Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)

1934-03-17 / 783. szám

1934 március 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal nyitás alatt. Ez tette szükséges­sé a nemzeti állam és központi királyság megszervezését, mi­hez nagy segítség volt a mon­goloktól Európába került lőpor mellyel romba lőhették a füg­getlen rablólovag várakat, me­lyek urai a kereskedőkre ve­szélyesek voltak. így utat nyit­va akkori helyzet történelmi szükségszerűségnek, a közpon­ti királyságnak, mely igy a pénzemberekre támaszkodva ne­kiláthatott az egyház hatalmá­nak megnyirbálásához. Ez a kibontakozó kapitalizmusnak is gazdasági érdeke volt, hisz az egyház volt a leggazdagabb termelők és kereskedők egyi­ke. Az egyház kezéből lassan kicsúszott a fejedelmek és gaz­dag emberek lelkivilága, de a köznép bizalma is. üzérkedé­sének, kapzsiságának a gondol­kodó emberek és a köznép fel­háborodása lett a következmé­nye. Bűnös kapzsi működésével sok okot szolgáltatott az elke­rülhetetlen reformációra, mely, hogy nem járhatott teljes si­kerrel, mély okai vannak. Tud­niillik a reformáció nem volt egységes: A fejedelmek láza­dása vallásellenes és az egyház uralma ellen, valamint a Ró­mába ömlő pénz meggátlására és megkaparintására irányult; a nép lázadása vallásos moz­galom volt, nem az egyház ha­talma ellen, hanem gyengéji el­len irányult, ők bátor egyházat kívántak, mely segíti őket a hatalmasok ellen, nem kevesebb vallási erőt, hanem többet. Nem azt kifogásolták, hogy a pápa a világ vallás feje, ha­nem, hogy nem az, azt, hogy nagy vagyonú világi uralkodó lett. A harmadik lázongás az egyház kebelén belül, az egy­ház tisztaságát igyekezett hely­reállítani, melynek megkezdője assisi szent Ferenc volt. őt követték Luther, Kálvin, Zwing­li stb. Az egyház hatalmának meg­semmisülésétől remegve, hely­zetében az inkvizíció minden borzalmasságát igénybe vette, hatalma megmentésére. 1471 és 1781 között egyedül Spanyol- országban évente több mint ezer embert végeztetett ki, vagy vetett börtönbe. A 17-ik század folyamán több mint 400 ezer protestáns veszett el bör­tönben, gályákon, vagy a vér­padon. Mindennek dacára, az egyház világuraími törekvése és hatalma a reformáció követ­keztében megrendült. Ettől fogva sohasem lett az egyház hatalom, hanem megtűrt segí­tőtársa a mindenkori uralkodó rendnek. A kibontakozó abszolút ki­rályság a pénzemberekre tá­maszkodva megerősödött, ma­gát jelentette ki istentől szár­mazódnak. Hatalma kiterjesz­tésénél, éppen úgy nem riadt vissza a vesztegetés, az orgyil­kos tőr és mérgezésektől, mint az egyház fői. Minden történeti kornak meg van a maga forradalmi kor­szaka, de távolról sem jelenti, hogy hős korszaka is van. A kereszténységnek évszázadok­ig volt hős korszaka, a polgár­ságnak is volt, a modern prole- táriátusnak is van, csak a fe­jedelmi abszolutizmusnak nem volt. Azon eszközökhöz, me­lyek segélyével hatalmát meg­alapítja, a legundokabb kegyet­lenség és sok ártatlan vér ta­pad. Emlékezzünk arra a bor­zalmas bosszúra, melyet a fe­jedelmek a védtelen paraszto­kon álltak a lázadások leveré­se után, emlékezzünk a fran­cia hugonitták üldözésére, a mely a Szent Bertalan éjsza­kán arra a tömeggyilkolásra vezetett, mely a világ történe­lem legborzalmasabb