Bérmunkás, 1934. január-június (22. évfolyam, 773-798. szám)
1934-03-17 / 783. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1934 március 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... LvO Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD port segítségére állíthassa, hogy egyik munkás segíthesse a nagyobb darab kenyérért harcolók másik táborát. Erre ma csak az IWW által felépített IPARI SZERVEZET alkalmas. Ezt kell a munkásoknak kiépíteni. Mielőbb, annál hamarab szabadul meg a bérrabszolgaságból, a nincstelenségből, a nyomorból. BE A SZERVEZETBE, hogy valamennyi munkást munkába állíthassunk. A toledói sztrájkolókat beugratta az A F of L Rövidebb munkaidőt Ha volt még kétely munkás ember előtt, hogy ez a rendszer foltozgatással fentartható, azokat kikellett, hogy józanitson e látszatból az a sok nevű és célú intézmény, amelyeket maga a kormány alkalmazott illetve amelyekkel kísérleteztek. A Nemzeti Újjáépítés kék-piros trikolornak bizonyult, amely csak arra volt alkalmas, hogy a nagytőke és a mindenkit és mindent egyformán szolgáló politikusok ezrei meghúzódjanak és éljenek belőle. De a több mint négy esztendeje munkátlanul tengődő és nyomorban levő amerikai nép milliói vajmi keveset láttak abból. Mig ott, ahol valamennyire is füstölt a gyár kéménye a hoz- zánemértés, lerombolta a munkások már megszerzett jogait, előnyeit. Ennek a kísérletezésnek a kireparálása lett volna a közmunkák országos lebonyolítása, amely ugyan országossá lett, ha nem éppen a munkások bevonása utján, de azzal a nagyszabású graft el, amelynek az igazi melegágya volt. Milliókat loptak itt abból a pénzből, amelynek a hivatása lett volna, hogy néhány ezer munkáscsalád éhes lázadását elfolytsa. Ennyit jegyezhetünk fel abból az esztendőből, amelyet az elmúlt napokban a polgári sajtó Roosevelt kormányra jutásával kapcsolatosan ünnepelt. Az Elnök azonban jobb politikusnak bizonyul minden elődjénél és nem várja meg, amig ráolvassák kísérletei sikertelenségét, hanem ő maga vallja be ez ünnepi beszédjében, hogy az eddigi tervekben nélkülözte, sőt terveit keresztezték azok az iparbárók, akikre ő legjobban számított, hiszen amit ugyan nem mondott de kétségtelen, hogy elsősorban a nagytőke megmentését célozták a kormány kísérletei. A Nemzeti Újjáépítési Tervezet, amely teljes sikere esetén is Amerika népét csak a legalacsonyabb élet színvonalon tartotta volna, nem nyerte el a nagytőke pártfogását, hogyan várhatjuk most azt, hogy az elnök újabb óhajának a munkabérek tiz százalékkal való felemelésének és a munkaidő újabb leszállításának tegyenek eleget. A politikusok kísérletezhetnek, mert hiszen az adja meg nekik a színvonalon való levésüket, de a munkásoknak fel kell ismerniök azt a tényt, hogy amit a munkaadók önként adnak, amit törvényhozási kényszerből adnak, nemcsak, hogy nagy előnyei nincsennek a munkásokra, de azt miden pillanatban vissza is vehetik vagy mint a gyakorlat mutatja kijátszik. A depressziós esztendők legelején, az amerikai helyzet áttanulmányozása után az IWW egyetemes konvenciója megállapította, hogy a munkásosztály azonnali segítése céljából a létező termelési viszonyok mellett NÉGY ÓRÁS MUNKANAPOT ÉS NÉGY NAPOS MUNKAHETET KELL BEVEZETNI. Ennek a konvenciónak a tagjai valamennyien bérmunkások voltak, részben az iparokból, részben akiket a hosszú munkaidő már kizárt a termelés folyamatából. De megtudták látni azt a szomorú tényt, hogy az amerikai tőke, a fehérgalléros technikusok agyának kihasználásával a legkegyetlenebb kiéheztetésre ítélte őket. A munkaidő leszállítása az egyedüli módja annak, hogy valamennyi munkás munkába állíttassák. A haszonra való termeltetés rendszerének ez nem lehet a célja, mert hiszen ez lehetetlenné tenné a munkaerő olcsó kihasználását. Valamennyi munkásnak a munkába való állítása kizárólag a munkások olyan