer rel való ellentéte által, a kommunizmuson épült fel, a szerzetesek lemondtak a magántu lajdonról és kommunisztikusan éltek. így gazdasági fölényhez jutottak, ez a gazdasági fölény, előbb-utóbb minden kolostort hatalomhoz juttatott. A hatá lom és gazdaság mások munkája fölötti rendelkezést jelent, tehát a barátok és apácák is megszűntek saját munkájukra utalva lenni, bekövetkezett a lehetőség, más munkájából él ni. így a kolostorok termelő közösségből, kizsákmányoló kö zösséggé lettek, igy fejlődött ki köztük az érzéki j ólélés, rest ség, evés-ivás s a bujaság. A kolostorok lakói eleinte fölöslegüket a szegények és za rándokok közt szétosztották (Úgy sem tudtak vele mit esi nálni.) De azonnal megváltozott jámbor lelkületűk, mihelyt a pénzgazdaság újból belépett a történelembe és a kereskede lem megkezdődött. Ily modor a kolostorok és velük az egyház lépésről-lépésre feladták szociális és vallásos tartalmukat. Az egyház egy közhasznú segítő közösségből, a világot átfogó kizsákmányoló intézmény lett, vallásos intézményből undorító élősdivé és amilyen tempóban haladt gazdasági ereje és hatalma, olyan tempóban adta fel hivatását és fejlődött ki nála az ellenmondás a valóság és az eredeti hivatás közt, mely ellenmondások a 14-ik, 15-ik és 16-ik században úgy felhalmozódtak, hogy a bomlás elkerülhetetlenné vált. Az egyház, mint a római császárság örököse, mint előzőleg megemlítettük, a világ kormányzására törekedett, ez. hozta magával, hogy a 13-ik században az egyház és uralkodók között vetélykedés támadt a hatalom bírásáért. Ez időtől fogva megszűnt az egyház az emberiség javát szolgálni. Il-ik Frigyes császár IX-ik Gergely pápával nyílt vitába szállt, mely az ellenségeskedést pápák és uralkodók közt kirobbantotta. Ekkor már, az egyház nagy bosszúságára, az európai közvélemény döntő bíróvá nevelkedett, tudott ir- ni-olvasni, kétségbevonta az egyház teljes uralmi jogát. Számosán léptek fel az egyház ellen bátor emberek, mint Wycliffe, kik harcra tüzelték Róma ellen a népet. Wycliffe írásainak Csehországban lett legnagyobb hatása. 1396 körül Huss János előadásokat tartott a prágai egyetemen e tanítások nyomán. A felbőszült egyház kiátkozta. Tanait, felszólításra sem vonta vissza, 1415-ben élve elégették, társát: Prágai Jeromost a következő évben. Erre a cseh hussiták 1419-ben lázadással feleltek. 1420-ban V-ik Márton pápa keresztes hadjáratot indított ellenük, de sikertelenül. Az 1421-ki kereszteshadjárat is kudarcot vallott és még kettő. Az ötödik majdnem győzött. Ez is azért, mert a hussiták e lázadása kommunista jellegű is lévén, a vagyonosokat megriasztotta és igy az összetartás megbomlott. A kommunista ideák kibontakozását nagyon elősegítette az egész földön végig söprő dögvész, melynek több mint 25 millió ember esett áldozatul. A munka egész szervezetét kiforgatta rendjéből. Az ezt követő gazdasági romlásból fakadtak a 14-ik század parasztlázadásai. Nem egy az egyházzal elégedetlen pap állt a lázadók közé, dacára, hogy akkor már, az egyház nem hirdette az egyenlőség tanát, de hatalma növekedésének érdekében évszázadokig ezt hirdette és így vesztére, elszórta a szabadságérzet magvát. Később a nyomtatott könyvek megjelenése nagyban elősegítette a szabadgondolkodás terjedését. Az iránytű Európába jutása lehetővé tette a szabad tengeren való tájékozást, mely Amerika felfedezéséhez és a világkereskedelem kifejlődésének nyitott utat, mely a születő korban levő kapitalizmus, fő éltetője lett. Újból kilépett a világba a pénz, mely alapjában mindent felforgatott. Hogy profitjának tartósságára biztosítékot teremtsen. Szükséges volt egy védő hadseregre központi irá-