tömeg­gyilkossága volt. A harminc éves háború sem egyébb, mint a Habsburgok utolsó világ ha­talmi kísérlete, arra, hogy a kis államiságból helyreállítsák a német nemzet szent római birodalmát. Csak a történelem érzéknélküli szem lát ezekben vallási harcokat. Ha ez esemé­nyeket elhomályosító fátyolon keresztül nézünk, látjuk, hogy ezek a vallási háborúknak ne­vezett küzdelmek a központi hatalom megerősítését és a ka­pitalizmus térhódításáért való harcok voltak. Ez időben az egyháznak ke­vés szerepe volt, kivéve a köz­oktatást. A népnek csak egy joga volt: engedelmesen hall­gatni. Az egyház is e hatalom szolgálatába kényszerült. A művészet, a tudomány meg- csontosodott és belefulladt a fejedelmi fényűzés és dicsőítés mocsarába. A reformáció által lélegzethez jutott polgárság a legalsóbb néprétegeket fojto­gató tudatlanság színvonalára süllyedt. Lelkén ismét a vak­hit és babona lett úrrá. A harminc éves háború után a polgárság az egész világon megbukottnak érezte magát. Sem ő, sem a munkásság nem várt a világtól semmit, csak egy keveset az égtől. A polgá­rok, parasztok, munkások nem voltak emberek az uralkodó osztályok szemében. Akkor kez­dődött az a nézet, hogy: báró­nál kezdődik az ember. A föld a siralom völgye volt. Senki, még csak gondolni sem mert rá, hogy e sötét időre virradat jöjjön. Ez magyarázza meg, hogy a 17-ik században felsarj adtak a vallási egyesületek, mint az általános kétségbeesés hajtá­sai. Az uralkodó rendszer taszí­totta a tömegeket az ismét egyház karjaiba, melyből a 19- ik és 20-ik század kutató és tudomány terjesztő volta lassan- lassan kiemeli. Most már hiú erőkifejtés az egyház minden igyekezete a tudomány, a meg­ismerés és technika dogma­romboló munkájával szemben. Az egész történelmi fejlődés logikusan halad az emberi kö­zösség felé. A papságot és az arisztokráciát megtörő burzso­ázia felé hajló központi király­ság és a munkásság nagy tö­megén élő kapitalizmus kiala­kulása egy-egy nagy történel­mi lépés az emberiség gazda­sági felszabadulása felé. A modern osztályharc hiva­tása, hogy a tömegeket erre az Lefújták az autó ipari sztrájkot FLINT, MICH. márc. 9. — Már úgy látszot, hogy egy újabb sztrájkhullám vonul végig az autó iparban, mikor a to- ledoi munkások sztrájkmozgalmának hatása alatt itten Flinten és Detroitban a Hudson gyár munkásai is beadták a követelései­ket azzal a fenyegetéssel, hogy március 6-án, sztrájkba lépnek ha azokat nem adják meg. Még eddig nem adtak meg®-----------------------------------------­semmit a követelésből és még­sem léptek sztrájkba dacára, hogy most volna a legjobb al­kalom a bérharcra az autó iparban, de mivel látták, hogy a helybeli Unió bassák nem képesek még a konzeryative AFofL tagságát sem féken tartani, igy a nagyobb kutyák­ból küldtek le kettőt Washing­tonból az AFofL részéről, hogy a munkásokat egy heti vára­kozásra bírják mely sikerült is. A sztrájkra való kihívást el­halasztották március 14-ikére. Figyelemre méltó, az úgyne­vezett sárga szakszervezetek­nek követelései is, melyet a tisztviselőség nem bir megaka­dályozni, magában foglalja a darabszám és a bonus rendszer megszüntetését és a 30 órás munkahetet, valamint az ösz- szes Unió tagoknak a vissza­helyezését, akiket a szervezke­dés terén