szervezetének a célja, mint az IWW, amelynek erejét maguk a szervezetbe tömörült munkások alkotják. Az IWW nemcsak helyesen látta meg a munkanélküliség megoldásának a problémáját, amit ma már mások is utánoznak, de az egyedüli megvalósítható eszközöket is megadja és ugylát- szik, hogy tölcsérrel kell a munkások fejébe beönteni a felismerést, hogy ne várjanak másokra, sem a munkaadóra, sem a kormány intézkedésére, de a szervezetek vezéreire sem, hanem ők maguk alkossák meg a munkaerő az egész világra kiterjeszthető EGY NAGY SZERVEZETÉT, mert annak a legkisebb megmozdulására is jobban felfigyelnek, mint a legszebben elmondott beszédre. Szervezkedni! Olyan szervezetbe, amelynek meg van az ereje arra, hogy az iparban dolgozók egyik csoportját, a másik cso(Folyt. 1-ső oldalról.) “ha semmi mást nem nyerünk, mint egy aláirott megegyezést, már akkor is csodálatos győzelmet arattunk.” Miután igy prédikált egy fél óráig, bejelentette, hogy a gyárosok ajánlatott tettek öt százalékos béremelésre, melyet a munkások előző este elvetettek. A gyűlés hallgatósága azonban nem lelkesedett ekkor sem, ami kétségbeej tette Ramseyt és konferenciára hívta meg az ösz- szes gyárak megbízottait. A konferencia után bejelentette, hogy a bizottság elhatározta a harc tovább folytatását és a követelést 60 cent órabérben állapították meg, ami már alapos leszállítása az eredeti követelésnek. A harc a következő napon változatlan lelkesedéssel folyt tovább. Szerdán a Federal Trade Commission érdekes számokat hozott nyilvánosságra, amikor az automotive ipar magasállá- su tisztviselőinek fizetési lajstromát közölte. Ezen számok kimutatták, hogy Chas. A. Dana, a többszörös milliomos 100.000 dollár évi fizetést kap, mint a Spicer Mfg. Co. elnöke és C. O. Minger, az Auto-Litle elnöke évi 60.000 dollárt, emellett 482.530 dollár külön évi járadékot. Ugyanezen szerdán Freel és Ramsey biztosra vették, hogy a munkások félrevezetése sikerült és a Colisiumi gyűlésen Mr. Dana is személyesen jelent meg New Yorkból. Freel elszavalta a már hallottakat és nagy tűzzel hangsúlyozta az “írott megegyezés” nagy horderejét. Utána Ramsey lépett a színre és elbeszélte, hogy milyen keveset aludt és mennyit fáradozott, majd a hallgatókhoz kérdést intézett: “Hányán hisznek önök az Egyesült Államok kormányában?” Taps a hallgatóság soraiból. “Készek a kormány szavát elfogadni, hogy a munkásokat támogatja?” Még több taps. “Elfogadják az én szavamat ennek biztosítékául ?” Igen. Igen. “Évekig harcoltunk a kölcsönös megegyezés jogáért. Ahol elv és pénz között kell választani, adják nekem az elvet, bármikor. Ha semmi mást nem nyerünk ebben a sztrájkban, mint egy aláirott megegyezést, még akkor is véghetetlen győzelmet arattunk. . . stb. stb.” Miután az ellenfelet úgy tüntette fel mint a kormány ellenségét és miután elhitette a hallgatósággal, hogy ha a szerződés aláírását megtagadják, szabotálják az ipari újjáépítés tervét, eléjük terjesztette a már több Ízben elvetett ajánlatot a kolektiv szerződés aláírására és az 5% béremelésre. És elfogadták. így csinálja ezt az AFofL. A szerződés harminc napra szól. Erre az időre a Spicernál a munka nagyobb része el lesz végezve. Miután ily mesterien rászedték a munkásokat, Ramsey felszólította Mr. Danat, hogy üd- S vözölje az — ismét boldog családot — a többszörös milliomos és a 12 és 16 dolláros bérrabszolgákat. Ennek is tapsoltak. F. W. Thomson. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató oszály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földei, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorou állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitet szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének teldnti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le bérrendszerrel I” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