kifejtett tevékeny­ségük miatt a Fisher Body-tól lefizettek. A tél folyamán az AFofL több ezer tagot nyert, a United Auto Workers Unióban mely­ben félig-meddig ipari alapon eggyüvé szervezi meg a mun­kásokat, de éppen úgy mint a gumi iparban, most itten is kiakarja válogatni és a régi formájú szakszervezetekbe be­osztani őket. A munkásság hangulata a sztrájk mellett van mindenfe­lé, bár csak a Fisher, Buick és a Hudson gyár munkásai ad­ták be a követeléseiket, de ha egyszer azoknak a gyáraknak a munkásai leteszik a szerszá­mot kitudja, hogy hol állt vol­na meg a sztrájkmozgalom. Mivel a munkások minden gyár­ban baromi viszonyok között dolgoznak és a darabszám va­lamint a bonusz rendszer alap­ján végső erejük kihasználá­sára kényszerítik őket. Ezt tudják az AFofL tiszt­viselői, valamint a gyárosok szövetsége, azért kérnek ha­lasztást és közben halmozzák föl az alkatrészeket, a meg­csökkent rendelések kielégítése mellett és három-négy hét múl­va ha nem is mennek ki a munkások bérharcba, úgy is kilesznek dobva, nem lesz rá­juk szükség. Bár nagyon nehezen de még mindég képesek voltak a jólki- hizott tisztviselők, a munkás­ságot várakozásra és az NRA- ben való bizalomra bírni, de útra irányítsa, hogy a történeti korokból merített tanulságokon okulva, ne engedje a harcot mellékvágányra jutni. Ami a régi korok maradványa, mint az egyház is, csak mint kizsák­mányoló jöhet harcánál számí­tásba. már nagyon fogyófélben van és ha ma nem, de EGÉSZ BIZ­TOSAN BEKÖVETKEZIK az újabb sztrájkhullám az autó és MINDEN iparban, mert a munkásság nem bírja ki a vég­letekig való kizsákmányolást. Az ilyen általános sztrájk megmozdulástól rettegnek nem­csak a kapitalisták, de a ké­nyelmes bársonyszékekben he­nyélő munkásáruló tisztviselő­ség is. De jön minden erőlködés da­cára is, kinem kerülhető, ha el is odázzák, csak még elkesere­dettebb lesz. Hagy jöjjön, mi is készülünk rá. FELÜLFIZETÉSEK A BÉRMUNKÁSRA március 4—10-ig J. Sivák, Maynard........... 1.00 J. Fejti, New York ....... 1.00 Z. Zatykó, New York..... 2.00 Kirabolták a rablókat Az uzsora kamatra dolgozó zugbankárokra talán nincs olyan munkás aki ne emlékez­ne, mert legtöbben rávoltunk kényszerítve, hogy 14—16 szá­zalékos kamat mellett is, pénz­ért folyamodjunk. Detroit vidékén, ugylátszik most ezeket a rablókat rend­szeresen rabolják, már az ötö­dik ilyen uzsora bankot rabol­ták ki. Legújabban a Peoples State Loan Co. Highland Park­ban lett kirabolva, ahol három Rogers testvér van alkalmaz­va, azonban még két jelenlevő ügyfelet is megraboltak és az­tán megkötözték valamennyit. Nem nagyon örvendünk az ilyen rablási akcióknak, mert a társadalmi helyzet végleges megoldásán nem segít, sőt a legbátrabbaknak az elégedet­lenségét sokszor nyomorúságát ilyen formán csapolja le, vagy elégíti ki ami az emberiség er­kölcsi sülyesztését idézi elő, ahelyet, hogy azt fölemelné. De azért jobb helyen nem tud­nák az ilyen munkájukat vé­gezni mint az uzsorások, zug­bankárok között, akik jóelőre kiérdemlik, hogy saját medeci- nájukból kapjanak, bár már egy lépéssel túl van a törvé­nyes határokon, melyet a köl­csönző intézetek már igy is igen kinyújtottak, hogy belül maradhassanak. Vi. Olvasás után adja lapunkat szomszédjának

Next

/
Thumbnails
Contents